Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Navaratna]

(Xylina)

Megvakartam a fejem:
-Mi az, amit te akar mond, de apa nem enged? Te tud valami amit én akar tud?
"Nehéz eset a toroni. Hol rangkórságban szenved, és istennek képzeli magát, hol alázatos a végletekig. Az átmenet ritka és pengeélen táncol."
Fülelek, Armada hangja megnyugtat. Na, nincs is olyan messze. Üzleti ügyekre hivatkozott, mért nem ér rá ma, de talán ha ráköszönök a kocsisokkal való eszmecsere után, nem zavarom meg nagyon, legfeljebb meglepem, mit keresek itt.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

- Nem értett meg Suessa! Apám azt nem akarta, hogy engedély, hogy az ÖN engedélye nélkül megszólaljak. Hazánkban ez bűn Suessa. Sértés egy famorral szemben, mivel mi alacsonyabb kasztbéliek vagyunk, mint Ön Suessa. A sértést pedig ebben az országban kegyetlenül megtorolják Suessa.
*Észreveszed, hogy a fiatalabb magabiztosabb lett, talán rájött, hogy nem vagy idevalósi - szavai ezt sugallják egyébként is. Az apja kicsit kétkedve tekint hol a fiára, hol rád. Őrajta látszik, hogy a helyzet számára ismeretlen, nem tudja mitévő legyen.*
- Egy famorhoz mi sedular kasztúak csak akkor szólhatunk, ha ő kérdezett bennünket, vagy engedélyt adott szólni. - *folytatja a fiatal férfi még gondolatát.*

[Navaratna]

(Xylina)

Fájdalmasan felnyögtem. Ezen ment eddig a sutyorgás? Ó, a magasságos...! Türelmetlenül legyintettem:
- Hagyni ez forma, én elhisz, itt ez így van, de beszél más. Te tud én kérdés válasz, amit én kérdez te apa, vagy nem? - még valami eszembe ötlik ahelyzet kapcsán: - ...mit jelent az, Suessa? Úrnő? És sedular? Famor az nemes, értem, de sedular? Nem nemes?
Valahol érzem, nem valószínű, hogy a fiú többet tud a saját apjánál Ashnala ügyben, de azért próba cseresznye. Fülelek, el ne veszítsem Armada hangját, mert ha velük befürdök, inkább őt csípem el egy szóra, vagy max beköszönök, nem kéne üzleti ügyek közepette zargatnom.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

- Sajnálom Suessa, én sem tudok többet mondani a családról. Nekem sem ismerős a név.
Famor igen, azt jelenti nemes. A sedular... - *keresi a szót* - köz... közpolgár. A kereskedők, iparosok, rangtalan dolgos emberek. A Suessa... Nemes Hölgy; igen, talán így tudnám fordítani a legjobban, de az Úrnő is igaz rá.
*A fogadóból közben egy fiatal pár jött ki, s az idősebb kocsishoz fordultak a helyiek nyelvén. Be is szálltak a kocsiban, s az idős férfi egy biccentés kíséretében feléd felszáll a bakra, majd elindul. Ott maradsz a fiatalabb férfival, aki láthatólak készségesen áll a szolgálatodra. Türelmesen magyaráz el mindent mit csak kérdeztél és nem látod rajta, hogy teher lennél számára.
Armada hangja hol elhalkul, hol hallani - élénken beszélget a kerítés túlsó felén.*

[Navaratna]

(Xylina)

//A kari vér szerinti nagybátyáék az Ashnala nevet viselik, és ők még most is vígan élnek. Én vagyok hülye, vagy a tükör görbe? Ha te ezzel tisztában vagy, és nyomós okkal alakul így a sztori, csak mondd, hogy csitt, és nem vakarózom //

-Ó, értem. Köszönöm. Én most menni, jó napot és munkát-köszönök el, és belesek oda, honnan Armada hangját hallom.

[Isshae Ianarak]

//Nem vakarózni, csak a tükör görbe //

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*A fiatal kocsis mélyen meghajol előtted hallva köszönésedet - valószínűleg csak azután állt fel, miután te beléptél az épületbe.
Odabent nincs nagy zsúfoltság: egy tágas egybeterem az egész épület, mindösszesen négy márványoszloppal alátámasztva a tetőt. Bár ahogy kintről elnézted ezt a kis épületet, mely fából épült erre nemigen van szükség, ez csak csicsa. Csicsa, de még milyen! Szó szerint leesik az állad a benti fényűzés láttán - eddig ilyenről csak hallottál...

Egy elegáns ruhába öltözött férfi siet elébed, aki láthatóan zavartan néz végig rajtad. Kicsit feszengve, zavartan szólít meg halkan, de sajnos nem érted.
Odabent úgy egy tucat asztal lehet, de vendég egy szál sem. Kettőtökön kívül üres az étterem. Bal kézre egy kétszárnyú ajtót látsz, s mögötte futórózsával benőtt boltíves lugast, mely vezet tovább - valószínűleg ott lehet a kerthelyiség, ahol Armada hangját hallottad.*

[Navaratna]

(Xylina)

Ahogy belépek, azonnal rájövök, irtóra rossz helyen járok. Túl flancos és nemességgel átitatott hely ez, nem illek én ebbe a környezetbe, s olyan körökből fordulhatnak itt meg emberek, amiket én ha távolról láttam, sokat mondtam. Gyorsan zavarba jövök. Annyira, hogy közös helyett ervül szólalok meg:
- Bocsánat, csak egy urat keresek, aki arrafelé ül... Tudna neki üzenni, Xylina üdvözli?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*A férfi láthatólag meglepődött egy pillanatra, de gyorsan úrrá lesz rajta. Egy kis elnézést kérő félmosollyal a szája szegletében enyhén meghajol előtted.*
- Elnézését kérem Suessa! Sajnálom, de jelenleg nem tartózkodhat itt a Kyria dicsőségében; privát célokra egész napra kibérelték a helyet...
Sajnos nincs módomban megzavarni a tárgyalást nekem sem.
Kérem, ha megvárná odakint az ismerősét... - *Mutat utat kezével kifelé azon az ajtón, amelyiken beléptél.*

[Navaratna]

(Xylina)

-Elnézést, tekintettel a helyzetre... Tudja mit, megyek is, további szép napot-veresedik el a fülem. Nem ér rá, nem kéne zargatnom, meg minek is várnám meg? Egész napot érintő elfoglaltságot említett...
Sóhajtással veszek búcsút a Kyria dicsőségétől. Vajon leszek-e valaha tiszteletre méltó vendége egy ilyen helynek? Menő jósnőként, gazdak kliensekkel akár... No de Toronban? Nagy fába vágtam én a fejszémet. Futó mosollyal gondolok arra, ha tényleg lennének itt nekem rokonaim, és előkerülnének, még kiderül, nem is vagyok szegény, csak egy műveletlen eltévedt rokon...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*A férfi bólint szavadra, de nem mozdul helyéről. Talán nem hiszi, hogy távozni szándékozol.
Viszont alig teszel meg 1-2 lépést kifelé, amikor a beszélgetés a kétszárnyú ajtón keresztül fülednek egyre hangosabbá válik.
Majd egy meglepődő félhangos "Óóóóó"-t hallasz vékony női hangon, majd a (talán) pincér hangját toroni nyelven, de tökéletesen kiértetted belőle neved.
Egy díszes, giccses, fekete alapszínű, de ezüstös virágmintás ruhába bújtatott nőt pillantassz meg, aki megvan talán már van 40 éves is arcából ítélve. Haja hófehér, akár csak a tied, fonatba van fogva, s a fonat a feje tetejére fel van kontyolva. Lépések dobbannak mögötte a kertben, majd Armada alakja tűnik fel a nő mögött, aki megpillantva téged szintén meglepődő arccal néz pár pillanatig, majd feléd lép. A nő nem mozdul, kezdeti meglepődöttségét merev kíváncsiság váltja fel.*
- Xylina kedves! Hogy, hogy itt? Csak nem keresett? Hogy talált meg pont itt a sétányon? - *intézi kíváncsian kérdését hozzád Armada. Három pár szem függ rajtad, s várják kíváncsian válaszod.*

[Navaratna]

(Xylina)

A pincért hallva lefáradok. Mégis beszólt nekik, nekem meg azt füllentette, nem teheti! Kutya legyek, ha értem a toroniak észjárását! Lassan megfordulok, próbálok visszafogott maradni. Lehet, hogy a nőn lévő ruha vagyonokat ér, de föl nem vennék ilyet soha! Haja ellenben nagyon tetszik, csak azt nem értem mért les rám így?
Eszembe ugrik, aki ebben az országban fehér hajú, az nemes, illően kéne köszönteni, vagy mifene. De mennyire illően? Hiába tudtam meg, mit jelent a famor, meg sedular, az etikettről senki se tájékoztatott, csak annyiban, száj csukva, míg szót nem kapok.
Zavartan megvakarom a nyakam, lesütöm szemeim.
-Erre sétáltam, és mivel meghallottam a hangját, gondoltam beköszönök, de nem volt szabad...-hadarom ervül, pedig úgy emlékszem, Armada csak közös nyelven ért toronin kívül.
Hogy ezt a kínos mozzanatot elüssem valahogy - egy éttermi alkalmazott is engem fixíroz!-, elérkezett az ideje, hogy az Armadával lévő hölgyet üdvözöljem úgy, ahogy tőlem telik.
"Toronban nagy kultusza van a nemesek tiszteletének. Hogy is üdvözölt engem az az őrtiszt? Lehajtotta a fejét, és mellére tette a karját. Igen ám, de ő rangban eleve felettem áll, külhoni csaj vagyok, nem helyi sedular! Akkor térdelnem kéne? Á, a toroniak ennél finnyásabbak és színpadiasabbak. Meghajlással se érnék be szerintem, és a térdelés is kritikus. Na, Xylina, nem fogod terjeszteni a mostanit, de ennél jobb ötletem nincs, és a ruhámat is összekoszolom vele."
Ránéztem a nőre egy rövid időre, nagy levegőt vettem, és mivel cirkalmasan nem tudtam a jó reggelt úrnő-t toroniul, csak ennyit mondtam vaskos akcentussal:
-Szuessza...
Hamar letérdeltem, aztán úgy ahogy voltam lehasaltam a földre, arcomat eltakarva... // //

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

- Nahát, micsoda véletlen... - *mondja Armada mielőtt hasra vágod magad előttük.
Egy pár pillanatig meglepett néma csend telepedik rátok, majd pár cipő koppanást hallassz és már érzed is az erős férfikezet a karodon.*
- Xylina kérem, álljon fel! Erre semmi szükség, hisz ön nem rabszoga. Elég, ha egy pukedlit megejt a hölgy felé.
*Felrángat, még ha nem is akarod - persze azért ezt finoman teszi. A pincért már nem látod sehol. A nő pedig elcsodálkozva lép egyet tétován előre, majd csak szó nélkül biccent egyet feléd. Arcáról egy dolgot olvasol le - úgy fixíroz, mintha egy piacon nézne meg egy portékát tüzetesen. Részletekről, részletekre vándorol a szeme, ami közben hidegen csillog, távolságtatróan, gőgösen.
Megszólal a nő a kínos perc után, de nem érted. Armada rád pillantva válaszol, majd valószínűleg a válasznak köszönhetően a nő elmosolyodik. Igaz ez nem örömmosoly, mert a szeme nem csillog, inkább csak olyan kötelező jellegű. Feléd lép, amikor melléd érkezik még egyszer végig tekint, majd kivonul az étteremből.*
- Hát... Tudom, hogy nem szándékos volt kedves, de nem tett jó benyomást a Suessára. Ő segít... vagyis lehet most már csak segítene megtudni a medálja jelentését...
*Látszik Armada gondterhelt egy kicsit, de hamar leküzdi és a karját nyújtja.*
- Elkísérhetem valahová hölgyem? .... Talán nem ártana egy szabót meglátogatni... meg előbb egy fürdőhelyet... Velem tart?

[Navaratna]

(Xylina)

Felállok, kicsit zavarban vagyok. Túllőttem a célon.
Meglepetten hallgatom Armadát, aztán elvörösödöm, de nem a szégyentől, hanem mert felpaprikáztam magam. Mi van, ha ez a nő egyte rándít a kisujján, az már jelent valamit?! Én csak egy távolságtartó, hivatalos nőt láttam benne, nem egyebet. A végignézés már nem tetszett, de kifejezéstelen arcot öltöttem és inkább a földet bámultam, ne meredjek a szemébe. A nemesek arra allergiásak és kikérik maguknak. Távozása után kitörök:
-Azt akar te mond, mert én nem tud mit kell tesz, ez nő hisz engem állat, és nem akar segít? Már baj, ha én csinál hiba...? Mit kell én csinál, hm? Argh!
Hevesen kifújom a levegőt, aztán büszkén felszegem a fejem:
-Pedig én tud még valami, azaz talál. Gyere, én mutat! Talál egy szobor ez kert, egy nő, ami olyan, mint én, és mutat Ashhnala nő-ejtem ki rosszul a családnevet, de nem érdekel, odavonszolom Armadát. -Nézz és mond meg, nem én? Ő arc én arc, én arc ő arc. Lehet, én család él még itt? Á, nem, ember, aki visz más ember városban azt mond, ez család már nincs.
De azért még a hajam is úgy pakolom.
-Én gondol, ez érdekes, és nem hülye dolog.
Eszembe se jut, be kéne számolnom arról, mi történt velem az este, s hogyan bonyolódtam családkeresési históriába.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: délben
_______________________________________________________________

*Armada elnézést kérően tekint rád. Kicsit hezitál, hogy beléd merjen-e karolni, de aztán enged ennek az óhajának - semmi sem történik...*
- Hogy mit kell tennie kedves Xylina? Tanulni... Amiben persze segítek ahogy tudok. - *mondja még menet közben ahogy húzod magaddal a szoborhoz, s egyre nagyobb kíváncsiság ül ki arcára.
A szobor mellett szó szerint leesik az álla, ahogy teszed magad abba a pozícióba ahogy a nő áll, s a hajadat is felfogod.*
- Ez... ez.... ez... szinte hihetetlen! - *nyögi megrökönyödve, meglepetten, elámulva, elhűlve.
Bár nem vagy egy nagy lélekbúvár még - de feltűnik, hogy Armada szeme furcsán csillog, és a sarka kicsit rángatózik. Fehér zsebkendőjét előszedi mellényzsebéből és a picit gyöngyöző homlokát törölgetni kezdi. Teljesen olyan, mint aki elhallgat valami fontosat kényszerítve önmagát. Ennek megfelelően nem néz rád még egy pillanatra sem; a szobrot bámulja megigézve és mélyen gondolkodik. Egyre biztosabb vagy abban, hogy ez az ember tud valamit ...*

[Navaratna]

(Xylina)

Kis elégtételt érzek, hogy a szobornál le tudom nyűgözni a hasonlósággal. Az viszont érdekes, ahogyan a sima meglepettségen kívül még reagál. Várok, de nem nyílik meg. Elé állok, ránézek:
-Te tud valami. Mi az, Armada? Mondani el nekem! - kérem. - Ez nem véletlen. Én érez, de te meg tud is. Mit tud te?