Don Kermorwan (Don Kermorwan)

[Don Kermorwan]

Előtörténet

Don Kermorwan a K’Harkad hegységh keleti lankáin született, az éjszakának abban a nagyon rövid szakában, mikor a Vörös és a Kék Szem egyszerre figyeli a világot. Az ekkor világra jöttek eleve kiváltságot élveznek, de ha ez nem lett volna elég előjel: a fiú három foggal bújt elő anyja öléből. A K’Hajin klán sámánja azonnal kinyilvánította igényét a gyermekre, és arra, hogy mikor az elérte a megfelelő kort, a sámánok Szellemútjára vezesse.
Az apa, Ker Dolan azonban olyannyira gyűlölte és rettegte a boszorkánypraktikákat, hogy még a törzsi varázslóval is merészelt szembeszállni – tiltakozott. Az éjszakán és a rákövetkező napon át folyt a heves vita, de a sámán végül beadta derekát és visszavonult. Don Kermorwan tehát nem vált mágiaűzővé, helyette más, hasonlóan tiszteletre méltó pályát szántak neki: korg, azaz vadász lett belőle.
Tizennyolc éves korára, kőkemény képzés és durva fenyítések árán eltanult mindent, mit atyja nyújtani tudott neki.: a vadonban épp oly könnyen igazodott ki, mint saját kunyhójukban, megismerte a vadakat és azok szokásait, valamint hogy melyiknek mily módon vethet tőrt. Szép szál legénnyé vált, aki kivételes erejével épp úgy kitűnt más vadászok közül, mint szélvész-szerű harcmodorával. Mint korg, kedvére vándorolhatott a két hegység falvai között, és segített a közösségeknek, ha azok szükségben voltak. Minthogy a korgokhoz még maga a kán is csak kéréssel fordulhat – noha ostoba az, ki e kérést elutasítja -, mindenütt nagy tisztelettel és a neki kijáró megbecsüléssel fogadták őt. Akadtak persze kihívói, de becsületét mindannyiszor megvédte, ha kellett fegyverével, ha kellett kupával a kezében – és győzelmei mind csak hírnevét öregbítették. Nem csoda hát, hogy kevés volt az éjszaka, melyet éhgyomorra, üres ágyban kellett eltöltenie.
Majd’ évtizede járta folyamatosan a korgok véget nem érő útját, mely épp egy Cuwataar nevű településre sodorta, a K’Harkad nyugati határvidékén… a tábor lakói nagy örömmel fogadták, mert nagy szükségük volt egy hozzá hasonlóan rátermett harcos segítségére. Elmondták neki, hogy pár nappal korábban egy szedett-vedett karaván kért tőlük menedéket éjszakára, mely a tengeren túlról érkezett, és még egy bűzlő vadorkot is hoztak magukkal. Saját állításuk szerint nyugatra, aszisz földre tartottak, toroni megbízásból. Mivel Toron és a barbárok egy szövetségbe tartoznak, a falu népe kelletlenül ugyan, de szállást adott a vándoroknak. Az éjszaka azonban orvul, galád módon meglopták a törzs fejét, majd a napfelkelte előtt távoztak. A nyomukba szegődött öt férfit – mind a szabad harcosok kasztjába tartoztak – a törzsi vadászok holtan találták.
Don Kermorwan azonnal szavát adta, hogy felkutatja a gaztevőket, beteljesíti rajtuk a barbárok bosszúját, majd visszahozza a törzsfőnek az ellopott tárgyat. A falusiak hálából lakomát ültek a tiszteletére, és miután két szüzet is az ágyába vitt, másnap reggel a korg útnak indult a tolvajok nyomán. A törzs sámánja egy apró talizmánt nyújtott át búcsúzóul, a következő szavak kíséretében. „Hogy haragod sose ki ne húnyjon, fílelem soha ne tágítson el célodtúl. Viseld mindég”.
Kermorwan nem bízott az ehhez hasonlatos varázscsecsebecsékben, de úgy gondolta, ha már ajándékba kapta, nem ildomos elutasítani. Fürgén indult hát meg, hátában a kelő nappal. Bár hátránya csupán két nap volt, és Kermorwan egy ló kitartásával, egy vadászó farkas elszántságával és egy oroszlán dühével futott nyomukon, valamely rejtélyes okból mégse tudta beérni az üldözötteket. Nem tudhatta, hogy az ork, kit neki is említettek, sámán volt, a szellemek kegyeltje – és minden tehetségét latba vetve próbálta lerázni a korgot. Sötét ereje sűrűbbé tette a fák ágait, az aljnövényzetet a barbár előtt, a szilárd talaj mocsárrá satnyult lába alatt, vagy vihar kényszerítette őt megállásra.
Hetekig, majd hónapokig húzódott a hajsza, mely végül az aszisz határ közelében, a Caedonnak nevezett embervárostól délre ért véget: a menekülők kelepcét állítottak Kermorwannak és fogságba ejtették őt. Az ork már arra készült, hogy gyilkos villámaival végezzen vele, de egy ismeretlen fajzat közbeavatkozott: emberasszonyak tűnt, de törékenyebb annál, és fülei – a hosszúéltű népéhez hasonlatosan – hosszúkás, hegyben végződő volt. Saját varázslatával lefegyverezte a Kermorwant kínzó mágiatudót, a korg pedig, a fájdalomtól megszabadulva letépte béklyóit, és beteljesítette bosszúját…

Az emberasszony, aki magát Rókának nevezte, nem állt a barbár ügyének útjába, csupán az életét mentette meg, és ezzel hálára kötelezte őt. A férfi fogadalmat tett, hogy cserébe egy évig társként és védelmezőként követi a nőt, akárhova vezessen is útja, megóvja életét, emígy róva le tartozását.
Az azóta eltelt két hónap alatt a páros jobban megismerte egymást. A lány valami kőtáblákat böngészett egész nap, így Kermorwannak egyszerűen nem volt mit tennie – gyakorolt és unatkozott, felváltva és tetszőleges sorrendben. A korg még mindig idegenkedik a nő bűverejétől, de legalább megszabadult attól a reflextől, hogy fegyveréhez kap, amint a lány túl magasra emeli botját.

[Don Kermorwan]

Karakterlap

Tulajdonságok
Erő: 20
Ügyesség: 15
Gyorsaság: 15
Állóképesség: 18
Egészség: 16
Karizma: 11
Intelligencia: 11
Akaraterő: 11
Asztrál 7
Érzékelés: 13

KAPok elosztása

• Hátterek
  • Harcos iskolák (barbár) - 5 KAP
  • Adottság (Erő) – 2 KAP
  • Mágiatagadás - 5 pontos (kaszt bónusz)
  • Összesen 7 pont
• HM: 8 - 16 KAP
• Fp: 9 - 9 KAP
• Kp: 18 – 18 KAP
• Összesen: 7+16+9+18=50 KAP, további szintenként 43

Harcértékek, életerő
KÉ: 13 (Érz.) + 15 (Gyors.) + 2 (HM) + 1 (Harctéri gyakorlat 3.fok) = 31
TÉ: 15 (Ügy.) + 15 (Gyors.) + 20 (Erő) + 4 (HM) = 54
VÉ: 60 + 15 (Ügy.) + 15 (Gyors.) + 2 (HM)= 92
CÉ: 15 (Ügy.) + 13 (Érz.) = 28

Pallossal: KÉ: 31 + 2 + 2 (fegyverhaszn. 3. fok) = 35; TÉ: 54 + 16 + 5 (fhaszn.) = 75; VÉ: 92 + 8 + 5 (fhaszn.) = 105; Sp: 4k6+2 + 5(Erő)
Hajítódárdával: KÉ: 31 + 8 = 39; TÉ: 54 + 13 = 67; VÉ: 92 + 5 =97; Sp: 2k6+1 +5 (Erő)
Nyeles fegyverekkel: fegyvertől függően változó

Ép: 16 (Eg.)
Fp: 18 (Áll.) + 11 (Ake.) + 9 (KAP) + 1 (Fájdalomtűrés 3. fok)= 39
Kp: 11 (Int.) + 23 (KAP) = 29 (-3-3-5-4-6-3-1-1) = 3

ATME: 7 (Aszt.) + 5 (Mágiatagadás háttér) = 12
MTME: 11 (Ake.) + 5 (Mágiatagadás háttér) = 16

Képzettségek

Fegyverhasználat (kétkezes kard): 3. fok
Fegyverhasználat (hajítódárda): 2. fok
Fegyverhasználat (nyeles fegyverek): 2. fok
Fájdalomtűrés: 3. fok
Harctéri gyakorlat: 3. fok
Harci láz: 2. fok
Pusztakezes harc: 2.fok
Fegyverismeret: 2.fok
Futás: 3. fok – 3 Kp
Úszás: 2. fok
Vadonjárás (keleti sztyeppék): 2. fok
Herbalizmus 2. fok
Állatismeret: 2. fok
Szakma (vadászat): 2. fok
Nyelvtudás (?-korg): 3. fok
Nyelvtudás (aszisz): 2. fok – 3 Kp
Kultúra (barbár): 3. fok
Helyismeret (keleti sztyeppék): 3. fok
Pusztítás (2. fok): - 5 Kp
Csapdaállítás/leszerelés: 2. fok – 4 Kp
Nyomolvasás: 3. fok – 6 Kp
Szexuális kult.: 2. fok – 3 Kp
Hangutánzás: 1. fok – 1 Kp
Időjóslás: 1. fok – 1 Kp


Megjelenés
Magas (202 cm), és nagyon széles vállú férfi. Izmai dagadóak, és jól karbantartottak,. A vadonban (és az üldözés alatt) átélt viszontagságok miatt arca kissé viharvert, pár évvel idősebbnek látszik valós (27 éves) koránál. Fakószőke haján és ritkás szemöldökén kívül nem nő testszőrzete. Szeme szürke, mint az ég vihar előtt.


Felszerelés::
Ruházat: fakózöld és avarbarna ruhadarabok; bocskor, nadrág, mellény, széles bőröv (hasvért szerepét is betölti). A sámántól kapott talizmánt (ld. Előtörténet) is az övére kötve hordja.Ez egy tenyérnyi fakorong, melybe egy farkaskoponyát véstek nagy műgonddal, majd lóvérrel festették meg a véseteket. (Valódi támogatást nem biztosít, hogy ennek oka a sámán hasznavehetetlensége, vagy egy elrontott ráolvasás, rejtély.)
Fegyverzet: csupán pallosát hordja magánál, valamint egy vadászkést, melyet azonban inkább étkezésre, faragásra, nyúzásra használ.
A pallos majdnem egymagas ővele, hosszú markolatát vastag bőrrel vonták be, melynek színe mára megkopott a sok használattól. A markolatgomb tátott pofájú farkasfejet formáz, melynek nyelve kilóg szájából. Ez a tüske akár egy alattomosabb támadáshoz is felhasználható, bár a fegyver súlyából adódóan erre ritkán adódik lehetőség. A majd' embermagas penge itt-ott sorjás, és vastagon borítja az évtized alatt rászáradt vér. Bonyolult rituális vésetek díszítik, melyek azonban csak egyszerű dekoratív funkciót szolgálnak. A fegyver két keresztvassal van ellátva, az egyik a megszokott helyen, a másik, keskenyebb pedig mintegy arasznyira a penge tövétől. A két kézvédő közötti rész tompított, hogy fogást lehesen rajta találni. //A fegyver az európai Zweihander/Flamberge mintáját követi.//
Hátizsákjában: tűzszerszám, prémköpeny hidegebb időre. Néhány valódi értéket nem képviselő kacat: fafaragványok, szép kövek, tenyérnyi méretű, festett bőrök.

Viselkedés
Kermorwan jellemét a Káosz dominálja. Alapvetően barátságos, bár idegenek (értsd: saját kultúráján kívüliek) felé nehezebben nyílik meg. Aki (ami) tényleg fontos számára, azért készen áll életét adni. Igencsak hangos tud lenni, melyet mély hangja csak még jobban kiemel. A sodrából nagyon könnyű kihozni, főleg akkor, ha hazugnak bélyegzik, mikor valamely kalandjának történetét meséli. Ha pedig elveszíti a fejét, olyankor kiszámíthatatlan és sokaknak eszébe juttathatja a régi aszisz mondást: Ha egy barbár fegyvert ragad, legyél valahol máshol.

[Yvett de Crei]

Szia!

Kérlek jelölj meg kezdő helyszínt, valamint pm-ben konzultálj az adott helyszín HM-jével a játékról (főleg, hogy ketten igyekeztek egy helyre ).


Yvett

[Airun Al Marem]

A karakter nálam fog játszani az Északi Városállamok területén.

Az előtörténet rendben, kirívó hibát, ellentmondás vagy következetlenséget nem találtam benne.


A statokat később számolom át.

Két dolog azonban egyből megütötte a szemem, méghozzá azn egyik a kétkezes harc a két csatabárdal, igaz, az ÚTK nem tesz kitételt a párosítható fegyverekkel szemben, de mégis... Az igazi problémám maga a kétkezes harc a barbárnak. A barbárok a nehéz, nagy fegyvereket kedvelik, ütnek mint a gép és nem flik-flakkolnak két kardal - bárdal - akármivel, és közeben nem is ugrabugrálnak. Egyszerűek, mint a faék. A barbár iparos, nem művész. Nagy test, dagadó izmok, brutális fegyver: ez a korg. Kihasználva testi adottságaikat, elsöprik és megsemmisítik ellenfelüket, nem játszanak vele. A kétkezes harc ezért egyáltalán nem jellemző rájuk, nem is igazán tudta megtanulni ezt a karakter. Vándorlásai során meg nem fog áttérni más küzdőstílusra, ugyanis jól belé nevelték (inkább verték) gyermekkora óta a korgok harci stílusát. Ehhez kapcsolódóan indokolatlanul alacsonynak látom az HM pontokat (mindössze 6). A korg erőssége elsősorban harcban rejlik, így minimum 9, de inkább 10-12 HM -et érdemel szintenként.

Ezeket kérlek írd át. Előre is köszönöm!

A stat többi részét később nézem meg.

Üdv.:
Airun

[Airun Al Marem]

Javítás: Korábbi mondatom, miszerint: "A talizmánt, mint gyengébb varázstárgyat is engedélyezem.", nem állja meg a helyét. Yvette jelezte felém, hogy a szabályzat szerint induló karakter nyílt helyszínen nem bírtokolhat varázstárgyat. Elnézést a tévedésemért. Tehát a karakternek a talizmánja nem lehet mágikus eredetű, semmilyen misztikus képességekkel nem rendelkezhet. Köszönöm!

[Don Kermorwan]

A javítások megtörténtek. Kérlek engedj meg némi magyarázkodást, remélem ez nem okoz kellemetlenséget.

Értek valamit a fegyverforgatáshoz, és szerintem a plusz fegyver plusz támadóerőt és potenciálisan nagyobb sebzést jelent. Mindenesetre töröltem, hiszen nem létfontosságú a karakternek.

A varázstárgyért elnézést kérek, azért adtam meg neki olyan jelentéktelenül kicsi ME értéket, mert pusztán színesítésnek szántam. Az új verzió szerint ez a tárgy nem rendelkezik hatalommal. (És ha hazajutok, majd jól arcba verem a sámánt ).

Ami viszont a HMet illeti: a Kétk. harc lemondásával +5 KAPhoz jutottam, ebből 4 a HMre (+2), egy pedig az Fp-mre került. Ennél többet első szinten sehogy sem tudok a HMrew osztani. Ennek oka az, hogy a képzettséglista, ami az ÚTKban 1. szintre szerepel, szerintem nem állja meg a helyét. A korg definíció szerint vadász, így szerintem elképzelhetetlen, hogy ne ismerje a nyomolvasás, csapdaállítás tudományát. Ha pedig egész életét a vadonban tölti, akkor a hangutánzás és az időjóslás mindenképp rá kell, hogy ragadjon... ezt még sorolhatnám. Nem lenne logikus, ha ezeket a képzettségeket csak később venném fel, és ez sajna a HM rovására ment. A további szinteken viszont már nem kell ennyi képzettségpontot vásárolnom, így SOKKAL töbet tudok majd a HMre fordítani. Remélem elfogadható az indoklás.

Köszönöm a megértést, ha mégis javítanom kell, kérlek jelezd. Elnézést az okoskodásért.

DK

[Airun Al Marem]

Köszönöm a javítást!

Valamennyire én is értek a fegyverforgatáshoz, és tudom, hogy a plusz fegyver milyen előnyt jelenthet. Azonban itt és most nem erről van szó. A barbárok (korgok) egyszerűen nem ilyenek, azaz nem ilyen stílusban küzdenek és soha nem is fognak. Mondtam, egyszerűek mint a faék. Egyszerűen gondolkodnak, és közük sincs a harc művészetéhez. Nem vívnak, nem cseleznek és még csak nem is igen taktikáznak, egyszerűen csak pusztítanak, kihasználva testi adottságaikat. Ennyi, nem több.

Részben egyetértek a barbárral szemben támasztott fenntartással. De nem kaphat meg mindent első szinten, mint ahogyan más kaszt sem. Igen, és erre van Kp. Az indoklást persze elfogadom, pont az előző mondat miatt. A későbbiekben természetesen menjen a több HM, de itt megjegyezném, hogy az indokolatlanul magas HM sem elfogadott.

Summa, summarum a karaktert elfogadom.

Miután a többi karakter is elkészül, ill. el lesz fogadva, megírom a kezdő hozzászólást az Északi Városállamokba. Ennek helyéről aktuálisan PM-ben küldök majd tájékoztatást.

Üdvözlettel:
Airun

[Don Kermorwan]

Köszönöm!

Az adatlapba még bele kellett módosítanom, mert az AME értéke mellől elfelejtettem lehúzni az amulett bónuszát.

Várom a kezdő hozzászólást.

Üdv:

DK