)/Ahogy felérek a fedélzetre és látom, hogy a part már igancsak közel van, az a fajta furcsa izgalom lesz úrrá rajtam, ami egy rég várt esemény beteljesülésekor elfogja az embert. Nagyot sóhajtok.
<Hát itt vagy Fentagor.>
Mikor megérkezik Neha, és egy két irigykidő pillantást elkapok, magamban jót derülök.
<Nos ez van srácok.>
Ránézek és apró mosoly jelenik meg az arcomon.
-Ha így esett, hát így a jó. Kiismerhetetlen, hogy mit tartogatnak számunkra az istenek, de talán épp ezért szép az élet, mert a jövőt homály fedi. A partraszállás pedig nem is lehetne varázslatosabb, mint kegyed társaságában. *biccentem meg kicsit a fejemet felé*
-Bánni pedig igazán csak azt bánnám, ha most elmulasztanék valami olyasmit, mit a jövőben már nem lenne módom megtenni, egy olyan dolog miatt, mi évezredek óta itt áll, és még itt fog legalább ennyi ideig. Hisz a pillanat varázsa amivel most megajándékoz, egyszeri és vissza nem térő..... *és én is Neha szemébe nézek, elveszem benne*
<Mit számít ilyenkor a part, mikor szemének tengerében lubickolhatok.>
A kikötés pillanata és a katona közjátéka kizökkent kettőnk idilljéből, és mikor a palló a helyére kerül elindulok én is, hogy lábammal érintsem azt a földet, mire oly kíváncsi voltam mindíg is.
Neha szavaira újfent elmosolyodok.
-Szebb fogadtatást legmerészebb álmaimban sem remélhettem ennél. Igazán kedves öntől, ez a figyelmesség. Ígérem szívembe zárom ennek a percnek az emlékét. Bár tudom olyasmit ígérek, amit könnyedén fogok teljesíteni.
Követem Nehát, és közben nem lennék férfiból ha lopva nem nézném meg a fenekét
, és szó mi szó, tetszik(?) amit látok. Gyorsaság:15 próba:1k10 = 10 [10]
Ügyesség:16 próba:1k10 = 5 [5]
. Két szökkenéssel a biztonságot adó kő mólón termek, és látom ahogy a matróz kifelé evickél a lánnyal. Kicsit, féltékeny vagyok rá, hisz a karjaiban tarthatja Nehát.