Súrion
*Már éppen indulnék, mikor az öreg rám rivall. Meglepődve, felhúzott szemöldökkel fordítom felé a lovam és úgy hátrálok két lépést. Ekkor léptet közénk Malor és csitítja le Vrukkot. Én pedig, a hozzám intézett szavai után sértődötten faképnél hagyom őket. Hiszen tényleg csak tréfának szántam...*
< De fene nagy becsben van tartva ez a Malor Úrfi!? Nehogy már még szólni se lehessen hozzá! Még jó hogy ezt a zörgőcsontú talpnyalót Dzsanáékért küldte, különben egész úton őt hallgathatnám! Pfhheh, még, hogy Úrfi... >
*És a szemem sarkából a mellém felzárkózó lovagra pillantok.*