Egy mindenkiért, mindenki egyért II. (ETK)

[Jomadar]

(Gróf úr)

<Egy félholt kránin már nincs sok kérdeznivaló. Egy többé-kevésbé egészségest talán meg tudunk törni, de mit kezdhetnénk egy olyannal, aki már tudja, hogy elindult az utolsó úton?>
- Hát ezeken nincs mit kikérdezni... Ha már csak védekeznek, minek agyonhentelni őket? Talán a békésebb halál érdekében elmondták volna, amit az ellenséginkről tudnak. Most már nem a lecsapunk, elpusztítjuk mindet és továbbállunk taktikát kell követnünk. Információhoz kell jutnunk, mert a rohadékok egy lépéssel előttünk járnak, és amíg ezen nem tudunk változtatni, addig csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy milyen újabb meglepetések várnak.
- Amíg életre vagy halálra pofozod ezt a szerencsétlent, megnézném a varázstudójuk hulláját. Hátha holtában is elmond annyit, amennyit ez itt utolsó lehelletével.
Ha nincs ellenvetés, óvatosan visszasurran a hullához és szemügyre veszi.

[Fentagor]

/Medve/

Körbenézek, és kiköpök egyet oldalra.
-Ebadta férgek, még csak most kezdtem belemelegedni!
Ez lenne az a félelmetes Krán? Nohiszen... *nézek Dingre, miközben a csatabárdomat törölgetem*

[Mesemondó]

Helyszín: a kráni magiszter holtteste
Jelen van: Gróf úr
___________________________________________

Odamész, hogy megvizsgáld a hullát.
Alaposan körbenézed, mielőtt hozzá nyúlnál, de semmi gyanúsat nem látsz rajta A varázsló teljesen halottnak tűnik számotokra. Ezt a tényt igazolja a nyakszirtjéből kiálló nyílvessző is, amihez hasonlót eddig Ding tegzében láttál.

A seb alapján azonnal meg kellett volna halnia, nem pedig tovább másznia még 10 métert.

A jobb keze mellett egy különös tőr hever a földön, három éle van. A kezével makacsul szorít egy apró tárgyat, egyenlőre nem tudni mi az.
A bal keze görcsösen a földbe markol, mellette hever éjfekete, rúnákkal ékített botja, melynek tetején egy ökölnyi, általatok ismeretlen lény, olajosan fekete koponyája díszeleg.

A holttestet megfordítva egyértelműen látszik, hogy a kráni szabadcsapat egykori vezetőjének földi maradványával van dolgod.
A jobb kezében szorongatott tárgy, nem más, mint a Magiszter Varázsjelével ellátott kő, így azt kiveszed a kezéből.
Ezen semmiféle elváltozás nem fedezel fel, feltehetően utolsó erejével szerezte meg, de már nem tudott ártani a gazdájának.
Az egykor félelmet keltő mágiahasználó övén több kisebb szütyő is lóg, illetve az övébe dugva egy újabb tőrt láttok.
Kissé hosszabb, mint a többi, a pengéje is vékonyabb, de nem ez a legfurcsább rajta, hanem a markolatára tekert színes selyemkendő.

Ahogy megfordítod, az arcát is jól meg tudod nézni. Kissé sötétebb a bőre, és az a halál beálltával megszürkült kissé, a vonásai hasonlítanak Dingére.
A ruházatát alaposan átvizsgálod, de az övén lévő szütyőkön kívül mást nem találsz nála.
Ezeket kinyitva meglehetősen furcsa dolgokat találsz. Van amelyikben apró, kiszárított állatkák tetemei vannak, de többségében csak különféle színű és finomságú porokat tartalmaznak. Az egyik azonban különösen érdekesnek ígérkezik, már a kibontása előtt is. Valami nagyobb tárgy van benne.
Ahogy a földre öntöd a zacskó tartalmát, egy összeaszalt, szürkés-fekete kezet pillantasz meg, ami egy hófehér golyót markol. A kéz csuklóból van lemetszve, és egyáltalán nem foglalkoztak azzal, hogy a roncsolt részt eldolgozzák...

[Mesemondó]

Helyszín: A tisztás
Jelen van: Ding
___________________________________________

Kard utasításának engedelmeskedve a lovaitok után nézel.

A szablyád beletörlöd az előtted fekvő katona ruhájába, majd Gróf úrral, és Bárddal aki közben visszaszerzi a hajítófegyverét, kiléptek a tisztásra a bokrokon keresztül.

Gróf úr a varázsló teteme felé indul, Bárd pedig a környéket kémleli.

A lovakat minden gond nélkül össze tudod terelni, és most jut arra is időd, hogy a sajátodat is alaposabban megnézd.

A seb nem súlyos rajta, de nem árthat ha kitisztítod, a fene se tudja, hogy ezek az elvetemültek mérgezik-e a fegyverüket...

[Mesemondó]

Helyszín: A tisztás körül
Jelen van: Bárd és Medve
___________________________________________

Elfoglaljátok a Kard által meghatározott pozíciokat, Bárd délen, Medve északon, de semmi gyanúsat nem tapasztaltok.

Bárd látja hogy Gróf úr a szemközti bokroknál egy holttestet talált, és azt kutatja át.

Medve meg jól érzi magát az erdőben.

OFF!(Nem tudtam kihagyni!)

[Mesemondó]

Helyszín: A lemészarolt katonák táborhelye
Jelen van: Kard
___________________________________________

Ahogy így elnézed, a legtöbb eséllyel a Medve által lefegyverzett katonával próbálkozhatsz, bár ő is eszméletlen...

[Ruyan]

Ding

Miután megvizsgáltam lovam, a többiekkel nem törődve nekilátok, hogy megtisztítsam a sebét. Ha végeztem adok neki egy kis abrakot vigaszdíjként és megsimogatom az orrát, hogy érezze nincs semmi baj. Ezután szétnézek a csata helyszínén és elkezdem összeszedni az értékesebbenk tűnő tárgyakat, főleg azon személyektől, akik az én szablyám miatt végeték be földi pályafutásukat.

[Lorin O Krell]

Bárd

-Hát ezeket valóban nem fogjuk kikérdezni.
<<Megérdemlik...>>
Miután a csata végetért és mindenki dolgára siet ő elkezdi vizsgálgatni a halottakat.
- ...A krániaknak voltak dobólándzsásaik???-kérdezi inkább magától sem mint a többiekktől majd próbál visszarmlékezni.

[Nekromat]

(Kard)

Gróf Úrnak válaszolva, miközben a Medve által levert szerencsétlen sebeit vizsgálom, a vállam felett odaszólok.
-Már pedig ebből az alakból kiszedjük a szükséges információkat, különben bármikor kerülhetünk ilyen vagy még nagyobb kelepcébe is. Talán legközelebb ha azt mondom hagyjunk meg egyet hogy kikérdezzük, akkor nem egy félhullát hagytok meg.
<Megszoktam már Gróf Úr okoskodását, de azt hogy kioktasson nem engedhetem meg a csapat előtt.>
Ha megnéztem mennyire súlyosak a rohadék sebei, akár a kötszeremből felhasználva is próbálom legalább annyira jó állapotba hozni a férget, hogy magához térjen és legalább ideig-óráig életben maradjon, amíg megpróbálok kiszedni belőle valami hasznos információt. Ha sikerül magához térítenem, elkezdem a kérdezősködést. Először kedves vagyok, megpróbálom szép szóval észhez téríteni, hogy jobb ha beszél.
-Jó reggelt. Hogy hívnak? Ki küldött ide? Mi volt a feladatotok? Hol van a megbízód? Vannak többen is hozzátok hasonlók akik el akarnak intézni minket?
Ha esetleg nem kapnék választ a kérdéseimre, akkor egy kicsit mogorvább arcot vágok, hogy lássa nem viccelek.
- Figyelj rám. Ha nem beszélsz elkezdem eltörni a csontjaidat lépésről-lépésre. Először az újaiddal kezdem, majd jön a csukló, aztán az alkar, majd a könyék, a felkar és így tovább. Nem halsz bele de iszonyatos kínjaid lesznek.
Ha esetleg hazudna megpróbálom figyelni a gesztusait és az arcát hogy észrevegyem mikor füllent.
/Emberismeret Af/

[Fentagor]

/Medve/

A Medve tényleg jól érzi magát az erdőben mert, miután elfoglalta a számára kijelölt helyet, előkotorja a laposüveget az övéről.
Nagyot kortyol a méregerős pálinkából, és elégedetten sóhajt egyet. Majd megtörli a száját.
-A hitvány lelketekre, hogy égjen Ranagol tüzében kurafiak.
Néha vissza vissza sandítok, hogy mi történik a kis tisztáson.
<A fene se bajlódna ezekkel, csapjuk le mind és irány előre.>

[Jomadar]

(Gróf Úr)

Kard reakciójára bólint majd a hullához oson.
A kardot és a követ elteszi, azután visszasétál, hogy megnézze, mire jutottak a vallatással. Amikor az idegen nem hallja, megosztja a többiekkel, mit talált.
- Azokat az undormányokat én nem vagyok hajlandó magammal vinni. Ha valaki akar magának olyan golyót, amin lóg egy rothadó csukló, hát egészségére.

[Mesemondó]

Helyszín: A tisztás, és a tábor környéke
Jelen van: mindenki
___________________________________________

/Kard/

A kötszereket és némi kincstári pálinkát felhasználva végül sikerül észhez térítened a fickót.
Eleinte értetlenül bámul rád, majd gyors észjárásról téve tanúbizonyságot körbepillant, felméri helyzetét.

A kérdéseidre eleinte vonakodva válaszol, majd ahogy bemelegszik, egyre többet elmond:
- Neyr nevem. - kicsit más tájszólásban beszél, mint amit te tanultál.- Küldött parancsok kapitány Weerien. Feladat őrizni ez hely és út. Megbízóm parancsnok kapitány Weerien, lenni kaszárnya. Mi lenni sokan, őrizni ez helyeket és utatat, állítani meg, aki jön által, lenni nem engedély.

A válaszai alapján úgy gondolod, igazat mondhat a katona. A fenyegetőzéseidre semmi szükség nem volt, önként elmondta ezeket.

/Gróf úr/

A fegyvert nem mondanám kardnak, csak egy kicsit hosszabb pengéje van, mint egy átlagos tőrnek, és kicsit vékonyabb.

Nem tudom, a többieknek mi a véleménye ezekről a tárgyakról.

/Ding/

A lovadnak nem esett komoly baja, gyorsan ellátod, és megnyugtatod az állatot.
Az elesett katonák közül egy olyan van, akit te öltél meg, a másikat pofozta életre Kard.
Az elesettnél nem sok mindent találsz. Az egyik szütyőben néhány fémpénzt találsz, ami talán a réz helyi megfelelője lehet. Úgy számolod, egy tucat lehet belőle. Egy másik, nagyobb szütyőben erős, egyforma méretre vágott papírlapokat találsz, amelyeken különféle minták vannak. Úgy gondolod, talán jósolni lehet belőlük, a tulajdonosa valamiféle sámán lehetett, ezért a szütyőt gyorsan visszazárod, és elteszed.
Az elesett katonák fegyverzete lándzsa, kispajzs, bőrvért (brigantin), néhány hajítódárda, illetve a Bárd által megölt íjásznál nyílpuska, és rövidkard.

/Bárd/

Különösebben nem bánkódsz azért, mert a legyőzött kráni katonák fekszenek a porban és nem ti.
Visszagondolva, úgy emlékszel, hogy a veletek szolgáló kráni csapatban nem voltak hajítódárdás katonák, csak közelharci fegyverrel voltak felszerelve, illetve néhányan nyílpuskával. Ugyan nyílpuskás itt is volt köztük, de sem a páncélzatuk, sem a fegyverzetük nem egyezik azokéval, akik végül rátok támadtak.

/Medve/

Eleged van ebből a ténfergésből. Végre megmutathattad, mihez is értesz igazán, erre sitty-sutty, vége a mókának.
Azon felül a csontjaidban érzed, ideje lenne indulni.


*Elnézést kérek mindekitől a hosszú szünetért, de net elérési problémáim voltak, csak néhány percre tudtam felnézni munkahelyről, ismerősöktől, ezért nem írtam a folytatást. Remélem mostmár normalizálodik a helyzet, és haladhatunk a játékban. Köszönöm a türelmet.*

[Nekromat]

(Kard)

Elégedett féloldalas mosollyal fogattam a fogoly válaszait. Én is átkutatom a fogjot, hátha találok nála valami értékeset vagy a küldetéshez felhasználhatót. Mikor végeztem felállok és kicsit hosszan tekintek rá és a környékre hogy mit csináljak vele.
<Együttműködött, tehát életben hagyhatnám. Ez a kis csapat valószínűleg csak egy őrjárat volt és nem közvetlenül ellenünk küldték ide őket. Viszont előbb utóbb keresni fogják az őrjáratot és nem lenne jó itthagyni egy túlélőt hogy elmondja mennyien vagyunk és hogyan vagyunk felfegyverkezve, valamint hogy merre tartunk. Magunkal nem vihetjük mert csak lelassítana minket. Nincs más lehetőség. Megkapja a katonának járó kegyes, gyors halált.>
A többiek felé fordulok és elmondom nekik amit a fogoly mondott ha esetleg nem hallotta volna mindenki.
-Van valakinek ötlete hogy mint csináljunk vele? Közben a kardommal a fogolyra mutatok.
Ha a megölésénél jobbat nem mond senki, akkor a fogoly felé fordulok.
-Szerencséd van. A társaiddal ellentétben, te katonához méltóan fogsz meghalni. Gyorsan és tisztán.
Ezután térdre állíttatom, mögé állok és a penge hegyével, erőteljesen tarkón szúrom, hogy a penge hegye a torkán fúródjon ki.
<Nem szokásom fegyverteleneket így megölni, de sajnos a helyzet ezt most megköveteli.>
A halott katona ruhájába törlöm a véres pengét és miközben gyilkos tekintettel meredek a hullájára, odaszólok a többiekhez.
-Készüljetek! Azonnal indulunk.
Megkeresem a lovakat és ha mindenki készen áll, a nyomokat követve elindulok.

[Jomadar]

(Gróf Úr)

<Nem szeretem a felesleges halált.>

- Mit mondhat, amit felhasználhatnak ellenünk? Kötözzük meg, hogy ne láthassa, merre mentünk, azután hagyjuk magára. Mire kiszabadul, már messze vagyunk - mondja csendben, miközben maga is elkezdi átnézni a többi tetemet.
Nem áll le vitatkozni, ha a többiek a vérét akarják a szerencsétlennek, hát vegyék.

[Ruyan]

Ding

A fegyverek kivételével összeszedek minden értékesebbnek tűnő dolgot.

<<Legyőztük ez ilyen egyszerű. Ha életben hagynánk az megbosszulhatná önmagát. Mindenképpen rosszul járhatnánk vele. Vesznie kell.>>

- Azt hiszem ez egyértelmű- válaszolom- küldjük a társai után- ezután nekilátok, hogy rendesen elpakoljam az újonnan szerzett dolgokat.