Tengermellék

[Alauron]

(Drin)

- Nem, a Cápa szirteken, semmiképp. Értettem jó kapitány uram, Tudod örvendek is, hogy végre elindultam. Nem mintha a kastélyban rosszul bántak volna velem, sőt, csakhát...na mindegy, nem is untatlak. Viszont azt hittem, hogy az ilyen hajósok közül sok a kalóz meg miegymás. Akár még meg is támadhatnak minket?
<Vagy nemdebár véletlenül épp mi vagyunk a kalózok?>

[Kaspar Otlokir]

(Drin)

-Attól nem nagyon kell tartani hogy megtámadják a hajót de ha még is szükség lesz a tőreidre, azt megigérhetem. Válaszolja a kapitány miközben a közeledő sötét viharfelhőket szemléli. Majd hozzád fordul és kissé démonikus kacajjal hozzá fűzi.
-Remélem Drin szereted a tengeri viharokat, mert most fogunk eggyel táncolni egy kicsit. S ha minden jól megy ez egy Antoh-i vihar nem több s nem kevesebb.
Erre egy matróz csak ennyit fűz hozzá.
-Antoh ne súlyts ennyire minket. Majd megveregeti a kapitány válladat, kiadja az utazás megindítására a parancsot.Gyorsan végig nézel az égen és világossá válik neked is a helyzet, a hajó két oldalán két vihar tart felétek, fekete haragjukkal, melynek előjeleként egy két villámcsapást vélsz látni a horizonton. Eközben hallod ahogy két matróz a hajó másik oldala felé néz és így szolnak, a felhőket nézve.
-Antoh ökle lefog súlytani, ha ezt túléljük jöhet bár mi még a Karrakossash is.
Majd oda lép hozzád egy apró törpe szerű emberke, kinek fél szemét piszkos pánt fedi és így szól.
-Jöjjön uram megmutatom a szállását.

[Alauron]

(Drin)

- Nem rajongok érte, de mit lehet tenni? Inkább kivárom a végét a szobámban, aztán ha van egy kis szabad időd, megkereshetnél. Csak hogy élek e még, meg hogy mesélj el mindent amit még tudnom érdemes. - búcsúzik a kapitánytól, és elindul hogy a kabinjában lehessen, lévén egyáltalán nem szívlelheti a nagy tengeri viharokat.
<Bárhogy is legyen, Antoh ha ilyen vad vagy, nem fogsz a kedvenceim közé tartozni.>

[Kaspar Otlokir]

(Drin)

Nemsokára elér titeket a két vihar egyesülése. A fedélzetről hangos kiáltások szolnak. És az egész hajót dobálja, ropogtatja a felbőszült vihar. Majd egy szó üti meg a füledet. Melyet az egész legénység szinte egyszerre kiált Mely így hangzik.
-Tengeri lidércek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

[Alauron]

(Drin)

<Lidércek? No persze... És mi van ha mégis? Akkor itt kell maradnom. De márpedig én megnézem, mitől félnek.>
Óvatosan elindul, hogy szeműgyre vegye a helyzetet. Bár a vihar tombol, és a szél süvít, azért az egyensúlya elég biztos ahhoz, hogy ne pottyanjon a vízbe, legalábbis nagyon bízik benne.

[Kaspar Otlokir]

(Drin)

Kiérve, a fedélzetre, megdöbbentő kép fogad. A tengerben hat darab víztestő tornádó száguld egyenesen a hajó felé, és egy hajó, áll mögöttük mely korallokból, és moszatok épül fel. a szakadó esőben az imbolygó hajón körbenézve a kapitányt pillantod meg aki feléd lépdel. Közben a tengerészeinek így kiállt.
-Hozzátok a kárhozottakat.
-Nem kell félned a lidérceknek lefizetjük az adót és nem fognak bántani.-Szól hozzád mosolyogva

[Alauron]

(Drin)

Megdöbbenése csak egyre nagyobbra hízik, mikor a kapitány szavait hallja.
- Ez errefelé így megy? - szalad ki a száján.
<Azt hittem, a bátor hajósok hősies küzdelmet vívnak a tenger rémségeivel, de hogy egyszerűen fizetnek nekik?>
- És mivel fizetünk?
<Hozzátok a kárhozottakat? Nem hangzik túl jól. Nem mlennék a helyükbe.>
Végülis nem az ő dolga, s különösebben nem akaródzik neki megvédeni az ártatlanokat, nem olyan romantikus hős ő. Inkább megfigyelő állásba helyezkedik, és jól megnéz mindent amit tud. Most hogy állítólag nem kell félnie, jól megbámulja a jelenetet, különösen azt milyenek is a lidércek. Titkon nagyon vonzódik a misztikus dolgok iránt, talán egyszer még az is megadatik neki, hogy közelebbi kapsolatba kerüljön valamilyen természetfeletti hatalommal, kíváncsisága határtalan.

[Kaspar Otlokir]

(Drin)

Kérdésedre a kapitány rádnéz és így szól, összehúzott ábrázatta, , szemét le nem véve a hajóról a távolban.
-Ezt a hajót nem győzte le még senki. hiába ment elenen a legmerészebb csapat, a legnagyobb hajóval. esélye se volt. Úgy szedték szét szörnyetegjei mint pipacs szírmát lefújja a szél. Azóta már a Fény lidérc legénységének nagyrésze is rajta szolgál. Okos hajós kapitány nem kezd ki a lidércek fregattjával.
Ezután arra leszel figyelmes hoyg a raktér felöli egyik feljárati ajtó kicsapódik és a szakardó essőben is tisztán lehet hallani a vasbilincsbe vert emberek lépteit, kik kilépnek a fedélzetre. Tizen vannak valamelyiknek a karja, valamelyiknek a szeme hiányzik, van amelyik eszét vesztette. de a középen álló két alak felkelti kiváncsiságod. Az egyik egy keleti vonásokkal megáldott fekete hajú lány kinek ékszinkák tekintete egyenesen rád szegeződik. Mellette, egy izmos szőke hajú férfi áll büszkén és ő is rádnéz, majd amikor mindegyik felért egy ostorcsapás elhangzik és ők megindulnak a tenger hullámai felé. s a hajó korlátja mellett megállnak. Úgy hoz az első egy enesen az idéglenesen felállított víz felé lógó palló felé nézzen.
-Elég jó, remélem elégedett lesz velük, a lidércúr.- Szól gonosz mosolyala fedélzetmester. Főleg arra a kettőre lehetünk büszkék. bök fejével a lányra és a magas fiúra, igazán olcsó vételek voltak.

[Alauron]

(Drin)

- Muszáj nekik tizet adni? Az a kettő, akit említettél még segítségemre lehet a küldetésemben.- szól a kapitányhoz.
- Nem szándékszom beavatni őket, de ha most megmenthetem az életük, hálából elkísérhetnek. Add nekem őket, ha kell kifizetem az árukat. A herceg tíz aranyat ígért mienkinek, akit felfogadok, de ezek ingyen vannak, ha most okosan szervezed a dolgot a lidércekkel, megkapod a tíz aranyat kapitányom, fejenként értük. Ez a jó vásár. Ne adjuk ki őket egyenlőre, aztán ha haszontalanok, még mindig benne lehetnek a következő haláladóban. - próbálkozik a kapitánynál.

[Kaspar Otlokir]

(Drin)

-Ha te akarod legyen, nincs kifogásom ellene.
Majd int a fedélzetmesternekl és az eloldozaz a két fogjot, majd a többieket a matrózok kardokkal kisérik a fedélzet oldalán lévő pallóhoz, honnan egyessével bele kényszerítik őket a tengerbe. A vízben kapálózó sikoltozó embereket látod ahoyg a tengerből előbukkanó, félig ember félig hal kinézetű lények lehuzzák a tajtékzó habok alá.
-Köszönjük uram nagylelküségét,-szóla meg a lány amikor odavezetik hozzád. Mond mit kivánsz tőllünk?

[Kaspar Otlokir]

Drin elhagyta Abasziszt, a történetet lezárom.

[Garmacor]

Valchum városa
Lereto

a szolgálat letelte után a laktanyába megyek és magahoz veszem apám sodronyingét
<ideje rendbehozni ne kapkodva keljen>
e gondolatokkal a fejemben a pajzsom és lándzsám a laktanyában hagyva a kovácsokhoz indulok megkeresem azt a kovácsot amelyik ismereteim szerint a legjobban dolgozik
- Szép napot kovács uram.
- Vetne a sodronyingemre egy pillantást? Rendbe tudná hozni nekem? Mikorra tudja megcsinálni? Mennyibe kerülne?
kérdéseim gyorsan elhadarva várok a kovács válaszára

[Kaspar Otlokir]

(Lereto)

Unalmasan telt a napod, nem lett sokkal izgalmasabb a piactéren történt csetepatétól sem, ahol pár megkárosított árus ruházott meg egy pórul járt tolvajt. A tolvaj - szerencséjére - kereket oldott az érkezésetek láttán, mert az árusok látva érkezéseteket már nem mertek az útjába állni.

Visszatérsz a szolgálatból, s a haverok invitálását most elutasítva a szobádba sietsz, hogy a régóta esedékes, de mindig halogatott terved véghezvidd. A szobád szekrényét kinyitva leveszed a lepelt a sodronyinget tartó bábról, s miközben lehúzod a vértet annak sérüléséről eszedbe jut a nap, amikor még apád viselte. Utoljára.

Ezerszer megjárt úton haladsz a piactér mellett lévő kovácsműhelyhez, utadra szinte nem is emlékszel, csak egyszercsak odaérsz. Közben az egykori veszteség még mindig keserű ízét ízlelgeted, ahogy villámcsapásként ér a hír, ahogy látod a ravatalt, ahogy elborzadsz a szörnyű sebtől, s ahogy a sérült vértet tartod a kezedben a rászáradt alvadt vértől mocskosan.

- Neked is fiam! Fogadja köszönésed a kovács. Az elhadart kérdéseid közben már nézi a vértet, s egy pillanatra felnézve a jobb válladra téved a szeme. - Súlyos a vért sérülése, kicsit hosszabb lesz a javítása. Egyben ha kívánja az ön méretére is igazíthatom. Az árat csak akkor tudom pontosan, ha végeztem a munkával, olyan 30 ezüstdénárnál több nem lehet a vége. Türelmesen várja a döntésed.

[Garmacor]

Lereto

- Hallva az árat csak egy pillanatig fontolgatok.
<3 arany? na mindegy akkor is szükségem lehet rá>
- Rendben és akkor legyen szíves a méretemre is igazítani.
- Mikor jöhetek érte?

[Kaspar Otlokir]

A kovács jóváhagyólag bólint amikor megrendeled a vért javítását.
- Még annyi kell hogy méretet vegyek Önről S már közelebb is lép jópár kisebb madzaggal, amiket a méretednek megfelelő darabokra vág.
- Még van egy vért amit be kell fejeznem holnap estig, de holnapután délutánra el tudok készülni a sodronying javítással. Jöjjön érte 2 nap múlva ugyanígy késő délután.