Bádog Sárkány fogadó

[Herold Bardelot]

(Njak)

*A frissítőket egy kisebb helyiségben fogyaszthatjátok el. Ez a fogadó épületének hátsó részében található. Gazdagon díszített párnákkal, szőnyegekkel, és mindenféle csecse-becsével. Itt jópár percet eltöltötök. Az illendőségnek és a szokásoknak megfelelően gyümölcsök leveit szolgálják fel, nomeg kávét és teát, ahogy óhajtjátok. Miután kellemesen felfrissültök //a szokásosnál jóval fittebbnek érzed magad ezután...talán szokatlanul élénknek -> +1 állók. int. és eg. 1 órára//

A gyümölcslének kifejezetten örülök.
< Nagy Isten végre nem tea, a pyarok szinte semmit nem ismernek ami nem erjesztett vagy tea...>
-Ezt igazán köszönöm. Apró kortyokban a végletekig kiélvezve nézek a pohár fenekére.

A fiú átvezet titeket a kerten, egészen a szomszédos nagyobb épület alsó bejáratához. Bentről kisebb moraly hallatszik. Ahogy beléptek egy csodaszépen, mégis nem giccsesen díszített hatalmas terembe értek. Körben a párnákon emberek, és más faj képviselői is láthatóak. Ahogy beléptek csak páran tekintenek felétek, néhányak -főleg dzsadok- főhajtással tisztelegnek előtted- de a legtöbben észre sem vesznek.

A másik épületben meglepődve tapszatalom, hogy milyen népes sereglet volt kíváncsi erre a bemutatóra.
< Akrem uraság talán mégsem gyengült meg annyira az amundok csapásai alatt mint azt mi sejteni véltük...>
A köszöntéseket viszonzom, a társaság többi tagját csak futólag nézem meg.

Fönt a karzaton puritánabb jövevényeket is látsz. Nekik csak állóhely biztosított. Ők valószínűleg azért érkeztek, mert szeretnének ide felvételt nyerni. Az ülőhelyek mögött a falakat pajzsok, páncélok, és kardok díszítik, melyek megannyi kultúrából származnak. Ami feltűnik, hogy a teremben több helyről is zónákat érzékelsz, és valami megfoghatatlan, de igazán erős dolog is jelen van. Mintha az épület falai árasztanák ezt az erőt. Az ifjú kísérőtök és pár frissítőt hozó szolgálólány a ti "páholyotokhoz" kísér titeket. A szomszédotok egy furfangos pillantású dzsad, aki meglátva földig hajol előtted, és illendően köszönt; valamint egy különös hosszúfülű figura, aki úgy tűnik ügyet sem vet rátok. Miután helyet foglaltatok a bejárati ajtót 2 sárkánydíszes vértet viselő katona becsukja. Kisvártatva nagy gongszót hallotok, majd elhallgat a morajlás. Ezután hűs fuvallat szalad végig a termen, felkapva a karzaton lógó díszes zsákokban lévő rózsaszírmokat. A bejáratival szemközti kétszárnyas ajtó kinyílik, látszólag magától, és a rózsaeső közepette besorjázik vagy egy tucat harcos. Van közöttük a hosszúfülűhöz hasonlatos, dzsad, de még egy húzottszemű is. Ami meglepő, h nem csak férfiak, hanem nők is érkeznek az ajtón túli sötétségből. Félkörívben megállnak, majd meghajolnak a közönség előtt. A rózsaeső elül, majd egy mély hang szólal meg a falakon túlról.*

< szép... mágia által elzárt terület ... bár amennyi zóna itt keveredik ezt nem is csodálom ... mi a csudának jár ide ennyi mágiatudó??? .. én is csak a nő miatt jöttem ... a nyavaja kíváncsi az izzadó vérengzős bemutatóra ... egy szép tűzlény vagy egy jó kis varázs-párbaj... de erre úgy látom itt most nem nagyon kell számítanom... és a helyiek is azt remélik, remélhetik hogy megússzák ilyesmi nélkül a mai napot . >

-Eljött hát a 12. bemutató, mely A Bádog Sárkány fogadó hírét tova repíti szerte Yneven. A bemutatót követően bárki kihívhatja bármely harcost, és ha méltónak találtatik, felvételt nyerhet az iskola falai közé. A bemutató első része szigorúan vér nélkül zajlik. Ki vért fakaszt, annak vére fakadjon azután. A kihívásokat azonban nem kötik szabályok. A mágia használata az iskola területén tilos, így kérem a nagytiszteletű vendégeinket, h kerüljék az ilyetén megnyilvánulásaikat. A fogadóasztaloknál a kihívásokra téteket is várunk. Kísértsék szerencséjüket kedvükre. Kezdődjék hát a bemutató. Jó szórakozást mindenkinek!

< ha akarnának se tudnának így menyílvánulni, de azért szép hogy időben figyelmezettetek... nah Mutaszasi most kiderül mit ér a tudományod...>

*Újra felmorajlik a közönség, melybe taps zajai is vegyülnek. A harcosok kivonulnak kivéve 2 nőt. Ez igazán izgalmasnak ígérkezik. Egyikük hosszú pengéjű szablyát, a másik 2 rövid élű sait forgat. Habár nem vagy oda a harcért ez mégis igen szemet gyönyörködtető. Olybá tűnik, mintha táncolnának.

Szavak nélkül figyelem az eseményket, bár azért találok Én is olyat mi meglep.
<Nők? ... miért kaptak ezek kardot? ... nah szép kardtáncos "nők" ... azért vannak olyan részei is ennek a nagy kivándorlásnak amit kifejezetten bomlasztónak vélek... a végén még az asszonytól várják el ezek hogy megvédje őket? ... ezt még alapossan ki kell veséznem...>

Ekkor azonban egy addig nem látott harcos érkezik. Hófehér ruhában, és kékesen csillogó vértben lép be. Oldalán népetek szablyája lóg. Mikor meglátják az emberek üdvrivalgásban törnek ki.*

-Zahrad...Zahrad....Zahrad....

< ki a *#& az a Zahrad? ... ja hogy Ő... szép... egy jann penge ... ugyan mivel érdelmhette ezt ki?...>

*Skandálják. Ekkor újból felhangzik a mély hang.*

-És elérkezett az első küzdelem, melyre fogádások köttethetnek. Zahrad, a mi fényes reménységünk, az amundok réme. És kihívója, a kékszemű szörnyeteg!

*Ekkor előlép a sötétből egy magas, igen izmos szoborszerű alak. Szemeiből azonnal látod...a gyűlölt nép sarja. Ereidben felforr a vér. A közönség felhorkan, moraly csap végig a vendégek között. A belépő felemeli fogas kardját, majd hatalmasat üvölt.*

-A szabadságát ajánlottuk eme fenevadnak, ha legyőzi a bajnokot. A harcok során fogtuk el. Népe bajnoka ő!!! Nem kevesebb, mint 40 dervist küldött halálba, mielőtt legyűrték.

< ez meg mit keres itt?!?!?... szabadon engedni?!?!... ezt?!?!? el kell pusztítani... azonnal?!?!>
Bár gondolataim hullámokat vernek bizonnyal asztrál síkon arcom rezzenéstelen marad.
-Mutaszasi. Ha ezt elengedik a városban... tudod mi a dolod?!
Vendéglátónkhoz fordulok.

-Mi vesz rá egy dzsadot-nyomom meg szót- hogy egy ilyen ősi múltal bíró, és ilyen vétkekkel rendelkező lényt a szabadon bocsátás hiú ábrándába ringasson?!
Szavaim hűvösek bár számonkérést nem vegyítek közéjük, mégse tudom elrejteni hogy számomra ezt a téma, a lény sorsa nem közömbös.

-Esetleg kíván az úr fogadni a mérkőzésre?

-Hm fogadni? Nem nem kívánok fogadni, most.

[Torozon]

(Njak)

*A dzsad meghúzza a vállát*

-Nem tudom, h tényleg szabadon akarják-e bocsátani, de izgalmasnak ígérkezik a küzdelem...bár az eredmény szinte magától érthetődik.

*Mosolyodik el, majd elindul megtenni a fogadását. A kísérőd is hozzád fordul.*

-Aggodalomra semmi ok. Ez szinte csak hatásvadászat. A kékszeműnek semmi esélye nincs. Csupán a fogadási kedv meghozatala érdekében veti be az uram..

*És ahogy a fiú is mondta...szép küzdelem alakul ki, de ez inkább a dzsenn tudásán, mint a küzdelem többesélyességén múlik. A közönség nagyon élvezi, és a küzdelem után is hosszú ideig megmarad az üdvrivalgál. A halálos döfés oly pontos, h szinte vér sem áztatja az ellen testét. Csupán összerogy, és kimúlik. Ezután a "bemondó" a kihívások kezdetét jelenti be.
Megkezdődik a kihívók áradata, és a küzdelmek hosszú sora....számodra kezd picit unalmas lenni. Nagyon sokan jól szórakoznak látod, de téged a fizikai harc nem csigáz fel igazán.*

[Herold Bardelot]

(Njak)

-Megnyugtató!
< szóval csak vásári komédia az egész a nagyobb haszon reményében... bah>
Válaszolom a kísérőnek, ám a figyelmem nem lankad míg az amund teste mozdultalanná nem merevedik.
A jann, harci stílusa apám testőrkapitányáre emlékezetet.
< mint Kerrugha... Galradzsa Őt is, de régen nem láttam már ... >
A további kihívások nem kötnek le és a harcolók által nyújtott színvonal sem éri el az előző jelenet által igen magasra tett mércét.
-Igazán köszönjük a vendéglátást. Esetleg lenne-e rá lehetőség hogy Akrem úrnál tegyünk személyes köszönetnyílvánítást eme meglepetés felett érzett hálánk jeléül?

[Torozon]

(Njak)

-Természetesen nagytiszteletű.

*Válaszol a fiú*

-Fáradjanak utánam!

*A szolgálólányok kíséretében elindultok kifelé. Páran követik a példátokat, de ők miután kiértetek az istálló felé veszik az irányt. Ti a torony felé indultok. Most is hallod a torony közelében a halk nevetést, de csak az irányát tudod meghatározni, a forrást nem látod a sövénytől. Ismerős hangzású nyelven folyik a beszélgetés a túloldalon. Akkor ismered csak fel, mikor már egészen a közelbe érsz...az ódzsenn egy dialektusa, melyet köznyelvként is ismersz. Tudod, h ezt inkább a társas érintkezéskor használták a régiek. A hatalom igéit másik, régebbi dialektusban hívták életre.

-...olyan buta vagy...megmondalak apánknak!!! Hallod!!!

*Vizcsobbanást hallasz, mejd beléptek a toronyba. Bent az ajtóval szemben, a terem közepén 4*4 láb nagyságú pentagramma terjeszkedik, körben a falak mentén polcok, és vitrines szekrények. Rajtuk, és bennük könyvek, antikvitások sorakoznak. Így elsőre szép kis gyűjtemény. Szívesen megnéznéd közelebbről is. A fiú megáll, majd koncentrál egy pillanatig, utána jó egy perc várakozás következik. Közben ha gondolod körbejárhatsz. Sajnos tüzetes vizygálatra nem marad időd, mert a pentagramma közepében apró fénypont jelenik meg. Lassan kezd kitágulni, feltárva a túloldalon látható képet. Egy hasonló kis terem jelenik meg. Azt érzed, h nem ő használt mágiát, inkább a pentagramma áraszt valami fura erőt. Talán a túloldalról nyithatták.*

-Erre parancsoljon.

*Ad utat neked a fiú. Azonban a katonáknak útját állja.*

-Sajnos csak egyedül engedhetem be. Ez uram szava.

*A katonáid rád tekintenek, h mi legyen*

[Herold Bardelot]

(Njak)

-Örvendetes!
Felállok, és követem az ifjút ki az udvarra majd a toronyhoz. A jann szavak, ha nem is mély megrendülést, de kellemes hangulatot, meghitt emlékeket ébresztenek bennem.
< … oh az Ibara … a nap heve … igazán kíváncsi vagyok vajon ki az kit a növények fala így óv és mégis ily sokat elárul róla…>
A toronyban…
-Szép gyűjteménye van Akrem Úrnak! Mindahány saját szerzemény vagy tud ajánlani valamely ritkaságot, mely külön figyelmet érdemel?
Udvariasan érdeklődöm, pedig azért magam is látom, hogy nem lenne elég a nap hátralevő része még ahhoz sem, hogy kategorizáljam, nem hogy elmélyedjek a terem mondanivalójában.
A pentagramára csak egy pillantást vetek, nem köt le túlzottan.
< hasznos … és hatékony… ámbátor kicsit különc megoldás egy ekkora városban>
-Értem, természetesen nem látom akadályát hogy az Ön társaságában itt megvárjanak!
Pillantásom a térkapun túli szobára vetem majd másodpercnyi hezitálás után átlépek.
Közben magamban már a formulát keresem, mely illően mégis méltóságteljesen köszönti vendéglátómat.
A mana-hálóra fogékony érzékeim ennek ellenére, mint egy csiga csápjai nyújtóznak, hogy a legkisebb rezdülést, változást is elcsíphessék.

[Torozon]

(Njak)

-Természetesen mind saját szerzemény, de mint minden, ezek nagy része is eladó, csak a megfelelő ajánlatot kell megtenni értük. Mindazonáltal, mint ön is rájöhetett, az árukat nem pénzben mérik. Sajnos behatóbb ismeretekkel nem rendelkezem magam sem ezek felől a dolgok felől.

*Mosolyodik el kérdésedre. Miután beleegyezel a testőrök hátrahagyásába a fiú meghajol. Ezután átlépsz. Érzed , ahogy testedet elragadja a kapu, és a tér egy más szegletébe helyezi. Ez nem olyan érzés volt, mint az Erioni térkapuk. Valószínűleg más formula alapján alakították ki. Az utazás mindössze egy pillanat alatt lezajlik. Ahogy kilépsz a kapuból teljesen más kép fogad, mint amit a túloldalról láttál. Egy kicsiny terembe érkezel, melynek falán ablakok sorakoznak. A padló aranyszegélyű márvánnyal fedett, a falak vörös abraselyemmel vannak körbefedve. Kellemes (nem túl meleg, de nem is hűvös) szellő fogad. A kis lőrésszerű ablakokon túlról meglepetten veszed észre az alant elterülő hatalmas mélységet. Valamiféle hegyen lehettek. Ha kinézel láthatod, h ameddig a szem ellát hatalmas hegyek sorakoznak. Sokuk még annál is sokkal magasabbra tör, mint amelyen ez az építmény áll. Kint a te elgondolásod szerint rettentő hideg lehet. Mindenfele jég és hó. Növényt, vagy élőlényt semerre sem látsz. A másik megdöbbenés akkor lesz rajtad urrá, mikor a manaháló rajzolatait kezded tanulmányozni. A fejed fölött, az épület felső szintjeire korlátozódik, gyűlik minden erő. A többi rész manamentes területnek számít. A pentagramma is onnan kapja az erejét. Olyan mintha gondos kezek alkották volna a rajzolatokat. Vékony nyalábok futnak oda, ahol valami mágikus dolog működik, de máshova nem jut, még az épületen kívül is csak ezt a pár vékony nyalábot érzed, valószínűleg valami védelmet táplálhatnak. Ahogy közelebb lépsz az szemközti ajtóhoz a túloldalon is kipillantasz. Errefelé az épület kiszélesedik, és néhány nagyobb kupolás melléképületet is felfedezel. Az a rész egy kisebb fensíkra épülhetett. Dzsad motívumok uralják a komplexumot, de pár kaotikus, számodra ismeretlen építkezési motívum is feltűnik. Kitárod az ajtót. Egy lépcsősor vezet felfelé csiga alakban. Kilépve az ajtón melegség csap meg, és a felfelé áramló mana mindent átható áradata. Egy pillanatra megszédülsz. (Telített mana terület) Középen, a lépcsősorról lenézve, mélyen, vörös izzást vélsz látni. Kezd összeállni a kép. egy vulkán gyomrát vetted szemügyre. Azt viszont nem érted, h mi, vagy ki tudta egy vulkán mágikus erejét oly módon beszabályozni, amit odakint láttál. A Lépcsősor aranyozott korlátjába kapaszkodva indulsz felfelé. A falakat különös rúnák szegélyezik. Talán a mana szabályozására szolgálnak. Ahogy haladsz felfelé elméden mélységes nyugalom vesz erőt. Érzed, h a pajzsok, melyek elmédet védték nem jelentenek akadályt az itt áramló erőknek, de ez már nem zavar többé. Biztonságban érzed magad. Felérsz a lépcső tetején lévő ajtóig. Kitárod. Odaát egy kis előcsarnokot találsz, melynek tetejét szépen faragott oszlopok tartják. Ahogy belépsz újra ezt a kellemes szellőt érzed bőrödön. Bent szobrokat, dísznövényeket látsz. Ugyan nem jártál még itt, de mintha ösztönösen tudnád merre kell menned. Elindulsz, átvágsz a termen(termeken), majd folyosókon. Mindenféle növényt, szobrot, néhol könyveket látsz, de most nem érdekelnek. Végül elérsz egy Faajtóhoz, melyen egy szépen öntött ezüstkopogtatót találsz.*

[Herold Bardelot]

(Njak)

-Mi az .....!!!
< na ez sem Erion! ... de jó nekem még kirándulás is van ?! ... jó nagy hegyek, innen sem fogok gyalogossan távozni... ahoz kicsit alulöltözött vagyok úgy tűnik...>
Fanyarul elmosolyodom, bár lépteimet nem lassítom, de most már határozottan óvatosabb vagyok.
A táj és a berendezés való igaz nem köti le a figyelmem, mihelyst nyílvánvaló hogy ami mellett elhaladok nem több berendezési tárgynál, lépek tovább a fontosabb dolgok felé. a különös nyugalom, ismerős, Én is ismerem alkalmazásának módját, bár erőssége lenyűgőző.
< kifejezetten rossz ómen, hogy pusztán a buzogányomra hagyatkozhatok >
Lépteim végül egy ajtó lapja elött torpannak meg. A fegyver nyelével emelve háromszor fogom munkára a kopogtatót, végül ha nem érkezik válasz belépek, megpróbálok benyitni a helyiségbe.

[Torozon]

(Njak)

*Válasz ugyan nem érkezik, de a harmadik kopogás után az ajtó kinyílik. Egy egyszerűen öltözött, szikár felépítésű (amennyire a ruhától látod) dzsenn férfi nyit ajtót.*

-Szalam testvérem!

*Szemeit egy pillanatra lehunyja, miközben köszönt.*

-Fáradj beljebb.

*Ahogy kilép előled, h utat engedjen egy egyszerű szoba tárul a szemed elé. Szinte semmi fényűzés nincs benne. Ízléses bútorzata egyszerűségre és praktikusságra törekszik. Ami kissé meglep, az egyedül a sárkánykép, mely a szoba padlóját díszíti. Nem megszokott a dzsad világban. Körben könyvesszekrények, egy két láda, 2 állószobor, mely dzsad katonákat mintáz, és egy teázó asztal középen. Mellette selyempárnák. A könyvesszekrények a szoba egyik felét eltakarják a szemed elől. Talán arra még folytatódhat a lakrész. A szobát 3 nagy ablak is határolja kelet felől. Kinézve virágzó réteket pillantasz meg. Nem tudsz ezzel mit kezdeni. Hol hegyek, hol jég, hol rétek...*

-Mi még nem találkoztunk, ha emlékezetem nem csal. A nevem Akrem Amhe. Hozathatok némi frissítőt?

*Szakítja meg gondolatmenetedet a férfi hangja.*

[Herold Bardelot]

(Njak)

< még ilyen pazarlást! még az ajtót is a mágia örvénye nyitja?! ennyi erővel akár az Ibarában is kamatoztathatná a tudását!>

-Szalam Néked is!
Tiszetelet tudóan meghajlok előtte és csak utánna lépek be.
< bah egy sárkány!... vajon mi jöhet még?>
Egyre jobban zavar hogy ilyen mértékű mágikus tevékenységgel igyekszik elnyűgözni látogatóit.
<akkor ezek most térablakok?! ... Én ezt komolyan mondom nem értem .. mi szükség erre? ...ennyi erővel akár egy világítótornyot is idecipeltehetett volna ...>

-Bocsásd meg figyelmetlenségemet Ahme nagyúr! Najk vagyok az Isman-Tökül ház egyik ifjabb sarja.
-Mindössze azért merészeltelek zavarni magányodban, hogy elismerésem és nagyrabecsülésem fejezzem ki a bemutatón tapasztalt látványos és stílusos kivégzés okán.

[Torozon]

(Njak)

-Köszönöm. Reméltem, h tetszeni fog minden kedves vendégemnek. Mindíg szívesen veszem a látogatókat, főleg ha népem gyermekei jönnek vendégségbe. Szolgálhatok esetleg valami finom étekkel, vagy hűsítő nedüvel?


*Miközben beszél egy pillanatra furcsa érzésed támad. Mintha valaki halkan, nagyon halkan azt mondta volna a fejedben, h segíts.... Különös. A körülötted örvénylő mágia, és az a varázslat, amit érzel, h most is hat rád szinte minden mást elnyom...aztán újra hallod. Így h figyelsz rá kicsit jobban hallod -Segíts..., de még mindig nagyon távolról. Figyelmed önkéntelenül is egy kristályra esik az egyik közeli polcon. Körülötte megannyi szépséges kő. Ez egy szivárványszínekben játszó, majd 10 centis darab. Vendéglátód is felfigyel erre.*

-Óh igen... A kristálygyűjteményem. Vannak itt a Sheral magasától a Keleti óceán mélyéig mindenhonnan ilyen szépségek.

<Segíts......>

*Próbál valami közelférkőzni a tudatodhoz, valószínű minden erejét beveti, de nem sikerül neki jobban*

[Herold Bardelot]

(Njak)

-Igazán köszönöm figyelmességed, szolgálód már kielégítette igényeimet így csillapíthattam szomjamat. Most a legnagyobb tisztelettel visszautasítanám ajánlatodat.
< ... ?#&@? ez meg ki?...>
Arcomon az izmok nem adják tanújelét annak, hogy a kellemes társalgáson kívül bármi más is foglakoztatna, és az óvatlan pillantást is megbántam már.
< ...ez nem volt szép... ezt tanultad!?! .. de talán még jól is ki lehet jönni ebből...>
-Igazán példás a gyűjtemény, mint a kapu túloldalán álló művek is. Melyek Ynev bármely könyvtárának díszére válnának. Lenyűgöző mindaz, mit itt felhamoztál, és káprázatos a környezet amit létrehoztál. Megtudhatnám mi végre ez a palota, és hogy miért pont erionba nyílik az ajtó mely hozzád vezeti a látogatóid? Ekkora hatalomnak jó hasznát venné népünk az amundok elleni harcban. Bár remekbe szabott volt az iménti bemutató elismerésem szavakkal sajnos nem kifejezhető.
Szavaim közben nyílt arccal nézek a nagyúrra és mintegy gondolataim közben sétálva kerülök a kövekhez karnyi távolságra. Az ujjaimat épp csak érintésnyire futtatom végig a kövek garmadáján, mikoron a kérdéses darabhoz érek-és a szövegben a környzetet dícsérem épp- egy rövid pszi üzenete küldök az érintés pillanatában, majd ujjaim tovább futnak és egy másikat fordítok kissé balra mintha el lett volna mozdulva.
<... mit akarsz ... ki vagy...>
Többet nem kockáztatok és még mindig negédessen a házigazdának szentelem teljes figyelmemet, a polctól eltávolodok és az egyik harcos szobrának csodálásba kezdek.

[Torozon]

(Njak)

Vendéglátod elégedetten nézi amint a köveket vizslatot majd ujjaiddal megérinted azokat. Mikor viszont az említett kőhöz ér ujjad -és sikerül elküldened szellemnyelven szóló üzentedet- megremegsz. Elméd belesajdul a hirtelen jött és hihetetlen mértékű energia áramba amely végig száguld rajtad. Egy pillanatra az éles fájdalom hatására elveszted eszméleted. Nem rogysz össze, még csak meg sem szédülsz mikor magadhoz térsz. Mindössze üveges szemekkel meredsz magad elé egy pillanatra. Közben vendéglátód mond valamit a kövekről, nem érted mit. Azonban a hang elhallgat,nem szól hozzád többet semmi, elméd pajzsait sem súrolják ismeretlen eredetű üzenetek.
- ...azok amott, azok a kékes Lapis Lazulik Shadon város alatt húzódó barlangokból vannak. Hogy miért pont Erionba? Ennek egyszerű az oka testvérem. Erion a Kalandozók városa, itt minden megeshet és mégis esik. Többet tudok itt segíteni a népemen mintha otthon lennék.Kielégítő volt számodra a válaszom?

[Herold Bardelot]

(Njak)

< b@sszus... ez meg mi a ... hogy a rák esne a mindeféle hangokba meg abba a marha fejembe hogy ilyen kíváncsi vagyok!!!>
Természetessen udvariasan figyelemmel kísérem a rövid rögtönzött ásványtani bemutatót amit Ahme nagyúr tart.
-Rendkívül élveztes Önnel beszélgetni! Ha nem vagyok túlzóan bizalmaskodó... sok ilyen amund szolgát tart még fogságban ... hasonló attrakciók céljára?
Alapossan kifaggatom még az ablakokra nyíló világokról, tájakról, a különböző művészeti alkotások tömkelegéről. Jó órányi társalgás után veszek csak búcsút Tőle.
-Igazán lenyűgőző az Ön birodalma, és meg kell hajoljak tárgyi tudása előtt is. Sajnos egyéb elfoglaltságim nem engedik hogy tovább időzek eme remek palotában. Engedelmével és bízva, hogy eme találkozást minél hamarabb megismételhetjük a távozás hímes mezejére lépnék.
Amenyiben nem ad útmutatást arról, hogy hogy is lehet innen visszajutni Erionba azért ezt is megkérdem tőle, mielőtt vaktában bolyongani kezdenék a palotájában.
Ha tudok akkor visszatérek a fogadónkba és apámat vagy nagyapámat keresem.

[Torozon]

(Njak)

-Csak egy párat-mosolyog hűvösen Ahme.- Persze úgy bánok velük ahogy megérdemlik de attól félek ezt a témát most hanyagolnunk kell...
Lasan élvezhetően csevegtek a különböző érdekes és még érdekesebb egyéb iránt nem köznapi témákról közben Ahme megvendégel egy kis teával is.

-Remélem hogy úgy lesz. az istenek segítsenek dolgaidban testvér!-mondja majd a szoba egyik elfüggönyözött bejáratához kísér. Kint két őr kisér tovább egyenesen a kijáratig.Visszafelé van időd megfigyelni a palotát ami sem termetével sem díszítettségével nem múlja alul hasonló az Ibara homokjában épült társit.
Hamar a díszudvaron találod magad, egy szolga siet elég egy almásderessel a kezében és némán megáll előtted várva hogy felszállj a lóra.

[Herold Bardelot]

(Njak)

A búcsúzás és a társalgás már nem annyira, mint az események következményei foglalkoztatnak, ám van ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni...
Hidegen és elutasítóan nézek a lóra és a szolgára.
-Ez meg mi?!
***
-Hol van Mutaszasi és a testőreim?! Hol a hintóm ?!?