Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg, Seela, Ramani, Yvett

A domb, ami mögül a füst tekeredik elő úgy egy mérföldre lehet.
Elindultok felé, elöl Seela és Arg, mögöttük Yvett és Ramani. Meg a ló.

Már elég közel vagytok a dombhoz, szinte a tövében, mikor halk hangokat is hallottok a túloldalról.
Maga a domb homokos talajú, emberderékig érő aljnövényzettel borított: gazos.
Könnyű lenne megmászni, még Arg számára is, bár szó ami szó, ő elég hangosan közlekedik a kecses Seelahoz képest.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Szerencsére hamar elértük a dombot, de amikor meghallom a hangokat megtorpanok, és megállítom intésemmel Argot is. Majd suttogva megszólalok: *

- Mivel te nagyon csörömpölsz, így egyedül megyek. Gyorsabban és halkabban is haladok, mint te. De ne vedd sértésnek. Majd intek, ha esetleg kell a segítséged.

* Ha megértette és nem tiltakozik, elindulok felfelé rejtőzködve és lopakodva a domb tetejére, hogy megnézzem kik vannak ott, közben fülelek, hátha elcsípem a beszédet. *

// off: Lopózás: 34 %, 1k100 = 65 [65]
Rejtőzés: 34 %, 1k100 = 88 [88] //

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Seela kijelentése, hogy Ramaninak vigyáznia kell rám egy kicsit sérti a büszkeségemet, de ennek nem adok hangot, de arckifejezésem elárulja érzésem.*
<Azért nem vagyok csecsemő vagy taknyos kölyök >
*Miközben haladunk a domb felé csendben maradok. Morfondírozok azon, hogy hogy tudnám segíteni őket még így a keresés alatt is.
A kis domb alján kicsit idegesen figyelem Seelát ahogy elindul. Már hiába is szólnék utána, valószínű bárki is legyen a domb mögött meghallanák.
Így csak figyelem merre tart, mit csinál, miközben én is cselekszem.
Hallásomat kiélesítem, hátha a hallott hangokat be tudom azonosítani és az itt maradt társaimnak fontos információt tudok ezzel szolgálni.*

//222.o. Érzékélesítés
1 Pszi pont, a meditáció ideje 1 kör, az időtartam 6 kör, a hallás 2x-esére nő. //

[Thor]

(Vasöklű Arg)

* A füst irányába haladunk, és remélhetőleg, ha valaki veszélyben van, talán segíthetünk rajta.
Ekkor emlékek tőrnek fel belőlem, nem tudom, hogy miért, talán a halottak látványa hozta ki belőlem.
Egy törpe, Yew aki annyira makacsvolt, hogy még Ruzó, az aréna mester is felhagyott a betörésével. Az idő viszont a törpét is meggyengítette. A tudat, miszerint soha nem láthatja szeretteit, megtörte. Valamiért az ő fájdalma hasonlított az enyémhez. Így jó barátok lettünk, de egy dolgot meg kell jegyezni. Ha valaki gladiátor, soha ne kötődjön senkihez erősen.
Az egyik nap egymás ellenségei lettünk. Nem hittük el, és makacs öszvérként Yew nem volt hajlandó harcolni, akár csak én. Még most is érzem az ostor által okozott kegyetlen fájdalmat, amit az aréna mester ösztönzése miatt kaptunk. Én még tűrtem valahogy, de Yewnek ez volt az utolsó csepp a pohárban. Nekitámadt Ruzónak, de mielőtt végezhetett volna vele, az íjászok, kik erre vannak felbérelve, lelőtték, mint egy veszett vadat. Én csak ott által, és mire felocsúdhattam volna, hogy a legjobb barátomat védjem már csak az élettelen szemeket láttam, és a vért, ahogy a küzdőteret borító sárga homok mohón beissza.
Sok embert, félszerzetet, és szörnyet láttam haldokolni a küzdőtéren, de egyik sem hagyott ilyen mély nyomot bennem. Megfogadtam, ha valaha is kiszabadulok, megbosszulom Yew halát. A sors kegyességéből két nap múlva letéptük magunkról a rabláncot, és bosszút állhattam barátomon, kinek emléke örökké fog kísérni.

*Egy könnycsepp gördül le az arcomon, melyet egy gyors mozdulattal letörlök, és visszatérek ebbe a jelen valóságba.
Mikor Seela megkér, hogy maradjak itt, komoly arccal bólintok, és készenlétbe helyezem magam, ha kell azonnal tudjak cselekedni.

[Togar]

(Ramani Voineor)

Seela szavaira elvigyorodok tehát vigyázzak Yvettre bár ahogy a botját elnézem tud magára vigyázni, csak épp a gyaloglást nem bírja igazán. Az arcára is kiül a fáradság szívesen felajánlanám a lovamat amit valószínűleg ugysem fogadna el hisz ő büszke a tudományára és a büszkeség sok mindent nem enged. Én inkább praktikus vagyok kihasználom a lehetőséget ha adódik, épp ezért szemlélem a lopakodó társunkat és remélem nem veszik észre mert akkor oda a meglepetés. Márpedig a meglepetés meglehetősen erős fegyver...

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg, Ramani, figyelitek Seelát, ahogy a dombon felfelé oson. Kissé mintha szokatlan lenne neki a terep, és talán túl magabiztosan halad felfelé.
Egykettőre a dombtetőhöz ér, és kiles a magas aljnövényzet között a túloldalra.
Arg, sülő hús szagát érzed kavarogni a levegőben. Eddig nem érezted, mert a domb megváltoztatja a széljárást, de most megcsapja az orrod.

Yvett, a hallásod hirtelen úgy kiélesedik, hogy Seela néha bizonytalan léptei úgy hallatszanak most számodra, mint eddig Argé. Egyből rájössz, hogy bár Seela talán kitűnően tud lopakodni egy megszokott – városi? – terepen, ide az a tudás most kevés.
Aggódva figyelsz a túloldalról jövő hangokra, és félelmed beigazolódik: az eddig békésnek hangzó tábor zajai hirtelen elnémulnak és több, gyanakvónak hangzó leginkább röfögésre és makogásra emlékeztető hangot hallasz.
Talán a túloldalon is meghallották Seelát?

Seela, a domboldalon iparkodsz felfelé, a legjobb tudásod szerint mozogva.
Ám még te is esetlennek érzed a lopakodásod ezen a terepen, ám a dombtetőig meg sem állsz. Csak reménykedsz benne, hogy a túloldalon nem fülelnek annyira.
Amikor felérsz a tetőre és óvatosan áttekintesz a domb gerince felett, rájössz, miért nem hallottál halk hangokon kívül semmit: felfigyeltek a goblinok és most kezdetleges fegyvereiket markolva feléd nézegetnek.
Ezek a teremtmények állati bőröket, emberi ruhacafatokat hordanak. Alig 120 cm magasak lehetnek, bőrük a sárga minden árnyalatában pompázik, de jobbára halványsárga. Karjaik nevetségesen hosszúak, a fejük torz emberfej, nagy gülü szemekkel és hegyes fülekkel. Hajuk gyér szálú.

Egy nagyobb tábort látsz alant, egy tábortűz felett meghatározhatatlan eredetű hús sül.
A létszámot könnyen meghatározhatod: vagy 15-20 fő van lent és mind feléd bámul.

Ekkor az egyik kéz feléd lendül és egy kiáltás követi a mozdulatot…

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Aggódva hallgatom a zajokat.*
- Nagyon csörtet...
Csend lett... azt hiszem felfedezték, de hogy mi lehet a túloldalt nem tudom. Mintha csak makognának és röfögnének ott, nem értelmes beszéd.
*Mondom halkan a mellettem álló Ramaninak.*
- Menjünk mi is utána, vagy hívjuk vissza... Rossz az előérzetem.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Úgy látszik az istenek összeesküdtek ellenem, mert hiába könnyű a terep, talán túlságosan elbíztam magam, így nem veszem észre, hogy olyan vagyok mint egy csörtető elefánt. A dombtetőre érve szembesülök a ténnyel, hogy felfedtem magam. Gyors számolás, terepszemle, milyen fegyverrel vannak, és milyen messze. Ha közelebb vannak, mint 20 méter, akkor eldobom a 3 dobótőrömet 3 külön célpontra, ha távolabb, akkor csak leszaladok egy pár lépést, és odakiáltok a többieknek. *

- Észrevettek a francba. Kb 15-20 goblin fog támadni mindjárt. Készüljetek.

* Amint feltűnnek a goblinok a domb tetején, és nem használtam fel a dobótőreimet, akkor most dobom el, majd előveszem a fegyveremet és támadok. *

// off: 1.dobótőr: KÉ: 1k10+40 = 6(+40) [46], CÉ: 1k100+35 = 75(+35) [110], sebzés: 1k6 = 4 [4]
2. dobótőr: CÉ: 1k100+35 = 58(+35) [93], sebzés: 1k6 = 6 [6]
3. dobótőr: CÉ: 1k100+35 = 78(+35) [113], sebzés: 1k6 = 3 [3] //

[Togar]

(Ramani Voineor)

Figyelem Seelát ahogy felpattan majd elkezd visszafelé futni és kiabál.Ezek szerint felfedezték, ami valamilyen szinten várható volt ha tényleg olyan sokan vannak. Lecsatolom a pajzsomat a hátamról majd elindulok és is Seela felé, nem tudok mit tenni a goblinok meg nem fognak elszaladni így harcolnom kell.

-Vigyázzatok magatokra kissé sokan vannak úgy tűnik-mondom a többieknek és közben csóválom a fejem.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Meglepődök azon, hogy Seelát észre vették, de hát lehet a goblinok okosabbak mint gondoltam. Halván, hogy 15-20 goblinnal van dolgunk, egy picit elszorul a torkom, de emlékezve, hogy mennyire gyáva népség, ezért talán a termetem majd előnyt jelent számunkra.

-Sokan vannak, de már nem sokáig. -* Mondom Ramani felé, majd felrohanok a dombra, és végig nézek az ellenségen. Jobban szeretem, ha magam látom, és nem mások szájából hallom.
Majd ezután magasba emelem a kétkezes csatabárdom, és hangos harci üvöltés közepette bemasírozok a goblinok közé, reménykedve, hogy a félelem szétrebbenti őket, és így max csak a bátrabbakkal kell harcolnom, akik csak páran lehetnek, és nem vesznek sokan körbe.

*Berohanva kihasználom harci taktikámat, és lendületemet, és amennyi kis féreg goblint el tudok taposni, azt meg is teszem.

// Ké: 29 + 1k10 = 5 [5] , Té: 69 + 20 (roham) + 1k100 = 16 [16] , sebzés 5k6 = 2+3+1+6+5 [17] + 5//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Seela, mivel a goblinok még messzebb vannak, így úgy döntesz, a többieket figyelmezteted inkább.
Felpattansz és elindulsz a dombon lefelé.
Ekkor a goblin tábor felől harsány ordítás hallatszik, ahogy meglátják felemelkedő alakodat, majd futó lábak dobbanása tudatja veled: üldözőbe vettek.
A domb felénél járhatsz, amikor Arg elviharzik melletted a kiáltásod hallva, és a domb tetején összecsap a fürgébbnek bizonyult goblinokkal.
De kétoldalt mellette már több goblin is feltűnik, és rohan kezdetleges dárdájukat lóbálva felétek.
Tőreidet az Argot hirtelen körbekapó goblinokra szórod.
Az első tőröd elvéti egy hajszállal a célpontot, de a másik kettő biztos találat.
Az egyik goblin a torkába, míg a másik a bal karjába kapja a tőröd.

Arg, miután Seela figyelmeztet titeket, támadásba lendülsz.
Bár dombon felfelé rohamozni nem túl hálás feladat, te megteszed. Pont a domb tetején jársz, és lenézel a lankásabb túloldalára, mikor az üldöző goblinok első ( fürgébb) csapata odaér hozzád.
A fegyvered csapásra lendül és a legelső goblin felé csapsz.
El is találod ellenfeled, aki (ami?) a lendülő balta nyomán előbb a bal lábát, majd az életét veszti el. Hirtelen vérpermet szitál a domboldalra, ahogy a csonkolt torzóból távozik a vér.
Ám mire az első támadóval végzel, négy másik vesz körbe, és gyűlöletben égő szemmel támadnak rád.
Az egyik göcsörtös nyelű lándzsa-féle el is találja a hasadat, de a páncélodat átütni nem képes.
Az egyik goblin pedig nagy igyekezetében a földbe szúrja és eltöri a lándzsáját.
Ekkor érkeznek a domboldalról Seela tőrei és két goblint is megsebesítenek.

Ramani, Yvett, látjátok, hogy Arg hősiesen előrerohan, ám mellette úgy 6-7 goblin csörtet le a domboldalon felétek.
Kettő közülük el is hajítja felétek a göcsörtös lándzsáját, majd valami tőrnek látszót ránt elő és folytatja a futást lefelé.
Az egyik lándzsa Remani, míg a másik Yvett felé száll…
Az Yvettnek szánt fegyver a földbe csapódik, de a Ramani felé hajított dárda eltalálja a célpontját.
Ráadásul igen kényes helyen, a két lábad között.
Szerencsédre a páncélod felfogja a hegyet, így csak az ütést érzed meg… (-3 fp)

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*A sikeres találatom erőt ad nekem, majd a goblinok sikertelen támadása pedig megduplázza az érzést. Persze ekkor harci érzékem jelzi, hogy ne bízzam el magam. Hisz láttam már harci kutyák támadása által döglődő barnamedvét.
A két tőr érkezése meglep, de örömmel veszem. Megpróbálok úgy helyezkedni, hogy be tudjam célozni az egyik sértetlen, és fegyveres goblint, majd nagyot lendítve segítek neki a túlvilágra kerülésben.

// Ké: 1k10+29 = 1(+29) [30] , Té: 1k100+69 = 35(+69) [104] , sebzés: 5k6+5 = 5+3+2+2+6(+5) [23] //

[Niobe]

( Seela Deranel )

* A mellettem dühöngő őröltként elvágtázó Orkot látva csak csóválom a fejem. Mivel körbevették, tőreimet a támadóira dobva próbálok segíteni neki. Szerencsére kettő célba is talált. Majd a felénk közeledő goblinokra fordítom figyelmemet és megtámadom a hozzám legközelebbit. *

// off: KÉ: 38+1k10 = (+1) [1], TÉ: 62+1k100 = (+1) [1], VÉ: 121, Sebzés: 1k10 = 8 [8] //

[Niobe]

Bocsi, elszúrtam.

KÉ: 1k10+38 = 9(+38) [47]
TÉ: 1k100+62 = 34(+62) [96]

[Togar]

(Ramani Voineor)

Látva a felbukkanó goblinokat kissé meglepődök bár nem tudják kivel van dolguk.Látom Seela egyből elintézett kettőt az ork pedig futás közben lecsapott egyet. Futni nincs sok kedvem ráadásul a varázslónkat sem hagynám itt pár goblinnal mert ahogy mondta harcban nem sok tapasztalata van így pár lépést előrébb lépek, hogy ha hozzá akarnak menni mellettem kelljen elmenniük. A dárdatalálatra felszisszenek és hálát adok istenemnek hogy ott is van vértem. Megmarkolom a fegyverem majd várom az érkezőket ha csapástávolságba érnek egyből támadok.

tám :1k100+54 = 85(+54) [139]

seb: 2k6 = 4+4 [8]