Apa keresése

[Daffit]

(Davos von Kessel)

Lovamról leszedem felszerelésem és nyereggel együtt egy alvásnak megfelelő helyet keresek. Nem zavartatom magam, mivel rengetegszer kellett aludnom a szabad ég alatt. Nyeregtáskából élelmet veszek elő, amit elkezdek rágyácsálni. Nirkin mondókájára felfigyelek és annak befejezetekor az idegenre nézek

- Nekem semmi közöm ahhoz az elfhez mondom némi értetlenséggel az arcomon Yashának igértem meg, hogy segítek és mindössze a mai napon ismertem meg társaimat. Ő tudja hogyan lehet felismerni...Az hogy egyedül utazol tényleg a te dolgod, a miénk meg az, hogy miért nem.

<...Goromba egy ember, nem az élettörténetére vagyok kiváncsi...>

Megnézem, hogy van e elég fa a tűzhöz, hogy reggelig kitartson. Ha nincs, akkor megyek és szerzek.

//Sher, a karakterem nagyon vallásos, így ha kezd lemenni a nap, akkor elmond egy imát. Ugyanezt csinálja reggel, kel a nap első sugarára és imátkozik.

[Yasha am Lloth]

Az ismeretlen emberke felé fordulok


-Mindketten Davos és Nirkin is társamul szegődtek...közben Davosra nézek...amit nagyon köszönök nekik, hisz jobb társaságban mint egyedül...s ezzel az utolsó szó kimondatakor újra Romuald-ra nézek

[Con Gosep Romuald]

Sergio

Meglepődöm az óelf szó hallatán... Miközben vacsorázok tovább faggatózom:

- Óelf? Elf? Meséljenek egy kicsit kiváncsivá tettek.. Mégis mit keresne egy óelf Erigow területén?

<<... Hmm... kezd érdekes lenni ez az este...>>

// Sergio nem Romuald:P //

[Yasha am Lloth]

Kérdően nézek Nirkinre, elkezdi e a mesét vagy átadja nekem a kezdeményezést,mivel nem kezd bele mondókájába így Sergio felé fordulok és elmondom neki amit tudok

-Óelfekről még nem hallottam ez nekem is új.Elfekről mit is mesélhetnék....Az elfek természetbarát lények, akik hosszú hegyes fülell rendelkeznek.Magas légies testalkatúak, kedvelt fegyverük az íj, nekem édesapám volt elf, tőle örököltem az ezüst színű hajat és a természetszeretetet, ha már mást nem hagyott rám....

[Con Gosep Romuald]

Sergio

<<hm.. különös lények...>>

- És miért keresed? Mesélj apádról... - kérem kiváncsian.

[Yasha am Lloth]

Nagyot sóhajtok...ahogy érzem , hogy egyre közelebb járok hozzá kezdek megnyugodni...

-Sokat nem tudok mesélni róla .Születésemkor elhagyott.Sokat nem hallottam róla csak anyám szitokszavait.Soha nem tudtam meg, miért hagyott el.Remélem most ennek a végére tudok járni.

-És te ha szabad érdeklődni , hol születtél?

[Con Gosep Romuald]

Sergio

- Domvik gyermeke vagyok.. Shadonban éltem. Majd Erigowba jöttünk a családdal.. Apám érdekei ide kívántak minket.. Hát ha most egy kis mesét akarsz hallani röviden elmesélem történetem... Szóval Shadonból jöttem.. Szüleim kereskedők.. Engem neves vívó mesterek tanítottak.. Amikor eljöttünk Tanulmányainmat itt folytattam.. Most épp menekülök - elmosolyodom - egy hölgy keresztbetett és elintézte, hogy üldözzenek.. Ha minden igaz leráztam már őket.. Így vagyok most itt egyedül.. Most mesélj magadról kicsit..

Ezt a monológot érzelmek nélkül próbélom elmondani, hogy ne látszódjék rajtam semmi..

[Yasha am Lloth]

Elnevetem magam

-Mindennek a nők az okai

-Mit szeretnél tudni?Anyám nevelt Tiadlanban, ahol tánc iskolát vezetett.A kardforgatást is Tiadlan egyik iskolájában tanultam.Édesanyámnak besegítettem a tánciskolában, de miután egyedül hagyott ezen a nagy világon, nem volt többé maradásom hazámban.Útnak indultam felkeresni apámat és most itt vagyok.

//Nem szívesen beszélek anyámról, mert ilyenkor mindig előtörnek az emlékek//

[Con Gosep Romuald]

Sergio

Meglepődöm a tánc hallatán.. Egy harcos aki táncol...

- Ohh.. Ön is táncol? Én is tanultam táncot valaha.. Már nem sokra emlékszem.. De talán majd egyszer felevelenítem a tudásom..

[Yasha am Lloth]

-Igen tanultam, s oktattam is, ha lesz rá lehetőségünk, akkor én sem fogom kihagyni a lehetőséget
Esetleg szeretne még valamit megtudni?

[Con Gosep Romuald]

Sergio

- Felcsigázott ez az óelf história... Jobb dolgom nincs s ha Ön is úgy gondolja akkor csatlakoznék kis társaságához... Új kalandok, új területek és új lények mindigis érdekeltek...

[Yasha am Lloth]

-Én csak örülök, ha többen vagyunk, szívesen veszem a társaságát

Kezemet nyújtom felé

[Ligadio]

Szótlanul figyelem a társalgást, majd mikor sergio kijelnti csatlakozását kis társaságunkhoz elmosolyodok, mint mindíg ha hozzám hasonlóan kíváncsi embert találok

< sok vizet nem fog zavarni, amellet az egyisten hívei, fegyelmezett, jámbor emberek hírében állnak, remélem hogy az említett affér csak alkalmi volt..>

[Daffit]

(Davos von Kessel)

Meglepődve látom, hogy Yasha kezet nyújt az idegennek.

<...Szóval velünk utazik. Ez az elf nagyon érdekes lehet, ha ennyien kutatják...>

Yashának

- Egyre több férfi csatlakozott hozzád. Ez vicces, mert te magad mondtad, hogy tárgyként látod őket. Nem lennék az apád helyében, mikor mi megjelenünk. Kezdhet félni.
Széles mosolyt eresztek el, majd Sergióhoz fordulok:

- Mond Sergio, ez a Domvik az apád volt, mert nem az ő nevén mutatkoztál be?

[Yasha am Lloth]

-kedves Davos, megmondom őszintén, te voltál eddig az első férfi, aki nem azért beszélgetett velem, hogy ajánlatot tegyen.Önként segítő kezet nyújtottál, úgy vélem ezek után nem azt érdemelnéd mint a többi férfi.Társként tekintek rád.És lassan kezdek kételkedni a gondolataimban, érzéseimben, ahogy egyre közeledünk apám megtalálásához.Minden ember változik.Ez igaz a félelfekre is.


Mondandóm végén széles mosolyra húzom szám


-Nem igaz barátom?