Feketeleves [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*Súrion kihasználva az őt akadályozók figyelmének és helyzetének megváltozását baj nélkül eljut az omláshoz és sikerül is átverekednie magát rajta. Innen már a még hátralévő métereket is sikerül megtenni, bár igaz a sebesülései miatt igen lassan, vagy legalábbis lassabban, mint szeretné. Ott lebeg végig a tudata peremén a gondolat, hogy mi lesz, ha idő előtt felfedezik a kúszó képmását és kikövetkeztetik mi is történik épp. A csapóajtót elérve az nyitva áll. Malor nem csukta le maga után, így nem kell a kőlappal kínlódnia a dalnoknak és kidugva fejét körül is tud nézni, de semmi nem mozdul. Egyetlen érdekességnek mondható változás a környezetben, hogy szakad az eső odakint és a melegnek köszönhetően ez olyan párássá teszi a levegőt, hogy alig látni a gőzölgő ködben. Érdekes viszont, hogy akár mennyire gomolyog odakint vagy épp csapna be az eső a nyitvahagyott ablakokon mégsem jut be a kellemetlen időjárásból egy csepp vagy gomolyag sem.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Felérve rögtön szembe ötlik, hogy habár odakinn esik az eső, de a nyitott ablakok ellenére a házba egy csöpp sem hullik be.*

< A fene ebbe az átkozott házba! Ide még az eső sem tud bejutni...! >

*De, nem sokat tépelődök a jelenségen, hanem kimegyek a házból, hogy megnézzem meg van-e a lovam!*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A támadást meggondolom kétszer - na nem azért mert nem hiszem magamról, hogy le tudnám győzni ezt a csigát (bár nem becsülöm le így ismeretlenül, de na...), hanem mert inkább Mustafát vonszolom el az útjából, ugyanis ha ez keresztül csúszik rajta, lehet meg is fullad. Ezt pedig nem szeretném sehogy sem. Megkapom a pap hóna alját, s a vájatban balra húzom, hogy elkerüljünk az útjából ennek a nagyra nőtt csigának.*
<Ezért kell esnie ennek a fránya esőnek, hogy ekkora dögökre nőjjenek a csigák A sivatagban legalább nincs ilyen... igaz van más >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*A házból kilépve pillanatok alatt bőrig ázik a dalnok. Tényleg olyan, mintha dézsából nyakon öntenék, de csak nem akar ritkulni a vízfüggöny. Így a párás, ködös levegőben körülbelül 2-3 méter a látótávolság. Ahogy botorkál az esőben nagyjából emlékei szerint a kút felé sikerül elérnie azt, de a lovát még mindig nem találja. Innen már csak az erdő széle felé lehet, sőt valószínű, hogy a fák viszonylagos takarásába húzódtak a hátasok. Így folytatva csöppet sem egyszerű útját végül kibontakozik előtte egy ló alakú foplt, majd elérve az erdő szélét meglátja lovát, ahogy ázott, testére tapadó szőrrel álldogál az egyik terebélyesebb fa alatt, dee még a lombkorona se tud ellenállni rendesen ennek az időjárásnak.*

/Dzsana, (Mustafa)/

*Mustafa a súlyos fémvértben eléggé nehéznek és ormótlannak bizonyul, főleg ebben a sártengerben, így Dzsana kétszer is megcsúszik és fenékre esik mire sikerül levonszolni a félig öntudatlan és így akaratlanul is mozogni próbáló, ezzel a nőt hátráltató papot. Utána az árokban már valamivel könnyebb a balra húzás, így elkerülve az óriáscsiga útjából, ami úgy látszik megnyugodott miután nem talált semmit az előbbi ordibálás helyén. Így fojtatja kissé búskomornak tűnő útját enyhén lekonyuló csápokkal és egy újabb árkot hagyva maga után. Lassan átvonul Dzsana látterén az összességébenúgy 4-5 méteresre becsülhető puhatestú.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Bőrig áztam ugyan, de nagyon boldog vagyok, hogy megtaláltam a lovam! És mielőtt még oda érnék hozzá meg szólítom.*

(Dzsad)
- Na, végre Zarifa! Már azt hittem elvesztél! Jól van semmi baj, nem sokára megint istálóban alhatsz. De, most gyere, mert sietnünk kell! Gyere szépen.

*És oda érve hozzá kantárszáron fogom, hogy vissza vezessem a házba.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*Ahogy megszólítja Súrion a lovát a hű hátas felé fordítja a fejét és a vállához dörgöli az orrát, majd elindul gazdája után a házba. A visszaút kicsit lassabban megy hiszen még a kutat se látja a dalnok, nemhogy a házat, így csak megérzéseire hagyatkozva indul arra, amerről sejtése szerint érkezett. Kis bolyongás után kissé oldalra megpillantja a kutat és így visszatérve a helyes irányba végül kibontakozik a kőépület komor sziluettje is. Beérve a csatatérré változott szobába most néz úgy igazán körbe először súrion. Mindenfelé kisebb-magyobb vérfoltok és sztdobált, felborított tárgyak. Az ő felszerelése az ajtóhoz közelebbi egyik sarokban van kissé áttúrva, kihúzgálva zsákjából. Fegyverei is ott fekszenek a többi cucca mellett. Azt már most érzi, hogy kellemetlenül tapad rá minden ruhája, bár előre láthatólag, ha nem várja meg a zivatar elvonultát az úton tovább fog ázni. Megerőltetett sebei ismét éreztetik, hogy vannak. Húzódnak, szúrnak, égnek. Ráadásnak a kintről hallattszó folyamatos, monoton zúgás is egyre idegesítőbb. A ló mikor megérzi, hogy fedett részre értek megrázza magát, hogy a nagyja víz lepereghessen a szőréről, de még így is ázott szőr és lószag telíti a helységet.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

<Uram atyám... Mi a förtelmes búbánat...
Egyszer jussak vissza a sivatagba, ki nem dugom onnan egy darabig az orrom. Az esőből elég volt egy időre >
*Megvárom míg a csiga elkúszik útjára. Nem igazán van most kedvem összeakaszkodni egy ilyen förmedvénnyel. Bár lassúnak tűnik, lomhának, de nem hiszem, hogy ne tudná magát megvédeni valamennyire, ha arról lenne szó. Nekem most pedig kedvem nincs ebben a sárban, zuhogó esőben hadakozni bármivel is - ráadásul a nyakamon van Mustafa félig-meddig ájultan.
Ha elkúszott útjára megnézem, hogy társam menyire van magánál. Ha nincs kiküszködöm valahogy az árokból - tart ameddig tart. Aztán a hátamra veszem úgy, hogy két kezét magam előtt fogon, hogy azok a vállaimon tartsák őt. Így haladok lassan - amennyire engedi a talaj és az eső a haladást - a fedett pihenőig.*
<Remélem hamar elérem. Doldzsah! Vajon mit szabtál még rám?! Útmutatás lenne Mustafa megjelenése, egy papodé? Talán úgy érzed elfordultam tőled? ...
Megeshet... megeshet hogy ... hogy hitem veszetettem ... de nem teljesen... NEM! Talán nem éreztem gondoskodásod, figyelmed magamon eléggé. Lehet csak én akartam túl sokat? Mutass nekem utat kérlek!...>

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Ahogy végre vissza érünk a házba körbe nézek és közben végig fut az agyamon, hogy hogyan is tovább. És bár mennyire is nem tetszik a végkifejlet, de a legészszerűbbnek az tűni, hogy a lovagot meg kellene várnom. Ha, egyáltalán előbukkan...
Mert egyedűl elék kétséges lenne az út sikere, főleg ebben a szakadó esőben. Viszont, ha tényleg ezzel a páncélagyúval, akarok vissza menni, akkor ki kell találnom valami mesét a történtekre!
De, először is meg szüntetem az aktív varázslataimat. Majd szépen nekilátok a holmim össze szedésének (a kardjaimat vissza rakom a hüvelyekbe, bepakolok a hátizsákomba és a nyeregtáskákba). És, ha mind eközben nem bukkanna fel a lovag, akkor a pince ajtóhoz megyek és elkiálltom magam.*

(Közös)
- Dzsanaa! Maloor! Héé, valakii! Merre vagytok??

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, (Mustafa)/

*Miután ismételten ketten maradnak Dzsana nekilát Mustafát kihúzni, ráncigálni a gödörből. A fatörzs utáni huza vona nem tett túl jót a papnak, aki kis bágyadozás után eszméletét vesztette, mire elvonult a nagy csiga. Így most se nem segít, se nem akadályoz, csupán holt terhet jelent a viadornőnek. Már a fél méteres árokból való kijutás is eléggé érdekesre sikerül, mert ugyan Dzsanában van annyi erő, hogy megemelje a férfit és kitegye az árok szélére, de ehhez biztos talaj is kellene, így ismét sikerül néhányszor megcsúsznia, mire mindketten kikászálódnak a folyamatosan zuhogó esőben a lassan vízzel megtelő árokból. Egy pillanatnyi szusszanásra megállva és mindkettejükön végignézve Dzsana konstatálhatja, hogy a szó szoros értelmében tetőtől-talpig sárosak. Még a ruháik, Mustafa páncélja alól is hol sűrűbb, hol hígabb latyak csordogál. Itt mégsem maradhatnak, így végül a hátára véve a súlyos, páncélos testet bizonytalan, csúszkáló léptekkel indul meg a fedett pihenő felé, ami most még nagyon távolinak rémlik, főleg ilyen bizonytalan lépésekkel, mint amiket a talaj állaga lehetővé tesz egyáltalán. Azt nem lehetne megmondani, hogy ebben Doldzsah keze van-e. Lehet ténylegesen csak próbatétel ez az egész a nő számára az Istenektől, de az is lehet, hogy pontosan arról van szó, hogy nem ő fordult el Istenétől, hanem az nem kíséri már figyelemmel híve útját… ki tudhatja… talán a pap választ tudna adni a kérdésekre, de az égiek akaratából egyenlőre néma marad ebben és sok más kérdésben is. Az út kínkeservvel telik. Többszöri megcsúszás és időnként bizony csúnya esések után már majd’ egy órája menetelhet Dzsana amennyire meg tudja becsülni az idő múlását, de még mindig semmi jele se a pihenőnek, se má esetleg védettebb, kevésbé nedves helynek.*

/Súrion/

*A házba beérve nem sokáig kell egyedül pakolásznia a dalnoknak. Még csak a fegyverei elrendezését fejezte be és épp a többi holmijához látna hozzá, mikor ismerős csörrenések közepette megjelenik a lovag a lejárat lépcsőjén. Ahogy felérve megpillantja Súriont először enyhe megkönnyebbülés fut át az arcán, de ez hamar átadja helyét a mély rosszallásnak és eléggé lesújtó pillantással méri végig a sebesült, jelenleg bőrigázott félelfet.*

-Maga teljesen megbolondult?!? Mi volt ez a kis színjáték odalent a szörnnyel?!? Remélem tudja, hogy nem sok esélye lett volna még a védelmem alatt sem ellene, nemhogy így, hogy magára próbálta haragítani mindkettőnket.

*Közben a lovag tekintete az ajtóra téved és meglátva az ítéletidőt kis időre felhagy a hegyibeszéddel. Kiállva az ajtóba éles füttyel próbálja túllicitálni a felhőszakadás zúgását kevés sikerrel, így ő is kilép az ítéletidőbe és szó nélkül eltűnik a párafalban. Úgy jó fertályóra telhet el így és a dalnok ezidő alatt akár be is tudja fejezni a pakolását, mire Malor visszaér csurom vizesen, kantárszáron vezetve csataménját és a málhavivőnek kinevezett vezetéklovat.*

-Antoh ma nagyon szeszélyes hangulatában lehet, hogy egészen ide a hegyekbe felküldte a tenger felől érkező esőfelhőket.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A menetelés elgyötör, főleg a "terhemmel", de nem állok meg csak egy röpke időre.
Kifújom magam, addig Mustafát lerakom a hátamról.
Egy kósza ötlettől vezérelve a sárral és vízzel küszködve megnézem, hogy milyen Mustafa vértje - ha bírom le is oldom róla. Tör. Kényelmesebb egy vért nélküli hajlékony emberi testet cipelni, mint merev és kemény vértben.
A vértet sem hagyom el - bal karomra "fűzöm", majd újra hátamra veszem Mustafát és további "imádságos" gondolatok közepette folytatom az utam. Nem adom fel, ha kell végkimerülésig viszem a papot a hátamon - ha csak el nem tévedtem menet közben, akkor hamarosan el kell érni a pihenőhelyet.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Dzsana, (Mustafa)
_____________________________________________________________

*Mikor Dzsana megáll pihenni jobban szemügyre veszi a papon lévő vértet és annak szíjait. Az általa is jól ismert darabokból álló, klasszikus gladiátorértről van szó és mint ilyen több különálló darabból áll. Ha leveszi Mustafáról, akkor vagy megpróbálja egy zsákba gyömöszölni a darabokat és azt vinni/húzni magával vagy nem igazán tudja tovább vinni, mert a különálló darabok egymásra halmozva a bal karjára „fűzve” egyrészt kényelmetlenül törik a könyökhajlatot, másrészt akadályozzák a mozgást és Mustafa cipelése is eléggé egyoldalúvá válik. Akárhogy is dönt a viadornő pár perc szusszanás és csomagolás után ismét hátára veszi a férfit és nekiindul az ösvénynek. Abban szinte teljesen biztos lehet, hogy ha az utat követi nem fog eltévedni, de mivel a látótávolság alig 3 méter, így elképzelhető, hogy elmegy az ösvénytől beljebb lévő pihenő mellett ilyen ítéletidőben. Ezen morfondírozva és főként lassan tényleg a kimerüléssel küzködve ismét úgy egy jó órát, másfelet haladhat Dzsana, mikor balról egy alig látható leágazást vesz észre. Ezt is csupán azért, emrt egy alattomosabb tócsába lépve sikerül elterülniük az ösvényen. Ahogy felnéz a sárdagonyából mintha megritkult volna szépen lassan az eső és ezzel együtt valamelyest nőtt a látótávolság is, így már kivehető a hő áhított fedett félkarám sziluettje az erdőben.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Amikor a lovag felbukkan a pincéből abba hagyom a pakolászást és rá nézek. De, igen csak meglepődök, mikor pár mondatnyi "fejmosás" után ott hagy. És már éppen utána szólnék, hogy a mesémet elő adhassam, mikor a lova után kezd el kiabálni. Majd kimegy a házból. Én pedig, csak nézek utána csodálkozva.*

< Hát, ez...? Ennyi? Én a helyében fellógatnám magam. Ez meg a lovát keresi... >

*Végül folytatom a csomagolást és be is fejezem mire Malor vissza ér a két lovával. És ha lehet, akkor most még jobban elcsodálkozom rajt. Mert az helyett, hogy folytatná a "fejmosást" inkább az időjárásról kezd magyarázni.*

< Ezzel valami lett!Nem hiszem el, hogy ennyivel el van intézve. De, ha így gondolja, akkor én nem eröltetem! >

*És egy pillanattal később én is meg szólalok.*

(Közös)
- Igen, az! De, azért szerintem indulhatnánk!?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*Malor egyik szemöldökét felhúzva mered Súrionra az indulás hallatán.*

-Ilyen időben, szinte vakon a tisztás szélét se nagyon találnánk meg, nemhogy még a helyes ösvényt, ami levezet a hegyről. Személy szerint én nem akarok eltévedni a vadonban. Annyira nem veszélytelen errefelé sem a természet, nomeg alig van valami élelmünk.

*Itt elkomorul az ábrázata és látszik, hogy most valami nagyon roszra gondol épp.*

-Dzsana és Mustafa… … Remélem vittek magukkal a húsból, ami maradt vagy éhezni fognak jó egy napot.

*Kissé megrázza a fejét és hallgatásba, nomeg saját gondolataiba burkolózva a lovait kezdi lecsutakolni az egyik táskájából elővett kefével.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Malor válaszát hallva, amolyan kislányos nyafogásnak tűnik az egész.*

< Esik-esik, de az erdőben már nem ilyen vészes! Óó, és szegény Dszanáék, bizony, egy napig éhezni fognak... Hogy is fogják kibírni?! >

*Végűl, csak nem bírom ki szó nélkűl.*

(Közös)
- Szóval kevés az élelmünk és ha maradunk, akkor szaporodni fog, igaz??

*És a hangomban egy leheletnyi gúny érződik.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délután
Résztvevők: Súrion
_____________________________________________________________

*Malor csupán egy erőteljesen lesújtó pillantás erejéig hagyja abba lovai ápolását.*

-Menjen nyugodtan, nem tartom vissza. Valószínűleg mire kiér az erdőig és megkeresi az idevezető ösvényt el is áll az eső és akkor majd találkozunk.

*Ezzel ismét a hátasainak szenteli figyelmét a lovag és nem szól Súrionhoz. Odakint továbbra is szakad az eső és nem úgy néz ki idebentről, mintha egyhamar elállna.*