Feketeleves [ETK]

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A lovag, kissé csípős válaszát rezzenéstelen arcal hallgatom, majd töprengve kinézek az ajtón.*

< Szóval ez hamarosan el áll!? Hát, éppen úgy is néz ki! >

*Végül tovább folytatom a "csevegést".

(Közös)
- És mi lesz, ha nem áll el hamarosan?

*Kérdem tőle felhúzott szemöldökkel.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*Malor nagyot sóhajtva válaszol Súrion újabb kérdésére.*

-Egy-két óra maximum és eláll. Örökké nem eshet ugye. Haladni pedig azalatt az idő alatt annyira keveset haladnánk, méghozzá sokszoros erőfeszítések árán, hogy nem éri meg kockáztatni. A sebei egyáltalán nem gyógyultak meg hiába nem érzi a fájdalmat az öreg felcser főzeteinek köszönhetően. Ha a szakadó esőben még elcsúszni is sikerül a sátengerben, akkor nem fogom tudni fertőtleníteni őket és úgy vettem észre erre egyikük se képes. Se maga, se a két dzsad. Nos, mint mondtam, ha ezek fényében szerencsét kíván próbálni nem tartóztatom, de én, főleg két lóval megvárom, amíg eláll az eső és látom hová megyek.

*Szépen lassan befejezi lovai csutakolását, de az erre fordított fertályóra alatt nem adja jelét az idő, hogy ki kívánna tisztulni.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Malor túl okos magyarázatát végig hallgatva, fintorral a képemen, halkan morgok egyet az orrom alá.*

(Közös)
- Jaj, de okos valaki...!

*De, bár mennyire is nem tetszik a dolog, el kell ismernem (de csak magamban ), hogy igaza van. Így, hát kelletlenűl leülök egy székre és karbafont kézzel várom, hogy elálljon az eső.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*Az újabb megjegyzésre nem reagál a lovag, így ismét csend ereszkedik a házra, leszámítva a lovak szuszogását, egy-egy mozdulatnál a paták koppanását. Több, mint két órát unatkozhatnak közösen Súrionék mire valami változás áll be az időjárásban. Alig észrevehetően ritkul az eső és felszakadozik a köd. Összességében az eső még esik, bár nem annyira özönvízszerűen, mint eddig, de már az ablakok, ajtón kinézve látszik az erdő sötét foltja a tisztás szélén. Ezt észrevéve Malor nekilát lovai felszerszámozásához.*

-Kezdhetünk készülődni. Mire felpakolunk szerintem indulhatunk is.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Honfitársam vértjét elnézve egy fintor kíséretében inkább hagyom rajta a vértet. Így biztosabb mind az ő cipelése, s az is, hogy nem hagyok el belőle egy darabnyit sem. Így hát marad továbbra a törős hátoncipelés a szakadó esőben.*
<Ó, hogy a sivatagi démonok rohasztanák az eget erre a vidékre...
Víz, sár... azt hinné az ember, hogy lefelé folyik a hegyről a víz... erre... Phe....
phe - phe - phe ....>
*Meglátván a kis leágazást és a körvonalait a pihenőnek szinte feltöltődöm. Felállok hamar és magamra cíhelem ismét terhem. ( - ez így érdekesen hangzott DD, de bennehagyom)
A beállónál igyekszem száraz helyre tenni Mustafát, lefektetve. Aztán szét nézek, mi is van itt.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A tétlen és kényszerű várakozás egy idő után kezd igen csak álmosító lenni. Főleg az eső monoton zajával párosítva. És már éppen kezdenék elszunnyadni, mikor Malor mély hangja megtöri a "varázst". Szememből kidörzsölöm az álmosságot és kinézek az ajtón. És csak ugyan, mint ha csillapodni látszana az eső. Még a végén tényleg igaza lesz a lovagnak. Pár pillanatnyi nézelődés után felállok és nyújtózok egy jó ízűt. Majd nekilátok én is a lovam felszerszámozásának, de közben egy szót sem szólok.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, (Mustafa)/

*A pihenőt elérve újult erővel veselkedik neki Dzsana az utolsó métereknek. Beérve a tető alá konstatálhatja a viadornő, hogy a víz tényleg leefelé folyik a hegyoldalon méghozzá nem is kevés. A tető ugyan megvédi a fekhelyeket a fentről érkező „áldástól”, de a földön befolyó esőlé és sár eláztatta így is a döngölt földön lévő szalmát. Letéve az amúgy is bőrig ázott papot végre megpihenhet Dszana is és jobban szemügyre veheti mindkettejüket. Szinte egy ujjnyi hely sincs egyikükön sem, ami nem lenne sáros. Ez alapvetően inkább csak kellemetlenség, de a napokban szerzett és esetleg nem teljesen begyógyult sebek, főként Mustafa friss fejsebe hamar elfertőződhet az erdei latyaktól. Ezt igazolandó a pap testén időnként remegés fut végig, mintha meg-meg borzongana. Azért az pozitívumként értékelhető, hogy az eső fokozatosan alábbhagy és jó fertályórán belül el is áll nehéz, de már nem átláthatatlan párát hagyva maga után, ami minden ruhát a testhez tapaszt.*

/Súrion/

*A nyújtózásra a bóbiskolás után a sebek ismét megsajdulnak emlékeztetve a dalnokot jelenleg nem túl fényes állapotásra. Ettől függetlenül úgy fertályóra alatt sikerül mindkettejüknek felkészülni az indulásra és nagyjából ekkorra az eső is eláll odakint nehéz párát maga után hagyva. Malor a félelfre néz, majd látva, hogy a másik stabilan áll a lábán kivezeti két lovát az ajtón és megvárja, amíg kiér Súrion is. Ezek után még annyira visszamegy, hogy becsukja az ablakokat és az ajtót is. Majd fennhangon egy furcsa csengésű, ismeretlen szót mond. Ezután megpróbálja kinyitni az ajtót, de szemmel láthatólag az bezáródhatott, mert meg sem mozdul.*

-Reméljük nem háborgatja senki ezt a házat.

*Igaz csupán maga elé mormogva konstatálja a helyzetet, de szinte érezni, hogy Súrionnak szánta szavait. Eközben a bárd valami furcsa alakra lesz figyelmes az erdő szélén lévő bokroknál. Mintha egy foghíjas, de igencsak elégedett vigyorú kócos öregember sétálna el szakadt, valaha-lila köntösében a tisztás átellenes szélén.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A házból kiérve még mindíg szótlanúl várom, hogy indúljunk végre, mikor a lovag valami idegen nyelven kimondot szóval bezárja a ház ajtaját. Legalább is úgy tűnik.*

< Mi a fene?! Ez ilyet is tud? Akkor kinyitni is csak így lehet? >

*De, nem sok időt hagy Malor a töprengésre, mert kétes meg jegyzése félbe szakítja a gondolat menetemet. És miközben ráirányítom sokat mondó pillantásomat a szemem sarkából észre veszek egy emberi alakot az erdő szélén. Már nem is foglalkozok Malorral és a meg jegyzésével, hanem az idegenre szegezem a tekintetemet. És halkan szólok a lovagnak.*

(Közös)
- Valaki van az erdő szélén a túl oldalon! Lehet, hogy vissza jöttek...

< A rohadás tépné őket darabokra! Pont az hiányzik, hogy megint rajtunk üssenek! >

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Hogy a hegyről lefolyó víz ne mosson bennünket alulról egy kis gátat építek kezemmel a sárból, hogy a kis beállót a lefolyó víz elkerülje. Tart ameddig tart.
Ezt követően megnézem van-e nállunk száraz ruha. Nállam nincs. De Mustafánál?
Esetleg száraz tüzelő a beálló alatt?...
A sebekről megpróbálom lemosni a sarat - Mustafáról, egyenlőre nem én vagyok a fontos...
Leveszem a vértet róla, s ha kell a ruhákat is ( ) Ha más nem a tetőről lecsordogáló vízzel mosdatom meg. Legalább nagyjából legyenek kimosva a sebei, legyen tiszta. Ha vele végeztem, akkor jövök én. Már amit elérek és látok. Lesz amilyen.*
<Doldzsah, nem engedheted, hogy szolgád ilyen véget érjen. Odaadással és tisztelettel szolgált téged, követte az Utad. Ne szólítsd íly hitványul el az élők sorából. Még nem lehet...>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*Ahogy szól Maolrnak a nem kívánt látogatók visszatértének lehetőségéről Súrion a lovag is kissé eltávolodik a háztól, hogy jobban belássa a szemközti bozótost, de kétkedő arckifejezéséből nem úgy tűnik, mintha ő is látott volna bárkit is. Ahogy a dalnok is tovább fürkészi a növényzetet nem lát senkit, pedig meg mert volna esküdni, hogy az előbb még ott sétált az a vén lókötő. A lovag kissé aggodalmasan lép közelebb Súrionhoz, hogy a szemeit vizslassa láz vagy hallucinációk nyoma után.*

-Biztos, hogy jól van? Bírni fogja az utat vagy inkább mégis maradnunk kellene, amíg erőre kap?

/Dzsana, (Mustafa)/

*Dzsana nekiáll kis terelőgátat gyúrni a lefolyó víz elé. A folyós sár ezt többször elmossa, átszakítja, mire sikerül olyanra formálni, hogy távol tartsa Mustafától a nagyja vizet. Bár mire ezzel elkészül, addigra nagyjából abba is marad a vízfolyás. A tetőről, fák leveleiről alácsorgó vízben, valami ruhafoszlány segítségével sikerül tisztára mosni kezeit a nőnek és így a pap fejsebét is ki tudja mosni. A többi részükre már nem nagyon jut bőséges folyadék, inkább csak az előszedett ruhadarabokat tudja benedvesíteni, hogy azzal letörölje mindkettejükről a latyakot. Végül átnézve Mustafa holmiját talál egy kissé gyűrött váltás ruhát, de az is enyhén nyirkos, bár közel sem lehet belőle csavarni a vizet, nem úgy mint a mostani ruháikból. A meleg ellenére is Dzsanán is végigfut egy-egy kisebb remegés a vizes, bőrre tapadó ruhák miatt, de azért sikerül valamivel kényelmesebbé tennie az átöltöztetéssel Mustafa helyzetét. Bár máskor, máshol már sok női fejet csavarhattak el a jól kidolgozott izmok, amikkel a pap büszkélkedhet, de jelnelegi állapotukban ez kevéssé vigasztaló. Az eső teljesen elállt és a pára is felszakadozik, így ismét látni az erdőt és az ösvényt, bár még az erdei hangok nem éledtek fel teljesen azért már egy-két madártrilla felhangzik. Doldzsah úgy tűnik vagy meghallgatta a viadornőt vagy csupán épp nem kívánta magával ragadni Mustafa lelkét, de tény, hogy az átöltöztetés és a sebek kimosása használt annyit, hogy a pap remegése elmúljon és kába révetegsége helyett elaludjon a felhalmozott szalmán.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

(Közös)
- Jól vagyok! Semmi bajom! Azt hiszed, hogy képzelődöm? Tudom, hogy mit láttam!
Miért van az, hogy ti emberek úgy gondoljátok, hogy ha valamit nem láttok, akkor az nincs is ott? Hol ott, olyan rossz a látásotok, hogy az a csoda, hogy nem estek minden pillanatban hasra!
De tudod mit, legyen igazad! Csak gyerünk végre innen!

*Csattanok fel Malor kétkedése láttán. Majd, felszállok a lovamra jelezve, hogy tőlem indúlhatunk. De azért még egyszer körbe pillantok, nehogy meg lepetés érjen.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*Malor meeglepődik Súrion felfortyanásán.*

-Én nem láttam és most sem látok közel, s távol senkit rajtunk kívül. Ha maga látott, akkor majd nyitva tartjuk a szemünket.

*Ezzel egy vállvonás kíséretében lovaihoz megy és kantárszáron vezeti őket az ösvényre. Közben a dalnok is hátasára száll és mégegyszer körülnéz a tisztást szegélyező bozótos felett. Most tényleg nem látni már az előbbi öreget. Bár így belegondolva az ideút során tett kis kitérőnél is mintha „meglátogatta” volna egyik esős éjjelen az őreg varázsló ifjú bérencét. Végül elindulnak lefelé a hegyről Súrion és Malor lovaikkal, de az első néhány lépés után hamar ráérez a félelf, hogy a lovag miért is gyalogszerrel indult neki, ugyanis a csúszós-süppedős, felázott talajon nehezen őrzik meg egyensúlyukat a lovak, emberek egyaránt.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Még annyit megpróbálok tenni Mustafáért, hogy ha tudom valami szárazabb dologgal betakarom.
Lévén nekem nincs váltóruhám, ugyanis a felszerelésem a fogadóban van - hisz nem számítottam napos, kétnapos útra... így marad rajtam a teljesen átázott vizes ruha. Annyit próbálok a helyzeten javítani, hogy lecíhelem magamról és amennyire tudom kicsavarom, majd újra felhúzom őket.
Így eső után közvetlenül reményem sincs arra, hogy valami tüzelő félét találjak az erdőben, úgyhogy nem is indulok neki.
Összekuporogva pihenek, s ez idő alatt hagyom, hogy a gondolataim menjenek a maguk útján. Nem tudom mit tehetnék, nem tudom mi lenne a helyes, helytelen. Jelenleg úgy érzem magam mint azután az ominózus homokvihar után, ami után megváltozott az életem gyökeresen.*
<Lehet most is változás lesz? Bizonyára, hisz visszatérek a sivatagba. Ha végeztem a Kutyával, akkor meg visszatérhetek a porondra is akár. Vagy meg is hallhatok... ... Nincs más lehetőség a változásra.
... Tudom, hogy számodra Doldzsah nagy és hős tettek dominálnak, az ilyen hősöket pártfogolod, de... talán egy hívőnek, egy egyszerű senkiházi hívőnek is tudsz utat mutatni, aki keresi önmagát, és helyét a világban a megpróbáltatásai után.
Bezzeg... Amikor még Afuz élt nem kellett ilyesmin törnöm magam, hogy mi legyen holnap...
Szép idők voltak azok... legalább úgy élhettem ahogy szerettem... A harc heve... a dicsőség szele... Doldzsah... neveddel az ajkamon átérezni a győzelem mámorát.
Aztán...
Elegendő egy félrebicsaklott lépés... Megbocsájtható a bűnöm egyáltalán? Vagy vezekelhetek egész életemben?...
...>

[Huor Aikanáro]

Súrion

< Tudom, hogy láttam azt az alakot és nem is először. Már erre félé is felbukkant, de akkor éjszaka. Vajon ki lehet? Nem tudom, de most már nem is lényeg! Viszont esküszöm, hogy hálát fogok adni az Isteneknek, ha végre megszabadulok ettől a vasaltagyútól! Meg az is biztos, hogy ha nem lennék ilyen állapotban, akkor már régen letörtem volna azt a fene nagy büszkeségét! >

*Morgolódok magamban, miközben elindulunk végre. De gyorsan rájövök, hogy kár volt felszállnom a nyeregbe, mert kínszenvedés a lovaglás ezen az ösvényen. Így hát, szó nélkül leszállok a lovamról és gyalog folytatom az utat. És ha nem muszáj, akkor nem eröltetem a beszélgetést, inkább az erdőt figyelem.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután-kora este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, (Mustafa)/

*Mustafa holmijai között sikerül egy nagyobb és aránylag száraznak mondható kaftánszerűséget találni, amivel betakarhatja a papot. Ezek után a ruháit kifacsarva, amennyire lehet lekuporodik a viadornő és az időnként testén átfutó fázós remegések ellenére is lassan mellkasára billen a feje és a testi-lelki fáradtság, kimerültség, főként a páncélos test órákon át tartó cipelése hatására elnyomja az álom.*

/Súrion/

*Úgy tűnik a lovag se túl beszédes kedvű jelneleg, így csak szótlanul caplat a két férfi a sárban lefelé a hegyről. Mindketten többször megcsúsznak és a talponmaradás igen-igen kínkeserves. Súriont sebei, míg Malort súlyos vértje hátráltatja a biztos előrehaladásban, de az idő múlásával kezdenek hozzászokni a talajhoz, igaz ezzel együtt kezd zsibbadás állni a szinte folyamatosan megfeszített lábizmokba, főként combhajlatnál és az izületeknél. Így telik el makacs hallgatásba burkolózva a délután második fele és jó két és fél órás sárdagasztás után balról az ösvényről nyíló tiszta terület kezd kibontakozni előttük.*

/Mindenki/

*Dzsana lónyihogásra ébred és ahogy lassan tisztul még álomtalan-alvástól kissé tompa tudata ismerősen csengő páncélcsörgést is hoz az enyhet adó esti szellő.
Kisvártatva Malor fordul le az ösvényről két lovát kantárszáron vezetve és pillanatnyi meglepettség után megenyhült arckifejezéssel sétál közelebb a fedett félkarámhoz és a két dzsadhoz. Közvetlen mögötte pedig Súrion érkezik az ösvényen szintén vezetéklovával együtt. Mindkét férfi eléggé fáradtnak tűnik, de közelsem annyira elcsigázottnak, mint Dszanáék.
Súrion elől Malor lefordul a tisztásra a pihenőhelyre tartva, amikor kis megtorpanás után a félelf is meglátja min lepődetett meg a vértes. A fedett helyen Dzsana ül és mellette Mustafa fekszik egy díszesnek mondható dzsad köntös alatt aludva.*