Hónicsi

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Meiko, Sidoshi

Meiko kinyitja a raktárat, az általatok betolt kocsik érintetlennek rémlenek.
Rámutatsz a három kocsira, mire a muszatasi int az embereinek, hogy tolják őket ki a napfényre.

A kocsik hamar a tér közepére kerülnek, ahol a muszatasi egyesével szemügyre veszi a tartalmukat.
A mérge láthatóan hamar elszáll, és inkább mintha némi döbbenet ülne az arcára ki.
Ám hamar felveszi a megszokott merev közömbösség álarcát és úgy fordul oda hozzátok.

- Ezek jórészt illegális áruk, a forgalmazásuk fővesztés terhe mellett tilos egyszerű kereskedők számára. Velem kell jönniük a Dandzsódai helyi hivatalába, kihallgatásra.
Ezeket a kocsikat lefoglalom. Kérem zárja be a raktárat, és jöjjenek velünk!

Intésére a katonák közül kiválik hat lándzsás és közrefog titeket. Nem fenyegetően, de látható, hogy immár nem ti döntitek el, merre is mentek.

[Kijoe]

Sidoshi

*A kocsik szerencsére még érintetlenek voltak, így a banditák nem tudták elvinni az árut. Még a muszatasi is meglepődött a kordék tartalmán. A kihallgatásra azonban el kell mennünk...*

- Természetesen mindenben együttműködök! - mondom, majd meghajlok a muszatasi felé és várom, hogy elinduljunk.

[Niobe]

Meiko

* Örömmel látom, hogy nem okoztam csalódást a muszatasinak, a kocsikban az van, aminek lennie kell. Miután végighallgattam a hozzánk intézett szavait, megdöbbenek, és el sem akarom hinni, mit is hallok. *

< Ezt nem hiszem el. Én vezetem ide őt, mindenben segítek, erre engem tart bűnösnek. A szavaiból mindenesetre ez tűnik ki. Nagyszerű. Nincs amúgy elég bajom, még ilyen marhaságokkal is foglalkozzam. >

- Természetesen, azonnal. * hajolok meg a muszatasi felé, remélve, nem vette észre kissé bosszús arckifejezésemet, majd gyorsan bezárom a raktárat, magamhoz veszem a cuccaimat, a pap mellé állok és várom, hogy vezessenek minket. *

[Yvett de Crei]

Youki Yakhuso (Youki Micsinaga - álnév)

*Az árus útbaigazítását meghajolva megköszönöm.*
- Móihi, az útbaigazítást.
Bazai!
*Elköszönve tőle követve az utasításait elindulok megkeresni Tanoszu Itonobu házát, amit szerencsére rövid idő alatt el is érek.
Kicsit furcsállom a látszólag rozoga tetőszerkezetet, de... végül is nem minden a látszat.
Határozottan a kapunál posztoló őrökhöz lépek, ahogy az egyik kezemben a kis putyerkámat fogom, míg a másikban összecsukva az esernyőm pihen a vállamon. Pár lépéssel előttük megállok és meghajolok az illemnek megfelelően.*
- Konnai sa!
Vai va Youki Micsinaga desz', és Tanoszu Itonobuhoz érkeztem. A messzi Varagjúból küldtek ide, hogy a muszatasinak az ahaija legyek.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed-Nemes negyed-Dandzsódai épülete
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Meiko, Sidoshi

Bakura szei elindul mellettetek, és a kis menet hamarosan kikanyarodik egy nagyobb utcára.
A katonák részint a kocsikat, részint a holtakat tolják/viszik.
Csak a mellétek beosztott katonák nem vesznek részt az össznépi cipekedésben.
Arra rá kell jönnötök, hogy van a díszkíséretnek előnye és hátránya is.

Előnye, hogy nem kell tülekednetek a tömegben, mert mindenki utat nyit a menetnek.
Hátránya, hogy többen is megbámulnak titeket, jobbára mint köztörvényes bűnözőket szokás. Ezeket a pillantásokat a holttestek látványa is gerjeszti.

Egy fél órás gyaloglás után már a Nemes negyedben jártok.
Itt is nagy a forgalom, bár az összetétele változik.
Itt kevesebb rakimin, kikötői csóin látható az utcákon. Inkább a vagyonosabb csóinok, kódzák és természetesen muszatasik alkotják a tömeget.
Ami érdekesség, hogy a muszatasik nagyobb része is előre köszönti Bakura szeit.

Az utcák rendezettebbek, az épületek szebbek errefelé.
De hamarosan fel kell hagynotok a nézelődéssel, mert egy nagyobb megerősített épülethez értek, ahova a menetetek bevonul.
A kétszárnyú kapu, és a magas kőfal egy császári hivatalt rejt, a kapu feletti tábla felirata szerint a Dandzsódai helyi kirendeltsége székel itt.
A homokkal felszórt udvaron egy század császári katona várakozik bevetésre készen, míg a falak mellett hivatalnokok sürgölődnek.

Egy hivatalnok lép Bakura szei elé, aki pár szóval tájékoztatja őt.
- Hajake nó Bakura. Tiltott áru lefoglalása és utcai harc miatt vagyok itt. Vezessen az ügyeleteshez!
- Hai, Bakura szei! – hajol meg a hivatalnok és elsietnek.

Ti ott maradtok az udvaron a katonákkal és a kocsikkal egyetemben. Ellenben a holttesteket elősiető szolgák veszik át, köztük Kita testét is. Majd eltűnnek a morbid terhükkel.

Egy negyedóra múlva visszatér Bakura szei, és int az embereinek, akik alakzatba állnak.
A mellette érkező férfira mutatva fordul felétek:
- Ő Jakane nó Akive. Szei – biccent felé – a hölgy s a társa érdeme a fogás.
- Üdvözlöm Önöket. – biccent röviden a vörös-tintakék khitamába öltözött muszatasi Akive. – Jöjjenek velem. – utasít titeket, majd sarkon fordul és egy ajtón belépve egy kisebb folyosón keresztül egy ablaktalan szobába vezet titeket, ahol egy kis asztalka áll, mögötte egy gyékényszőnyeggel.
Akive szei az asztalka mögött helyet foglal és int nektek, hogy a másik oldalon ti is tegyetek így.

- Szeretném hallani a nevüket, a származásukat és a mai eseményeket az ébredésüktől eddig a pillanatig. – szól halkan, de ellentmondást nem tűrően. Közben az ajtó mögöttetek lassan a helyére csúszik.
A szoba egyébként a szokásos kinézetű, de ablaktalan. A mártott papír falak több rétegűnek néznek ki, így átlátszatlanok. Fényt a négy sarokba helyezett olajlámpás szolgáltat.
Az asztalka teljesen üres, mint ahogy a szoba is. A mennyezet tömör fa.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Youki
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

A két katona a bejelentésedre összenéz, majd enyhén meghajolnak feléd.
- Tanoszu Itonobu örömmel fogja élvezni társaságát, ana. Ám mielőtt bejelentjük, kérem ne használja többet a szei személyével kapcsolatban a „muszatasi” megnevezést. Ha illetéktelen fülekbe jut, életével lakolhat érte. Ő is, maga is.

Ezzel az egyik kettőt koppant a kapun, ami azonnal kinyílik és egy inas dugja ki rajta a fejét.
- A hölgy Itonobu szeihez jött, Varagjúból. Vezesd be őt. – mondja az előbb szóló katona, és félreállnak az utadból.
- Hai, deinin! – hajol meg az inas, majd meghajol feléd is. – Kérem kövessen, ana.

Egy kisebb fogadóterembe léptek, ami két lámpást eltekintve teljesen üres. A nyikorgó fapadlón keresztülsietve a szemben lévő ajtót tolja félre előtted a csóin.
Az ajtó egy kertre nyílik, amelyet teljesen körbevesz a ház. A szélein a kert felé nyitott kerengő fut körbe, sok-sok ajtóval.
Maga a kert egyik része teljesen üres füves rész, míg a másik – túlsó – fele egy gondosan kiépített – ám szemed egyből látja: stílustalan – virágoskert.
Inkább funkcionális lehet ez az udvar, mint esztétikai.
- Kérem, várjon itt, ana, míg bejelentem Itonobu szeinek – mutat egy kőpadra a kert közepén az inas.

// Egy Érzékeléspróbát kérnék //

[Yvett de Crei]

Youki Yakhuso (Youki Micsinaga - álnév)

- Szumaien, szumaien! ... Móihi a figyelmeztetést... - *rebegem el halkan magam előtt, s hajolok meg ismét a deininek előtt.
Az inasnak is köszönök illendően, majd követem sietve amerre vezet - közben igyekszem megjegyezni az útvonalat, s megfigyelem a környezetemet.
A kertről megállapítom, hogy bár szép, de nem ér fel anyám egyetlen művével sem... plussz...*
<Mintha egy gyakorlótér lenne... Nem lepődnék meg rajta, ha meglepetések várnának itt...>
- Móihi. - *mondom az inasnak, majd figyelve merre lépek a kőpadhoz sétálok. A napsütésben leülök a padra, s előveszem a legyezőmet - meleg van így dél tájban. Míg így hűtöm magam addig érdeklődve szemlélődöm a kertben, hátha valami érdekeset látok meg, ami első pillantásra nem fedte fel magát előttem.*

//Érzékelés 14
1k10 = 7 [7] //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Youki
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Nem kell sokáig várnod, hamarosan két testőr és egy díszesebb khitamába öltözött férfi lép ki az egyik ajtón.
Határozottan feléd tartanak, majd a két testőr közül az egyik kissé mögötted, a másik a jólöltözött férfi és közted áll meg.
A díszes khitamába öltözött férfi a 40-50-es éveiben járhat, fején díszes fejfedő. Khitamája bíbor és márványszín. A ruházata nehéz szövet. Cserzett keze a ruhája redői közé dugva, csak akkor bukkan elő, mikor int feléd. Az arca is ráncos, helyenként heges, kétoldalt lelógó bajuszában fehér szálak látszanak.

- Vai va Tanoszu Itonobu desz. Vai va desz ka, ana? Miben segíthetek?

[Yvett de Crei]

Youki Yakhuso (Youki Micsinaga - álnév)

*Ahogy meglátom, hogy a hármas felém tart felállok a padról, miközben rendületlenül hűtöm magam a legyezőmmel. Mielőtt közel érnének becsukom a legyezőm, de el nem rakom, jobbomban fogom.
Illedelmesen meghajolok a szei és kísérete előtt, és kérdésére válaszolok szemrebbenés nélkül; természetesen úgy, hogy tekintetemet nem emelem rájuk - viszont környezetemre figyelek amennyire tudok (tudom, hogy résen kell lennem).*
- Konnai sa, Itonobu szei!
Vai va Youki Micsinaga desz'. A távoli Varagjúból küldtek Önhöz, hogy az ahaija legyek.

[Kijoe]

Sidoshi

*Követjük a kihallgató nyomozót és mikor hellyel kínál kissé meghajolva megköszönöm.*

- Sidoshi Akiteva a nevem. A Mennyei Sárkány szolgája vagyok immár 21 éve. A mai napot egy útszéli fogadóban kezdtem útban Hónicsi városa felé. Úgy 3 órája érkeztem a városba a keleti kapun és ezután a kereskedőnegyedbe indultam, hogy megkeressem a családom régi raktárát és szálláshelyét. Imát szeretnék mondani értük...- hangom elakad. Tehát ahogy a kereskedőnegyedbe értem, az árusok forgatagában egy kis térről nyíló utcára lettem figyelmes, ahol két fiatal nő több sebesült mellett tanakodott. Gondoltam valami nincs rendben és odasiettem hozzájuk, hátha a Sárkány adta hatalmammal tudok segíteni a sebesülteken. Meiko - nézek rá a mellettem ülő társamra - és Kita aki sajnos életét vesztette a haramiákkal vívott harcban, egy sebesült emberen próbált segíteni. Láthatóan nagy fájdalmai voltak és belső sérülései. Kérdésemre elmondták, hogy banditák támadták meg Meiko-t és Kita a segítségére sietett, majd a földön fekvő sebesülttel foglalkoztam, aki Meiko állítása szerint a Sinjori család egyik alkalmazotta. A Hatalmas által rámruházott hatalmamnál fogva képes voltam meggyógyítani sebei nagy részét. Meiko még egy másik segédje eltűnéséért is aggódott, így elindultunk a nyitott raktárhoz, hátha ott találjuk. Sajnos ez hiba volt, mert a bujkáló orvgyilkos egy nyílvesszőt szánt a raktárhoz lépőnek. Éppen engem talált hasba a vessző és kicsit el is vesztettem az eszméletemet. Később egy Mare-ai papnő gyógyított fel sebeimből. A banditákat egy muszatasi letartóztatta és elvitte őket. Ezután Kita ismerőse egy bizonyos hajóskapitány, sajnos a nevére nem emlékszem, érkezett a helyszínre és beszélgetésbe elegyedtünk. Miután elment. lettünk figyelmesek arra, hogy a raktárban több kordé áll, teljesen megpakolva. Ezeket megvizsgálva hamar rájöttünk , hogy valami illegális dolog folyik és biztosra vettük, hogy a banditák hamarosan visszajönnek a csempészárukért. Megbeszéltünk, hogy ketten maradunk és vigyázunk a kordékra míg harmadik társunk- nézek Meiko felé- elindul és segítséget hoz a legközelebbi helyőrségtől. Sajnos a banditák hamarabb jöttek, mint a segítség így Kita és Én szembeszálltunk a haramiákkal, hogy ne vihessék el az árút. Sajnos a harcban Kita megsebesül és éppen ekkor érkezett meg Bakura szei és emberei. Sajnos a foglyok inkább meghaltak semmint, hogy valamit is eláruljanak, így Bakura szei megparancsolta, hogy kisérjük el őt ide a Kivizsgáló hivatalhoz...Így történt, hogy most itt beszélgetünk.

*Mondandóm végeztével nyugodtan ülök kezemet a térdeimen tartva várom a kihallgató tisztségviselő esetleges kérdéseit.*

[Niobe]

Meiko

* Az utcán sétálva azon imádkozom, hogy egyetlen egy ismerős se lásson meg, hisz ha szüleim fülébe jut a dolog, hogy katonák között sétálok, mint egy közönséges bűnöző, magyarázkodhatok eleget. Arról már nem is beszélve, hogy véres a ruhám. Igaz a felső sötétbarna, de a folt akkor is meglátszik rajta. Ellenben a vajszínű öv a vértől vörösen nagyon feltűnő. Próbálok az út alatt nem a bámészkodókkal foglalkozni, de a gyomrom szinte diónagyságnyira összeszűkül, és érzem, a kezem reszket egy kicsit az idegességtől. Tudom, hogy nincs mitől tartanom, de a tanuk sajnos mind meghaltak, így a mi szavaink igazát nem sokan tudják igazolni, legfeljebb a másik raktárnál lévő őr, de ebben nem nagyon hiszek. Az ismeretlen nemesi negyedben való mászkálás kissé elvonja figyelmemet az elkövetkező eseményekről, de az út számomra túl rövid, hogy megnyugodjak. Az udvarra beérve csendben várom meg, míg visszatér Bakura szei. Az idegen Akive szei felé udvariasan meghajolok, majd követem őt. Belépve a kihallgató szobába, meghajolok, majd leülök vele szembe, cuccaimat és botomat magam mellé helyezem a földre, kezeimet pedig az ölemben összekulcsolom. Kérését követően végighallgatom Sidoshit, majd én is belefogok a magam történetébe, közben fejemet és tekintetemet lefelé irányítom. *

- Meiko Sinjori a nevem. A nemrég meghalt Akeito Sinjori felesége. * itt egy pillanatra nyelek egy nagyot, hogy legyűrjem feltörekvő sírásomat, majd folytatom. * A napot a férjem irodájában kezdtem. Átnéztem a magánlevelezését, mi az, amire válaszolnom kell helyette. A két számvevő közül Suikra hamarosan távozik, így Haga marad csak bent. Az iroda melletti raktárrészről zajokat hallottunk, így Hagát előre küldtem, nézze meg mi az, majd én is követtem. Arra érkeztem oda, hogy Hagát 4 támadó bántalmazza. Gyorsan szétcsaptam közöttük, de újabb 2 csatlakozott hozzájuk. A végére 1 marad, akit elzavartam. Ekkor érkezik az ajtóba az ismeretlen lány Kita és Kubota Toyokazu szei. A lány egy ellenem irányuló orvtámadást hiusít meg, majd elzavarják a támadót. Kubota szei elmegy orvosi segítségért és a városőrségért, én pedig egyedül maradok Kitával, ekkor érkezik meg Sidoshi. A történet többi részét pedig már tudják.

* A továbbiakban csendben várom az esetleges kérdéseket. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Meiko, Sidoshi

Jakane nó Akive figyelmesen néz titeket a beszédetek alatt.
Arcán nyoma sincs sem helyeslésnek, sem ítéletnek, érzelmeknek. Egyszerűen csak hallgat titeket.
Amikor Meiko befejezi a beszédet mély csönd telepszik a szobára.
Jó pár percig a semmibe réved a muszatasi, majd újra rátok fókuszál.

- Meiko szei, kérem folytassa az ön szemszögéből a történteket.
Sajnos Sidoshi, Kaoraku papja többször is nem mondott igazat, így az összevetés miatt kérem erre…
- És szeretném, ha arra is részletesen kitérne, hogy az elfogott banditák milyen körülmények között haltak meg…

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Youki
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Az idős férfi kedves, atyáskodó arccal néz végig rajtad, és te nem tudod hirtelen eldönteni, hogy tényleg ilyen kedves e, vagy csak a teaméjét látod.

- Nos, Youki, azt hiszem, ha tényleg az alárendeltem akar lenni, akkor talán előbb őszintének kellene lennie. Nem gondolja? – néz rád kérdőn.

A két testőr kissé megfeszül a szavai hallatán, ám egy szemvillanás elég a taiszei-től és máris lazítanak megint.
Elgondolkodtató, hogy mennyire ugrásra készek a testőrök, ha már arra is reagálnak, hogy a feltételezés is elég, miszerint nem mondasz igazat.

[Niobe]

Meiko

* Az a pár percnyi csend kissé zavar és kellemetlen, és nem értem, mire is várunk, vagy mi a baj. Meglep a muszatasi kijelentése, miszerint a pap nem mindig mondott igazat. *

< Most vagy tud mindent és akkor nem értem, miért kérdezősködik, vagy honnan veszi. Na mindegy, akkor folytatom. >

- Nos, megérkezik Sidoshi. A földön fekvő számvevőt sikerül meggyógyítania annyira, hogy mér nem kellett aggódnom érte. Utána megkértem, hogy kísérjen már a raktár belsejébe, mert a másik számvevő, Suikra, nem sokkal előttünk szintén erre járt, és aggódtam érte. Befelé menet sajnos Suikra egy nyílvesszővel súlyosan megsebesítette a papot, engem pedig megtámadott. Újból Kita volt az, aki megmentett. Ekkor érkezett meg Kubota szei, a városőrséggel és egy gyógyítóval. A gyógyító Kita és az én segítségemmel segített Sidoshin. A városőrséget vezető Szuva no Joruu szeinek Sidoshi átadta az orvgyilkosnál talált tőrt, amin a Móichi család jele látható. Összeszedik a támadókat, és távoznak. Mikor rájöttünk, hogy itt maradtak a kordék, kiszaladtam az utcára, de a kinti forgatag elnyelte Szuva szei távozó alakját, így bezártuk a raktárba az ismeretlen jellel ellátott kordékat, és elvittük Hagát vissza az irodába, onnan majd hazamegy a testvérével. Utána visszajöttünk a raktárhoz. Megvizsgáltuk a tartalmukat, és nem tetszett amit benne láttunk, ekkor döntöttük el, hogy sürgősen szólni kell a városőrségnek, de nem engedhetjük, hogy a banditák elvigyék innen. Ekkor Kita kiszúrt egy utcán látszólag céltalanul bóklászó, játszó gyereket, aki a raktárt és minket figyelt. Megbeszéltük, hogy elcsaljuk egy sikátorba, elkapjuk, és kikérdezzük, ki küldte, kinek dolgozik. Sajnos a terv nem jött be, így én elindultam a legközelebbi városőrséghez, hogy segítséget kérjek, mivel tudtuk, hogy a kordék gazdája, ha tiszta a terep, eljönnek az árujukért. Sajnos Iszogi szei parancsnok nem volt hajlandó segíteni, így továbbmentem a következő őrséghez, ahol szerencsére Bakura szei azonnal cselekedett. Mire visszaértünk a raktároz, a társaim harcban álltak, és Kita nem is élte túl a támadást. Sidoshi papi hatalmát használva megfélemlítette a támadókat, azért menekültek, amikor mi megérkeztünk. Miután elfogták őket, Sidoshi elindult feléjük, ők pedig annyira meg voltak rémülve, hogy inkább a lemészárlás általi halált választották.

* Kifújom a levegőt, és reménykedek benne, mindent jól és pontosan elmondtam. *

[Yvett de Crei]

Youki Yakhuso (Youki Micsinaga - álnév)

*Szavaira csak egy pillanatra emelem fel a tekintetem. *
- Szumaien Itonobu szei!
Vai va Youki Yakhuso desz'. Más néven Youki Micsinaga mióta elhagytam Varagjút, a Dandzsódai sinobi klánomat, ahonnan Önhöz küldtek szei. - *mondom tovább és immár a teljes igazságot szemrebbenés, feszengés nélkül nyugodtan, de halkan.*