Utak, ösvények, csapások

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Oda se neki! Egyszer csak meglesznek ezek az emlékek.
Borotválkozó felszerelésem nincs, szerencsémre nincs rá szükségem, de talán találunk itt valamit számodra. - *kutakodni kezdek a szobában, hogy valami efélét találok-e.*
- Ha gondolod én szívesen segítek megszabadulni a nemkívánatos szőrtől... Egyszer láttam, hogy egy falumbéli nő hogy szedi le a lábáról... Csak fenyőt kell találnunk hozzá és percek kérdése, hogy csupasz babaarcod legyen

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este


*Nekiállsz keresgélni, de a szőke leint.*

- Hagyd csak, majd reggel keresgéljünk. Hulla fáradt vagyok, inkább aludjunk...Vajon mennyire biztonságos ez a házikó? Remélem nem lesz gond, hogy csak bejöttünk ide...Vajon felébredünk ha a tulaj hazajön?

*Közben leheveredik az előre elkészített fekvőhelyre a tűzhely mellé, de előtte még tesz néhány fahasábot a lángokra, hogy később ne kelljen.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Nekem mindegy te tudod.
Ne aggódj azon, hogy felébredünk-e, én biztos vagyok benne, hogy igen.
Viszont én még nem alszom, de te csak pihenj nyugodtan, csak hagy tudjak kicsit ide guggolni a tűz mellé.
*Előkészülök az áldozatbemutatáshoz - találtam bort itt, keresek egy kupát-poharat, ami tiszta. Megáldom ezeket, majd hozzá fogok a szertartáshoz. Ha netán a szőke figyel kizárom tudatomból, nem törődöm vele.
Gyakorlott mozdulatokkal apró sebet ejtek bal tenyeremen, hogy a puha tenyérpárnán lecsöppenő vérem a borral teli áldott kupába cseppenjen.*
<Egy Uram! Te aki látod minden hibámat, erényemet, szívem igazát; fogadd el tőlem áldozatomat, melyet saját véremmel itattam át számodra. Kérlek vezess utamon, hogy mielőbb megtalálhassam Hart Al Artent, ki szintén hű szolgáld, s segíts minket ebben a romlott országban, hogy újra visszakaphasd azt, ami jogosan megillet.>
*Ezen gondolatok után a bort a tűzbe loccsantom - remélem a Hallgatag Úr elfogadja áldozatomat.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este


*Darton elfogadja az áldozatodat. A tűzbe loccsantott bor egy vöröses láng kíséretében eltűnik, akárcsak a maradék a kupából.
Dolgod végeztével látod, hogy a szőke végig figyelte az áldozatbemutatásodat. Most is nagy szemeket mereszt rád.*

- Most mit csináltál? Asszem már láttam valami ilyesmit, de nem vagyok benne egésze biztos...Miért vágtad meg magadat?

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Mosollyal fordulok a szőke felé.*
- Az jó, ha már láttál ilyet... Ezek szerint hívő ember vagy, akár csak én. Imádkoztam az istenemhez, a segítségét kértem utunk során. Elvileg támogat bennünket az Öreg - *bökök az üres kupa felé, majd még szélesebb vigyorra húzom a számat.* - Egészségére!
*Direkt nem közlöm vele igazi kilétem. Nem mintha nem bíznék meg benne - de úgy vélem, hogy csak ártana magának is és nekem is ezen az istenhátamögötti helyen ezen információ birtokában.*
- De már késő van. Aludjunk, hisz holnap is sokat kell gyalogoljunk míg elérjük a várost.
*Felállok a földről és az ágyhoz megyek. Lefekszem aludni, hisz hosszú nap van mögöttünk.
Elmém erejével ébresztőt csinálok magamnak, ha valaki motoszkál akár az ajtóval, akár az ablakkal.*
- Jó éjt, szép álmokat! - *mondom a szőkének, majd behunyom a szemem és az álmok mezejére lépek.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este és reggel


*A szőke is lefekszik, majd hamarosan elalszik. Egyenletes szuszogását hallgatva te is álomba szenderülsz.

Az álmod meglepően nyugodt és reggelre elég jól kipihened magadat.
Amikor felébredsz odakint már felkelt a nap, közeli madárcsicsergés hallatszik.
Szőke kísérőd még mindig ”húzza a lóbőrt”, kitekeredett pozícióban nyálcsorgatva fekszik a régen kialudt tűzhely mellett.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Nagyot nyújtózom még az ágyban, aztán kipattanok onnan. Felöltözöm, majd a szőkéhez lépek. Vállára teszem a kezem és picit megrázom, hogy felébredjen.*
- Szép jó reggelt! Ideje kelni, ha borotválkozni is akarsz, már a nap is felkelt álmából.
*Hagyom, hagy ébredezzen magának - ennyi volt az ébresztgetés részemről.
Elszaladok reggeli dolgaimat elintézni; majd kis frissítő cicamosdás után vissza megyek a házba.
Remélhetőleg a szőke már talált magának a borotválkozáshoz kellékeket és dolgozik is az arcán - én pedig hideg reggelit készítek mindkettőnk számára ezalatt.
Reggeli után szeretnék indulni, hisz nem tudom milyen messze lehet innen Olbarise városa, de már ma szeretném elérni. *

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggel


*Nagyokat pislogva ébred a szőke, éppen vakarózik amikor elhagyod a házikót.
Amikor a reggeli mosdás és egyéb teendőid után visszatérsz a házba, a szőke az asztalnál ül. Láthatóan erősen gondolkodik valamin. Gondterhelt arccal néz rád amikor belépsz.*

- Áh, hát itt vagy! Érdekes éjszakám volt...Elég sok minden visszatért az emlékeim közül!... Pyarroni érdekeltségű küldetésben voltam néhány társammal az ország túlsó felében. Az amundok harcmodorát és mágiáját kellett megfigyelnünk...Hogy hogyan keveredtem ide, arról fogalmam sincs, de azt tudom, hogy el kell hagynom az országot!...Te jó voltál hozzám, nem akarlak bántani, hiszen neked köszönhetem, hogy élek. De szükségem van a lovadra és némi pénzre, hogy el tudjak vergődni a legközelebbi baráti városig, ami Gelian városa. Ez is legalább két-három heti út, de fontos, hogy mihamarabb eljussak oda...Most megyek megmosdok, addig kérlek csomagold össze amit nélkülözni tudsz...

*Ezzel kimegy a házból és hamarosan meghallod, ahogy odakint mosakodni kezd a hordó vizében.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Kicsit meglepődöm ahogy az asztal mellett találom a szőkét, de kíváncsian várom a mondanivalóját. Aztán ez a kíváncsiság egyfajta vigyorba fordul annál a résznél, amikor kér némi pénzt, a lovam és minden olyat amit nélkülözni tudok.*
<Hát persze... rögtön azonnal "drágám" ...> *Fejem biccent egyet - de ez csak magamnak nyugtázás a gondolataimra.*
- Milyen jó, hogy ennyi minden eszedbe jutott Menj csak, menj...
*Hagyom, hagy menjen ki mosakodni.
Közben rendesen felöltözöm, felfegyverkezem útra készen. Majd két főre előszedek reggelinek valót és leteszem az asztalra és a saját részemhez hozzá is fogok szépen kényelmesen - elhúzom addig a reggelimet, amíg a szőke nem tér vissza.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggel


*Felöltözöl és reggelizel. Közben hallod, ahogy a szőke mosakodik és közben fütyörészik.
Amikor visszatér egész másképp fest. Megszabadult a több napos borostájától, arca tiszta és tiszta ing van rajta, amit a házból vitt magával.
A borotvát és a fenőkövet leteszi az asztalra, majd leül az egyik székre. Nekiáll reggelizni, két falat között magabiztos hangon kérdi:*

- Nos, mit tudsz nélkülözni?...Ha akarsz te is velem jöhetsz, hidd el nekem nem sok értelme van még beljebb menni ebbe az átokverte országba...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Hogy mit tudok nélkülözni? No lássuk csak....
A fegyvereimet biztos nem, mert eléggé veszélyes errefelé egyedül fegyvertelenül...
A lovam szintén nem, mert útálok gyalogolni...
A tisztálkodó felszerelésemet nem, mert eddig nem sokat találtam sehol az út szélén...
Az élelmet sem, mert jó az étvágyam általában, ráadásul vadászni nem tudok, jobb a zsákból kiszedni és már csak annyi van, hogy Olbariseig eljussak...
A ruháim vannak még, bár ahogy elnézlek nem igazán a te méreteid... bár ha a fehérneműt nézem, abból tudok egyet adni...
... Igen, csak egy bugyongát tudok a számodra bocsátani, a többi nélkülözhetetlen a számomra.
*Vetek rá egy hosszú-hosszú pillantást nyugodtan és komolyan, de huncut csillogással a szememben.
Ölembe hajtom mindkét kezem (a jobbat a balra) és egy kicsit előre dőlök feléje, hogy testem a kezemre simuljon (elrejtsem).*

//ÚTK 265.oldal Igaz szó varázslat (5 Kegy pont rááldozásával)
A varázslat erőssége: 1k10+5 = 2(+5) [7] //

- De most komolyan... az előbb csak vicceltem... Mondj igazat légysziiii **
Még a nevedet sem tudom... meg hogy ki is vagy... Megmentettelek... Nem jó velem, hogy ennyire sietsz? És még itt is hagynál, elvennéd a dolgaimat csak úgy... Szeretnélek megérteni...
*Kicsit elszomorodott védtelen nő, aki kérve kér egy férfit az igazmondásra. Nagy boci szemekkel meredve, kérlelve, elkenődve.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggel


*Amikor istened hatalmát felhasználva igazmondásra kényszeríted a szőkét, amaz egy pillanatra abbahagyja az étele rágicsálását, majd szinte azonnal beszélni kezd:*

- A nevemre nem emlékszem, de azt tudom, hogy minél előbb el kell hagynom ezt az országot, és jelentést kell tennem. Nem akarom elvenni a dolgaidat, remélem magadtól is nekem adsz néhányat közülük. A ruhádra és a csizmádra nincs szükségem, de a lovadra igen. Úgy gyorsabban tudok haladni...Milyen messze van az a város amerre tartasz? Ott biztos tudsz magadnak új lovat és élelmet szerezni...Van pénzed amin tudsz vásárolni?

*Úgy tűnik igazat beszél, legalábbis nagyon őszintének tűnik.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Lebiggyed a kicsi szám...*
- Pedig azt hittem... Kár...
*Elgondolkodva nézem egy kicsit, majd halk sóhaj hagyja el a szám.*
- Egyébként azt hiszem, hogy félreértettél. A viccet csak a bugyingára értettem, a többit komolyan mondtam. Nem tudok nélkülözni semmit a számodra, főleg nem a lovam.
Viszont...
Gyere el velem Olbarisebe - ha igazak az információk, akkor délre ott lehetünk a ló hátán utazva, és ott segítek lovat is, élelmet is, meg minden mást mire szükséged van valahogyan beszerezni. Én úgy vélem, hogy ez kölcsönösen jó mindkettőnknek és ennyit talán kérhetek tőled... Nem?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggel


*A szőke is gondolkodni látszik.*

- Nem is tudom...Lehet, hogy az lenne a legjobb...Fél nap? Az már igazán nem számít...Akkor magával tartok, aztán abban a városban felszerelkezek. Nekem nincs pénzem, de ha kisegítene azt megköszönném...Azt nem tudom, hogy hogyan viszonozhatnám, de talán eszembe jut még valami útközben...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Viszonozni? Hát, ha haladunk akkor én is jól járok meg te is. Ha meg még egyszer magázni mersz, akkor itt hagylak minden nélkül. Rendben? - *kérdem tőle vigyorogva, majd gyorsan befejezem a reggelimet.
Kihordom a cuccom az udvarra, ám mielőtt elindulnánk megitatom és megetetem Rulyt. Neki is elfogyott már az abrakja, talán még egy evésre elegendő... Szűkös, de hátha lesz valami legelnivaló még útközben a számára.
Ha a lovam is befejezte a reggelijét, akkor felszerszámozom és felpakolok rá.
Remélem a szőke is kipakolt ez idő alatt a házból, bár neki oly sok cucca nem volt.*
- Bemegyek még, szétnézek, hogy hozunk-e mindent, az az érzésem, hogy valami bent maradt. - *ezzel visszalépek a házba. Az ágyhoz megyek és a párna alá becsúsztatok egy ezüstöt, majd magamhoz veszem az előző este kiterített ruháimat (melyet szándékosan hagytam ott eddig) és elhagyom a házikót.*
- Látod... még erre is szükségem van ... Na, azt hiszem mehetünk is.
Meg kell keresnünk az utat. Remélem nem tévedünk el....
*Igyekszem visszaemlékezni arra, hogy este merről érkeztünk - és így megtalálni mihamarább az utat és a várost.*
<A fene... valahogy már nem annyira bizalomgerjesztő ez a szőke.... Sumákol úgy érzem és nagyban. Jó lesz résen lennem...
Uram, vajon mit találtál már megint ki nekem... >
*Kicsit kettős érzésekkel, de tovább folytatom az utam a szőkével - talán egy kicsit még szórakoztat is a helyzet, hogy annyira magabiztos lett. Elgondolkodom, hogy vajon hogy fogadná azt, ha megmondanám valójában ki vagyok ... Erre a gondolatra elmosolyodom.* <Idővel... mit kell siettetni a szívbajt, jön az, ha eljön az ideje.
Az is lehet, hogy tudja ... este érdekesen nézett, lehet közben eszébe jutott, hogy hol látott áldozatbemutatást és hogy mit jelent az, hogy eltűnt a bor... Na, majd meglátjuk >