A városon kívül; falvakban

[Anovik con Giovichi]

/Wik il Kirs/

Leszállok a lovamról, és készséggel átadom a gyeplőt az egyik szolgálónak.

-Hát ifibátyám is hazaérkezett? -mondom -Nagyszerű hír!
-Ki az a követ, hadd hallom, mondcsak!- faggatom örömömben Gonard Ovodust.

Amikor elindul a bejárat felé, idősebb bátyámra tekintek, és vendégeinket bevárva utána indulunk.

Mint a vár ura, bátyám lát vendégül minannyiunkat, a házigazda tisztét nem kívánom átvenni.

[Kék Herceg]

___________________________________________________________
JK: Anovik con Giovichi (Wik il Kirs)
Esemény: Haza érkezés
Helyszín: il Kirs birtok
Időpont: délelőtt
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
_______________________________________________________________________________

-Ő...szerintem a követ a fővárosból jött, mikor meggyütt, azt mondotta hercegi küldött, és sürgősen beszélnie köll Uller il Kirs gróffal. Majd kotorászott a táskájában, abból elővett egy levelet. A papírra a hercegi pöcsét volt rányomva. Valamit olvasgatott, hogy Erenbe a herceg parancsát, viszi szét... ekkor a grófért küldettem, aki azonnal beengedtette. Már három órája is lehetett.
Megvárod, míg az idős il Kosak is leszáll lováról, majd mikor mindenki megérkezett bementek a birtok kastélyába. Belépve az előcsarnokban találod magad. Jól ismered ezt a helyet, de mivel nem kívánod átvenni az irányítást, így követitek a parancsnokot. A folyosó végén egy széles lépcsőhöz érkeztek. Felgyaloglotok, majd egy hosszú folyosóra érkeztek. A folyosó tele van szobákkal. Jól tudod, hogy ezek a vendég szobák. Pár perc alatt a végére értek. Lefordultok jobbra, majd egy ajtón keresztül beléptek az éttkező terembe. A terem közepén mindennel megrakott nagyon hossszú asztal áll, a falmellett 10-10 szolga. A falon, szarvas, vaddisznó trófeák hada található. Az ablakok nyitva, de hogy ne jöjjön be a meleg kék bársonyfüggönnyel el vannak takarva. A terembe jó hűvös van. Közelebb léptek az asztalhoz, először az öreg il Kosak foglal helyet, majd ti is leülltök. A Kosak család szolgái a másik falhoz állnak. A testőrök is helyet foglalnak veletek szembe. -Uraim kérem egyenek. Hamarosan jön a gróf is csak még van egy kis elintézni valója. Addig tekintsék meg az udvar táncosait, és bolondjait. *Kezével tapsol, majd a terem végébe lévő ajtón fehérbőrű táncosnők és udvari bolondok jönnek be. A helységben kialakított placra mennek, majd a táncosnők elkezdenek hastáncolni. Miközben felmennek a placra, tanítódra nézel, az öreg il kosak az asztalon lévő pulykát maga elé veszi, majd beleharap a húsba, s tekintetét a műsorra irányítja. A falnál lévő egyik női szolga mögéd lép, és a poharadba bort tölt, majd megy a melletted ülő apródhoz és annak is tölt a poharába.

[Egower]

Egower Ademaren

* Egower egy pillanatra elmereng.*

<… Hmmm… Egyenest Eren! Hát ezt jól benzétem! A helyett, hogy Dél felé tartanék, továbbra is az ereni úton vagyok! Sebaj! Biztos ez is Kyel műve! Na, de inni, pihenni kell! Irány a torony, s „lerovom” tiszteletem Wolkum emlékének! Ahol torony, élet leledzett egykoron, ott biztos akad friss víz, mit a századok nem tüntettek el!…>

* Horgas kantárszárát jobbra elhúzva megindítja hátasát a torony irányába. Ő maga vidám, s jó kedélyű, mint mindig. Tudja, hogy most nem épp Délnek tart, de azt is, hogy egyszer eljut oda is. Talán Erenből hamarabb, többed magával, mint így egyedül.*

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Egower Ademaren (Egower)
Esemény: Úton Erenbe
Helyszín: A falu és a főváros között / Wolkum emlék tornya
Időpont: dél
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

(OFF: Azért Eren-be tartasz, mert, bár vannak más utak, ösvények, de te még soha nem jártál erre. Nem tudsz ezek létezéséről, hollétéről, így arra mész amerre a szél sodor, vagyis én. )

Lovad kantárszárát jobbra húzod. Lépésben közelítesz a torony felé. Már elég rég volt, hogy elfordultál a kereszteződésben, talán egy fertályórája is lehetett. Hátasod megsürgeted. Egy út menti erdőhöz érkezel. Az erdőt elhagyva egy patakot pillantasz meg. A patak kristálytiszta vizű. Távolabb az úttól, a vizéből erdei állatok iszogatnak. A hőség egyre nagyobb és elviselhetetlenebb.

[Garmacor]

//Kordal da Grongal

amikor odaérünk akkor köszönök a városőröknek és megmutatom a csomagom majd követem Omardot és végig nyugodtan a nyomában maradok. Egyenlőre még nem kérdezgetem bár furdalja az oldalamat a kíváncsiság
úgyhogy szép csandben léptetek Omard mögött egy kicsit lemaradva

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Esemény: Egy est a vadonban
Helyszín: Úton a Gattorhágó felé
Időpont: Éjszaka
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

Négy órája, hogy átlépted, mestereddel és Mendennel a város kapuit. Utatok elején, elhaladtatok néhány, a városba tartó szekér, és vándor mellett. De már egy jó ideje, hogy nem látatok senkit. Az országúton, lovaitok patái és Menden csizmája halkan zengi be az éjszakát. Eddig nem nagyon beszélgettetek, de van egy sejtésed, hogy mestered valamiért nem is akar beszélgetni. Omard, és Menden lassan lépkednek elől, néha a szolga meggyújt egy-egy fáklyát, de nem adja át a mellette haladó mesterednek. Néhány méterrel lemaradva mögöttük baktatsz. Közben gondolkozol, és nézelődsz. Közelebb érve rájöttök, hogy egy erdő az. Félórás lovaglás után eléritek az erdő szélét. Mielőtt bemennétek, a pap megállítja lovát, és megvárja, hogy odaérkez.
-Az erdőben sok veszély fenyeget. Legyetek óvatosak! Gyújtsatok meg egy-egy fáklyát, és jól figyeljetek! Soha nem tudni mi történhet.
Mondja a pap, és elkéri, Menden-től a nála lévő fáklyát, majd megindítja lovát. Miközben elindultok a férfi, meggyújt másik kettőt is. Ebből az egyiket átadja neked. Közelebb érve az erdőhöz, a fák közül, szarvasbőgés, bagoly huhogás, és levelek suhogása hallatszik. A fáklya lángja az előttetek lévő kövezett utat, és a fák lombjának alját világítja be. Mivel elég sűrű a növényzet, így nem igazán láttok be az erdő mélyébe. Lassan haladtok.

[Garmacor]

csendesen lovagolok Omard után és a környéket fürkészem amikor utólérem Omardot akkor átveszem tőle a fáklyát és a tanácsa hatására a kardom ellenőrzöm, hogy könnyen elő tudom-e rántani kicsit védtelennek érzem magam a pajzsom nélkül, de belátom, hogy a fáklya mellet azt már nem tudom tartani
- Köszönöm. Majd igyekszem figyelni.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Esemény: Egy est a vadonban
Helyszín: Úton a Gattorhágó felé
Időpont: Éjszaka
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

Kardodat ellenőrzöd és, mindent rendben találsz. Az erdő legsűrejében vagytok immár. Jó ideje lovagoltok, és már elég fáradtak is vagytok, egyszer az erdőben, a fák között valami fényt látsz. Odanézve füst száll fel a fák fölül. Az éjszaka sötét, a Holdat a felhők teljesen eltakarják. Kezd hűvös lenni, és későre is jár. Úgy érzed jó lenne már pihenni is, hisz egésznap csak a küldetésre készülődtél.

[Garmacor]

egy pillanatra elgondolkodok majd arra jutok érdemes lenne megpihenni mielőtt még nagyon elfáradnánk már az út elején
- Omard mester. Talán ideje lenne megpihennünk, hogy későbbre is megőrizhessük a frisseségünk. Talán ott mutatok a fény felé megpihenhetnénk.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Esemény: Egy est a vadonban
Helyszín: Úton a Gattorhágó felé
Időpont: Éjszaka
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

-Igen ez egy jó ötlet. Én is fáradt vagyok. *Monjda Omard, majd arra nézz amerre mutatsz.
-Menjünk közelebb és vizsgáljuk meg mi az! Addig Menden vigyázz a lovakra. *Leszáll a lováról, majd előveszi a fegyverét, és várja hogy elinduljatok a fény felé.

[Garmacor]

bólintok és Menden kezébe adom a kantárat majd a pajzsomat a kezemre húzom, előveszem a kardom és úgy fordulok Omard felé
- Mehetünk.
majd lassan a fény felé indulok

[Egower]

Egower Ademaren

* Az ifjú harcos midőn megpillantja az idili tájat, a patakot, az erdei állatokat, ismét elmosolyodik. Meghúzza lova kantárszárát, majd leugrik hátasa nyergéből. Kantárszáron vezeti lovát, egy helyet keresve, ahol lemehetnének a mederhez. Miután talált alkalmas lejárót, megveregeti lova nyakát, majd megszólal.*

- Horgas! Ami jó az erdei állatoknak, az jó lesz nekünk is!

* Megitatja lovát, majd miután kipányvázta azt, ő maga is iszik a friss vízből. Feltölti fogyóban lévő vízkészletét, kivesz egy kis úti kenyeret, szalonnát hátizsákjából, majd ott a patakparton falatozni kezd. Közben a tájat a környéket figyelve.*

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Egower Ademaren (Egower)
Esemény: Úton Erenbe
Helyszín: A falu és a főváros között / Wolkum emlék tornya
Időpont: dél
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

Közelebb léptetsz, Horgassal a patakhoz. Néhány száz méterre tőled, a körülötted lévő állatok nem igazán zavartatják magukat. Tudod, hogy a hőség miatt nem ijedtek meg, de ha még közelebb akarnál kerülni, hogy elkapd valamelyiket, nem bírnál eggyet sem. E gondolat soron mélázva, elmosolyodsz, s közben nézed a táj idilli hangulatát. Egy fél perc is eltellik, mikor azt veszed észre, hogy Horgas egyre közelebb húz a patakhoz. Mikor fejével eléri a vizet, el kezd szürcsölni, majd közelebb viszed, hogy nyugodtan igyon. Mikor befejezte az ivást, elfordul a víztől, és a patak mellett közvetlen zöld füvet kezdi rágni. Szétnézel. Körülbelül négy méterrel odébb egy magányos fát veszel észre ahova kikötheted lovad, míg iszol, készleteidet újratöltöd, és eszel, egyszóval megpihensz. Kikötöd, majd kulacsod előveszed, hogy friss patakvizzel megtöltsd. Egy-két pillanat múlva meg is tellik. Néhány kortyot iszol, majd lovadtól nem messze leülsz, és enni kezdesz. Miközben nézelődsz azt veszed észre, hogy a környéken lévő állatok, mindanyian felfigyeltek valamire, a patak túloldalán lévő bokrok, fák közül dörmögést, és dübörgést hallasz. Néhány perc eltelltével az állatok lassan kezdenek eltűnni a fák között.

[Kék Herceg]

________________________________________________________________________________
JK: Kordal da Grongal (Garmacor)
Esemény: Egy est a vadonban
Helyszín: Úton a Gattorhágó felé
Időpont: Éjszaka
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap
________________________________________________________________________________

Egy gyors mozdulattal leszálsz lovadról, és a segítőtök kezébe nyomod, lovad kantárszárát. Előveszed pajzsod, és fegyvered, majd Omard megindul a fény felé. Követed mestered. Már az első lépésnél rálépsz egy nagyobb ágra, ami eltörik, és az eddig nyugalomba lévő erdőt felriasztja. A feletted lévő fán egy bagoly huhogása hallatszik. Felnézel és a bagoly sötétsárga szemeivel találkoznak szemeid. Ha tudna beszélni azt mondaná, hogy: Te őrült! Nem látod, hogy épp vadászom? A madarat még este se hagyják vacsorához jutni..., közben néhány erdeipatkány átfut a lábadon, s egy távolabbi fáról madarak riadnak fel álmukból. A helyzetet viccesnek találod. Mestered és te egy ismeretlen házikó felé tartotok, és a legnagyobb gondod az, hogy vajon mire gondolhatott az a bagoly. Agymenésedet mestered csitítószava szakítja félbe.
-Grongal halkabban! Még szinte ki se értünk a városból, de te már elkövetted az első baklövésedet.
Mondja, majd tovább lépked a ház felé. Ismét azt veszed észre, hogy már megint csak dorgál, holott akár szólhatott is volna arról az ágról, vagy ha nem vette észre, akár ő is elkövethette volna ezt a hibát. Mindig csak te vagy a hibás...
Közben közelebb értetek a házikóhoz. Az épülettől nem messze vagytok. A ház mellet egy dugig megrakott fásszínt látsz. Előtte pedig egy rönköt, beleállítva egy baltával. Mestered magabiztosan közelít a ház felé. Szétnézel. Az épülettől egy utat is észreveszel, ami az erdő mélyébe vezet. Néhány méterrel odébb a ház másik oldalánál egy szekeret pillantasz meg, de nincs több időd nézelődni, mert mestered odalép hozzád és suttogva megszólal.
-Ahogy elnézem ez egy favágó háza. De jobb óvatosnak lenni! Menj hátrébb a sötétbe, hogy ne lássanak a bent tartózkodók! Ha úgy érzed biztonságos távolságba vagy, szólítsd meg a házban lévőket! Én addig odaállok az ajtóhoz, és ha valami baj van akkor segítek. Remélem, nem tévedek. Igaz ritkán fordul elő, de ha mégis...
Mikor elmondta, settenkedve elindul a ház felé.

[Garmacor]

Omard szavait hallva csak elmosolyodok abszolút nem érzem magam hibásnak hisz nem tanított nekem ilyesmit
<ezt majd később megbeszéljük lesz még rá időnk>
a homlokomat ráncolom ahogy a mesterem szavait hallom. Méghogy elbujjak a sötétbe megvárom míg az ajtóhoz megy majd a helyemen maradva szólítom meg a bent lévőket
- Jó estét a ház lakóinak.
- Akadna esetleg szállásuk éjszakára?