- Raddaq -
A varázsló hunyorogva fogadta a kíméletlen ragyogást ... Szemét, s vele majd egész arcát égette a nap ... Bántotta, pedig még messze volt még a vége ... Éjszakára vágyott, s némi pihenésre ... Ahogy körül tekintett, rögvest döntött ... Jobbra indult, a legközelebbi sarok felé ... Vasalt csizmáinak kopogását, csak a porban kúszó kabátja tompította valamelyest ... Hallgatta egy darabog legújabb szerzeményét forgatva ujjai között, s amint rálelt nyitásának módjára, egy halk sóhajjal dícsérte önmagát ... Majd jobbjának alkarvédője alá rejtette az apróságot ... Aztán megigazgatta köpenye ujját, és elsimította ingének ráncait ... És, ahogy ujjait összefűzve szorosabbra igazította kesztyűit ... Körül tekintett, szemével az utca kölyköket kutatva ... Keresve ... Csak egyetlen egyet ...