Feketeleves [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap délelőtt
Résztvevők: Dzsana
_____________________________________________________________

*Miután a két lovas elvonult Dzsanának jut ideje Mustafával is foglalkozni. A pofozgatásra, élesztgetésre felébred a pap, bár tekintete még nem teljesen tiszta.*

-Ho-hol vagyok? Mi történt… arra emlékszem, hogy egy reccsenés és a fa…

*Ennyire futotta jelenleg tőle, de azért a vizet elfogadja és iszik néhány kortyot, majd megtapogatja fején a sötétlilás és felduzzadt púpot. Nem szól semmit és nem is szisszen fel, de az arca elárulja, hogy annyira nincs elragadtatva a dolgok állásától. Így ő is szótlanul üldögél, amíg a nő elcsomagolja a vértjét. Először még próbált erősködni, hogy azt felvenné, de végül belement, hogy elcsomagolják és a lóra tegyék, hogy egyiküknek se kelljen cipelnie. Így a délelőtt folyamán sikerül körülbelül egy-másfél órás lemaradással Súrion és Malor után indulniuk. Az úton is kissé még bizonytalanok Mustafa léptei, így nem nagyon beszél, inkább a talajra és a lépteire koncentrál.*

[Huor Aikanáro]

// Elnézést a késedelemért, de a héten a nyakamba szakadt a fél világ és még bekapcsolni sem volt erőm a gépet. //

Súrion

*Még a földön ülök, mikor a lovag megáll mellettem aggodalmaskodni.*

(Közös)
- Ne aggódj uram, amíg a lovam bírja, addig én is kitartok! És Fahlan szívós egy jószág... -*válaszolom neki mosolyogva, miközben feltápászkodok. De nem ám hirtelen, csak amolyan öregesen. Majd a lovamhoz lépek, hogy Malort követve ismét elindulhassunk.*

Dzsad)
- Szívós bizony... Nem is tudom mi lenne velem nélküled!-*hízelgek közben Fahlannak.*

*Az útra érve ugyan úgy, ahogy eddig Malor háta mögött maradok. Hagyom, hogy ő diktálja a tempót.*

(Közös)
- Dzsanáék miatt meg ne aggódj uram, ismerem a dzsadokat. Még bottal sem lehet őket agyon ütni! -*bököm oda a páncélosnak tréfásan indulás után.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Még a készülődés alatt elmondom Mustafának, hogy mi történt vele, és hogy jutottunk a pihenőhöz. Elmondom azt is, hogy Malorék utól is értek bennünket, sőt, már a város felé lovagolnak és elvileg hívnak hozzánk/nekünk segítséget.
Aztán elindulunk szép lassan. Nem erőltetem a beszélgetést, hisz eléggé ki lehet most lelkileg, hogy alig tud vánszorogni - nem épp egy Doldzsah papra jellemző állapot.*
- Szólj, ha már nem bírod az ütemet, és megálljunk, vagy lassítsunk. Nem akarlak agyon hajszolni; no meg nekem is jobb, hogy nem kell azt a mázsás hátsódat cipelnem.
*Az úton figyelek Mustafára, hátha büszkeségből sem szól, hogy álljunk meg - ha ezt észreveszem csinálok egy kis pihenőt. Nézem a környezetünket is. Nincs kedvem egy újabb hatalmasra megnőtt csigához, sem egy eleven fa furkósbot szerepéhez.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap dél-délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*A lovag nyugtázva a hallottakat hümmög egyet és úgy látszik ezzel meg is nyugodott az út folytatását illetően. Akét hátrahagyott dzsad említésére csak hátranéz a válla felett lovaglás közben, de most nem ad hangot rosszallásának. Lehet már megszokta a dalnok humorát. Az út továbbra is eseménytelenül telik, bár emiatt eléggé unalmasan is egyben. A nap már félig a horizont mögé bukik, a nyugaton elterülő hegyek gerince felett még utolsó narancs-vörös sugaraival beragyogja az erdőt, ezzel mintegy vérszínűre festve a tájat. Ebben a különös megvilágításban látja meg a két lovas az erdő szélét és az előtte elkanyargó utat. Malor kiérve az útra megállítja lovát és Súrion felé fordul.*

-Innen még úgy két-három óra a város. Megálljunk és letáborozzunk estére vagy lovagoljunk tovább az éjszakában?

//Semmi gond. Nem lóversenyzünk. //

/Dzsana/

*Mustafa arcán enyhe dac és sértődékeny hangulat látszik annak említésére, hogy ő nem bírná a tempót. Az út első órájában még bizonytalanul lépdel, de javára legyen mondva nem szól és nem kér pihenőt. Ahogy egyre jobban bemelegednek az izmok jobban is megy neki a túra. Délre már egészen magabiztosan és könnyedén lép, mint az ominózus csigatámadás előtt tette. Nemsokkal dél után eléri a két dzsad is a lentebbi pihenőt. A földben patanyomok és csizmanyomok mutatják, hogy Súrionék is megálltak itt. Az út egyébként békében telik nem támad sem a vadon valamely teremtménye, sem rablók a párosra. A pihenőben azért Mustafának is jól esik leülni egy kicsit és szusszanni egy nagyot.*

-Mondd Dzsana van még valami kajánk? Eléggé megéhezik az ember ebben a sétálásban.

*Visszagondolva az ideútra és felmérve jelenleg mennyi lehet az idő Dzsana úgy saccolja, hogy világosban már nem érik el az utat az erdő szélénél. Kérdés mennyire akarnak és mennyire tudnak éjszakába nyúlóan menetelni Mustafával, illetve hol táboroznak majd le éjjelre?*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A délután hátra lévő részének egyetlen valamire való jelensége a lenyugvó nap vöröses tündöklése. Gyönyörű, ahogy szinte álomszerűvé változtatja a tájat. De kiérve az erdőből ez már cseppet sem érdekel, sokkal inkább az előttünk elterülő út, ami a városba vezet. Régen örültem már ennyire egy poros útnak, még a szívverésem is felgyorsul.
A lovag kérdésére elmosolyodok.*

(Közös)
- Megállni?!Még csak az kéne! Ha kell, akkor akár hason csúszva is, de még ma elérem a várost! -*és sem helyeslésre, sem semmi másra nem várok, azonnal indulok tovább. Malor meg majd jön, ha akar.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap este
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*Lelkes szavaidra a lovag egy szomorkás félmosolyt ereszt meg majd, ahogy elindulsz ő is felzárkózik melléd. Itt már kényelmesen elfértek egymás mellett, sőt még így is elég hely lenne egy erre járó kocsinak, hogy zavartalanul haladhasson. Lassan a vörös idill az alkony szürkeségébe fordul és beköszönt az éjszaka. Úgy látszik tegnap kieste magát a szeszélyes időjárás, mert mára is száraz időt jósolnak a felhők híján fényesen tündöklő csillagok és a felkelő Első Hold egyaránt. Ennek köszönhetően ugyan sötét van, de azértaz út körvonalai és az erdő fekete tömbjének sziluettje látszik és tudtok tájékozódni, azaz követni az utat a város felé. A lovaglás és az egész napos talponlét érezteti már igencsak hatását, mert Súrion minden tagja sajog és a sebei is kezdenek ismét lüktetni, talán még enyhe láza is lehet. Így telik ismét csak csendben jó másfél óra, mikor a sötétben patkók puffanására és kocsizörgésre lesznek figyelmesek a lovasok. Egy szekér tűnik fel az előttük lévő kanyarulatban, melynek bakjának széléről viharlámpás csüng láncán és ide-oda himbálózva eléggé kísérteties benyomást kölcsönöz a kocsinak. Két fekete, megtermett, de kissé lassúcska igásló húzza a szekeret, melynek bakján egy szintén feketébe öltözött alak ül. Fején és vállán lánccsuklya van, melyen meg-meg csillan a holdfény, mellette pedig a lábához támasztva hátrafelé meredezik egy nem túl bizalomgerjesztő, az eredeti hegyre merőleges pengékkel ellátott lándzsaszerűség.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Megtörve, de még is elszántan lovagolok a ránk telepedő éjszakában. Eddig sem fecsegtem fölöslegesen, de most még annyit sem szólok. Egyetlen dolog lebeg előttem, még pedig, hogy ki kell tartanom! Az utóbbi napok szenvedései után itt már nem adhatom fel. Itt már nem, az szégyen lenne! És az talán még a halálnál is rosszabb...! Így hát, minden erőmet össze szedve tovább lovagolok.
Egyszer csak szemből, egyre közeledő kocsizörgésre leszek figyelmes. Hamarosan az is kiderül, hogy nem utol értük, hanem velünk szemben jön a kocsi. Első pillantásra nem túl bizalom gerjesztő, ezért lehúzódok az út szélére és egy kicsit sem lassítok. Annak örülnék a legjobban, ha szó nélkül elhaladnánk egymás mellett, ki-ki a maga dolga után!*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap este
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*Úgy látszik Darton sajátos humoránál fogva nem kívánja Súrion kívánságát teljesíteni, miszerint csak elhaladhassanak a furcsa szekér mellett. Ahogy jó tíz méterre érnek egymáshoz a bakon ülő alak fészkelődni kezd, majd egy hangos „HŐŐŐ” kíséretében visszafogja az amúgy se virgonc lovakat és a kocsi egy zörrenéssel megáll. Malor arcáról leolvasható, hogy ő se örül a fejleményeknek. Legalábbis , amíg olyan közelségbe nem érnek, hogy a vakító viharlámpán kívül más is kivehető legyen a „jelenésből”. Ekkor megdöbbenés ül ki a lovag arcára, aminek hangot is ad.*

-Vruk?!? … Vruk te vagy az? Mit keresel errefelé, ráadásul fegyverben???

*Ilyen közelségből Súrion is ki tudja venni az eddig sötétbe burkolózó alak vonásait. Egy bajszos, öreg férfi az. Hidegfényű, kék szemei szúrósan és vizslatóan mérik végig a dalnokot. Olyan érzése van, mintha a veséjébe látna az öreg. Ahogy a Vruknak nevezett katona megszólal hangjából érződik, hogy parancsnokláshoz szokott és erélyességén a hosszú évek múlása se csorbított.*

-Igen Úrfi én. Már kezdtem azt hinni, hogy sosem óhajtasz hazatérni. Ennyire nincs messze a vén kuruzsló háza. … No és Kend kicsoda? Úgy néz ki mint egy szárnyaszegett veréb.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Amint a kocsis megállítja a szekeret én is vissza fogom Fahlant. Jó 3 méter távolságra állok meg tőle, felkészülve egy esetleges támadásra. Gyorsan körbe pillantok, hogy nehogy többen is legyenek, de ekkor Malor szavaiból azt veszem ki, hogy ismeri az öreg katonát. Majd a kocsis válaszából egyértelműen kiderül, hogy tényleg ismerik egymást. De a hozzám intézett szavai után az is bizonyossá válik, hogy a mi megismerkedésünk nem lesz éppen a legszívélyesebb.*

(Közös)
- Először halljam a te neved Uram és én is mondom az enyémet! -*válaszolom neki büszkén, dacosan!*

< Még midig jobb szárnyaszegett verébnek lenni, mint megvénült embernek... >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap este
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*Súrion visszavágására az öreg kissé összeráncolja szemöldökét majd egy sóhaj kíséretében válaszol a dalnoknak.*

-Nos, mint azt Malor Úrfi is mondta, a nevem Vruk. Egyébként hol sebesült meg ilyen csúnyán? Talán jobb lenne, ha átülne a kocsira mielőtt lefordul a lováról.

*Malor egyenlőre megvárja, amíg a két férfi elrendezi egymás közt a bemutatkozást és a saját kis „csatájukat”. Kissé lemondóan megcsóválja a fejét. Ha kis szünet áll be a beszélgetésben, akkor megjegyzésképp ő is megszólal, szavait mindkét társának szánva.*

-Nos Uraim azt hiszem a város felé tartva is folytathatjuk ezt a beszélgetést. Súrion, ha gondolja nyugodtan üljön át a szekérre.

[Huor Aikanáro]

Súrion

< ...Malor Úrfi!? Mi a franc! >

*Töprengek egy pillanatot az öreg válaszán és közben a lovagra sandítok, majd ismét Vrukra szegezem a tekintetem.*

(Közös)
- Az enyém Súrion! És hát, hálás vagyok, de kényelmes ágyban szeretném tölteni az éjszakát, nem pedig a kocsin hánykolódva! Nem kell aggódni miattam, amíg Fahlan bírja, addig én biztos, hogy a hátán maradok! -*közben megveregetem Fahlan nyakát.* - De most az egyszer neked is igazad van Malor Úúrfi! -*és az "Úrfit" csipetnyi gúnnyal átitatva kihangsúlyozom.* - Ne vesztegessük tovább az időt! -*és ezzel már indulok is tovább.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap este
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*A gúnyolódó hangsúlyra Malor már nem reagál, úgy látszik nem érdekli. Viszont az öreg felcsattan. Bár a holdfényben nem tudnád megmondani, hogy vörösödik-e a méregtől vagy sem.*

-Mit képzel maga… maga sehonnai?!? Ne merjen ilyen hangon beszélni az Úrfival, mert derékbatöröm!

*Ezzel fel is áll a bakról és nyúl a tüskés lándzsa után, de a lovag még időben kettőtök közzé léptet a lovával.*

-Nyugalom, nyugalom. Vruk hagyd, most van más dolog, amire szeretnélek megkérni. Súrion maga pedig, ha lehet, ne ingerelje fel az Urat, mert nem kívánok beleavatkozni többször a vitájukba.

*Ezzel az öreg még morog néhány keresetlen szót, majd visszaülve Malorra figyel.*

-Vruk kérlek menj tovább és a hegyi ösvénynél nézd meg, hogy Dszana… öhm… azaz Dzsana Kisasszony és egy Mustafa nevű dzsad férfi nem-e jön lefelé. Őket sajnos hátra kellett hagyjuk egy sérülés miatt, de ahogy lehet visszamegyek értük.

*A vén katona csak bólint, majd búcsúzásként int és elindítja a szekeret tovább az úton. Malor pedig ismét felzárkózik Súrion mellé. Nem szól semmit, de az érezhető, hogy nem örül az újabb kellemetlenségnek.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Kaja? Megnézem. Pihenünk egy kicsit itt. - *megnézem az elemózsiánkat, ha van akkor adok Mustafának enni, én nem eszem, még bírom az éhséget.
Közben azért még folytatom a beszélgetést.*
- Ha jól rémlik az ideút, akkor már sajna világosban nem érjük el az utat így a várost pláne nem.
Vagy maradunk itt és itt töltjük az éjszakát, vagy majd ahol ér bennünket az este. Melyik legyen?
Bírod még annyira, hogy még közelebb menjünk sötétedésig az úthoz? Vagy bírnád addig, hogy elérjük az utat bármilyen hosszan is kell éjszakába hajlóan menni?
*Sejtem a büszke dzsad választ, de azért hátha nem fog itt hőst játszani nekem. Érdeklődve várom a válaszát, miközben szemben vele leülök a földre pihenésképpen.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap délután
Résztvevők: Dzsana
_____________________________________________________________

*Belenézve a másik két férfi által reggel otthagyott elemózsiás szákba Dzsana talál néhány darab szárított húst. Ez még a quintarha tarisznyájából való lehet. Ahogy Mustafának nyújt egy darabot az ő gyomra is megkordul, jelezve, hogy hosszú volt a gyalogút mind tegnap, mind ma. A pap nekilát és jóízűen eltünteti a kapott ételt és csak ezután gondolkodik el a viadornő kérdéseim, mondandóján. Természetesen, ahogy szóbakerül, hogy bírja-e tovább az utat rögtön felkel ültéből és kihúzza magát.*

-Menjünk tovább, majd az útnál megpihenünk. Én bírni fogom, ha te is.

*Még nem indul el azért, kell egy kis pihenés, de nem ül le hanem elvonul a kis tisztás szélére imádkozni. Ez pár percig eltart, de végül ismét tettre készen csatlakozik Dzsanához a férfi.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Sejtettem.*
- Rendben van Mustafa, akkor megyünk amíg az utat el nem érjük. - *nyugtázom döntését. Míg ő imádkozik addig én próbálok visszaemlékezni, hogy az úttól milyen messze lehet a város. Akár megbírom saccolni akár nem úgy egy fertályóra pihi után újra indulásra össztökélem magunkat.*
- No, menjünk, mert soha nem fogjuk elérni az utat.
Gondolom te már úgyis sokmindent megéltél... mesélj az út alatt, hogy mi mindenen mentél át, úgy talán jobban telik az idő és az út is lábunk alatt mintha mindketten hallgatásba burkolózunk. - *mondom még készülődés közben, majd folytatva az utat várom, hogy belekezdjen a történetekben.*