Fekete Kastély (ÚTK)

[Togar]

Zenir Argun

-Rendben, kifizetem az 1 aranyat egyenlőre úgy is csak egy éjszakát szándékozom maradni.Holnap utazom tovább úgyhogy csak reggelit kérek.A nevem Zak Kars és még egy kérdésem lenne az éttermet merre találom.Felmennék a szobámba lepakolni és jól esne valami meleg étel rég volt hozzá szerencsém.

Megvárom míg elveszi a pénzt és beír a könyvbe, különben semmi köze hozzá hogy hívnak.A nővel különösebben nem foglalkozom mivel sok a testőr körülötte bár nem értem tíz méter utra minek ennyi testőr.Át fut a fejemben lehet menekül valaki elől ezért vannak körülötte ennyien.Csak nehogy az legyen hogy rossz helyen rossz időben, amilyen az én szerencsém.Ha megmutatják hol a szobám felviszem a cuccaim és lepakolok. Majd csak a kardom marad nálam és a lanom úgy megyek le az étterembe enni valamit és szétnézni kik laknak még a fogadóban rajtam kívül.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Zenir Argun
__________________________________________________


A pultos szépen beírja a nevet a könyvébe, majd eltéve az egy aranyadat eléd tesz egy - a mögötte lévő kulcstartó tábláról levett – kulcsot.

- Üdvözlöm hát újra minálunk uram! A 22 –es szoba lesz az Öné. A második emeleten jobbra a folyosó végi ajtó. Remélem, elnyeri tetszését. Az étterem azon az ajtón keresztül érhető el, de van rá lehetőség, hogy a lakosztályában étkezzen, ha kívánja. – mutat a mögötted lévő üvegezett kétszárnyú ajtóra.

Felsétálva a második emeletre megállapíthatod, hogy az első szint elég nagy nyüzsgéséhez képest ez a szint csendesnek mondható. Vörös szőnyeggel borított folyosó, faragott és intarziás lambéria. Parázsgömbök és fali kárpitok emelik a folyosó értékét. Lépteidet elnyeli a szőnyeg, annyira puha. Szinte vétek csizmával lépni rá. A folyosó végén megtalálod a 22-es ajtót.
A kulccsal benyitva egy fényes és tág lakosztályba lépsz.

Puha szőnyegek, nagy ablakok, erkély, szekrények, egy kis italosszekrény, szépen faragott bútorok. Egy kanapé és két fotel. További két ajtó. Az egyik egy hálószobába nyílik, ahol még több puha kárpit és szőnyeg várja a fáradt utazót. A másik pedig egy fürdőszoba, ahol márvánnyal kirakott kisebb medence kényezteti a felfrissülni vágyót. Az egyik falon embermagas tükör, mosdótál és pult. Díszes törölközőtartó és szennyes-kosár. Innen nyílik még egy saját árnyékszék is. Igazán pazar szállás…

Miután lepakoltad felszerelésedet visszasétálsz a földszintre, ahol az éttermet látogatod meg. Több asztal, minden asztalnál négy székkel. A terem túlsó végében egy fellépő pódium. Az ablaksorral átellenes oldalon a konyhába vezető kétszárnyú ajtó, a hátsó sarokban két diszkrét ajtó – az árnyékszékek felé.
A terem egyik részén két-két összetolt asztal alkot egy-egy nagyobb asztalt.

Jelenleg egyedül egy pincér és egy öregúr tartózkodik itt. Az előbbi ácsorog, az utóbbi az ebédjét költi. Mindketten felnéznek érkezésedre.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Ránézek kicsit fáradtan, de hosszabban a pultosra. Aprót sóhajtok és hűvösebb tekintetet villantok rá.*
- Emlékszem, hogy mekkora összeget mondott. Egy napi szobáért kell fizetni előre ami a lakosztállyal és a kilenc szobával összesen 1 arany és 9 ezüstöt tesz ki.
Úgy gondoltam, hogy nem lesz baj, ha 3 aranyat adok előlegbe előzékenységükért, szolgálataikért... - *az egyik aranyat visszahúzom* - Akkor így rendben lennénk a szobafoglalással és a többit kijelentkezéskor fizetem meg. A szállásokat és a fogyasztott étel/ital árakat.
*Nem várok választ, hanem egyszerűen ott hagyom a két aranyával.
Az istálóban a karaván többi tagját tájékoztatom a szobák állásáról, felosztásáról. Damalt a szobájába vitetem, természetesen én is velük megyek. A többiek addig pihenhetnek - de ha szólok bárki a rendelkezésemre álljon! Így amíg a felcser el nem ment Damaltól mindenki maradjon a szobájában.
Damallal nemigazán tudok mit kezdeni. Keresek vizet - vagy kancsóban, vagy más tárolóedényben. Megnedvesítek egy kendőféleséget, vagy egy kis kézitörölközőt a felszerelésünkből és azt a homlokára teszem. Most már csak várok, aggodalmasan.*
<Ha ez az ember meghal nem is tudom mit fogok csinálni a karavánnal... >

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

Sharifah

- Köszönöm, asszonyom. – hajol meg feléd a pultos, majd felvezeti a kapott összeget a nagy könyvébe.

A kíséreted nagy zajolás közepette igyekszik elfoglalni a szállásukat, a te holmidat is magukkal hurcolva.
Immár Damalnak szenteled a figyelmedet, a találsz egy mosdótálat is a kád mögé betolva. Abba engedsz vizet, így hamar nedves kendő kerül Damal homlokára.

Alig negyedóra várakozás s aggódás után kopogás hallatszik az ajtó felől, majd egy ösztövér, pápaszemes férfi lép be.
Karvalyorra és keskeny szája felett hideg-kék szemek villannak rád.

- Jó napot. Én vagyok az orvos. Megvizsgálnám a beteget. – majd minden további szó nélkül leteszi a táskáját az ágy mellé, és Damal vizsgálatához lát.
Fürge ujjakkal nyomkodja, simítja végig a verejtékben úszó férfitestet, majd a jobbára már beheggedt sebeket veszi sorra.
Néha hümmög egyet, majd komoly arccal néz rád.
- Ez a férfi igen komoly állapotban van. A sebesüléseiről kapott fertőzés lángol a vérében. Pár nap alatt talpra tudom állítani, mondjuk 5 nap múlva már útnak is kelhetnek. Viszont szükség lesz gyógynövényekre és kencékre.

Egy papírlapot, kalamárist és írótollat vesz elő, majd több sorba leírja a szükséges szereket.
- Ezekre lesz szükség, a Piacon bárki beszerezheti őket. Van egy bolt az Északi Cikken, ott mindent megkaphat: Ili füvesboltja. Ám azt tudnia kell, nem vagyok olcsó gyógyító. Naponta 2 ezüst a díjam. Ha meg azonnali gyógyulást szeretne, akkor azt ne tőlem várja, forduljon paphoz.

S ezzel összecsomagolja a vizsgálathoz elővett szerszámait, majd várakozóan néz rád a hideg tekintetével.

[Thor]

(Graion Dennirwen)

<Lehet nem jó ötlet sokáig itt hagyni a lovakat, ki tudja milyen népség él erre.>

*Leguggolok Varangyhoz, és megsimogatom a fejét. Majd a tudtára adom, hogy most az lesz a dolga, hogy itt szépen leül, és vigyáz Szépségre, és Foltosra. Ezután megyek be a fogadóba.

// A kutya idomítva van, és elméletileg hallgat a gazdája parancsaira.//

*Illedelmesen megvárom, míg a vendéggel foglalkozik az inas, addig is oda megyek a táblához, és a rajta lévő papírokat olvasom. Természetesen a legjobban az a nagyobb papír érdekel, melyen csak pár írás van. Ha végzett a vendéggel, akkor oda lépek a pultoshoz, és üdvözlöm.

-Jó napot. Én Apol mestert keresem. Megkérhetném, hogy ha itt van, vezessen el hozzá?

[Togar]

Zenir Argun

Na ilyen tág és puccos szobám se sűrűn volt még, bár annyira nem is igénylem.Mivel ez van ezt kell szeretni, rutinosan körülnézek megnézem milyen magasan van az ablak ha esetleg menni kell ne érjen meglepetés.

Lemegyek az étteremben és leülök az egyik ablak mellé megvárom míg odajön a pincér és rendelek valami sültet és köretet.Miközben várom hogy hozzák bámészkodok egy sort.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*A parkot, a házakat, a testőrséget megnézem, figyelem, fürkészem csak úgy kíváncsiságból, nézelődés céljából.
Közben azon elmélkedem, hogy ahol bejöttem ott nyomornegyed van, itt meg főúri csillivilli tisztaságú minden.
Meghallva a lónyerítéseket és megérezvén a nemes bűzüket arra veszem az irányt. A kapuhoz érve megállok alaposan szétnézek. Ha megbizonyosodok arról, hogy ez itt tényleg a fogadóhoz tartozik, akkor be is lépek lovastól, kutyástól, s keresek egy olyan személyt akire állataimat rábízhatom.*

[Yvett de Crei]

Sharifah

*A kopogásra az ajtóhoz lépek és kinyitom. Sejtem az orvos, de csak akkor tárom szélesre az ajtót, amikor be is mutatkozik.*
- Üdvözlöm Uram! Természetesen... - *állok el előle, mögötte pedig becsukom az ajtót. Árgus szemekkel figyelem mit csinál. Szavai megörvendeztetnek - több szempontból is. Egyrészt felépül Damal - ez jó hír; másrészt... van egy hetünk... és az pont elég számomra, vagyis az idő számára, hogy kedves férjuram végképp letaszítódjon a kereskedők lába alatt lévő vékony pengeélről... - és ez is jó hír számomra.
Hálás, kicsit könnybe lábadó szemekkel nézek az orvosra.*
- Nagyon köszönöm! Az Ön hozzáértése tökéletesen megfelel számomra, számunkra.
Ezekért a kencékért magam megyek el azonnal. - *kérem/veszem el tőle a papírost. Kultúrámnak megfelelően hajolva hagyom el a szobát, majd a földszintre sietek Ennohoz.*
- Bocássson meg, de egy kis útbaigazítást kérnék. Hogy jutok el a Piacra, Ili füvesboltjához?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

A nagy kapu a mellékutcában minden bizonnyal a fogadóhoz tartozik. Mivel mögötte egy tágas udvart, sürgölődő lovászfiúkat és egy zöldbe öltözött fél elfet pillantasz meg, aki éppen egy szekér „leparkolását” irányítja. Látsz egy istállót és egy kocsiszínt is.
Érkezésedre a zöld ruhás alak hozzád sétál.

- Üdvözlöm a Merrun Ékében, uram! Én Khossimel vagyok, a fogadó lovásza és istállómestere. Nyugodtan hagyja itt a lovát, mi gondját viseljük. Azon az ajtón keresztül juthat a fogadóba, ha meg kíván szállni nálunk. – mutat az istálló melletti egyik ajtóra. – Csak át kell vágnia a kerten és a szépen faragott ajtón a recepcióhoz juthat. Ha kívánja az egyik inasom elkalauzolja.

S míg válaszod várja, pár intéssel a helyére irányítja a szekeret a kocsiszínben…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

A doktor rábólint szavaidra, majd a felöltőjét levéve a beteg mellé lép.
- Rendben van asszonyom, addig én vigyázok a sérültre.

A folyosóra kilépve látod, hogy a karaván tagjai már elfoglalták szobájukat és parancsod szerint mindenki a szobájában várja a további utasításaidat. Egyedül az egyik szolgálód várakozik az ajtód előtt.

- Parancsolsz valamit szolgálóidtól, asszonyom?

Míg a földszintre sietsz, szó nélkül követ téged, várva hogy válaszolj neki. Ám te a pulthoz sietsz, ahol Enno éppen a nagy könyvbe irkál valamit. Jöttödre felnéz és halvány mosollyal várja hogy megszólísd.
A kérdésedre bólintva válaszol:
- A Piac innen a következő tér keletre. Ha kilép a fogadóból és jobbra fordul, akkor az első sugárúton kell elindulnia keletnek. A következő tér a Piac tér lesz. A piac északnyugati oldalán megtalálja Ili füvesboltját. Bár drága üzlet, mindent megtalálhat egy betegnek, ami csak kell. Ajánlom, hogy jelentősebb összeggel induljon el, és ha teheti, ne egyedül menjen. A merruni tolvajok igen szemfülesek…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Graion
__________________________________________________

A kutyád szófogadóan leül a lovak mellé, míg te besietsz a fogadóba.
A vendég, aki eddig a pultossal beszélgetett, besiet a jobbra eső kétszárnyú ajtón, a pult mögött álló férfi pedig rád emeli tekintetét.

- Jó napot Uram! Igen, Apol Mester nálunk ebédel épp. Ha azon az ajtón befárad az étterembe, ott megtalálja. – mutat az immár mögötted lévő ajtóra.
Megfordulva egy szépen faragott kétszárnyú ajtót látsz, sarkig kitárva. Szinte az ajtóval szemben, egy távolabbi asztalnál egy öregember ebédel épp, elgondolkodva kanalazva tányérjából a levesét. Egy pincér épp az előbb belépő és helyet foglaló férfihoz igyekszik.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Zenir Argun
__________________________________________________

A pincér hozzád lép és felveszi a rendelésed. Majd meghajolva távozik.
Nézelődéssel ütöd el az étel megérkeztéig az idődet.

Az étterem hangulatos, és makulátlanul tiszta. A már ebédelő öregúr éppen a levesénél tart, elgondolkozva néz maga elé, majd felrezzenve téged vesz szemügyre. Ősz haja kissé ritkás már, ráncoktól szabdalt arcában viszont még élénk szemek villognak. Egyszerű ruházata tiszta és előkelő származásra utal.

Az ablakon túl a város éli életét. Valaki a park szélén hagyta két lovát és a kutyáját. Többen meg is nézik ezt maguknak, sejthető, hogy hamarosan lába kel az állatoknak, legalábbis az eddigi délvidéki tapasztalataid szerint…
Egyébként teljesen átlagos városi forgalmat láthatsz az úton. A parkban is sétálgatnak emberek, jobbára fiatal hölgyek s idősebb urak.

Az étterem ajtaján egy kámzsás köpenybe rejtőző alak lép be, majd az éppen ebédelő öreg felé néz.
Az öregember épp ezt a pillanatot választja, hogy feléd intsen kissé.

[Togar]

Zenir Argun

Látva a kinn hagyott lovakat és a kutyát elcsodálkozom a bátorságán. Hiába van tanítva a kutya magam is számtalan múdot tudo rá hogy elvigyem a lovakat.Ráadásul a délvidékiekben elég gyakori a nomád vér és könnyebben szót értenek az állatokkal mint mások.DE hát ő tudja ezután megnézem magamnak a belépő alakot valószínű ő hagyhatta kinn a lovait, bár ezt nem tudom mert nem láttam.MEgnézem magamnak az őreget is.Azt tudom hogy semmit nem jelent a ruházat, ettől lehet nemes is ahogy a pincér ott állt mellette nem hinném hogy egyszerű utazó.Mikor az öreg felém int nem tudom mire vélni a dolgot most menjek oda vagy az idegennek mutatott rám. Mindenesetre figyelem tovább és egy kicsit hátrébbtolom a székem hogy könyebb legyen felpattanni.Megjártam egy két kocsmai balhét már.

[Thor]

(Graion Dennirwen)

-Köszönöm a segítségét. -* Intek a pultos férfinak, és belépek az ebédlőbe. Egy pillanatra megállok, és körbe nézek, majd az öreg férfi felé indulok. Ha odaértem megfelelően köszöntöm.

-Jó napot, a nevem Graion Dennirwen. Apol mesterhez van szerencsém? -* Kérdezem, de még nem veszem le a csuklyát a fejemről.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Graion, Zenir Argun
__________________________________________________

Graion

Az étteremben az öregemberen és az új vendégen kívül csak a pincér tartózkodik. Kizárásos alapon az öregember az, akit te keresel.
Hozzá lépsz hát, és köszöntöd. Lépteidre feléd fordul és megereszkedett bőrű szemhéja alól vizslató szemmel mér végig.

- Jó napot Graion Dennirwen. Kérem foglaljon helyet. Nagyon örülök, hogy a régi barátom nem utasította el kérésemet, bár megtehette volna. Hiszen már ő sem fiatal, ám az esze – úgy látom – még mindig jól vág. Egy fiatal testben öreg lelket küldött. Jó választás… - hümmög.

- Fiatal barátom, kérem foglaljon helyet. Nem éhes? – mutat az asztal feléd eső részén álló székre. – Megvárhatom, míg eszik valamit, én ráérek. Most amúgy is el kell halasztanom a délutáni sétámat, sajnos itt kell bezártságban, várakozással tölteni az időm… Ha esetleg mégsem enne semmit, akkor kérem, meséljen. Hogy van mostanság a régi barát, hogy mennek a dolgok délen? Onnan csak ritkán kapok sajnos híreket. És azt is elmesélhetné, hogy pontosan milyen instrukciókat is kapott eddig?

Zenir

Az idegen férfi – anélkül, hogy csuklyáját levetné – az öregemberhez lép, majd élénk beszélgetésbe merülnek.
Közben a pincér kihozza az ebéded, és te jóízűen hozzá is látsz.
Az ablakon keresztül látod, hogy a lovakat immár többen is megnézik maguknak, egy férfit pedig a kutya vicsorgása ijeszt csak el attól, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön a lovakon található holmikkal.
A fogadó ajtaján pedig alak lép ki, majd siet el valahova.