Apa keresése

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Sher Dolan, Történet kezdete
Helyszín: Erigow valahol Fyltehar tó partján egy kis faluban
Időpont: 1. játéknap délelőtt
Résztvevők: Yasha am Lloth, Davos von Kessel, Nirkin de D'vire
--------------------------------

A faluban semmi mozgás, nyilván dolgoznak a népek, ahogy elindultok némelyik ablakban kíváncsi gyerekarcok néznek benneteket, de semmi egyebet nem látni.

[Yasha am Lloth]

Haladok tovább és némelyik kisgyermekre visszamosolygok.Megkérdezem a többiektől


-Mennyi időre lehet a szomszédosa falu?

[Ligadio]

- nos gondolom, néhány órára legfeljebb, ha kényelmes tempóban haladunk s ugyan miért sietnénk?!

< milyen kihalt itt minden?! HOgy ki tud ürülni egy falu ha szorgos kezek tulajdonosai lakják...>

[Daffit]

//Davos von Kessel

Az imámat morzsolom magamban, miközben lassan ügetünk ki a faluból. Gyermekek figyelnek minket biztonságos odujukból, ahogy elhaladunk házaik előtt. Nem érdekel, a gyerekek kiváncsiak.
- Remélem minél hamarabb odaérünk, bár ha több napról van szó, akkor nálam van étel.

[Yasha am Lloth]

-Nálam is van ha megéheznénk.Bár remélem én is, hogy nem fog több napig tartani, nehogy szem elől tévesszük azt az átkozott elfet


és itt keserű mosolyra húzódik szám

[Daffit]

//Davos vo Kessel

Keresek az úton egy férfi vagy asszonyt (esetleg) gyereket, egy falubelit, akihez odalépek lovammal és megkérdem tőle:

- Üdv néked! Mondd, milyen messze van innen a következő falu, persze lóval, és mi a neve?

*Amennyiben több napot mond, akkor megkérdem:
- Van útközben valami, ahol megszállhatunk? Legalább egy felhúzott fal az utazók számára vagy hasonló?

*Ha csak egy nap, akkor biccentek felé köszönetképpen:
- További szép napot.

Ezek után visszamegyek társaimhoz és közlöm velük a megtudott információkat

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Sher Dolan, Történet kezdete
Helyszín: Erigow valahol Fyltehar tó partján úton
Időpont: 1. játéknap délelőtt
Résztvevők: Yasha am Lloth, Davos von Kessel, Nirkin de D'vire
--------------------------------

(Davos ha jól értettem akkor nem kopogtatsz be sehova csak az úton keresel valakit, a falu üres.)

Kiértek a faluból, senkivel sem találkoztok, indultok észak felé az úton.

[Yasha am Lloth]

Ahogy haladunk, egyre csak gyötör a gondolat, mit is fogok mondani ha találkozok "apám"-mal

A többiekhez fordulok s javaslom sötétedéskor ha még nem érjük el a falut , akkor álljunk meg együnk valamit, szívesen felajánlok nekik szárított húst.

[Daffit]

Utazásom egy idő után egyhangusággal keveredik, mely társaim néma hallgatásával keveredik
<...Ideje lenne egy kis beszélgetésre...>

- Mondd Yasha, miért is utálod annyira az apádat? Azt tudom, hogy elhagyott, mondtad, de ez elegendő ahhoz, hogy gyűlöletet kezdjél táplálni?

Nézek magam elé az útra, figyelve a tájat, miközben egy-egy pillantást vetek Yashára mondandóm közben.

[Yasha am Lloth]

Rámeredek Davos-ra

-Hogy elegendő-e?Bárcsak megtudnám fogalamazni mit is érzek apám iránt, ha nevezhetem annak.Elhagyott, soha nem láttam, csak édesanyám káromló szavaiból hallottam róla.Hiányzott..iszonyatosan...Szükségem lett volna rá.A férfiakhoz való hozzáállásomat is ezért nehéz kezelnem.Mikor vágyom rá , hogy közel kerüljek egy férfihoz, eszembe jut apám és csak tárgyként kezelem őket.Gyűlölöm?-nem.Nem ez a legmegfelelőbb szó rá.Nem tudom mit érzek iránta.


Lehajtom fejem,rég nem beszéltem erről senkivel,jól esik kicsit beszélni róla

[Ligadio]

< mennyi keserűség sír a hangjában... tényleg nehéz lehetett >

- Ha szabad kérdeznem, mit fogsz neki mondani ha találkoztok? Ugye nem tervezel semmi szörnyűséget?!

< nem hinném, nem úgy néz ki... mégis láttam már cifra dolgokat, s a régi mondás szerint nincs veszélyesebb egy dühös nőnél...>

lovamat mellé irányítom, hogy könnyebben halljam esetleges válaszát...

[Yasha am Lloth]

Meredten nézek Nirkinre

<..Mit fogok neki mondani?Bár tudnám..>

-nem tudom mit fogok neki mondani, majd akkor és ott eldől.Őrültséget nem tervezek, de biztos lehetsz benne hogy egy bocsánatkéréssel nem ússza meg....

[Daffit]

Eltűnődve hallgatom Yasha szavait és régi emlékek, melyek már évek óta nem kísértenek, bukkanak elő

- Nem értem miért fontos egy apa vagy anya. Nekem mindkettő volt, igaz azt az anyámat nem ismertem, aki szűlt, de apám feleségét igen. Apám nem különösebben foglalkozott velem, se nem hanyagolt se nem kényeztetett el, egyszerűen csak volt. Mostohaanyám legszivesebben egy pohár vízbe is belefolytott volna. Ennek ellenére nem érzek haragot iránta. Pedig mindig a szememre vetette, hogy én vagyok a férjének a félrelépéséből származó ocsmány szörnyetege. Nem ehettem velük az asztalnál, mert fattyú voltam és nem ehettem a szolgákkal sem, mert nemesi nevem volt. Nem játszhattam féltestvéreimmel, mert ők féltek, hogy kikapnak, de a szolgákkal vagy parasztokkal sem, mert ahhoz túl előkelő voltam. Sejtem, hogy mindezt csak a mostohám találta ki.
Mégsem haragszom egyikőjükre sem, mert így utam Ranil elé vezetett és most ide hozzátok - eresztek el egy mosolyt - és úgy érzem rendes ember lett belőlem, pedig végezhettem volna a bitón is.

- Szerintem köszönd meg apádnak, hogy életet adott neked - legalábbis része volt benne - és ezzel esélyt, hogy valami jót alkoss.

Elgondolkozom egy picit
<...nem tudom miért mondtam most ezt, de már nem változtathatom vissza...>
Mosolyogva Yashára nézek
- Ami megtörtént azon már nem változtathatunk.

[Yasha am Lloth]

-Örülök, hogy megnyíltál nekünk.

Davosra mosolygok,majd Nirkinhez fordulok

-Nem igaz útitárs?

Elmosolyodok
-Van abban igazság amit mondasz.Jó gyermekkorom volt.Édesanyám próbált mindent megadni, amit csak lehetett.Barátokra leltem, de a tüske a szívembe még mindig ott van apám miatt.

Nirkinre meresztem kék szemeim

-És neked mi a történeted?

[Ligadio]

- Nos kisasszony, az én történetem az elhangzottaknál hétköznapibb. Anyám - az istenek mosolyogjanak rá égi honukban - öcsém születésekor távozott. Hiányát néha még mindíg a szívemben érzem. Apám zord, de jó lelkü ember lévén doranba küldött tanulni, s krad úgy akarta, hogy tehetséges legyek az oktatott tudományok terén, legközelebb novíciussá avatásom másnapján láttam legközelebb... a családi temetőben... ez lenne hát az én történetem

< szegény ember, mennyi megaláztatás, s mégis milyen egyenes háttal ül a lován, tiszteletet érdemel >

majd magamba fordulva elmerengek valamin