Hónicsi

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

- Ie. Miért is kellene nekünk kivonulni valamilyen piszkos kereskedő-praktika miatt bárhova is? – rázza meg a fejét a muszatasi hitetlenül. – Nem rám tartozik pár koszos taliga, amit ki tudja miért, gyanúsnak tart egy kereskedő lánya…

Megvető arccal megfordul és a hatalma teljes tudatában visszasétál a hivatalába.
A mögötte álló deinin utálkozó arccal hallgatja végig a beszélgetéseteket.
Aztán – mikor a muszatasi már eltűnt az ajtóban – kissé feléd lép sajnálkozó arccal.

- Sajnálom, ana. Nem tehetünk semmit. Bakajó* Iszogi szei parancsa nélkül legalábbis semmit. Esetleg próbálja meg a Halak utcájában álló posztnál. Bakura szei lényegesen megértőbb a polgárok félelmeivel szemben…

S ezzel visszalépve az őrhelyére, mereven a semmibe mered, mint mielőtt jöttél.

// * Bakajó: fafejű, idióta //

[Niobe]

Meiko

* Annyira megdöbbenek a muszatasi ellenszenves válaszán és viselkedésén, hogy csak bámulok távozó alakja után és szóhoz sem jutok. Az őr segítő útbaigazítását hallva felocsúdok, majd kissé későn, de megköszönöm a segítségét és elköszönök tőle. *

< Ezt még megkeserüli ez az ellenszenves alak, az tuti. A nevét mindenesetre megjegyzem. >

* Majd gyorsan elgondolkodva körbenézek, merre is van a halak utcája. Ha eszembe jut, akkor a legrövidebb úton szinte futva elindulok az őrposzthoz. Ha nem tudom, merre van, akkor udvariasan megkérem az őrt, hogy segítsen. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Kita, Sidhosi,

Várakoztok tovább a rejtekhelyeiteken.
Egy ideig nem is történik semmi, ám alig egy negyedórával Meiko távozása után alakok tűnnek fel a raktár előtti tér főutcai oldalán. Mindannyian szürke és koszos fehér ruhát hordanak. A ruházatuk alapján a csóinok legaljához tartozhatnak.
Vezetőjük egy igen szépen hímzett, kék-világoskék khitamában feszítő alak, akinek intésére puha léptekkel „szállják” meg a kis teret.
Vagy hét-tíz figura lehet előttetek. Három a tér utca felőli részén áll őrt, három a raktárajtóhoz siet. A maradék a téren csellengve várja a raktár megnyílását. Félő, hogy ők rátok akadhatnak, mivel jelenleg nincs elfoglaltságuk és a nagy csellengésben felétek tartanak.

A vezetőjük úgy látszik csak eddig jött velük, mivel a tömegbe beolvadva tovább siet.

Meiko

A Halak utcája nem ismeretlen számodra. Bár halárust egy darabot nem lehet rajta már régóta találni, régen az az utca volt a Kikötőből érkező halszállítmányok fő útvonala a város belseje felé.
Innen a neve. Pár utcával odébb van, és most már az őrház helye is beugrik. Ha átvágsz két sikátoron, akkor hamar odaérhetsz. Bár az biztos, hogy futva lesz a leggyorsabb.

Egy gyors meghajlás a közlékeny őr felé, majd eliramodsz a kicsit lentebb lévő sikátor felé.
Bár a falak eléggé közel vannak egymáshoz, te mégis kecsesen szaladsz köztük. A földön álló hulladékokat, kidobott tárgyakat, lomokat és bizonytalan eredetű maradványokat viszont át kell ugranod, vagy valahogy megkerülnöd. Vagy vissza kell fordulnod, ami viszont időveszteség.

//Ha a törmeléken keresztül tovább akarsz haladni, akkor kérnék három Egyensúlyérzék próbát. //

[Niobe]

Meiko

* Szinte magam előtt látom az utcát és az őrházat is, így nem húzom az időt, futásnak eredek a legrövidebb úton, a sikátorokon át. Kissé szűk a hely, de megbirkózom vele. A szemét és egyéb földön heverő dolgok miatt egy pillanatra megtorpanok, hogy most merre is, de nincs már időm visszafordulni, és kerülő úton menni. Már így is több időt vesztegettem el, mint amennyit szerettem volna. Így nekiiramodok. Átugorva, szaltózva, és egyéb trükköket felhasználva próbálok túljutni az akadályokon minél hamarabb, hogy célhoz érjek. *

// off: egyensúlyérzék: 82%, akrobatika: 2, ugrás: 29% //

Próba 1: 1k100 = 65 [65]
Próba 2: 1k100 = 14 [14]
Próba 3: 1k100 = 97 [97]

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

A sikátorba futva fordulsz be, majd egy pillanatra fékezel, ahogy felméred a terepet. Ám gyorsan döntesz: nincs időd kerülni.
Újra felgyorsulsz, majd az első akadályt nemes egyszerűséggel átugrod.

Egy rövid távolság után már rájössz: kész akadálypálya ez a sikátor.
A következő – összetettebb – lomhalomnál már nem lesz elég egy ugrás, így felszaladsz a falon, majd ellökve magad a másik oldalon folytatod a „falfutást”. Mielőtt a föld magához rántana, csavarsz egyet a csípődön és lehetetlen szögben elkapsz egy, az emelet magasában kiálló – fa rudat, mely valaha egy ablakhoz tartozhatott. Átlendülsz a legmagasabb akadály felett ily módon, majd a sikátor kövére lehuppanva futsz tovább.

Már látod a végét a sikátornak, mikor hirtelen egy emeleti ablak nyílik a magasban és valami szennyes lé borul ki rajta. Bár még idejében félreugrasz a „zuhany” alól, ezúttal nincs szerencséd: valami csúszós dologra érkezel és elveszted egyensúlyod.
Bár nem esel el teljesen, a térdedbe fájdalom hasít, ahogy megpróbálsz talpon maradni.
// 2 Fp-t veszítesz //

Futsz tovább, és hamarosan szinte kirobbansz a következő nagyobb utcára. Embereket és állatokat kerülgetsz, majd újabb sikátor következik. Szerencsére rövidebb és tisztább az előzőnél.

Újabb utca, majd egy sarkon befordulva már a Halak utcáján szaladsz. Messziről látod az Őrség épületén lengedező zászlót a város monjával.

[Niobe]

Meiko

* Szinte még élvezném is az akadályfutást és a látványos mozdulatsorokat, melyek ösztönszerűek, de a hirtelen kizúduló szennyes lé megzavar. Egyensúlyomat elveszítve érkezem a földre. Felszisszenek a térdembe nyilalló fájdalomtól, de hamar leküzdöm az érzést és futok tovább. Megkönnyebbülten érek ki a sikátorból és mély levegőt veszek. Szerencsére már látom az őrség épületét, így gyorsabbra fogom a tempót. Amint odaérek, megállok az őr előtt, kifújom magam, majd udvariasan meghajolva köszönök neki. *

- Konnai sa! Én Bakura szei-től szeretnék segítséget kérni. Nagyon fontos és sürgős. Kérem. * mondom mindezt kissé kétségbeesett hangon. *

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Feszülten várakozom, amíg fel nem bukkannak az idegenek a raktár előtt. Nem tetszik és tudom, lépni kellene valamit.
Nem mozdulok azonban. Csupán egy pillanatra elfordítom tekintetem Sidhosira, hogy üzen-e valamit a szeme.
Szellemi erőm kifogyott szinte teljesen. Feltöltődni pedig nincs idő.
Talán magamnak sem vallom be őszintén - félek egy kicsit a közeli jövőtől...*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Az őr már már kardot ránt, mikor felé rohansz, majd udvariasan, bár kissé csodálkozva néz rád és válaszol:

- Konnai sa! A száznagy itt van épp, azonnal szólok neki. – s ezzel besiet az őrposztra.

Hamarosan egy muszatasival lép ki az épületből és rád mutat, majd meghajol.
A muszatasi nagyon fiatal, talán a húszas évei közepén járhat. Khitamája, ruházata tökéletesen simul izmos alakjára. Kifogástalan öltözete kétséget nem hagy a felől, hogy igen komolyan veszi a mások felé mutatott összképet. Megáll előtted, enyhén meghajol – bár nem lenne kötelessége, még illendőségből sem – és úgy köszönt.

- Konnai sa! Én Hajake nó Bakura vagyok, úgy hallom az én segítségemet kéri. – barna szeme egy kavics keménységével mér végig. Láthatóan alaposan felmér magának. – Miféle bajba keveredett, hölgyem?

[Niobe]

Meiko

* A felém közelítő Bakura szei-t igyekszem alaposan megfigyelni, vigyázva arra, hogy ne sértsem meg az illemet. *

< Hm, első ránézésre kifogástalan, rangjához méltón öltözik és viselkedik. Talán vele jobban szót fogok érteni, mint az előző, beképzelt emberrel. >

* Határozott fellépése nem lep meg, de tekintete és utolsó kérdése megijeszt. Gyorsan meghajolok. *

- Konnai sa. Meiko Sinjori a nevem, és bocsánatát kérem, ha udvariatlan voltam, de szükségem van a segítségére. Nemrég a Sinjori család raktáránál kisebb incidensbe keveredtem, de a kivonuló városőrség gyorsan rendet teremtett. Viszont ott maradt 3 ismeretlen eredetű kordé, benne mon jelzés nélküli ládákkal, korsókkal, zsákokkal. Én és a barátaim megvizsgáltuk, majd bezártuk őket a raktárba, mert sejtettük, hogy a gazdája nem hagyja veszni áruját, mi viszont úgy gondoltuk, hogy jobb helyen lesz a városőrség kezében. Én elszaladtam segítséget kérni önöktől, míg a barátaim vigyáznak a bezárt kordékra. Félek, már most bajban vannak, így kérem segítsen nekünk. * nézek rá kétségbeesett arccal. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

A muszatasi türelmesen végighallgat, arcizma sem rezdül. Tekintete sem sokat árul el gondolatairól, ám mikor az ismeretlen kordék részhez érsz, mintha érdeklődés és meglepetés villanna a szemében.
Amikor befejezed a történet sorolását, a mögötte várakozó deininhez fordul.

- Kode! Menj, riadóztasd a Menyét szakaszt. Két dobszó múlva itt legyenek. – majd feléd fordul, míg a beosztottja futólépésben indul teljesíteni a parancsát.

- Értem, kivizsgáljuk az ügyet. Kezdjük a legalapvetőbb kérdéssel: belenéztek a kordékba? Tudják mi a tartalmuk? És egy másik érdekesség: miért ide jött, miért nem a közelebbi őrposztnál kért segítséget?

Tekintete továbbra is mint két kődarab, érzéketlennek tűnnek, ám azért észreveszed, hogy finoman végigmér ő is újra. Ezúttal viszont nem mint lehetséges bajkeverőt…

A háttérben egy gong szólal meg, majd futó léptek zaja, fegyvercsörgés és parancsszavak.
Nem telik bele két perc, és egy teljes szakasz – 30 ember – áll Bakura szei mögött, feszes vigyázzállásban. Fegyverzetük hosszú lándzsákból, sótókból és vagy 6 íjjászból áll.
Egy alacsonyabb rangú muszatasi áll meg mellettetek.

- Bakura szei! A Menyét szakasz útra, harcra kész, a tennó dicsőségére!
- Helyes. Indulunk. – biccent a muszatasi. – Elégedett vagyok a szakaszával, Kiro szei.

- Jöjjön Meiko, majd út közben válaszol. Most első, hogy visszaállítsuk a rendet a raktáruk körül.

[Niobe]

Meiko

* Megkönnyebbülök, ahogy meghallom a parancsszavakat. Időm nincs sok, hogy megfogalmazzam kérdéseire a választ, így nem sok türelemmel, de csendben megvárom, míg elindulunk. Bólintok felé beleegyezően, majd nem közvetlenül mellette, hanem az illemnek megfelelően 1-2 lépéssel hátrébb követem úgy, hogy tudjak neki válaszolni a feltett kérdéseire. *

- Nos, a kordékban fegyverek, búza és valami szürke és kellemetlen szúrós szagú szemcsés por van, amit nem ismerek. Először Iszogi szei parancsnokhoz mentem, mert az esett a legközelebb, de sajnos pont ebédelt, így udvariatlanul elhajtott. Őt nem érdekelte a gyanús kordék tartalma, nem is kérdezett rá. Így jutottam el Önhöz, mert a második legközelebbi őrség ez volt.

- Engedelmével nem tudom mennyire ismeri a környéket, de tisztelettel megjegyezném, hogy nem csak elölről a főutcáról lehet megközelíteni a raktárt, hanem hátulról is, ahol én jöttem.

< Remélem ebből levágja, hogy érdemes lenne a csapatot két oldalról beküldeni a raktárakhoz. >

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Bakura szei érdeklődve pillant rád, majd bólint egyet, tudomásul véve az elhangzottakat.
Közben gyors tempóban közelítitek meg a raktárházat, az úton haladók mind utat engednek a városi katonák szakaszának.
Mögöttetek a Menyét szakasz masíroz egy hang nélkül, látszik, hogy a fegyelem az erősségük.

Alig három utcára a raktártól Bakura szei megtorpan, és hátrafordul a szakasz vezetőjéhez.
- Kiro! Egy raj a Zana sikátor túlsó végéhez megy és ott letartóztat mindenkit, aki a sikátorból ki akar jönni. Hat percük van rá.

Úgy látszik a muszatasinak a fejében van a terület összes utcaneve, térképpel együtt. Elég gyakran jártál már abban a sikátorban, de még soha nem fordult meg a fejedben, hogy neve is lenne…

A hat ember Kiro szei intésére kiáll a menetből, majd rövid eligazítás után egy keresztutcán át távoznak.

Bakura hozzád fordul.
- Mielőtt tovább indulnánk, kérem nevezze meg a társait és adja meg a kinézetüket. Nehogy véletlenül baleset érje őket. – s mindezt teljesen komolyan, rezzenéstelen arccal mondja neked. – Ha esetleg nem csak ők lennének a raktárnál, arra az esetre.

[Niobe]

Meiko

< Úgy látom, elég jól ismeri a környéket, nálam legalábbis sokkal jobban. Annak a kis sikátornak van neve? Mit meg nem tud az ember. Lehet nem is kellett volna neki szólnom a sikátorról, magától is tudta volna. >
* Egyrészről elégedettség tölt el, mert így esélyt látok arra, hogy nem menekül el mindenki, ugyanakkor aggódom amiatt, hogy egyáltalán jól okoskodtunk, érte jönnek a kordékért, a barátaim jól vannak és időben érkezünk-e. *

* Bólintok a vezetőnek, majd elgondolkodom egy pillanatra, felidézem képzeletemben társaim ruházatát, kinézetét. *

- Van egy Kaoraku pap. Izmos testfelépítésű fiatal férfi. Ruhája fekete ijogasza és fekete mellény sárkány mintával, hozzá kék hakkan, valamint fekete alkar és lábszárvédő, ezeken is egy fehér sárkány van. Fegyvere egy csákány.

- A hölgy pedig idegen, legalábbis arcvonásaiból és beszédéből ítélve. Hosszú fekete, varkocsba összefogott haja van, Ruhája furcsa szabású, fekete, a hátán pedig egy hímzés van.

< Remélem kellőképen kielégítő leírást adtam. Nem akarom, hogy bajuk legyen. >

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

A penge sebesen csapott le Okuma nyakára, majd vérpermet kíséretében hullott feje megcsonkított teste elé. A zöldellő füvön a lassan oldalra dőlő torzó körül sötétvörös tócsa gyülemlett fel, melyből a halál torz maszkjával takart fej tekintett vissza. Taro egy pillanatig még abban a pózban maradt, ahogy a vágást befejezte. A penge hegyén elnyúló összegyűlt vércsíkból lassan egy csepp hullt alá, majd a taito egy kört írt le a levegőben, és egy szemvillanás alatt eltűnt a kardhüvelyben. A sugasa lassan, tiszteletteljesen meghajolt ellenfele teteme előtt, majd az asztalhoz lépett. Körbetekintett, de már egy teremtett lélek sem
volt rajtuk kívül a díszes kert területén, csak az utoljára sietve távozó orajan mintás khitamájának hátát látta.

Tekintetét az idős férfira emelte, majd felé is meghajolt, mielőtt ismét elfoglalta volna helyét az asztalnál. Kardját maga mellé helyezte, de nem túl messze, de még elfogadható távolságra. Megvárta, amíg Kasima válaszolt a feltett kérdésre, majd egy nagy levegőt vett, és maga is válaszolt.
- Ezen felül tudni szeretnénk, hogy ki árulta el a Családunk…- mondta halkan, miközben tekintete résnyire szűkült.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délelőtt
_______________________________________________________________

Taro és Kasima

Az öreg megértően bólogat a kalapjában, majd elnéző mosollyal mér végig kettőtöket.

- Árulás? Nem volt ott semmiféle árulás. Cselek és taktika, jól megkomponált színjáték. Talán egy-két átállt becstelen, de árulás?! – legyint. – A Jaeda Család vezetésében nem volt soha áruló.
- A Jaeda-klánt eltörölték, Császári engedély birtokában. Ezen már nem tudtok változtatni. Bosszút állhattok ugyan a rivális családokon, de nézzetek magatokra. Ketten vagytok két család ellen – hangtalan nevetés. – Két erős család ellen két háztalan, hontalan sugasa.

- Kideríteni az igazságot? Ez már fogósabb kérdés. Tény, hogy a családotok pusztulása sok kérdést felvet. És a legtöbb kérdésre a választ nem egyszerű megtalálni. Javaslom, egyszerre csak egy kérdésre keressetek választ, szép sorban. A válaszok újabb kérdéseket, a kérdések újabb válaszokat szülnek. Ha jó sorrendben keresitek meg a válaszokat, eljuthattok ahhoz, aki elrendelte a családotok pusztulását.

- Szép bemutató volt – biccent a holttest után maradt vérfolt felé, amit már szorgos szolgák dörzsölnek épp. – Hogy hálámat és jó szándékomat lássátok, adok egy tanácsot. Keressétek meg Akeitó Sinjori-t. Helyi kereskedő. Nála találhattok olyan válaszokat, amelyek alapján tovább tudtok haladni.
Csak okosan kell kérdezni… - kuncog.

- Áhh, a tea! – dörgöli össze a kezét, ahogy az egyik szolga felszervírozza elétek a frissítőket.