Feketeleves [ETK]

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Felriadok a lónyihogásra és csörgésre, már a kardomért nyúlok. Malort megpillantva megdermedek egy kicsit, majd enyhülök, hogy nem ellenség közeledik - bár honnan nézzük a kérdést.
Nem szólok és nem üdvözlök senkit. Még Őt sem. Visszacsukom a szemem, pihenek, de azért most már ügyelek arra, hogy ne aludjak el. Ha meg igen... Majd felébredek. Viszont tény, hogy nem kívánok egyikőjükkel sem beszélgetni semmiről sem.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A "kis délutáni sétánk" lassan már kezd egy örökkévalóságnak tűnni, főleg, hogy nem vagyok éppen erőm teljében. Mikor is nagy meglepetésemre Dzsanával és Musztafával futunk össze a már ismerőssé vált pihenő helynél. És elnézve őket úgy tűnik, hogy nekik sem volt sokkal jobb útjuk. Musztafa alszik, Dzsana pedig szóra sem méltat bennünket.*

(Közös)
- Hát ezek??-*jegyzem meg hangosan, de inkább csak magamnak szánom. Majd ténylegesen Malorhoz fordulok.*- Úgy nézem mi jobban szeretünk sétálni... De, azért nem bánom ha csatlakozunk hozzájuk.-*és ezzel már kötöm is ki a lovam, hogy leszerszámozhassam.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap kora este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A pihenő teteje alá érve Malor is kiköti lovait és miközben lemondóan néz Súrionra annak szavai hallatán egyik zsákjából gyűrött, de száraz ruhákat vesz elő és Dzsanának nyújtja őket.*

-Ezt vedd fel, így is valószínű, hogy meg fogsz hűlni.

*Ezután egy szintén száraz és vastag szövésű köpenyt elővéve belebugyolálja Mustafa testét. Ahogy megfogja a nyakát, homlokát gondterhelten összehúzza a szemöldökét és nagyot sóhajt.*

-Belázasodott. Nem lett volna szabad elindulni ekkora felhőszakadásban.

*Egyenlőre nem szól többet a két dzsadhoz, inkább nekiáll ő is leszerszámozni, ellátni lovait. Súrionra nézve azért nem hagyja ki az érdeklődő kérdést.*

-Maga jól van? Fárasztó volt az út lefelé. A sebei nem nyíltak fel?

*Erre most hirtelen nem tudna meggyőződésteljes választ adni a dalnok, mert csak azt érzi, hogy az egész teste egy merő zsibbadás. Nagyon elcsigázta az amúgy is sérülésekkel küzdő testét a sárdagonya és a botladozás.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Miközben a lovammal foglalatoskodok fél füllel és fél szemmel a többieket figyelem. De, nem szólok közbe, ez inkább csak egy kis kíváncsiság. Majd mikor Malor nekem szegezi a kérdését, akkor egy keser-édes mosoly kíséretében végig nézek magamon és így szólok:*

(Közös)
- Hogy jól vagyok-e?! Hát, egyenlőre talpon vagyok, de talán csak azért, mert a fülemtől a talpamig, mindenem zsibog és így nem fáj semmim. Legalábbis ma nem! Mert, ahogy magamat ismerem holnap ez pont fordítva lesz és mindenem fájni fog! Na, de majd csak lesz valahogy! Talán lóháton már könnyebb lesz...-*ezzel részemről lezártnak tekintem és folytatom tovább a lovam leszerszámozását. Ha, pedig készen vagyok, akkor lecsatolom a hátizsákom aljáról a takarómat és a földre terítem, majd ráülök és a egy jó ízűt iszok a kulacsomból.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Nem veszem el Malortól a száraz ruhákat.*
- Nem öltözöm férfiak jelenlétében és nincs hová félre vonulni, de azért köszönöm.
*Nézem közben mit tesz Mustafával* <Legalább ő nem tud ellenkezni. Hogy csorbulna a büszkesége, ha ezt tudná...>
*Malor megjegyzésére vállat vonok.*
- Lehet. Annak a fának sem kellett volna fejbevágnia, és akkor nem kellett volna cipelnem a hátamon. De mivel így történt eddig hoztam. Sokmindent meg kell tennünk úgy, hogy nincs hozzá kedvünk, hogy szabad lett volna, vagy nem... Sors...
*Majd egy hosszú pillantás után kényelmesebben elhelyezkedem a földön, behunyom szemem és próbálok aludni. Jelenleg az elővigyázatosságom is elázott teljes mértékben - az sem érdekel, ha Malorék nem állnak őrséget - pihenni szándékozom, mert reggelre kell az erő.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap este – 5. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Malor szótlanul fogadja mind Dzsana, mind pedig Súrion válaszát. Atéert a száraz ruhákat a nő zsákjára teszi, hogy ne ázzon el, de felvehesse Dzsana, ha akarja. Ezután Mustafa szárazba öltöztetése és a lovak ellátása után nekiáll valamiféle tüzet rakni, bár a környéken lévő nedves fák miatt ez nem nagyon sikerül. Azért valami kis bőven füstölgő kupacot sikerül gyújtania, így egy kevés meleg jut az átázott utazókhoz. A csomagjából néhány darabka szárított húst elővéve körbenéz, de már csak Súrion van ébren épp a kulacsából iszik egy rendes adagot, így felé nyújtja az egyhangú vacsorát a lovag.*

-Egészségére és jóétvágyat a körülményekhez képest.

*Ő is eszik pár falatot majd lecsatolva a vértjét átöltözik és áttörölgeti a páncélját, fegyverét. Ezzel el is telik az este, de nem fekszik le, hanem visszavéve a vasakat kényelmesen elhelyezkedik az őrséghez. Súriont is egyre nyomja az ólmos fáradtság és mind mind gyakrabban csukódnak le a szemei. Az erdő neszei lassan ismét felélednek, de ez is csak a vihar és az elmúlt napok harcai utáni nyugalom érzését erősítik. A felhők eloszlanak és itt-ott a fák koronája közt a csillagok fénye is eléri a tábort, varázslatos fénypárába vonva azt.

Az éjszaka nyugodtan telik, ha nem ügyködnek hőseink az éj leple alatt reggel arra ébred mind Dzsana, mind Súrion, hogy az ágak között szemükbe tűz a reggei Nap és nagyjából felszáradt a tegnapi eső is. Mustafa még mindig mélyen alszik, úgy látszik a fejsebe igen megviselhette. Maolr pedig szinte ugyan abban a pózban ül, mint este és nyugodt ábrázattal szemléli a környező vadont.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

(Közös)
- Hát, még mindíg jobb mint ha a csizmánk talpát kéne rágni...! -*válaszolom a lovagnak, miközben elveszem tőle a vacsora részemet. Majd miután egykedvűen elmajszoltam a húst nyugovóra térek. Úgy vagyok vele, hogy ha Malor aludni akar, akkor majd felébreszt. De azért reménykedek benne, hogy nem álmos...
Reggel jókedvűen, mosolyogva ébredek. Szeretem mikor a nap sugarai ébresztenek, mert az azt jelenti, hogy nem kellett túl korán kelnem. Első dolgom egy jóízűt nyújtozkodni, már csak azért is, hogy kitapasztaljam melyik porcikám sajog jobban a másiknál. Aztán pedig, lustálkodok még egy kicsit, semmi kedvem útnak indúlni. Ha tehetném, akkor egy hétig csak feküdnék egyfolytában.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

-Jó Reggelt!

*Köszönti a lovag az ébredezőket. Bár hangjából érződik a fáradtság, de arca ismét az a nyugodt kőmaszk, amit megismerhettek a többiek még a viszontagságok előttről. Látva, hogy senkinek nem akaródzik szedelőzködni feláll és kinyújtóztatva tagjait néhány fej, váll és karkörzés kíséretében elsétál szárazabb fáért és rendes, bár nem túl nagy tüzet rak, hogy legalább felmelegíthessék a húsokat, amit a tegnapihoz hasonlóan kioszt annak, aki kéri, de most azért egy-egy darab kenyér is jut a reggeli mellé. Egyenlőre Mustafa még kába álomban fekszik, Dszana pedig hallgatásba burkolózva ülldögél fekhelyén. Súrion mosolyogva kelt, de a nyújtózás a várakozásainak megfelelően eléggé fájdalmasra sikeredik. Alapvetően az elgyengült szervezet mindenhol sajog, zsibbad, de a sebei ismételten szinte lüktetnek a fájdalomtól a tegnapi megerőltetés után. Ha közelebbről is szemügyre veszi őket a kötések azért jól tartanak és nincs jele, hogy ismét felszakadtak volna a sérülések. Az öreg felcser kencéi jót tettek az biztos. Malor mintha csak hangosan gondolkozna azért felteszi az eddig is néhányszor felmerült kérdést.*

-Nos Mustafa jelen állapotában nem tudja folytatni a visszautat. Kit lehetne előreküldeni, hogy értesítse a városiakat és segítséget hozzon?

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A jókedvem kissé alább hagy, sajgó tagjaimnak "hála", még Malor köszönését sem viszonzom. A reggelit is fekve várom meg. De azért "teli" hassal ismét egy kicsit derűsebbnek látom a világot. Így, egy kis tétovázás után halvány mosoly kíséretében, irónikus hangon válaszolok a lovagnak.*

(Közös)
- Nem tudom, hogy ez vigasztal-e barátom, de arra mérget vehetsz, hogy én nem maradok itt! Rendes ágyra és rendes felcserre vágyok és sajnos azt hiszem, hogy itt ezt tőled nem kaphatom meg. No persze, nem mint ha ezért nehesztelnék rád. Tudom, hogy te mindent megteszel!

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Malor kissé szomorkásan Súrionra néz, majd Dzsanára és Mustafára. Végül egy nagyot sóhajtva feláll a tábortűz mellől.*

-Sajnos igaza van Súrion. Mustafát jelenleg nem tudjuk elszállítani, de maga sincs olyan állapotban, hogy nyugodt szívvel egyedül elengedjem a város irányába. Dzsana kérlek vigyázz Mustafára és ahogy lehet hozok segítséget. A vezetéklovat és az élelmet itt hagyjuk. Ha jól tudunk haladni estére szerencsével elérhetjük a várost.

*A viadornő nem válaszol csak bólint egyet és továbbra is csendesen üldögél a pap mellett. A lovag nekiáll csataménjét felszerszámozni az induláshoz. Majd ezzel elkészülve, ha Súrion igényli segít neki a készülődésben, ha nem akkor csöndben várja az indulást.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Malornak nem válaszolok, csak szép komótosan neki állok én is felszerszámozni a lovamat. Nem kapkodok, hiszen sajog minden porcikám. Végül, mikor kész vagyok a nyeregnek támaszkodva a lovaghoz fordulok.*

(Közös)
- Na, tőlem mehetünk!-*és ezzel felkapaszkodok Fahlan hátára. A többiekhez nem szólok, csak Dzsanának bólintok egyet a fejemmel búcsú gyanánt. Majd pedig, Fahlan fülébe súgok.*

(Dzsad)
- Még ma tarts ki és ígérem, hogy friss széna illat fog álomba ringatni.-*és közben megsimogatom a nyakát.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Ahogy mindketten elkészülnek az indulásra Malor is bólint Dzsana felé, majd nyeregbe ülve az ösvényre lovagol és elindul lefelé a hegyről.*

-Csak óvatosan Súrion, itt még nem tudunk gyorsan haladni lovagolva, de azt hiszem a tegnapi után mindkettőnknek megfelelő lesz a lassú, de mégsem gyalogos haladás.

*Az útra vonatkozó véleményén túl a lovag nem nagyon akaródzik beszélgetni. Csöndben, gondolataiba mélyedve baktat lefelé, de azért időnként körbe pásztáz tekintete, hogy az erdeőből nem-e les valami veszély kettejükre. Az út hosszú és unalmasnak mondható, de kicsivel dél után elérik az alacsonyabban fekvő pihenőt, ahol Malor megáll és leszállva pihenni hagyja lovát, mégha neki és Súrionnak nincs is miért megállni, hiszen ebédrevalót nem hoztak magukkal.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Ahogy elindulunk rögtön felzárkózom Malor háta mögé és egész úton így követem. Beszélgetni egyáltalán nincs kedvem, inkább a sajgó porcikáimnak szentelem a figyelmemet. És igen csak jól esik a pihenő, amit a lovag szorgalmazott. Leszállok a lovamról és elterülök a fűben. Csak fekszek csukott szemmel, igyekszek mindent kizárni a fejemből, nem gondolok semmire. Elmém erejét használom fel, hogy úrrá lehessek a testemet gyötrő fájdalmon és kimerültségen.*

//Off: Fájdalomcsillapítás:
- meditáció ideje: 1 kör
- Pszi pont: 8 //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap dél
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*A sajgó tagok, porcikák számbavétele aránylag jól kitöltötte Súrion idejét az úton és mitagadás a pihenő mindkettejüknek és a lovaiknak is kellett már. A szinte folyamatos megerőltetés és táborinak is alig nevezhető körülmények miatt a dalnok jelenleg tényleg csak elméje erejében bízhat, hogy zsibogó tagjai fájdalmát csillapítsa. A természetes gyógyuláshoz pihenés és rendes ellátás kellene, ami talán estére megadatik. Úgy fertályórai csendes üldögélés után a lovag feláll és lovát kantárszáron az ösvény felé vezeti ismét, de gondterhelt arccal megáll Súrion mellett.*

-Hogy bírja Súrion? Sajnos tovább kell indulnunk, így is napszállta után érünk csak a városba.

*Ha nem szorul segítségre a sebesült, akkor ismét elindul a vértes és az ösvényre érve nyeregbe száll, igaz közben maga elé mormog még valamit.*

-Remélem Dzsana és Mustafa is kibírja ezt a megpróbáltatást.

*Ezzel elindul az itt már valamivel szélesebb és gyorsabban járható úton, bár még itt is csak léptetni tudnak, de a lovak érezhetően biztosabban állnak a lábukon. Ha jól emlékszik Súrion a felfelé útra körülbelül kora este érik el az utat, amin már gyorsabban is haladhatnak, ha bírják a lovak diktálta iramot a sebei.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Hallgatásba burkolózom egész reggel - így legalább nem mondhatok olyat, ami csípné Malor fülét...
Csendben nézem ahogy készülődnek az útra, majd nyeregbe ülve elbaktatnak.
Bólintásukat viszonozom.
Mustafa vértdarabjait összepakolom, ha másba nem tudom belerakni, akkor az elemózsiás zsákba teszem. A kevés élelmet meg egy ruhába csomagolom el mellette.
Megnézem Mustafa állapotát, bár nem vagyok orvos, nem értek hozzá - kicsit ébresztgetem apró pofozással. Nem akarom nagyon gyötörni, ha nem megy hagyom inkább. Pár csepp vizet cseppentek a szájába, hogy ne száradjon ki, majd egy kortynyit én is iszom.
Ezek után felcihelőcködöm, hátamra veszem újra Mustafát, a ló kantárszárát a kezemben tartva vezetem őt is. Lassan bandukolni kezdek terhemmel arra, amerre Malor és Súrion eltűntek.*