Sherali kalandok [OM-UT]

[Navaratna]

(Wenla)

Az ajtó túl oldalán egyik szemöldököm felszalad.
- Mi ez, Darton népgyűlést tart halálközeli élmény gyanánt? Szerintetek a dédnagyanyám is itt van?
Az elf megszólal, és én szemem törölgetem, nehogy könnyesen felröhögjek.
- Önként. naná. Beugratott egy törp, hogy ugyan, nézz már be az ajtó mögé, mert ez a sorsod, bla bla bla. Legalább ne beszélne félre ez az elf. Ha már olyan öreg, ne gügyüljön meg
Lenézek a földre, Ryelhez hajolok:
- Hol NEM zajlott valami bazi véres démonikus csata Yneven, hm? Bármelyik faluvégi összedőlt budiról kiderülhet, hogy oda rottyantott egy halálúr, vagy frász tudja mi
Ama gonosz neve nekem semmit nem mond. Talán olyan ősi, hogy szétporladt időközben A továbbiakban Ryelt, meg aki a mieink közül még ot van, azt szórakoztatom közbepofázásommal:
-Figyuzzatok, ez nem kamuzik? Semmilyen démoni inváziót nem láttam. Ha a faluban egy olyan bestia tolta volna elém az italom, vagy a fürdős néni szarvakkal ékesítve vakarta volna a farka tövét, miközben bőrszárnyaival legyezi forró vizem, még el is hiszem. No meg, Yneven olyan sok hely van, hogy hipp-hopp, bármelyik nap odabiggyeszthetek egy birodalmat? Ahhoz nem több kéne? Nép... hadsereg... gazdaság... elismertetni a határokat... Na, valaki, államigazgatást nem tanult egyikőtök se? De szerintem nem úgy megy, hogy Alsóröcsöge falva kihúzza magát, kijelenti, mától ország, és a falu legvénebb tagja onnantól király! Ezsem megűll, milyen bugyuták ezek a démonok! Meg kik törögetnek pecsétet? Az ittmaradt rövid életű birodalom expolgárai? vagy mi? Az a hű de homályos szekta?
Egyre inkább hiteltelennek tartom az elf paráját:
- Persze, mert szokás mitikus világok közötti harcokat csak úgy eltitkolni, vazze. Én kitenném a kirakatba, hadd tudjon róla mindenki, hogy legközelebb ekkora szívás ne történjen. Itt valami bűzlik! Tojok én a pecsétekbe, azt elhallgathatják, no de a sztorinak közkézek kéne forognia! Ezek saját maguk alatt vágták a fát... Gyér... Méghogy óv minket! Butulásban tart! Akli kitalálta ezt a megoldást, nagy paraszt!
A kérést végképp nem értem:
- Mit kéne óvnunk? Ha senki se hallott róluk pecséteket? Na ne már! Ami nincs meg, de nem is támasztja alá semmi se egy hibbant elf szövegén kívül, hogyan is kéne? Minden kívéncsi lény elől? Akkor mondjuk ha Csuris ráizgul a dologra, vágjam el a torkát? Meg mire valók a francos istenek? Szarozzanak ők ezzel, ne én! Ők a kemény csajok és csávók, majd lejönnek megint, vagy ideeresztik szolgáikat, oszt' rendet vágnak, és megint eltussolnak mindent, annak rendje és módja szerint. Meg hallottátok, kimegyünk az ajtón, és csorogni fog a nyálunk. Meg ez nem önkéntes dolog, hanem majd viszketni kezd a seggünk, ha történik valami ezzel a nemlétező pecsétes dolgokkal, és hiába vettem meg álmaim házát birtokkal, nem élvezhetem, mert kiver a dikóból ez az átok! Akár igaz, amit ez nyomot, akár nem, itt "ezt te választottad!"- burokba csomagolt kényszerítés! Minden más melléduma! Hapsikáim, ti ennek bedőltök? - nézek kételkedőn a többiekre.
"Én és leszármazottaim! Kösz, én nem szaporodom "
Vége a műsornak, fanyalogva állok. A krikszkrakszokkal teli hely nem nyűgöz le.
-Mondtam már, hogy p*csám ki van? Te meg mitől rosáltál be? nehogy leborulj már elérzékenyedett állapotodban!-vakkantok Ryelre.
- Szrájkolni fogok. jaja. Ez kib*szás. Tőlem Csuris meg is döngetheted az ajtót... - nézek komoran.

[Lorin O Krell]

Ryell

Wenla monológja nagyon megviseli. Annyira nagyon hogy először körmével saját arcának esik aztán miután rájön hogy, elég fájdalmat szerzett a mai napon mintsem hogy még önmagát is kínozza.
A démonos mondókára meg a birodalmak születésére már nem tud mit kezdeni dühével ezért gúnykacajban fakad ki.Aztán kcsiit lehiggadva elgondolkozik hogyan is magyarázza meg Wenlának ezen dolog fontosságát.
<<Hm...lássuk csak... miben jó ő? ...Ivás...dettó, valamely tudomány? Nem...énekek és versek! Ezaz tökéletes... Marses!>>

-Szemében csillan feketén a sötét éj
Hangjával pusztítást hoz a förgeteg
Nem ostoba, nem szörnyeteg
Egyszerű gyilkos, tökéletes
mikor a remény elhal s e vész
lelked ezer darabra tépi szét.

Ezután egy kis hatásszünet tart majd befejezi.:
-Így ír Dequator Marses a démonokról... remélem nem kell tovább magyarázom.
<<És azt is remélem megtaláltam a közös nyelvet vele...>>
-Rendben.Ragdox, nyisd ki az ajtót!-mondja ki végül mivel Ragdox valószínűleg nem talánokra hanem utasításokra várt. <<Remélem>>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Togar]
Helyszín: Sheral hegység
Időpont: Tavasz közepe, 2.nap, este
Résztvevők: Mindannyian
____________________________________________________________

Ragdox kinyitja az ajtót könnyen egyszerően nyílik.Az ajtón túl látjátok a két törpét épp egy terített asztalnál ülnek és várnak valószínűleg rátok.Ragdox kilép az ajtón és sorba utánna a többiek.Mikor az utolsó ember is kinn van az ajtó bezáródik és eltűnik ahogy az összes többi is.Az asztalon mindenkinek van teríték és a közepén lévő tálból finom illatok terjengenek a levegőben.A törpék csendben figyelnek titeket és intenek hogy foglaljatok helyet az asztalnál.

[Shalar un Daleien]

(Ragdox)

*Miután kiléptem az ajtón, és tapasztalom, hogy újra a törpék társaságát élvezzük, kicsit meglepődök, de nem tart sokáig. Mikor megcsapják az orrom az illatok, egyből asztalhoz ülök. Majd, ha többiek is helyet foglaltak, neki is kezdek, közben persze figyelek a többiekre. Biztosan megbeszélik az elmúlt történéseket, melyekhez jelenleg nem tudok mit hozzászólni...*

[Lorin O Krell]

Ryell

Amikor Ragdox kinyitja az ajtót egy percre a halálfélelem járja át testét de aztán mérhetetlenül megnyugszik. Legalábbis azt hiszi. Remegő tagokkal még mindig kissé kába tudattal indul kifelé a helyiségből. Legszívesebben most helyben összeesne és elmerülne a mindent elfelejtő álmok tengerében egyedül társaira és saját kíváncsiságára tekintettel nem teszi.

Nagy nehezen oda támolyog az asztalhoz majd helyet foglal. Nem szól, csak az elhangzottakon gondolkodik. Ha Wenla közben válaszol is figyelmen kívül hagyja.Az elé tett ételekkel sem foglalkozik... egyenlőre.
<<És most? Tiszteletreméltó hosszúéltűek és egyék nagyhatalmú izé mizék... mégis mihez kezdjünk? Hogyan tovább? Védjük a pecséteket...de hogy? Se erőm...se hatalmam...se semmim! Pyarron messze, és még annál is meszebb mivel engem senkinek vélnek ott. egy kósza elzüllött tanítványnak aki a rossz útra tévedt...... Ha legalább a mesternek üzenni tudnék, de túl messze van ahhoz. A térmágiám pedig korántsem olyan remek hogy bármit is eljuttathassak hozzá.>>
Egy pillanatra megakad a gondolatsorban és eszébe jut a medál amit a levéllel együtt kapott.Előkotorja zsebéből majd elmerülve annak történetében -mármint amit tud róla- feltesz egy halk kérdést.
- Vajon a te rejtélyedre mikor kapok választ?

//Off.: egy kicsit sötétebbre váltottam hogy látszódjon.//

[Niobe]

( Nasha )

* Ryell reakcióját látva elmerengek azon, hogy ez a nő előbb-utóbb kikészít mindenkit a hülye szövegével. Amint kinyitja Ragdox az ajtót, meglátva az ismerős törpéket megnyugszom, és magam után húzva Chint átmegyek az ajtón. Gyorsan leülök az asztalhoz. Mivel már nagyon kezdek éhes lenni, nem habozok sokáig, szedek magamnak a tányéromba a finoman illatozó ételből, és ha van valami innivaló, esetleg egy kis bor, azt is töltök a poharamba. Majd csendben elkezdek falatozni. *

< Ennyi információ elég volt nekem egyszerre, kell egy kis nyugalom, hogy gondolkodhassak és különben is éhes vagyok. >

[Navaratna]

(Wenla)

Ryel mondókáját értem, de azt nem igazán, mit akar ezzel burkoltan közölni.
-Bocs, de nem tudom, milyenek a démonok. És nem veszem be, hogy most valami ilyenhez lesz közünk. Ha meg mégis, béke porainkra, Dartonnál találkozunk. Ilyen ügyhöz hősök kellenek, nem lepukkant banda.
Fejem ingatva lépek át az ajtón és ledobom magam az asztalhoz. Nem véleményezem az odaát látottakat, hervasztónak találom, hogy a nagy handabandázás közben minket szekálnak.
-Odaát lelkileg megerőszakolták, és most kissé érzékeny-mutatok a törpöknek Ryelre.
Étvágyam egy csepp se, megfeküdte a gyomrom a sok beszéd odaát.

[Lorin O Krell]

Ryell

Miután Nasha jóízűen neki lát az ételnek egy pár pillanatig fiyeli majd elkapja róla tekintetét és egyenesen Chadwick felé fordul.
-Chadwick, ugye te értesz az ékszerekhez? Lehet hogy tévesek értesüléseim de úgy hallottam hogy valamennyire minden törp ért a kis csecsebecsékhez. Ki a kő csiszolásához ki a fém olvasztásához ki pedig az összerakásához. Tudnál nekem segíteni? Tudnátok?-ismétli meg ezúttal a másik törpre is tekintve.-...ezt-teszi ki eléjük az asztalra az amulettet.- különös körülmények között szereztem. Nem tudom mi ez, vagy mire jó, számomra nem mond többet a kinézeténél.
<<Inentől hiábavaló titkolózni... ha az elfnek igaza volt akkor...ááá mindegy.>>

[Navaratna]

(Wenla)

-Te közhelyeken nőttél fel, Ryel, ne mondjátok már, hogy ez minden törpére igaz, csak azért, mert törpének született! Ezzel az erővel minden elf faimádó, állatsimogató gőgös tuskó, minden hóhajú vért köp, minden miazmás szörnyszülött, aki hegymélyekben lakik, már a reggelt is amit kívánok, az lesz szóval kezdi, és a többi! Szerintem menjünk végig minden népen, és hasonlókkal gazdagíthatjuk beidegződésünket. Szeretnék már intelligens zombival találkozni és galambszerető hullasétáltatóval, továbbá egy törppel, aki megcáfolja, hogy fajtájának minden tagja kivétel nélkül perverz vonzalmat és értelmet társít a föld méhének cuccaihoz.

[Sessaryen]

(Chin)

Engedve Nasha húzásának, átlépek az ajtón. A terített asztal láttán megkordul a gyomrom, így leülök az asztal mellé és Nashára mosolyogva nekilátok az ételnek.
Érdeklődve hallgatom Wenla és Ryell mondanivalóját, majd legyintek egyet.

- Szerintem túl sokat gondolkoztok, ráadásul Wenla kissé sötéten is látja az Életet magát.
De ez az Ő gondja.
- Szerintem inkább azzal foglalkozzunk ami előttünk van - mutatok az asztalra. - Aztán talán az is kiderül, hogy vendéglátóink pontosan mit is várnak tőlünk. Mert én még mindig nem tudom, csak meghallgattam egy szép beszédet, amiből nem igazán értek semmit...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Togar]
Helyszín: Sheral hegység
Időpont: Tavasz közepe, 2.nap, este
Résztvevők: Mindannyian
____________________________________________________________

Az ételnek jó illata van és aki eszik belőle az ízletesnek is találja. Valamilyen levesféle lehet benne hús és zöldségek. Miközben esztek Chadwick válaszol a kérdésekre.

-Nos amit odaát láttatok az elsőre kissé értelmetlennek tűnik, megesküdtetek hogy megvéditek a pecsétet emiatt vagytok itt. Eléggé el van rejtve de a kalandozók elől nem lehet elrejteni azok mindig ott mászkálnak ahol nem kéne. Jó két három hónapja kezdődtek ezek az események amiket elmondott nektek Thurza Dephiron. Ő a szomszédjára gyanakszik és arra hogy a földje kell neki. Nekem viszont erős a gyanúm, hogy más áll e mögött mert egyik napról a másikra nem szokás felrúgni évszázados békét errefelé. Mert itt a pecséten kívül, amiről nekik sejtésük sincs, nincs más semmi és ezt mindketten tudják, a semmiért nem szokás háborúzni. Emiatt gyanítom, hogy valaki telebeszélte a szomszéd földbirtokos Avraham Vrym Offell fejét. Valami olyasmit ígért neki ezen a földön amiért úgy gondolja érdemes harcolni, és harcol is csak nem nyíltan, mert akkor mások közbelépnének.Nektek ezt a valakit kellene megtalálnotok. Ryel ez a medál egy mágikus tárgy ezzel bárhol is vagy a pecsét közelébe tudunk teleportálni ha szükség van rá, a tekercsekben vannak az utasítások. Természetesen aki a közelben van annak nincs szüksége ilyen amulettre. Ezen okok miatt kerültetek ide, mindenki azt hisz a felhajtók küldtek titeket és ez maradjon is így. Annyit tudunk, hogy akikkel a bányánál találkoztatok azok az erdőben lévő elhagyott házból jöttek.
Maga a ház valaha erdész ház volt és szállást nyújtott az eltévedőknek is de már jó pár évtizede nem használják, azonban nemrég nyomokat láttunk körülötte, de senki nem volt benn.

Közben visszadja a medált Ryellnek és ő is nekilát az evésnek.

[Lorin O Krell]

Ryell

Csendben hallgatja végig a törpök mondandóját. Aztán lassan evésbe kezd. Úgy a második kanálnál elkezd nevetni.
-Hahaha...hahaha...hát ilyen nevetségesen egyszerű? És voltam olyan ostoba hogy, magamtól nem jöttem rá. Már csak azt kéne tudnom a Mester hogyan juttatta hozzám?Hahahahahahahaha...hülye vagyok, igazad volt Wenla...- tovább folytatja a röhögést.
<<Térmágia. Amiben én sosem voltam elég jó, pedig annak kellet volna lennem.>>
Miután kinevette magát, ismét visszatér az evéshez. Ám meg elégszik pár falattal.
Mikor a többiek még javában esznek feláll az asztaltól elvonul valami csendesebb sarokba vagy valahová a fal mellé és először lecsatolja kardját leteszi táskáját, aztán kényelmesen elhelyezkedik a földön . Szemei lehunyja és meditálni kezd.
//10 perc meditálás.: 20 pszipont//
Miután végzett feltölti manapontjait is.
//Kivonás 7 pszipont 2 kör=> 20 MP//

[Niobe]

( Nasha )

* Érdeklődő tekintettel nézek először Ryellre, majd a törpékre amikor a medál előkerül. *

< Hát én speciel nem emlékszem, hogy megesküdtem volna a pecsét megvédésére, de mindegy. >

* A medál és a tekercs titkának egy részére fény derült, de egy dolog még mindig zavaros ezzel kapcsolatban. Mielőtt a kérdésemet feltehetném a törpéknek, Ryell kissé őrült nevetése tereli el figyelmemet. Megütközve nézek rá, majd miután leül a sarokba meditálni, visszafordulok a törpékhez. *

- Árulja már el nekem, hogy ha ez annyira nagy titok, akkor a mesterem honnan tudott róla, és mi történt volna akkor, ha nem veszem el a levelet és a medált, hanem továbbállok, és élem tovább pusztító életemet? Most nem lennék itt, vagy semmiképp nem kerülhettem volna el a sorsomat?

[Navaratna]

(Wenla)

-Csingnél a pont...-morgom, én se értek lassan már semmit se. Mivel a kaja ingyen van, tettetett vonakodással falni kezdek... Majdnem félre is nyelek:-Én nem esküdtem meg semmire sem! Te mondtad, toljam be a képem! Vagy az egyet jelentett a szívással? Odabenn sem állt elém illedelmesen senki sem, hogy hé, izé lánya izé, akarod-é a pecsétet védeni?! Ez így nem érvényes!
Teljesen felrántom magam:
-Mi a túrónak kéne ide meg oda pattogni varázstárgyakkal?! Milyen erdei ház? Helyinek nézek én ki, akinek minden hangyaboly ivókomája? És ha én most azt mondom, kalap kilincs, istenek veletek?-pattanok fel kivörösödött fejjel.

[Sessaryen]

(Chin)

Kissé felhorkanok az étel mellet. Kivételesen Wenlának adok igazat. Részben. Milyen baromság ez már? Aztán elkezdem hangosan kimondani a gondolataimat, egyiket szőve a másikból. Általában így jobban megy a gondolkodás.

- Ilyen az én formám. Már épp azon kezdek el gondolkozni, hogy talán nem is a létezés csúcsa az alkoholmámor, mikor jön két törpe, egy ajtó és az egészből semmit sem értek.
- Védenem kell egy valamit, amiről most hallok először, bár szerintük felesküdtem rá. Hmm... - vállat vonok, - végül is nekem oly mindegy, hol találom meg a harcom. Momentán éppen ráérek. Ráadásul, - ha jól értettem a vendéglátóinkat, - a szomszéd földesúr áll a dolgok mögöt, bár csak mint madzagon rángatott báb. Minket meg úgyis azért fizet a gróf, hogy derítsük ki, mi folyik itt.

Úgyhogy részemről, ha befejeztük az étkezést, akár el is nézhetünk a vadasházba... vagy hova.

- Nincs igazam? - nézek Nashára, miközben egy üveg bor után tapogatok.