Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Fürge Nyúlon
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Neved említésére egy biccentés csak a válasz - de látod Malten, hogy ismerősen cseng számára a neved.*
- Gyere, megmutatom a szállásod, majd azt hiszem be is foglak dolgozni. A kapitány majdcsak visszaér és akkor ki is futunk.
*Levezet a fedélközbe, majd a raktérbe. Itt csupán három ajtó van mindegyik tárva nyitva. 5-6 priccs amit látsz - hát nem egy első osztályú hajó, ha a legénység tagjai ilyen alkalmatosságon kénytelenek elkölteni kevés pihenőidejüket. Az utolsó ajtóhoz vezet, majd az ajtóhoz eső legszélső ágyra mutat.*
- Az lesz az ágyad. Többnyire nappalra foglak beosztani. Ismerkedjél, pakolj el, aztán várlak a fedélzeten.
*Ezzel ő fel is indul. A priccs mellett látsz egy ládikót. Talán belefér a hátizsákod így ránézésre. A többi priccs úgy néz ki, hogy érintetlen, és egyéb személyes dolgokat sem fedezel fel a kabinban.*



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: este
_______________________________________________________________

*A tiszt szavaidra egy pillanatra megáll és meredten bámul. Obá tűnik, hogy szavaid nem azt érték el, hogy igyekezzen, hanem inkább móresre tanítana amiért sedular léttedre bele mertél szólni dolgába és kértél tőle. Aztán egy apró horkantás kíséretében inkább int embereinek, s kivonulnak a helyszínről foglyostól.
Tod egy vicces nyelvnyújtós grimaszt ereszt meg feléd ahogy felfelé haladtok.*
- Hallod, már azt hittem neked esik. Kíváncsi vagyok hallod most már rád de nagyon, hogy ezzel a pimaszsággal hogy maradtál eddig életben...
Vittek már be egyébként? Vagy botoztak már meg a téren nyilvánosan? - *ennél a kérdésnél mintha reflexszerűen vakarná meg a hátsóját - talán kellemetlen emlék? ...
Felértek a szobádhoz.
Kezdődik elölről minden: a szoba ajtód résnyire nyitva - járt valaki nálad, vagy lehet még ott bent van?*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Csendesen követem az elsőtisztet. A korlátnál hagyott cuccaimat magamhoz veszem és lesétálok én is a kabinokhoz. A mutatott priccs ugyan nem túl úrias, de nem is vagyok hozzászokva a túlzott kényelemhez, így örülök, hogy ismét a normális, egyszerű kerékvágásba terelődik az életem.*

-Köszönöm Malten Elsőtiszt Úr! Nagyon tetszik a hajó és a nyugodt egyszerűsége.

*Megvárom, amíg egyedül maradok, majd behajtom az ajtót és körülnézek. Végül a fegyverövet, melyen a nyolc dobótőr van elcsomagolom a hátizsákomba úgy középtájra, hogy aki megtapogatja ne érezze meg elsőre a kemény fémet. Kis gondolkodás után melléjük csomagolom az ingemből előhúzott levelet is, amit Mirjam hagyott nekem, mikor elhagyott, elszökött. A combomra szíjazott tokban pihenő hosszú tőr viszont marad. Még jól jöhet hasonló kötélbeakadás esetén, ha vágni kell valamit. Így a hátizsákomat belenyomkodom a priccsemhez tartozó ládába és a poncsómat ráterítem, majd megpróbálom bezárni, ha van rajta valami zár vagy lakat, illetve kulcs. A hatalmas karimás kalapot egyszerűen a ládára teszem. Nem hinném, hogy pont arra támad bárkinek is gusztusa a hajóút során. Mégegyszer körbenézek, majd kilépve az ajtón úgy hagyom, nyitva, ahogy volt és elindulok a fedélzetre megkeresni az elsőtisztet, hogy eligazíthasson mi is lesz most a dolgom.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


A másodpercek nagyon hosszú pillanatoknak tűnnek, míg a tiszt újra meg nem mozdul. Mikor végre megteszi, s elvonul melletünk, megkönnyebbülten sóhajtok egyet. Magabiztosságom, s már-már szemtelen modorom eleddig elérte célját, de kérdéses, hogy Morgena meddig lesz ily kegyes hozzám. Tod grimasza kissé segít abban, hogy kiengedjek, s jobb kedvvel válaszoljak a kérdésére.
- Hála az Úrnőnek, még eddig mindig megúsztam... Való igaz, egyszer tán a nagy szám sodor majd bajba... - ismerem el, majd ahogy az emeletre lépek, s megpillantom szobámat, hirtelen mozdulatlanná dermedek. Jobbomat kissé megemelem, hogy megálljt inthessek Todnak, s csak ezután indulok el ismét, de nagyon óvatosan.
- Én bizony nem hagytam nyitva... - súgom hátra neki, de szememet a világ minden kincséért sem venném le az ajtóról. A szobát megközelítve, intek cimborámnak, hogy a bejárat másik szélére álljon. Amint elhelyezkedett - remélem így tesz -, bal kezemmel, nagyon lassan befelé tolom az ajtót, s az egyre növekvő résen át, ketten, két oldalról nézve szinte mindent beláthatunk. Fülemet hegyezem, hátha neszt hallok, sárgás szemeim pedig mozduló árnyat kutatnak odaben. Jobbom a rapír markolatára kulcsolódik, s a szépen munkált fémre markol. Nyugtató, hűvös érzés. A lassan vánszorgó másodperceket kihasználom, s meditációba kezdek, segítségül hívva belső érzékeimet, bízva benne, hogy idejében jelzik a veszélyt (Hatodik Érzék). Ha veszélynek nincs jele, elsőként lépek szobámba.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Fürge Nyúlon
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Elrendezgetsz mindent a saját kis priccsed körül, majd felmégy a fedélzetre.
Ott aztán van jelenleg hajcihő. Az a nagydarab valaki szó szerint matt részegen ordibál az elsőtiszttel, aki mondhatni hullanyugodt arccal hallgatja úgy két arasznyira - már csak az ásítás hiányzik tőle. A matrózok dolgoznak serényen, készülnek az indulásra, de néha-néha odapillantanak az ordibáló felé.
Utas már nincs a fedélzeten, valószínűleg mindenkit lekísértek a kabinokba. Pár percnyi várakozás után abbamarad az ordibálás, és a tengeri medve a hajó kormányához áll. Malte mond neki valamit, amire egy újabb hangos szó a válasz, de a tengeri medve - aki a jelek szerint a kapitány maga - elhaladva melletted a fedélközbe dőlöngél.
Malte unottan néz utána, majd rád tekint.*
- Első szabály: Neki mindig igaza van.
Második szabály: ha nincs igaza, akkor az első szabály szerint járunk el.
És akinek igaza van, annak nem szólunk vissza, hanem megtesszük amit mond.
...
A mai nap felmérném, hogy mennyit bírsz, nem célom, hogy mégegy beteg legyen a hajón.
A vitorláknál segíts be míg kifutunk a nyílt vízre. - *mutat egy négy fős csoportosulás irányába, akik serényen bontogatják a mellékvitorlák köteleit.*



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Tod megáll intésedre, és majd az ajtó mellett foglal állást ahogy inted neki. Bent csend van, semmi sem moccan, ad hangot.
Hiába nyitod szélesebbre az ajtót, ekkor sem mozdul meg odabent semmi; érzékeid sem súgnak veszélyt. Belépsz a szobádba, s ekkor veszed észre azt a furcsa gombócot az ágyon. Már sötét van odakint, s bent sem világít semmi, de ebben a gyenge holdfényben is megismered: Ami az. Édesdeden alszik félig betakarózva, félig kitakarózva - így lenge öltözete látszódik. Tod egy nyakas vigyort ejt meg mögötted - bár csak akkor látod, ha hátrafordulsz - és halkan súgja neked, nehogy felébressze az alvó hölgyet.*
- Megvárlak a lépcsőnél... Tőlem ráérsz

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Felérve látom, hogy a felszállásnál dirigáló nagydarab ember sikeresen lerészegedett alig fertályóra alatt. Mikor iderül számora az is, hogy ő a kapitány annyira nem örülök az útnak, de nem szólok bele a kiabálásába. Mikor Malten elmondja mihez tartsam magam xcsak bólintok, hogy megértettem, ajd a kipróbálásra ismét nyugtázólag rábólintok és elsietek a mutatott négyeshez, hogy segítsek a vitorláknál. Nem tudom mennyire barátkozóak a matrózok itt, így máris nekilátok legjobb tudásom szerint segédkezni és mintegy mellékesen mutatkozok be csupán.*

-Üdvözletem. Az én nevem Farro és azt hiszem ezen az úton én is besegítek a hajón.

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Az izgalom hamarosan meglepetéssé változik, az a gyönyörű lány fekszik az ágyamba, akit nem is olyan rég sikerült közelebbről megismernem. "Mi hozhatta ide? És egyáltalán! Hogy jutott be a szobámba?" - kergetik bennem egymást a kérdések. Mikor zavartan hátrafordulok, Tod vigyora józanít ki. Hagyom elmenni őt, magam pedig a szobába lépek. Becsukom az ajtót, majd az éjjeli szekrényhez indulok halkan. A képet magamhoz veszem, s ezután az ágyhoz lépek, gyengédem betakarom Ami kilátszó testrészeit, majd leguggolok, s kézhátammal végigsimítok az arcán, miközben halkan ismételgetem a nevét:
- Ami... Ami... ébredj kérlek - próbálom finoman felkelteni, hogy ne riadjon meg. Ha nem reagál, mert túl mélyen alszik, közelebb hajolok, s gyengéden megcsókolom ajkait.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Fürge Nyúlon
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*A négyes majd egyszerre rád pillant, ahogy beállsz segíteni nekik. Talán veled egykorú lehet az a suhanc aki meg is szólal. Körbemutat a társain.*
- Gunner, Alric, Fydor, én pedig Harm vagyok. - *hosszas beszélgetésre nincs mód, ezt te is tudod. Dolgoztok serényen, és már csak az van, hogy a vitorlákat felvonják, hogy szépen kievickéljetek ebből a labirintusnak ható hatalmas kikötőből - ekkor veszed észre, hogy a kormánynál a kapitány áll. Alig áll a lábán a piától, de azért két kézzel megmarkolja a kormánykereket és elüvölti magát, hogy "INDULÁS!"
Kötelek feszülnek, s a lobbanó vitorla lassan duzzadni kezd, hála a lenge szélnek.
Elindultatok.
Meglepő mód semminek sem ütközik neki a hajó - amilyen részeg a kapitány a kormány mellett, olyan stabilan tartja a hajót, olyan ügyesen, rutinosan manőverezik még a szűk helyeken is.*



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Ami cirógatásodra reagál. Elmosolyodik álmában, s mint egy kiscica dörgöli kézfejedhez finom bőrű orcáját. Szólongatásodra kicsi álomittasan, de kinyitja a szemét is, s lassan átkarol mindkét kezével, ha hagyod magad meg is csókol lágyan.*
- Arnan! Nem bírtam ki, hogy ne lássalak többé... Ne küldj el kérlek és ne menj el ma éjjel... Maradj velem! **

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Nem nagyon akaródzik ellenállni, így hagyom, hogy Ami megcsókoljon és átkaroljon. Kedvtelve nézem az ezüstös holdfényben vonásait. Kedvem lenne, megsimogatni a karját, a vállát, végig a hosszú combjait... Próbálom megemberelni magam, s én is megszólalok:
- Ami... kicsi Ami... - mondom mosolyogva, mintha csak kedvtelve ízlelgetném a nevét.
- Válaszolj kérlek. Mi vonz hozzám ily erősen, a hirtelen lobot vetett szenvedélyen kívül? Hisz idegen vagyok számodra, mint Hóhajúaknak a páros szám. Talán a testem kívánatosnak gondolod, de a lelkemből... ehh... - lemondó hang - még vajmi keveset láthattál...
- Olyan ajtót feszegetsz, ami mögött csak csalódás vár... s ezt nem akarhatod, igazam van? - kérdezem a szemébe nézve, majd rövid szünet után folytatom.
- Nem... nem küldelek el, hogyan is tehetném? Már eleget bántottalak, és mégis itt vagy... Makacs és kitartó nő vagy, sok férfi álmodozik ilyenről... - próbálom megvilágítani a valószínűleg szép számmal kínálkozó lehetőségeket. Nehezen, de végül tovább folytatom:
- Maradni... sajnos nem maradhatok - csóválom meg a fejem -, dolgoznom kell. Végre találtam munkát, amit nem adhatok fel különben az utcára kerülök...
- Hehh, mégis mit akarsz egy magamfajtától? - kérdezem nagyot sóhajtva.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ahogy Harm bemutatja négyőjüket mindenki felé biccentek, mikor épp rajta a sor a felsorolásban. Azt tudom, hogy most nincs idő hosszas csevejre, de már az is jó jel, legalábbis én annak veszem, hogy szóba álltak velem. A többire meg ráérünk majd a pihenőidőben, illetve a nyílt tengeren, ha tiszta az idő és igazán fut a hajó úgyis kevesebb munka lesz, mint most a kifutásnál, főleg ebben a zsúfolt kikötőben. A kapitányra csak egy futó pillantást vetek, de nem bámulom meg és nem is okvetetlenkedek a többieknél, hogy ilyen részegen hogy akar hajót kormányozni. Azt már megtanultam és az elsőtiszt is mondta, hogy itt ő a főnök. Amíg nem sülyedünk el a részegsége miatt és arra tartunk, amerre kell nincs oka senkinek kifogásolni a kormányos szalonképességét. Ennek megfelelően szótlanul, serényen dolgozok a vitorlákkal, kötelekkel és várom, hogy ismét elém táruljon a végtelen kékség és érezhető legyen a nyílt víz hullámzása.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Fürge Nyúlon
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Ahogy magatok mögött hagyjátok Shulur zsúfolt kikötőjét úgy tárul ki a kék ég szemed előtt, s perse úgy csökken a munka mennyisége, nehézsége. Páran ki is állnak a sorból, leszéledve a fedélközbe, talán a fél legénység.
Az égen enyhe bárányfelhők kúsznak csupán, de a szél elegendő ahhoz, hogy csendesen siklon a Fürge Nyúl uticélja felé.
Lassan neked sincs már munkád, az elsőtiszt lép hozzád - olyan hangtalanul járt eddig, hogy észere sem vetted, hogy melléd érkezik.*
- Láttam amit láttam. Szép monka egy ilyen fiatal suhanctól. Rátermett matróz vagy.
Most pihenj egy keveset, egy fertályórányit. Aztán a konyhán kellene besegíteni.




_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Ami elkerekedő szemekkel könyököl fel az ágyon. Kutat a szemével egy darabig.*
- Nem tudom Arnan. Sugárzik belőled valami... valami... ... nemesi vonzerő és ... és nem tudom. Csak azt érzem, hogy melletted akarok maradni. Sokáig. Ha hagyod.
Csalódás... nem. Tudom mit hozhat a jövő, s abban nincs csalódás, legfeljebb szép emlék marad.
Hogy mit akarok tőled? Téged. Azt aki vagy. Nem, nem csak a tested, a lelked is meg szeretném ismerni.
Magadfajta... engem nem érdekel, hogy milyen butaságokat csináltál eddig életedben. Érzékeny, szerető, figyelmes, odaadó, vonzó férfi vagy.
Nem a titkod érdekel, hanem a személyed. Te!...
Dolgoznod kell...
Nem maradhatnál mégis? Egy kicsit... ^^
*Alig van időd megemészteni mondandóját kopognak az ajtón, majd be is nyitódik. A tiszt áll a küszöbön, majd vöröslő fejjel be is húzza maga mögött újra.
Ami értetlenül néz rád.*
- Eltévesztette talán az ajtót?...

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ahogy lazul a munkamenet és egyre többen indulnak a pihenőhelyük felé én is kicsit visszább veszek és a hatalmas kikötőt bámulom, ahoyg egyre távolodunk tőle. Az elsőtiszt érkeztére felé furdulok és bólintok.*

-Köszönöm szépen. Megteszem amit tudok. A pihenőm után jelentkezem a konyhán. Addig azt hiszem megnézem kikkel kerültem egy kabinba.

*Ezzel mégegy biccentéssel megköszönöm Malte szavait és megnézve, hogy mindent rendben hagyok-e ott a kötélzetnél elindulok én is lefelé a szállásomra, hogy megismerkedjek a többiekkel pár szó, egy szusszanás erejéig és aztán megkereshessem a konyhát.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Amire figyelek minden érzékszervemmel, orrlyukaim kitágulnak kissé, ahogy beszippantom illatát. Hangjának rezgése még most is elevenen él benem, s eszembe juttatja az együtt töltött éjszakát. Az utolsó kérdésnél elmosolyodom, s már-már válaszolnék, amikor a kopogtatás után kinyílik az ajtó. Először azt hiszem, hogy Tod türelmetlenkedik, s épp azon vagyok, hogy ezt a fejéhez vágjam, amikor a tiszt alakja bontakozik ki a benti félhomályban. Szólásra nyitott szájjal nézek felé, ami akár úgy is tűnhet, mintha nagyon nem tetszene a hívatlan vendég tapintatlansága. Miután kioldalog a férfi, újra Ami felé fordulok, s Mindkét elhangzott kérdésre adott válaszként csak ennyit mondok:
- Mindjárt visszajövök - simítok végig selymes bőrű karján, majd felállva, elhagyom a helységet. Halkan csukom be az ajtót magam mögött, s miután meggyőződtem róla, hogy Tod még itt van, a tiszt tekintetét keresem.
- Tessék?! - mondom kérdőn ránézve, a szavakkal fukarkodva, mindenféle körítés nélkül, ráadásul nem túl kedvesen.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Fürge Nyúlon
Időpont: dél előtt nem sokkal
_______________________________________________________________

*A kötélzetnél minden rendben van, így lemégy a fedélközbe a kabinodba, hátha találsz ott valakit, aki szintén pihenős és tudsz ismerkedni.
A kabinban csak egy ember fekszik, akit sikeresen leszedtél a kötélzetről. Kajra rögzítve van valami fa alkalmatossághoz. Alszik egyébként. Lépteidre - igaz elég puhák - sem néz fel. Lehet kaphatott valamit amitől ennyire húzza nappal a lóbőrt.
Így nincs választásod, mint megkeresed a konyhát.
Egy kicsit keresgélned kell, de hamar megtalálod. Itt egy veled egymagas férfit találsz, aki kicsit morcosnak tűnik. Gerandnak mutatkozik be. Ő a szakács. A szokásos kisegítő munkát bízza rád. Hagymát és krumplit kell pucolnod - nem keveset. Talán 2-3 alkalommal próbáltál vele beszélgetésbe elegyedni, de egy hideg pillantást kaptál, meg morgást, hogy haladjál, inkább a kezed járjon mint a szád. Hát nem kedves alak.
Ezzel a munkával elvagy majd két órán át. Madj akkor megkapod feladatodul, hogy még zöldséget is pucolj, s ha azzal kész vagy cipókat szeletelj fel. Ez újabb két óra mire végzel - kész hajcsár ez a Gerand, de legalább azt is tudod merre van a raktér lejárata. Ujjaid picit bizseregnek a hirtelen terheléstől, meg kell még ezt szokni újra - hiába, hogy csak napok teltek el, hogy Shulurba érkeztél.
A főnök miután végeztél felszalajt a fedélzetre.*
- Menj, mond meg a kapitánynak, hogy egy óra múlva kész az ebéd. Gyűjjön oszt rendezkedjen.



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Ami elenged, nem is tehetne mást. Láthatólag akart valamit mondani, de visszatartotta.
Kilépve látod, hogy Tod a tiszt mögött ácsorog érdekes arckifejezéssel - értetlen kicsit...
A tiszt hideg szemekkel néz végig.*
- Miért nem mondta, hogy partnere is van a szobában? Akkor nem töröm önökre ennyire az ajtót.
Maguk mellé adok egy katonát, aki egy hivatalos levelet fog odaadni a főnöküknek a késés miatt. Nem célunk az, hogy a köznép munka nélkül maradjon.
Odalent fogja önöket várni.
Zwol meghalt. Azt hiszem új fogadó után kell nézniük a hölggyel. A Horgas hóhért valószínűleg bezárják...
*Biccent, majd sarkon fordul. Tod meg csodálkozva néz utána, hogy mi van. Kissé értetlen, ahogy te is, hisz arról volt szó, hogy meghalgatás lesz.
Végül is ez neketek csak jó.*
- Ennek most szerinted mi baja volt?... Elbúcsú... - *és nyílik az ajtó. Ami érdeklődve bukkan elő mögüle.*
- Ezek szerint nem engem keresett az öcsém? ... - *Tod először rá mered, majd rád, aztán fejét vakargatva úgy dönt, hogy szótlanul elindul a lépcső irányába.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A sebesültet nem akarom megzavarni, így inkább a konyha után nézek. A segédmunkákat nem bánom. Mondhatni egszoktam már, hogy ezeket bízzák rám. Főzni nem tudok, de legalább tehetek valamit a legénység érdekében. Ha más nem nem kell másnak megcsinálnia, én meg úgyis túl sok mindenen mentem át ez alatt a pár nap alatt, így jót tesz az ingerszegény környezet és a munka monotonitása. Nem nagyon gondolkodom semmin, se kötelességen, se magánéleten. Amikor a konyhafőnök a kapitányért szalajt csak bólintok neki és megtörölve a kezeimet elindulok, hogy megkeressem. Közben legalább megismerkedek a hajóval, hogy mi merre van. A szállásokat, a konyhát és a raktárakat már láttam, most a tiszti kabin is sorra kerülhet. Azért egy kis balsejtelem van bennem a részegség miatt, hogy esetleg nemhogy józanodott, hanem ha egyáltalán lehetséges még jobban leitta magát a nagydarab hajós. Ha a fedélzetre érve meglátom a kormánynál, akkor oda sietek és megvárom, amíg rám figyel dolgai közepette, ha nem akkor a kabinját veszem célba és odaérve illedelmesen kopogok, majd várom a válaszát.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


A tiszt kérdésére nem válaszolok, nem kötöm az orrára, hogy a partnerem egy kellemes meglepetés számomra is. Tulajdonképpen meglep, hogy nem használ keményebb hangnemet, úgy tűnik elértem célomat, s kihasználtam pillanatnyi zavartságát. Az igazoló levél hallatán kicsit megnyugszom, sőt... Ami szenvedélyes szavai újra a fülemben csengenek, s felébred bennem a férfi. Még az a hír sem tudja elvenni jókedvemet, hogy el kell hagynunk a fogadót... legalábbis most még nem. Amint a tiszt elviharzik, Todra pillantok, majd a nyíló ajtó irányába fordulok, s Amire nézek. Tod távolodó lépteit hallva, hátrafordulok, s utána szólok:
- Eltart egy darabig... míg mindent összeszedünk... - mondom neki somolyogva, majd visszafordulok a lány felé.
- Nem... - válaszolom szelíden, s a felmerülő kérdéseket most magamba folytom. Teljesen közel lépek hozzá, szenvedélyesen megcsókolom, majd a lábainál fogva megemelem, belépek szobámba, s lábammal berúgom az ajtót.
- Rég nem éreztem az illatod, de pontosan emlékeztem rá... - súgom a fülébe, miközben csókjaimmal kicsit oldalra vándoroltam.