Káosz a köbön [OM-UT]

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Valahol...
Időpont: Valamikor...
Esemény: Bevezető - A kezdetek kezdete...
_____________________________________________________________


Csend honol a tájra. Vészt jósló csend.
…
Évezredek óta szolgálok, de ekkora csend még nem volt.
Évezredek… Már azt sem tudom ki vagyok. Nincs emlékem, nevem, érzéseim… Vagy érzéseim vannak?... Nem tudom.
Gyilkos vagyok egyszerűen, mert ölnöm kell parancsra. Igen, parancsra ölök, csak és kizárólag parancsra pusztítom el az embereket, majdan elfelejtem őket. Mint mindent elfelejtettem az évezredek alatt. Minek emlékezni? Az, csak hátráltat a munkámban… Munka? Nem. Inkább hivatás.
…
Az élet a halálban tombol a leghevesebben – mondják ezt sokan úgy, hogy nem tudják miről beszélnek. Én tudom – érzem minden alkalommal. Újra és újra…
Ölnöm kell, hogy éljek – parancs! Ölöm a zsákmányt, s ölöm a vadászt. Nincs más.
Zsákmányt ölni élvezet, vadászt kötelesség.
De egyre kevesebb a zsákmány, a vadász pedig gyarapszik.
Nincs ez így jól…
…
Hiszel bennem?
Nem.
Szólítalak és menekülsz, vezetlek és elfordulsz. Nem hiszel énbennem.
Vagyok Fény és Árnyék. Igaz és Hamis. Vagyok Tanító, az Útmutató.. a Megváltó.
Még mindig nem hiszel énbennem.
Miért is tennéd Te vak ember, aki a látszatok börtönének rabja vagy!
Nem hiszel énbennem, nem rettegsz éntőlem, s nem követsz engemet!
Miért is tennéd… nem látsz, csak halálod pillanatában… későn… Vagy mégsem?
…
Nyugalom. Csak én vagyok. Te nem vagy. Ha te vagy én már nem vagyok.
Elmagyarázom.
Én vagyok a minden, Te is én vagyok. Ha ketten vagyunk, én már nem én vagyok, de ha Te nem leszel, én megint én leszek.
Ezért ölök. Hogy én lehessek újra, s Te ne lehessél Te…
Vagy mégsem ölök… mert te is én vagyok … vagy én vagyok Te?
Ha legyőzöl én nem leszek, s Te végre Te leszel.
De én nem hagyom… Én, Én vagyok… s ölök… vagy mégsem?...
…
Nem, nem ölök.
Én adok. Életet. Olyanoknak, kik megérdemlik ezt a gyönyörű állapotot.
Az élők… igen, az élet gyönyörű állapot, s én ezt adom. Igen. Ha nem fordulsz el tőlem gyenge pillanatodban élhetsz velem. Megengedem. Sőt! Segítek is ha szükséges…
Segítek, mert adni jó dolog, s én életet adok. Új életet.
Mondják sokan, hogy ölök. De nem. Én adok, s nem elveszek. Ne higgy az ilyen szóbeszédeknek! NEM ölök soha! Hisz mind itt vannak körülöttem akiknek adtam életet eddig. Ők a bizonyítékok arra, hogy én …
…
Mi is vagyok?
Már nem tudom… elfelejtettem.
Csak azt érzem, újra ölnöm kell… Vadászt… De még várnom kell reá…
…
Mondtam, hogy ki kell várnom a megfelelő időt… Eljött hát! Eljött! Érzem!
Hm… Te nem félsz tőlem? Nem rettegsz, nem menekülsz el? …
Oh… mily meleg a kezed érintése… mámorító…
Megbabonáztalak?...
Hívj csak segítséget, hívj!
Tudtam, hogy eljön ez a nap, tudtam!
Szabad leszek! Szabad! Szabad! – megölöm a vadászt, megváltom bűneitől, s végre Én Én leszek! Mi több! Életet adok! Életet a zsákmánynak… hogy ő is itt lehessen velem, s velem szolgáljon egységben a hatalmas erőben… s végre… én lehessek a … az …
…
Az egyetlen ...

a MINDEN!

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion, Kereskedőnegyed - egy kisebb piac
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délelőtt
Résztvevők: Raddaq (Raddaq)
_____________________________________________________________

*Orrfacsaró bűz mi körbevesz a kicsinek mondható piacon, ahol épp betértél. Magad sem tudod, hogy mit is keresel igazán vásárlási célzattal - csak rovod az elárusító standokat érdekesség után kutatva szemeddel. De semmi. Egyhangú és sivár a kínálat - legalább is a felszínen itt. Elükönülve a szőttesek, ruhások az élelmiszert árulóktól, s egy harmadik "kupacban" vannak az egyéb portékákat kínálók fából tákolt eladóhelyeik. Némelyik még arra sem érdemes, hogy reá vess egy fél pillantást - hiába no, ez csak egy kicsiny piac a szegényebb rétegnek - legalább is ez következik abból ami körbe vesz. Itt ugyanis nemest nem látni, de még csak jobbmódú városi embert sem.
Egy mindenféleséget árusító bódé előtt ácsorogsz, amikor a rendetlenül egybezúdított sok-sok nyakbavaló között egyen megakad a szemed. Egy kosfejes kerek medál, ránézésre rézből van kiöntve, a szíja bőr, vékony és fonott. Ugyan olyan tömegkacatnak néz ki első pillanatra mint a többi mellette - de mégis más... Fénylik szemed előtt, míg a többi kopottasan, tompán adják formájukat-szinüket feléd.
Az eladó egy vézna, nyúlánk alak. Igyekszik rendbentartani magát, ám a haja így is csomókban lóg kopaszodó fejéről és bizony kivillan hiányos fogsora is szájából amikor megszólal.*
- Jó napot az uraságnak! Csak nem egy szép nyakbavaló érdekli? Milyen forma, fajta minta érdekli? De ha nincs elképzelése, túrjon csak bele nyugodtan és válasszon!

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Damak - a Lugas előtt
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délelőtt
Résztvevők: Viniel Vinidius (Huor Aikanaro)
_____________________________________________________________

*Damak dzsad negyedének folyószéli híressége a Lugas. Nevét arról kapta, hogy futószõlõ kúszott fel a falain és a terasz korlátjain egyaránt, így egy árnyékos, hangulatos vendéglõ alakult ki. A vendégek ízlésük szerint választhatnak, hogy bent a vendéglõ falai közt, kint az árnyas teraszon vagy a rakparton kialakított kerthelységben szeretnének fogyasztani.
Te már a második napja vagy a városban - egyenlőre céltalanul, bár ezt sem lehetne így állítani. Hiába no, a kötelesség az kötelesség - szem és fül vagy. Itt pedig lesz mitt látnod és hallgatnod - mint kiderült ez a város egy dzsad-gorvik egyvelegből tevődik össze, s a mai napokban igencsak lehet sokminden a felszín alatt oly távol a valódi gorviki és dzsad hazától, ahol jelenleg éles harcok dúlnak az életért, mondhatni talán a világért, a létért...
Furcsa számodra annyi évnyi tanulás után kilépni a nagyvilágba, de ezt érdeklődve teszed - ez is a munkád, feladatod része.
A Kilencfarkú Vasmacskához fogadóban szálltál meg - ez a város legelőkelőbb és legsokoldalúbb fogadója - itt bizony minden féle ember (rangban és más értelemben is) megfordul. Így sokrétű információra tehetsz szert a városban. Egy szolgálóleánytól tudtad meg, hogy a város nemesebbje itt a Lugasban szokott iszogatni, felfrissülni, s gyakran megesik, hogy fontos döntések is itt születnek - a városi tanácsban csak formaságok miatt mennek vissza.
Itt állsz hát a kapu előtt, odabent nem sok ember mozgolódik. Ha jól számoltál (látszatra és hallás után) talán egy tucatnyi ember tartózkodhat most odabent. Igaz a rakparti részre nem látsz be teljesen, de ahogy kiveszed, ott még a székek is az asztalon vannak sorakoztatva - nemigen lehet ott még vengég ilyen korai órában.*

[Huor Aikanáro]

Vini

*Az inkognómat a botomat és az övemet a dobótőrökkel a szállásomon hagyva nekiindulok a városnak. A szobalánytól hallott pletyka alapján egyenesen a Lugas nevű vendéglőhöz indulok. Odaérve egy kicsit elidőzök a kapujában, majd belépek. A teraszon keresek magamnak helyet, lehetőleg valamelyik sarokban, vagy szélen úgy, hogy az ajtóval szemben üljek. És egy teát rendelek, mézzel. Közben pedig, minden feltűnést kerűlve szemügyre veszem a vendégeket.*

< Nah, Uram segíts! Tiéd a szemem és a fülem... >

[Raddaq]

- Raddaq -

A varázsló már kora reggel neki vágott az irdatlan kőrengetegnek, beszerezni csak is a legszükségesebbeket ... Sietnie kellett ... Érezte, minden lépéssel, még ha fájdalmak is kísérik azokat, megtarthatja előnyét ... Előnyt, mely életét mentheti ... Hogy mit érdemel, milyen sorsot is szántak néki eztán, nem volt kérdéses ... S Ő igyekezett felejteni, kétkedések nélkül ... Foggal, körömmel harcolva minden lélegzetvételnyi időért, mely még megadatott ... Azért az időért melyet oly sokszor átkozott már lassúságáért ... Oly elveszett órákat, miket legszívesebben agyonütött volna ... Mily fura, mintha kifordult volna önmagából a világ, s nem kellett több egy röpke pillanatnál ...

~ Kard villant, halálsikoly rivallt ... S a múlt emlékei újra felelevenedtek ...

Akkor legjobbak vesztek oda ... És a varázsló egy élettel fizet az elveszettek lelkeiért, hibákért, minden bűnéért ... Gyengeség ... Ez az a szó, ez az a gondolat mely befészkelte magát elméje legmélyére, s nem hagy menekvést ... Még az értéktelenebbnél, értéktelenebb portékák között sem ...

- Lelkeket lelkekért ...

Suttogta maga elé, az ősi alku törvényét mikor fény csillant az apróságok között ... Medálok ... Bár számára ennél sokkalta többet jelentett az az egy, mely lépteit megtörte ... Egy emlék, egy töredék a múltból, a messzi délről ... A varázsló csak hunyorítva tudta az égre emelni tekintetét ... S a felhők mögül előbukkanó napfény még az incogno mélyén is vakított ...

~ Miért kínzol ? Mit vétettem én ellened ?

S abban a pillanatban megértette ...

~ Vannak akik úgy érzik, újjászületnek, ha valami nagy csapás - háború, nyomor sújtja őket ... Az elemi szükségletekhez való visszatérés fiatalító fürdőként hat rájuk ... A halál szomszédságára van szükségük ahhoz, hogy újra megérezzék az élet ízét ... Az ember filozófiája nem szavakban fejezhető ki a legjobban, hanem a döntéseivel ... Hosszú távon mi alakítjuk magunkat és az életünket is ... A folyamat csak a halállal ér véget ... És a döntéseink teljes mértékben a saját felelősségünk ... Ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz veszítettél ...

- Me .. Megveszem ...

Köhögte, rábökve a Kosfejes medáljára ...

...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion, Kereskedőnegyed - egy kisebb piac
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délelőtt
Résztvevők: Raddaq (Raddaq)
_____________________________________________________________

*Az eladó egy ici-picit türelmetlen látván a motyogásod, de nem olyan botor, hogy ezt érzékeltesse nagyon, vagy akár csak egy szóval is szóvátegye, célozzon rá. Pusztán abból veszed észre, hogy egyik lábáról a másikra áll gyakran a szegmensek múlásával.
Amikor kiválasztod a medált felcsillan a szeme.*
- Ááááá, nagyszerű választás Uram! Nagyszerű. Ez a medál megóvja Önt a gonosztól... - *látszik rajta, hogy keres egy szót, de inkább nem mondja - talán eszébe sem jutott...*
- Mindösszesen 15 réz ez a medál jó uram és egy életre megszabadul mindentül mi csak ártani akarna kegyednek. - *tartja a markát, látod a kapzsi csillogást a szemében - miközben ő próbál komoly és hiteles maradni előtted.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Damak - a Lugas előtt
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délelőtt
Résztvevők: Viniel Vinidius (Huor Aikanaro)
_____________________________________________________________

*A kerhelyiségben foglalsz helyet a bejárattól jobbra eső szélső asztalnál. Nem mondhatni saroknak, mert nem pont ott van felállítva az asztal a székekkel, de az a legszélső minden szempontból, s onnan látod be szinte az egész kerthelyiséget észrevétlenül nézelődve.
Könnyed ruhákba öltözött nők és elegáns urak a vendégek, kik többnyire párban üldögélnek egy-egy asztalnál. Ezen idill alól két asztal a kivétel.
Az egyiknél három férfi beszélget halkan, fejüket összedugván; de mindhármójukon fekete díszes ruha van - olyan fontos hivatalnokoknak néznek ki mindahányan. Őszbehajlóak már - az emberi lét utolsó fázisába lépnek lassan.
A másik asztal mellett egyetlen férfi üldögél meghúzva magát csendesen. Egy õszszakállú, öreg ember. Ruhája vízkék aranyló szélszalaggal. Hol felnéz az égre, hol a kerthelyiségen legelteti szemét - bár ő inkább a környezetet nézheti mintsem a bentülőket - és néha el-elmosolyodik valamin.
Éles füleddel szerelmes szavak sokasága jut el hozzád, egy bizonyos Di Dambru birtok eladásával keverve - valamint egy lágy csobogó hang... folyó van a közelben. A természet többi hangja is eljut hozzád - madarak csivitelnek, legyek zümmögnek, s a város tompa zsibogása is körbevesz.
Egy csinos embernő pincérlány érkezik az asztalodhoz. Kedvesen mosolyogva köszönt közös nyelven.*
- Üdvözletem Uram a Lugasban! Milyen frissítőt parancsol? Van teán, gyümölcslevünk, vagy valamilyen alkoholtartalmút szeretne italban? Ez esetben szinte bármivel szolgálhatunk.

[Huor Aikanáro]

Vini

*A pincérlány köszönését egy barátságos mosollyal viszonzom.

(Közös)
- Szép napot! Hát, nem is tudom... Talán, egy gyümölcs levet. Igen, az most jól esne. Hogy miből van az mind egy, csak friss legyen. És köszönöm!

< Hmm, gyümölcslé...! Na, ez az amiből hiány volt Alitián! De, majd most bepótolom! >

*A lány távoztával, pedig a három, egy asztalnál ülő férfira és a magányos öregre kezdek el fokozottabban odafigyelni. De, arra azért ügyelek, hogy nehogy szemet szúrjak valakinek.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion, Torozon Tavernája
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap reggel
Résztvevők: Sabir Hakim (Castor de Vinter)
_____________________________________________________________

*Furcsa álomból ébredsz hamar, a nap első sugaraival, ami beszűrődik spalettás ablakodon szobádba.
Az álom furcsa volt, de talán erre emlékszel eddig a legtisztábban: egy ismeretlen hatalom bekebelezte mindazon területeket, ahol jártál. Sem hír nem jött onnan már, se nem tértek vissza a kutatók, hogy vaj' mi lehet ott. A fekete fekélye a világnak pedig csak terjedt és terjedt... Országok, népek fogtak össze a fekély ellen, eredménytelenül. Semmit nem lehetett érezni, pusztán megállt az idő egy pillanatra, majd folyt minden tovább - immárom feketeségbe burkolózva, örömtelenül. Csak egyvalaki kacagott... tisztán láttad magad előtt lényét: egy apró, alig térdig érő, hegyesfülű manószerűség, melynek szája szó szerint a füléig ért és vigyorgott... rettentő gonoszan vigyorgott...
Teljesen magadhoz térve észreveszed, hogy szobádban is változás történt. Szent szimbólumod a földön pihen egy aranyszínű selyempárnán úgy, hogy mutassa az irányt Ibara felé. Két párna van előtte, két teljesen egyforma párna. Királykék színűek és arany selyemszegélyel van díszítve. Az egyiken egy pár enyhén díszített saru, melyen egy kis csokor áll (írisz virág kis bükkönnyel körítve), míg a másik párna üres.
Tudod mit jelent mindez: mestered magadra hagyott. A virágokkal elmondta, hogy távozott mellőled, hogy mindent átadott mit ő átadhatott; reméli a viszontlátást egyszer, s bátorságot bölcsességet kíván életedhez.
A sarut talán azért kaptad, hogy legyen mit elkoptatnod a következő években utad során.
...
Lassan a kintről jövő zajok is befészkelik magukat elmédbe. Szekerek vasai zörögnek a macskaköveken, emberek hangjai hallatszódnak tompán - él és zsibog a város e hajnali órán. A Taverna sem különb a kinti élettől. Ajtó csapódik a szomszédságodban, sietős léptek oda-vissza, fütyörészés, halk morajlás - az élet lüktet tovább...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Damak - a Lugas előtt
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délelőtt
Résztvevők: Viniel Vinidius (Huor Aikanaro)
_____________________________________________________________

*A pincérleányzó egy apró pukkedlivel távozik asztalodtól - bájos teremtés.
Míg a rendelésed kiér szemügyre veszed jobban az öreget és a három fős társaságot.
Valójában az öregemberen nincs különösebben mit nézni, felőle hallgatózni. Szép csendben magányosan üldögél, néha-néha bele-bele kortyol az előtte lévő pohárba - és elvan. Nem szól senkihez, hozzá sem szól senki. Mintha csak egy megszokott, állandó figura lenne a sarokban, ami mozog néha. Hogy miért ülhet itt: lehet vár valakit - ez esetben birkatürelemmel áldották meg az istenek, hisz már ki tudja mióta ülhet székében kényelmesen; lehet emlékezik csupán önmagában - talán ez lehet, mert a néha meg-megjelenő mosoly arcán inkább ezt feltételezi. Korára való tekintettel is inkább ez a valószínűbb.
A három fős társaság már más kérdés - van mit hallani a beszélgetésükből. Végül is vita folyik az asztalnál, hogy a Di Dambru birtokot eladják-e, és ha igen mennyiért. 500 aranytól egészen 3000 aranyig terjed a mondott összeghatár - utóbbit heves káromkodás fogadta. A vitának közel sincs vége - valaki túl nagyot akar szakítani, de nem palimadárral ült le tárgyalni. Bár a vevő is kitartó - valamiért nagyon kellhet az a birtok számára, de 1000 aranynál többet nem fizetne érte - ezt természetesen az eladó tartja nevetségesnek.
Ennél a pontnál látod meg ahogy a felszolgáló egy tálcával a kezében kilép az épületből, de előbb a magányosan üldögélő öregemberhez megy. Leteszi az egyik poharat mosolyogva eléje, majd eljön onnan, s feléd veszi irányát. Ismét kapsz egy kedves mosolyt tőle, és eléd helyez egy fa kupát, melyben fehéres lé löttyen meg.*
- Tiszta körtelé uram. Nincs vizezve. Ezen kívül parancsol még valamit?
Fizetni akkor is ráér, ha távozni készülne, ha nem lennék kint, jöjjön csak be belülre.

[Castor de Vinter]

Sabír Hakim

Felkelvén az álmomból előszőr is megtisztálkodok; megmosdom egy mosdótálban és meg is borotválkozok.

<Mily különös álmok...remélem nem jósálom volt, nem vagyok túl jó az álomfejtésben...>

Hálatelt szívvel gondolok a mesteremre, aki végigkalauzolt az úton Galradzsához, míg már egyedül is menni tudtam.
Felveszem a sarut, imádkozok, összekészítem a holmim.

<Ma útra kelek...hogy hová még nem tudom; de nem is ez a fontos, hanemaz Út.>

Összeszedem a kevés holmim, és lemegyek az ivóba a fogadóshoz.

-Jó reggelt!- mondom pyarul. -Ma rendezném a számlát és kijelentkeznék. Ma elhagyom a várost.

[Huor Aikanáro]

Vini

*Amíg az italomra várok elmerülök a három férfi között kialakuló vita figyelésében. Mikor megérkezik a pincérlány ismét mosollyal fogadom és válaszolok neki.*

(Közös)
- Ez jó lesz. Köszönöm! De, lenne még valami...

*És a kezemel intek neki, hogy hajoljon már közelebb. Ha elég közel hajol, akkor folytatom, de egészen halkan.*

(Közös)
- Meg tudná nekem mondani kisasszony, hogy miféle hely az a Di Dambru birtok?

[Raddaq]

- Raddaq -

A varázsló nem habozott, rögvest leszámolta a 15 rezet … Bár az az apróság sokkalta többet ért most számára … Egy apró fejmozdulattal köszönt meg mindent, s megköszörülte torkát …

- Merre találok egy vajákost ?

...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion, Kereskedőnegyed - egy kisebb piac
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délelőtt
Résztvevők: Raddaq (Raddaq)
_____________________________________________________________

*Az eladó igencsak örül annak, hogy rádsózhatta azt az értéktelen vackot - legalább is őszerinte értéktelen, te valahogy másképp tekintessz rá.
Kérdésedre pedig csupán vállat von.*
- Vajákos?... Ismerni nem ismerek, de itt a piacon biztos talál füvesasszonyt vagy embert...
Nézzen szét...
*Egy recsegős hang szakítja félbe. Egy alacsony, kövér asszonyság az aki megszólított, már igencsak öreg.*
- Milyen füvet keresne aranyom? Talán... talán tudok segíteni jó szolgálat fejében... - *azt észreveszed, hogy az asszonyság nem a pénzesszütyődet vette célba szemével, hanem még a kezedben leledző medált.*

[Raddaq]

- Raddaq -

Ahogy az üzlet megköttetett, Raddaq balja az aprócska kincset simogatta … Még akkor is, mikor az az öregasszony megszólította … S ahogy tekintetük találkozott, majd megállapodott a medálon, a varázsló összezárta markát …

- Van egy kapocs, ég és föld között … Ha ezt a kapcsot megtalálod, minden értelmessé válik, még a halál is … Ha viszont nem leled meg, minden értelmét veszti, az élet is …

Magyarázta, elkápráztatva önmagát … S, gyorsan hozzá tette …

- Cickafark, orbáncfű, árnika, körömvirág, gyűszűvirág, kender, vérfű és egy kis hársfa …

…