Lakhassyn városa

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Az Eva-ként bemutatkozó kocsis hölgy elképed szavaidon, majd jó mélyen meghajol előtted. Mikor feláll szája szegletében egy boldog mosoly bújkál, szeméből is ugyan ezt olvasod ki.

Az őr ki szólt hozzád kicsit felhúzott szemöldökkel nyúl a borítékért, melyet egyetlen mozdulattal bont fel, majd a levélbe mélyed. Kicsit gondterhelten néz fel rád a papírosból.*
- Ki adta önnek ezt a levelet, Uram?...

[Sessaryen]

(Eyrinn)

Kezdem magam kényelmetlenül érezni. Érzésem szerint valami nagyon nem stimmel, bár én nem tudok most hirtelen rájönni, hogy mi is az...
Azért válaszolok a kérdésre, maradék magabiztosságomat felvillantva.

- Pelin dwu Igradtól. Valami probléma van? - húzom fel egyik szemöldököm, érdeklődőn, ám egyszersmind hűvösen.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Bajlós érzésed bebizonyosodik, ahogy a katona feléd mutatja a levél belsejét. Üres. Se írás rajta, se semmi más jelölés, jelzés - egyszerű papírlap, egyszínű, karcolás és írásmentes.
A név említésére azonban annyi változást fedezel fel a katona arcán, hogy átfut rajta egy kis érdeklődés, majd egy kis zavar.*
- Pár perc türelmét kérném Uram! Megmutatom a levelet az ügyeletes tisztnek... Azért még azt kérném, hogy ezzel a "levéllel" kihez szeretett volna bejutni?

[Sessaryen]

(Eyrinn)

< A fene egye meg! > - gondolom magamban. Ez egyre cifrább. Megbízólevél? Még mit nem! Egyre inkább az az érzésem, hogy palira vettek.
Egy fogódzóm maradt csupán: Viktor con Arsamadin. Ő az, akinek mondja magát. Legalábbis úgy tűnik. Vagy mégsem?

Kezd ebből a rejtélyes ügyből végleg elegem lenni.

- Viktor con Arsamadin messire-hez, ám ezt már azt hiszem mondottam volt. - veszítem el a türelmem. Kifejezetten elegem van.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Az őr arcán csupán annyit fedezel fel, hogy nyugtázza magában a nevet - mintha elsőre nem hitte(?) volna el, hogy hozzá igyekszel; talán az üres levél még gyanút is kelthetett benne.
Kicsit tiszteleg neked, majd eltűnik szemed elöl lassan alakja, ahogy beleveszik a tőlletek, úgy 30 lábnyira álló erődítmény innen (és az épülethez viszonyítva) apró ajtaja mögött.
A három ott maradt őr figyel téged, de egyik sem hanyagolja el a munkáját - figyelnek rendületlenül a környezetre.
A gyilokjárókon felfedezel íjászokat. Igaz most csak páran lézengenek odafenn, s ahogy innen megtudod állapítani ők egyáltalán nincsennek olyan készületben, mint itt lenn a kapunál.
Ahol most állsz több őrszemet nem tudsz felfedezni.
Hosszúra nyúlt percek telnek el amire az őr visszaér hozzád - arca nyugodt, szinte mondhatni érzelemmentesnek.*
- Jöjjön utánam kérem! - *mondja, miközben megnyitja számodra a kordont, hogy be tudj mögé lépni. Szótlanul vezet katonás, peckes léptekkel az ajtóhoz, melyen ő is belépett a "Kiképzőhegy"nek nevezett épületkomplexusba.
Beléptek az ajtón - de nem egy átjárót rejt az magában, hanem egy apró szobát három másik ajtóval. Az őr a bal oldalihoz vezet, melyen keresztül egy lépcsőhöz értek. Ablaktalan rész ez, fáklya fénye biztosítja azt a világosságot, hogy lásd hová kell lépni.
Eléggé meredek és nagyfokú lépcsőkön haladtok felfelé, saccra azt mondanád, hogy olyan két emelet magasságig, majd egy rövid folyosóra érkeztek meg. Itt is ajtók vannak, számszerint 5. Az őr a folyosó végén lévő egyedüli feketére pácolt faajtóra mutat.*
- Oda menjen be. Con Arsamadin várja Önt.

[Sessaryen]

(Eyrinn)

- Köszönöm a szívességét. - Hajlok meg a pietor felé. Pusztán udvariasságból.

Nagy levegőt veszek és miután bekopogok az ajtón, benyitok.
Belépek, felmérem az ajtó mögötti helyiséget, majd ha famort telálok bent, hát megadom a kellő tiszteletet.
Elvégre munkába jöttem, vagy mi...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Belépsz a szobába, ami igen tágas az eddig tapasztaltakhoz képest. Victor con Arsamadin Egy sötétszürke kőből faragott kőszéken ül az ajtóval szemben, láthatólag el volt gondolkodva, mert vonásaiból kiolvasod, hogy meglepődött a kopogásra, majd a belépésesre. Kezében azt a levelet véled felfedezni, amelyet az őr elvett tőled a barikádnál.
A terem úgy 6 láb széles és úgy 10 láb hosszú. Az ajtó a hosszabb oldalán helyezkedik el talán pont középen. A faragott kőszék egy picit magasabban helyezkedik el mint a többi szék, melyek fából készültek, egyszerűek, de láthatóan mestermunkák mind egy szálig.
Asztal egyáltalán nincs bent - székből is talán ha 30-at tudnál összeszámolni ebben a nagy helyiségben. Eléggé szellős így.
Ablak itt sincs, fényt a plafonon lelógó hatalmas égő fáklyák adják - egy egyszerű ember elámulna rajta, hogy hogy lehetséges, de neked sejlik, hogy ezeket a fáklyákat bizony mágia tarthatja életben. Mindösszesen 4 db van belőle, de olyan fényviszonyokat teremt a helyiségben mintha odakint a nap sütne hétágra - mégsem vakító.
A kötelező tiszteletadást megejted, amire Victor csak a kezét mozdítja - mintha azt akarná sugallani, hogy hagyd csak el... Persze hogyan is tehetnéd...
Apró sóhaj, mire befejezed a mozdulatsort - majd leendő munkaadód feláll a székéből.*
- Mondhatta volna reggel, hogy hozzám küldték. Pakoljon le. Fogja az ölébe a papírosát és írja amit diktálok.
...
*Elrendezkedsz, hozzálátsz elvégezni a feladatod. Victor pedig elkezdi a diktálást. "Drága Pelin!"-nel kezd - majd ecseteli, hogy mennyire megdöbbent ama kis tréfáján, hogy egy üres ajánlólevéllel küldte hozzá az íródeákot. De örül neki. Beszél még össze-vissza arról, hogy másnap vagy egy hét múlva legyen a közös találka, hacsak egy bizonyos vérmes menyecske (kit nem nevezett néven) meg nem akadályozza ebben; és akkor majd ott megbeszélnek minden fontos titkot. A zárást így diktálja: "Szerető fiad, Victor".
A diktálás alatt és befejeztével az arcodat kutatja. Kézmozdulatával elkéri a papírost, melyen épp befejezted az utolsó írásjegyet.*

//Írd csak meg nyugodtan, a karakter esetleges szavait, gondolatait az első és a második részre külön.
Kérnék tőled egy 1k100-as dobást, 71%-tól a levéllel lemaradsz, hiányos lesz, s néha nem azt írod amit mondott Victor.//

[Sessaryen]

(Eyrinn)

Belépek, majd pár pillanatot a terem felmérésével töltök.
Aztán a székben (trónon?) ülő férfit veszem szemügyre.
Igen, ez Ő.
Gondosan ügyelek, hogy az arcomon a megfelelő meglepődés üljön ki. Hiszen hivatalosan csak most ismertem meg a nevét.
Megvárom míg megszólít, ám pechemre nem kérdést hanem inkább feddést takar mondanivalója..

< Méghogy nem mondtam... nohisz! > Óvakodom azonban megszólalni, így csak testtartásomon változtatok kicsit, hogy lássa: lenne véleményem ezzel a kijelentésével kapcsolatban.

Ám első a munka. Íráshoz helyezkedek, előpakolva az írószerszámokat.
Bár igen nagy gyakorlatom van az olvasásban, és mesterem sokszor diktálta a tanulnivalókat, ám ehhez nem vagyok hozzászokva. Így hát igyekszem ahogy tudok. A pontosságot mindazonálltal elébe helyezem a gyorsaságnak. HA már hibázok, akkor legfeljebb a sebességem lehessen felróható, ne a pontosságom.
Az utolsó mondatnál majdnem megbicsaklik kezem: "Fiad, Viktor" ???

< MI folyik ITT? >

// Off: 1k100 = 29 [29] //

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Megváltoztatott testtartásod láttán kicsit megáll egy pillanatra Victor, de nem reagál, nem kérdez. Egy pillanatra olyan érzésed, gondolatod támadt, mintha nem emlékezne a reggel történtekre...
Leírod a diktált mondatokat, bár a búcsúzás kissé furcsa és értelmetlen. Átadod a levelet Victornak, aki átfutja a papírost, majd elébed helyezi és aláírja saját kezűleg is.*
- Nagyon helyes. Dwu Igrad mondta, hogy milyen munkáról lenne szó?

[Sessaryen]

(Eyrinn)

- Nem Messire, nem méltatott arra, hogy részletekbe bocsájtkozzon. - hajolok meg előtte.

A viselkedése több kérdést is felvet bennem.
- Ha nem emlékszik a reggel történtekre, az hogy lehet?
- Ha emlékszik, akkor miért tesz úgy, mintha nem?
- Ha nem emlékszik semmire, akkor hogy tudja ellátni a feladatait?
- Ha nem tudja ellátni a feladatait, hogy lehet még életben?
- MIBE KEVEREDTEM?

Igazából a legutolsó pont a legégetőbb kérdés, ám egyenlőre jobb, ha úszom az árral. Később talán több információból kiindulva többre jutok...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

- Megörökíteném életem főbb mozzanatait és ehhez kell nekem egy jól író ember, aki diktálás után is hibátlanul ír, no meg elég gyorsan... Maga megfelelőnek tűnik...
*Kimondottan furcsa a viselkedése, de egyenlőre dunsztod sincs, hogy mi lehet itt az ügy hátterében. Azonban feltűnik valami. Hiányzik Victorról valami... reggel... reggel még igen ott volt a jobb állán közel a füléhez egy barna folt, olyan szemölcsféle. De most ez hiányzik.
Mikor ez belédhasít dörren az ajtó és egy katona ront be. Victor már ordításra nyitja a száját, de a katona a kellő tiszteletadás mellet megelőzi ezt.*
- Bocsásson meg Messire, gyorsfutár érkezett Önhöz, a Császártól jött levele!
*Victor megdermed egy pillanatra, majd gonosz vigyor suhan át a képén és azonnal kiindul szó nélkül az ajtón. A katona kicsit furcsálkodva néz utána, majd kíváncsian rád.*
- Maga lesz az új írómestere?

[Sessaryen]

(Eyrinn)

- Igen, én. - válaszolom. Közben elgondolkodva nézek Viktor után, majd úgy döntök maradok itt...

Elvégre semmilyen utasítást nem kaptam arra nézvést, hogy mit is tegyek. Ha szükség lesz rám, itt leszek.
Ezt a szemölcs dolgot viszont mindenképpen meg kellene vizsgálnom. Csak még azt nem tudom, hogyan. Kettő Viktor lenne? És vajon melyik az igazi? A komoly nemesúr reggelről, vagy ez a futóbolond? Vagy egyik sem?

Megvárom míg a katona nem figyel rám, majd némi koncentrálás után újabb mágiaérzékeléshez fordulok, biztos ami biztos alapon. Alaposan körbenézek a teremben.

// Mágia felfedezése - 1 szegm, 1 MP, 2 körig //

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*A katona egy bólintással veszi tudomásul szűkszavú válaszod, de nem tágít a szobából. Becsukja az ajtót és hanyagul leül az egyik legközelebbi székre. A körmét kezdi el piszkálni, de azért néha-néha rád sandít.
Elővigyázatosságból - vagy paranoiából? - hatalmadhoz fordulsz, azonban a szoba mentes mindenféle mágiától. Itt nincs semmi amit átjárna a mindenség energiája, melyet csak kevesen tudnak megzabolázni.
Ebből a fürkészésből a katona nem vesz észre semmit, de hamar megunta a körme piszkálását rádfüggeszti kíváncsi tekintetét.*
- Ért még valamihez azon kívül, hogy a betűvetést ismeri? Merről érkezett, vagy idevalósi?

[Sessaryen]

(Eyrinn)

< Kötetlen beszélgetés egy unatkozó katonával. Nincs is ennél jobb.. > gúnyolódom magamban...

- Nem, először járok ebben a városban. Igazából tegnap érkeztem csak. A szülőhelyem Ychor. És Ön? Régóta szolgál már itt? - dobom vissza a labdát.

Talán nem is olyan butaság elbeszélgetni az itteniekkel. Hiszen sokan sokat látnak, és talán el is mondják, ha jól kérdezek...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

- Ychor? Merre van az?
Hogy én? Megvan úgy 8-9 éve, hogy beálltam a seregbe.
Ha csak tegnap jött, akkor nem ismeri a Messiret. Hallott már róla valamit? - *Kérdi puhatolózva, kíváncsian. Azonban annak a "messire" szónak volt valamilyen furcsa hangzása. Mintha gúny lett volna benne és némi utálkozás.*