JK: Con Romualdo della Muerta
Helyszín: Warvik tartomány, nem messze a gorviki tábortól
Időpont: délelőtt
*A z öreg bólogat.*
- Ne szabódjon abradon! Mindenki fél, aki meg nem, az vagy őrült, vagy az amundok csatlósa! De bátornak kell lenni az ilyen vészterhes időkben, mint ez a mostani! A bátor ember is fél, de szembenéz a félelmével és legyőzi azt...Nekem a fél családom odaveszett a harcok alatt, most a megmaradt fiamhoz igyekezem...Valójában nem a fiam, csak az én nevelésem...Remélem még életben van, a legutóbbi hírek szerint száznagyi rangban van a gorviki seregben...
*Közben jó tempóban haladtok, kanyarogtok a kisebb-nagyobb facsoportok között.
Nagyjából fél órát lovagoltok, amikor az egyik facsoportot megkerülve egy nagyobb lovascsapatot veszel észre. Közelednek felétek elég jó tempóban. Guido meg is jegyzi:*
- Gorviki csapatok! Látja a rokmundi arany-vörös sávos lobogót? Talán tudnak jó hírekkel szolgálni...
*Valóban van náluk egy arany-vörös sávos lobogó egy cirádás, buzogánnyal díszített címerrel. Nyolc-tíz emberből áll a csapat, mindannyian csuklyás köpenybe burkolóztak az eső miatt.
Könnyűlovasok, legalábbis fegyver alig van náluk, legfeljebb kardokat és tőröket láthatsz amikor közelednek. Vért csak a legelöl haladón csillan, az is csak egy ütött-kopott mellvért.*