Vidéki történet (ÚTK)

[Mesemondó]

Az éjszaka mindig is a gyilkosok ideje volt. A kék hold ideje kitelt, a vörös ereje teljében uralma alá vonta a vidéket – vérszínűvé váltak a fák, bokrok levelei és vér szennyezte a földet is. A fény és árnyék éles kontrasztokat teremtett, a legapróbb mozdulat is szentségtörésnek rémlett – s mint ilyen azonnal ki is derül. De a Vörös Hold Éjszakáját minden élőlény tiszteletben tartja.
Kivéve az embereket. Fajtájuk örök nyugtalanságától és vérszomjától hajtva haladtak át az erdőn. Bár egyikük a többinél is nagyobb zajt csapott, mégis úgy tűnt, ő a vezér. Körülötte szinte vibrált a levegő, érzelmeiből tucatnyi asztrállény táplálkozott, de nem foglalkozott velük.
A céljaikról mozdulataik árulkodtak, ám célpontjukat az erdő rejtette. Ahogy haladtak előre, a meggyalázott éjszakai erdő lassan felfedte titkát – az évszázados moha alól egy kődarab, egy faragott tábla részlete villant elő. A vezető néma utasítására – barlangban harsanó kiáltás most minden szó – az osonók hevenyészett kört alkottak a kő körül, míg az vizsgálódott. Percekkel később az elégedettség jól láthatóan villant fel az arcán, majd indulást parancsolt. Szemmel nem látható asztrálteste pillanatok alatt kihűlt, a lobogó tüzet mintha lovagi páncél vette volna körül. Megérkeztek.
A földből és a fák, bokrok takarásából egyre több és több tábla villant elő, de egyre sem fordítottak figyelmet – egyiküket kivéve, aki egy óvatlan pillanatban átesett az egyiken. A menet élén haladó helytelenítő pillantással fordult társa felé, szája dühös szisszenésre nyílt – és mégis hang nélkül tűnt el a lába alatt megnyíló földben.
Körülöttük megelevendett az addig néma vidék – a támadók az avar és a vékony föld alól törtek elő és a halált megjártak némaságával vetették magukat a szentségtörőkre.
A behatolók egyszerre mozdultak – sérült társaikat hátrahagyva vonultak vissza a vezető köré, pengéiket a kajánul nevető hold vörös fénye fénye túlvilági derengéssel vette körül.
A harc szinte néma csendben folyt. Emberi hang nem, csupán a húsba vágó vagy célját tévesztő fém és a sebet kapók szisszenése hallatszott.
A vezető mindvégig mozdulatlanul állt, míg emberei súlyos veszteségek árán végeztek a támadókkal. A győzelmet csupán fejbólintással vette tudomásul s máris továbbindult – a fegyveresek követték, menet közben látva el sebeiket, halott vagy haldokló társaik testét hátrahagyva az éjszakának
Az egyik mohos szirtet vették célba, melyről csupán a hol és élő növényzetet levágva derült ki, hogy emberi kéz készítette épület. Annak óvó faragványait az idő elkoptatta, biztonságát csupán egy fejét vesztett szobor vigyázta.
A vezető késlekedés nélkül lépett az ajtóhoz – de az utolsó pillanatban visszakozott és az egyik kísérőjét rendelte az ajtóhoz. A kiszemelt szinte kölyök volt még – mélykék szeme könyörgően fordult tisztese felé, de semmi választ nem kapott. Habozva, centiről-centire közeledett az ajtó felé, majd egy villámgyors mozdulattal betaszította. Mikor semmi sem történt, megkönnyebbült vigyorral fordult a vezető felé – s annak jelzésére elsőként lépett az épületbe.

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: valahol Toronban
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: H’yssadin Sychín
--------------------------------
Egy napon megzavarják az edzésedet, a klán egyik novíciusa az. Addig edzőpartnered azonnal párt változtat. A küldönc nem szól semmit - némasági fogadalma nem engedi, de tudod, csak valamelyik mester küldhette érted. Szó nélkül befejezed az edzést és követed.

A klán nagyterméhez vezet és otthagy. Pár pillanatra odailleszted a tenyered az ajtóhoz – elmulasztásával a védelmi rendszer behatolóként érzékelne – majd belépsz.

Asgun mestert és egy kívülállót pillantasz meg. A megbízót maszk fedi ugyan, de dregisse mintázata és maszkja díszítése elárulja a famort: ujjaidat szertartásosan összefonod, szemed lesütöd. Érzed a famor tekintetét, ahogy végigmér, majd elhagyja a szobát.
A mester annak idején fél szemét és jobb kezének mozgatóidegeit áldozta a klánért – de maradék szemének tekintete a lelkedig lát. Szó nélkül hátat fordít neked – a bizalom jele – és letérdel a Fátylas Hölgy szobra elé. Kis idő elteltével veszi ismét tudomásul jelenléted.

„A Sion’elmort család, a klán egyik fontos támogatója nemrégiben több tagját elvesztette, köztük a jelenlegi klánfő apját is. Ő néhány szolgájával együtt rokonlátogatást tesz Yankarban.
A család egyik vazallusa elmulasztott megjelenni az új családfő beiktatásán és mulasztását ezideig nem indokolta. Két vadász vitte a megbízónk levelét, Abasziszban kézbesítették. A célpont nemtetszésének adott hangot – az egyik vadász azóta megtért őseihez, a másik viszont elkísérte a famort Ifinbe. A vadász utolsó értesítése szerint annak kísérői üldözőbe vették, és egy ismeretlen varázshasználó is feltűnt.
A feladatod, hogy Ifinben átvedd a kíséretét, hajón elkalauzolod Yankarba és családja ítélőszékének kezére adod.
A felszerelésed átveheted a fegyvermesternél.
Engedélyt adok kérdezni.”

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín:Doran
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Csendes Matt
--------------------------------
Nevil atya távolléte túlságosan sok ideig tart. A feltett kérdéseidre sosem kapsz konkrét választ és csak véletlenül sikerül kideríteni, hogy Abasziszba utazott. Végül úgy határozol: utána eredsz.
Elsőre benyújtott kérvényed "véletlenül" elkeveredik Doran bürokratikus útvesztőjében, de nem adod fel. Végül a távozásokkal foglalkozó iroda vezetője személyesen beszélget el veled.
- Természetesen nem lehet kifogásunk az Ön távozása ellen, de tanulmányoztam az iratait. Az előmenetele alapján szép jövő vár Önre, a tanulmányai ígéretesek. Mégis, miért akarná elhagyni iskolánkat? -
Magad sem tudod megmagyarázni az érzést, ami valósággal kiűz a falak közül. Az biztos, hogy mentorod távozása csak a felszín. Ez válaszaidból is kitűnik, ennek következtében érzed, amint mágikus vizsgálat alá veszik elméd: nagyon óvatosan és nagyon finoman, de benéznek a sarkokba és az árnyékok közé.
Végül a hivatalnok vonakodva átad egy iratot, melyre ráírja az "engedélyezve" szót. Ezt és egy másik iratot nyújt át - egyszeri engedélyt a Doran-Ifin kapu használatára. Gyorsan összepakolod a holmid és elhagyod Dorant.

[Arnoil]

(Matt)

Összepakolom a cuccaim, s körbenézek a szobámban.
<Jól nézz körül Atlam, egyhamar nem élvezhetjük e szoba kényelmét.>

Paklászás közben Atlam-ot az ablakhoz támasztom, hadd nézelődjön - utoljára -, még az iratokat sem nézem meg, csak megyek. Minél előbb elhagyjam a helyet, ahol nem tekintenek felnőttnek, ahol tudatlanságban tartanak ha érdekük úgy kívánja, s közben a tudás szentségéről papolnak.
< Úgyvan, ez lett volna amit mondanom kellett volna a hivatalnoknak, nem hebegni valamit ami éppen eszembe jut... Fene esne bele hogy ott akkor nem jött ez ki frappánsan. >

Mutatom az engedélyem a kapuőröknek, s közben izgatottan vakaródzom.
< Atlam! Erre is vágytam már mióta. Annyira egyszerű mint a kavics teleportálás, de mégis az egyik legnagyszerűbb eszköze mai világunknak, s ha tudnák mennyi buktatója lehet egy ilyen utazásnak... >
Tenyerem izzad ahogy átlépek a kapun, hátizsákom közben lecsúszik a vállamról, s csak jószerencsének köszönhető hogy a köpenybe beletekeredett zsák miatt nem esek át a kapun.
Mindenesetre elég szerencsétlenül nézek ki ahogy átküzdöm magam, és esetlenül nézek vissza.
<Ennyi volt? Ezért érdemes izgulni... Bahh! >

Ifinben ismét mutatom az engedélyem ha érdekel valakit, s ha van módom akkor kérdezek is.
- Őöö Elnézést! Nem tudna nekem segíteni? Merre találok itt egy ööö hogy is nevezzem ahh fogadót?

[Mesemondó]

KM: Siffad
Helyszín: Ifin
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Csendes Matt
--------------------------------
A nagykirály lándzsásai és néhány varázshasználó őrzi a kapu innenső felét. A feltett kérdésedre csak értetlen és bosszús tekinteteket kapsz.
- nekrmendre vash osilmit. naste, naste, invetisgat
Az egyik őr még arra is vetemedik, hogy lándzsája tompábbik felével böködjön feléd. Hirtelen nem is tudsz mit reagálni, mikor a hátad mögül egy kéz nehezedik a válladra.
- Nono, úrficska, csak szépen sétáljon tovább. Nem olyan fickók ezek, akikkel érdemes kikezdeni. -
A már számodra is érthető mondat erv nyelven hangzott el.
Kéretlen segítőd szintén a kapuból lépett elő. Hímzett mellényt viselő, erv kinézetű fickó, a válla fölött valamilyen húros hangszer nyaka látszik.

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Rowon
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Alex Leron
--------------------------------
Az előző nappalt imával töltötted, míg végül lényedet teljesen betöltötte a Hallgatag Úr. Sosem érezted még ennyire közel magadhoz. Mikor közeledni érzed az Éjközépet, megérzed a hátad mögött társaid jelenlétét. Méltóságteljesen állsz fel, kezeidet széttárod, testvéreid pedig felöltik rád a szent vértezetet. Egyedül a sisak marad ki, azt apád tartja a kezei között. Az arca, mint az edzett acél – de a szeméből egy könnycsepp csordul ki. A társaid gyűrűbe fognak és átkísérnek a nagy terembe.
Ott sorfalat alkotnak neked az oltárig, ahol a mesterek egyike áll, kezében pallosa. Végigsétálsz az oltárig vezető folyosón – de az utolsó méteren eléd áll egy felavatott lovag, kezében csupasz kard.
- Ki járul éjszakai órán Urunk elé? - hallatszik a szertartásos kérdés
- Alex Lernon áll most Urunk szolgálatába
- És ki ajánlja őt Urunk szolgálatába?
- Az Atyja kéri Urunk kegyét.
- És hajlandó-e az atya a Kegyért életével felelni?
- Igen, hajlandó. Ezért járulunk most Urunk elé.
Váratlanul a lovag meglendíti kardját és a fejed felé csap. Melletted belép az atyád és alkarjával hárítja a csapást. Mikor leengedi a karját, vér folyik a padlóra.
- Vér ontatott, melyet urunk kegyesen fogad. Lépjen közelebb a jelölt.
A mester szavára a lovag félrelép és utat enged. Megteszitek az utolsó métert is és letérdelsz a mester elé.
- Alex Lernon, tanúságát tetted hitednek. Tanúságát tetted erődnek. Most az utolsó alkalom, hogy visszakozz, mert rögös és nehéz az Út, melyre lépni szándékozol.
 Hajlandó vagy-e Urunkat hittel szolgálni? - Igen
 Hajlandó vagy-e Urunkat erővel szolgálni? - Igen
 Hajlandó vagy-e Urunkat életeddel és minden lélegzeteddel szolgálni? - Igen

Az utolsó igennel egy időben érkezik meg az Éjközép, sötétség zuhan a teremre. A sötétségben egyetlen hang hallatszik:
MAGAMÉNAK VALLOM ŐT


Az elmúlt éjszaka még mindig benned vibrál, mikor hívat a komtúr. Az üzenet közvetítő apród irigykedve tekint rád - ismerős az érzés, hisz az előző éjszaka előtt magad is számtalanszor átélted az érzést.
A komtúr most egészen más képet mutat, mint tegnap éjszaka. Vértezetétől megszabadult és bosszús tekintettel hajol az asztala fölé. Mikor belépsz, egy szitok állít meg.
- Darton pallosára, nem megmondtam, hogy .. vagy úgy, téged hivattalak. Hogy állsz az aszisz nyelvvel, fiam?
Mindegy. Azok a fatökűek képesek voltak idáig küldöncöt küldeni, mert valamelyik idióta hagyta ellopni Urunk egyik szobrát. Most meg persze siránkoznak. -
Az illető, akit ezekkel a szavakkal illet, vélhetően az Ifin szentély mestere - aki mellesleg a testvérbátyja.
- Úgyhogy nyergelj fiam, mert azok ott Ifinben csak egy apródot küldtek az üzenettel - arra mégsem bízhatok egy ilyen fontos tárgyat. Ha kész vagy, jelentkezz Omarton atyánál, tőle átveheted a szobrot. Málhás nem kell hozzá. - teszi hozzá vigyorogva.

[Nibur Sakraf]

(H’yssadin Sychín)

*Csendben követi a küldöncöt. Valami enyhe bizsergés...talán izgalom tölti el, h megkapja élete első önálló küldetését. Igazi megtiszteltetés. Belépve tisztelete jelét mutatja mind a mestere, mind pedig a famor irányába. Türelmesen megvárja amíg a nagymester az imája végére ér, majd azt is mikor megkapja a feladatát.*

-Köszönöm a megtiszteltetést, h szolgálhatom a klánt.

*Meghajol*

-Csupán az lenne a kérdésem, h mikor, pontosan hol, és kitől kell átvennem az illetőt, és hogy hova kell eljuttatnom.

*Tekintete mindvégig lesütve marad*

[Ichigo]

Alex Leron

*A felavatást követően örömmel térek nyugovóra, hogy A Hallgatag Úr befogadott kegyeibe. Bár még az izgalomtól nem tudok rögtön elaludni, de azért csak sikeredett egy fertályóra után. Másnap ismét hívat a komtúr, hogy beszélni szeretne velem. Kicsit meglepődtem, hogy rögtön egymást követő nap kétszer is találkozom vele. Gyorsan összekapom magam és a szobája felé sietek, nehogy megvárakoztassam. Az ajtónál, kopogok majd belépek, de rögtön meg is állok, amint szitkozódik. Felnézve rám látta, hogy én érkeztem elszáll a dühe. A feltett kérdésére válaszolok.*

- Nem tartozik az erősségeim közé nagyúr. - mondom meghajolva.

*Megtudom, hogy egy szobrot kell elvinnem az ifini székházba.*

-Értettem mester, azonnal készülődöm és indulok.

*Meghajlással távozok a teremből és egyből a szobámba sietek összekészülődni. Bepakolom a cuccaimat, majd az istállóban felnyergelem, felvértezem Devont és elindulok Omarton atyához átvenni a szobrot.*

[Arnoil]

(Matt)

Kicsit döbbenten állok, de amíg néznek és bosszankodnak legalább rendbe teszem magam.
< Kellett volna pár szót tanulni ebből a nyelvből... A fene se gondolta hogy itt kötök ki. >
A felém böködésre térek magamhoz, s ledöbbenek hogy mik vannak.
< Ez normááális? > Éppen tiltakoznék a méltatlan bánásmód ellen, amikor megzavar a jóember, kicsit meghökkenve fordulok meg. - Höm, ööö köszönöm, lassan rájöttem hogy rossz helyen kérdezősködöm.
Ahogy mondja arrébb sétálok, tartva a távolságot az igric felé.
- Mondja járt már itt Ifinben? Nekem még nem volt szerencsém, vagyis balsorsom erre lenni.
< Kellett ez nekem? Atlam! Mi a kránköves nyavaját keresek én itt ebben a ... >
Hirtelen megnyúlik az arca mint akinek leesik a tantusz.
- Ön honnan jött Ifinbe? Ahonnan jöttem ott nem láttam Önt. Visszafordulok a kapu felé.
< Érdekes! Egy kapun érkeztünk... Hogy oldották ezt meg? >

Egy röpke pillanatig tűnődöm, aztán vissza fordulok és folytatom a "továbbsétálást" mielőtt baj lesz.
< Ez nem lesz így jó! Kicsit több önfegyelem kéne fiatalember! Gyerünk keressünk egy fogadót. Nem hiszem hogy bonyolultabb lenne mint lúgkövet csinálni... >

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: valahol Toronban
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: H’yssadin Sychín
--------------------------------
A társad Ifinben vár, jelenleg a Kobrák egyik védett házában tartózkodnak. A társad neve Gorth, emlékezhetsz rá a kiképzésről. A Kobrák képviselője a kapunál fog várni - remélhetőleg rád nem fognak felfigyelni az üldözők.
Gorth fogja elterelni az üldözőket - hozzájutottak a véréhez és valószínűleg így tudnak követni. Te a famorral hajóval Yankar-ba mész, ott átadod a megbízók képviselőjének és hazatérsz.
A Fátylas Hölgy kísérje lépteidet.

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Rowon
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Alex Leron
--------------------------------
Hamar összekészülődsz, majd Omarton atyához indulsz. Ő azon kevesek egyike, akik felismerve az új időket, a régi egyházból csatlakoztak az új rendhez. Most, hogy jobban belegondolsz, másik ilyen személyt nem is ismersz.
A szokott helyén, a műhelyeknél találod meg - az atya vezeti Rowon egyik kegytárgy műhelyét, ahol féltucatnyi akolitus dolgozik a keze alatt. Mikor megérkezel, már vár rád.
- Nos, Alex, látom az öreg téged jelölt ki. - kissé furcsán hangzik ez a szájából, hisz legalább 10 évvel öregebb a komtúrnál.
- A szobor ott van a falnál, már becsomagoltuk az utazáshoz. Vigyázz rá, rendben?

A csomag nagyjából fél méter magas, a formáját eltakarja a csomagolás. A szíjakat úgy alakították ki, hogy alkalmasint a válladra tudd venni.

[Nibur Sakraf]

(H’yssadin Sychín)

*Többet nem is kérdez, csupán meghajol, és ismét a tisztelet jelét mutatja*

-Nem okozok csalódást mester!

*Kihátrál, majd az ellátó felé veszi az irányt, h felvegye felszerelését. Ha ezzel megvan, akkor összepakol a szobájában, összeszedi onnan is a fontos útravalókat. Elfogyasztja esedékes étkét, majd meditál, átgondolja a teendőit. Ha kész van elindul a hosszú útra Ifinbe.*

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Ifin
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Csendes Matt
--------------------------------
A férfi mosolyogva halad mögötted, hallod, amint pár szót szól az őrökhöz, mire nevetés tör ki. Majd kissé meghosszabbítja lépteit és ellép melletted.
- Bocsánat, de sietek. Üdv Ifinben. Ha jót akarsz enni, keresd fel a Barna Macska fogadót. Hivatkozz Raggadra, a fogadós jó ismerősöm. – teszi hozzá, miközben méretes lépteivel lehagy téged.

Eltávolodva a kapuk terétől, több koldus indul meg feléd. Az emberi nyomor számtalan példáját látod, a csonka végtagoktól kezdve a véres sebekig minden. Bár jártál párszor Doran ispotályában, semmi sem készíthet fel ilyen látványra.

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: valahol Toronban
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: H’yssadin Sychín
--------------------------------
Elhagyod szobád és az Árnyak Kamrájába mész. Ott már készen áll az Árnymester, hogy Ifinbe küldjön. Még egyszer utoljára leellenőrzöd a felszerelésedet, majd belépsz az árnyak közé, melyek magukkal ragadják a tested és a lelked. Jéghideg utazás veszi kezdetét, majd a sötét dérrel borítva köp ki a túloldalon.
A kapu innenső vége sötét szikrákat köpködve tűnik el a semmiben – nem hagyhattok hátra semmit, ami a klán veszedelmére lehetne. Egy tágas terembe érkeztél, melyben csak por, láda maradványok és félhomály fogad.
Megteszed az első pár lépést, de azonnal meg is dermedsz – meghallod, amint egy sötétben rejtőzködő alak kezében halkan kőhöz ütődik egy penge.

[Nibur Sakraf]

(H’yssadin Sychín)


*Kezét a kardjára helyezi, h ha szükséges védekezhessen vele, majd a hang irányába fordul, teste enyhén védekezőállásba áll.*

//Védekező harc//

-Miért rejtőzködsz? Barátként jöttem.