Név: Iymer cwa Takeda
Kor: 21
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kaszt: Kardművész
Kezdőhelyszín: Colosseum (Abaszisz)
"Engem vigyen fel a padlásra!"
A Takeda család Tiadlan délkeleti részén, az ugoni határnál jómódú birtokos. Elsőszülött fiuk, Eto, mindenki szeme fénye, az ügyes, az okos, a szép, a nagyszerű. A többiek meg csak vannak; nekik csak a "bezzeg az Eto" jut. Nem csoda, hogy a harmadszülött Iymer ezek után gyenge szülői, családi kötődésekkel nőtt fel. Mindig csak láb alatt volt, alig figyeltek rá. Katonai pályára szánták, ahol a pályájának a csúcsa a Dorcha testőre, vagy valamelyik tisztje lehetett volna. Fűllött is hozzá Iymer foga, meg nem is.
Quo vadis, Iymer?
Miako mesterhez adták okítani. Ő a majom stílust tanítja: egy szál fegyver, és akrobatikus mozgásokkal elkerülni az ellenfél támadásait, illetve bejutni a védelme mögé. Harcosnak lehet, hogy jó volt Miako mester, de nem egy született pedagógus: Iymer számára nem tudta pótolni azt az apa szerepet, ami ebben a korban talán mindennél fontosabb lett volna számára. Míg Iymer gyerek volt, a tanulás ment is, de később, amikor serdülni kezdett, a gyerek egy hatalmas lázadás lett, alig lehetett vele haladni.
Lázadás ide vagy oda, de megtanulta a gyakorlások során, hogy mást ugyan lehet, de a harcot nem szabad fél vállról venni. Nagyon sokszor nagyon sokat kapott - egyelőre még csak bambuszkarddal, de az is tud ám fájni, és elképzelte, milyen lehet ugyan ez, ha a kard vasból van: elborzadt. A csoport legjobb harcosa ugyan így sem vált belőle, de tisztességgel megállta a helyét bárkivel szemben. Az itt elért sikerei pedig fiatalkora ritka, jó emlékeinek egyikeként vonult az emlékezetébe. Szerencséjére mentális képességeinek fejlesztését Miako mester igen korán elkezdte, így az ifjúkori lázadásai idejére már jól le voltak rakva az alapok. Később pedig, amikor rájött, hogy azért a harcot meg kell tanulnia, és kedvet is igencsak érzett hozzá, a lemaradásait gyorsan tudta pótolni. Hiszen itt ők olyasmit tanultak, ahol nem csak a test, hanem az elme, azaz a mentális erejük - amit ők Chi-nek hívnak - is részt vesz harcban.
De ha nem harcról, duhajkodásról vagy nőkről volt szó, akkor általában továbbra sem lehetett vele bírni. A kimenőin például rendszeresen bajt csinált. Amikor pedig a megfelelő hormonok is beindultak, állandóan nőügyei lettek. Barátra nemigen tett szert, a többiekben kialakult a kötelességkövetés, szemük előtt ott lebegett a busi-do, előtte nem. Nem értették meg egymást a hasonló korú srácokkal. A család egy darabig próbálta eltussolni a dolgot, de egy idő után náluk is betelt a pohár, és hazahivatták. Az apja igencsak be akart neki olvasni, de Iymer inkább megszökött otthonról. Némi pénzt és a kardját vette magához, és elhatározta, kalandozónak áll.
Zsák a foltját
A tengerparti Sabaorig meg sem állt. Ott vett magának egy szürke csuklyás köpenyt, megkereste a leglepukkadtabb csehót, és egy sötét sarokban, arcába húzva a csuklyát, ült mozdulatlan. Ha szóltak hozzá, hol fellengzősen, hol kurtán válaszolt, de leginkább senki sem abalygatta. Iymer nézte, ki jön be, ki megy el, mit csinálnak a vendégek.
Első nap nem történt semmi. A másodikon sem. A harmadik nap sem, és ez így ment sokáig. Egyszercsak bejött két alak - vagyis Iymer nem tudta volna megmondani, mikor jöttek be, csak arra emlékezett, hogy többen kártyáznak egy asztalnál. Egyszercsak dulakodás támadt, kések, kardok villantak, valaki kiáltott is. A két alak a kártyatársaság gyűrűjébe került: perceik meg voltak számlálva. Iymer döntött. Egy jól irányzott rohammal, két-három csapással, no meg a két alak erős életösztönével kitörtek, és futásnak eredtek.
Amikor már elég messze voltak, bemutatkoztak egymásnak. Egyikük, Villon, a dal művésze, az illúziók mestere, és nagy nőcsábász, azaz bárd; míg másikuk, Ertond, Noir szolgája, az Antyss állandó látogatója (lakója?), és nagy mákonyfogyasztó. No és persze mind a kettem nagy hamiskátyások. Valamiből ugyebár élni is kell, nemde?
Jó kérdés, hármuk közül ki a legnagyobb csirkefogó. Erős a mezőny, de azért Iymer igyekszik.
Aela iacta est
Mivel vér is folyt az eset alatt, ezért nem akartak Tiadlanban maradni. Ertond javasolta, hogy menjenek Abasziszba, a mákony és a szerencsejátékok hazájába. Ráálltak. Még az aznap esti dagállyal kifutottak a Doris gályán. Iymer már az utat kalandosnak várta, de csak három nap szélcsend volt az említésre méltó.
Ifinben viszont egyből a mélyvízbe kerültek. Ami kis pézük a hajóút végén maradt, azt gyorsan el is veszítették kártyán: azért Ifin az mégsem Tiadlan. Pént kellett szerenni valahonnan. Egyik lehetőség, hogy Iymer fellép egy arénában. Csehóról csehóra jártak, és kérdezősködtek. Az egyik ilyen műintézményben, a Szalon a Hableányhoz-ban meg is tudtak állapodni a részletekben, de sem a hely, sem a szerződő partner nem keltett akkora bizalmat, hogy Iymer egészen biztos lehetett volna a holnapi harc részleteiben.
Kinézet: 185cm, 75kg, magas, fekete egyenes hajú, borotvált férfi, erős testalkat, igen jóképű
Jellemrajz: Nők, ital a gyengéje. Erős kötődést nehezen alakít ki, könnyen lázad. Szereti a verseket; nagyon szereti a jó verseket. Általában felületesen tanul, de ami igazán érdekli, abban nagyon el tud mélyedni.