Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétány előtt
Időpont: reggel
_______________________________________________________________


*A két őr furcsálkodva méreget mikor megszólítod őket.*
- A park nyitva van kisasszony. A kapu csupán a nemszívesen látott vendégek miatt van zárva. Ön természetesen bemehet a parkba... - *mondja az idősebbnek látszó katona kifogástalan közös nyelven; társa nyitja is a kovácsoltvas személyi bejáróját a nagykapuból.* - Egész napos kikapcsolódást nyújthat Önnek a park kisasszony. Sok látnivalóval, érdekességgel. Épült bent két étterem is, ha megszomjazna, megéhezne kegyed. Ezen éttermek valamelyikében pedig ha gondolja vezetőt is fogadhat, aki megmutatja a híresebb személyek szobrait, s mesél kicsit az életükről, munkásságukról. Kellemes kikapcsolódást kisasszony! - *mondja még az őr. Szívélyes, de nem nyálas. Őrajta nem érzed azt a tiszteletadást, (mondjuk ki: s**gnyalást) amit a tegnapi tiszt levágott.
A másik katona nem szól, csupán türelmesen vár a nyitott kapu mellett, hogy végezzél a beszélgetéssel társával, s belépj a kertbe.*

[Navaratna]

(Xylina)

Kicsit elvörösödik a fülem. Ja, hogy ez ennyi volt, csak kérem, és nyitják? Ismét fehér hajam segített meg? Egyedül az zavar, hogy pyarban béna vagyok, de az ervet meg a helyiek nem szívelik, és hátrányban érzem magam nyökögésemmel.
Beszédstílusuk mellé téve a tegnapi tiszt nyáléadzását már látom, csoda, hogy nem hánytam el magam a csigasikamlósságú ömlengéstől
Fejbólintással köszönöm meg a felvilágosítást és átlépem a park küszöbét. Luxusétterem lehet ilyen őrzött, gondozott parkban, nem az én zsebemhez szabhatták.
Belépve rögtön körbenézek, hova is kerültem, mekkora zöld vár rám. Kiszemelek egy kedvemre való ösvényt és lássunk neki!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétány előtt
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Belépsz a kapun, pár lépést kell csak megtenned, s mögötted záródik is.
Innen olyan, mintha az őrök lennének bezárva valahová - nem is csoda, hogy ez az érzés fogott el: a park hatalmas, ebben biztos vagy, lehet egész nap is elbolyonghatnál benne gyalogszerrel, és nem biztos, hogy minden csücskét betudnád járni.
A lábad alatt apró kavicsok nyikordulnak meg - bár ez a sétálóutca ahol te beléptél elég széles, két kocsi is elférne kényelmesen egymás mellett.
Az apró kavicsos utat szép gránit lapok szegélyzik, s az mellett gondosan ápolt gyep látható megannyi színes, vidám virágágyással szabdalva. Hiába, hogy tavasz van - ezek a virágágyások pompáznak, hirdetik a természet szépségét, csodáit.
Az út mentén egyenletes távolságokra - úgy 20 láb - fák vannak ültetve, melyek igen korosak lehetnek. Hűs árnyat adó lombkoronájuk alatt kovácsoltvas vázú, kőrisfából készített padok állnak - jelenleg még üresen.
Elsétálsz, megtettél az egyenes úton talán egy mérföldnyi távolságot - a kaput már nem is látod szinte. Jobbra is és balra is egy-egy keskenyebb sétány vezet tovább, vagy előre a szélesebb. A keskenyebb sétányok elkanyarodnak, így nem látod, hogy merre visznek, ám a nagysétány, min eddig haladtál egy nagyobb, háromlépcsős fehér szökőkúthoz vezet - ezt még abból a közel 100-150 lábnyi távolságból is kiveszed, ami elválaszt tőle. Az út ott kiszélesedik - valószínűleg egy nagyobb tér helyezkedik ott el, s valószínűleg több irányba futhat onnan az út tovább.*

[Navaratna]

(Xylina)

Csendesen sétálok. Armada most nem ér rá, az egész napot azzal töltöm, amivel akarom. Kicsit tartok tőle, a kapitányságon tett füllentésem visszatalál még rám, és akkor ihatom a levét. Mindezek ellenére nem kerülhette ela figyelmem, itt rengeteg olyan van, mint én. Azaz akik fehér hajúak. Lehetséges, hogy a gyökereim tényleg innen valóak? Nem nagy dicsőség, Toronnak elég rossz a híre másutt... Bojgatni kéne a múltat és megtudni, innen jöttem-e, vagy hagyni kéne békében az egészet?
Vajon egy fehér hajú idegen arc érdekli a helyi nemeseket, vagy háborítatlanul csellenghetek? Csellengés? Elkomoroulok. Társulatom tagjainak befellegzett. Börtön és kivégzés függ a levegőben. Mi tartóztat még itt engem? Annyi pénzem van, hogy lógó orral hazavergődjek Erionba a családomhoz. De akarom-e én ott folytatni, ahol abbahagytam? Az okirathamisításban nincsenek távlatok. A lopást nem felejtettem, el, de már más a műfajom. Én jósnő vagyok. Ebben van lehetőség, nem kéne veszni hagyni, csak azért, mert nyomorultul és elhagyatottbak érzem magam.
oda se figyelek, tekergek, míg egy padot meg nem látok. Akkor leülök, és tovább gombolyítom ezt a szálat. Hogy vennék, ha nekiállnék itt kuncsaftokat fogadni és jósolni? Engedélyek biztos kellenének. Armada még érdeklődhetne is, ha megkérem. Tartós szállás is elkél. Erionban túl sok kontár működik ahhoz, hogy ott megérje próbálkoznom. Na és itt? Tanácstalanul dörzsölöm halántékom. Kényszeredetten elmosolyodom. Mekkora helyzet lenne, ha kiderülne, tényleg vannak itt rokonaim, és összesodródnék velük!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Gondolataid közepette azt sem nézed, hogy merre visz a lábad. Elég gondod van ahhoz, hogy jó sokáig magadba mélyedj, s hogy csak annyit figyelj a külvilágból mi ahhoz kell, hogy ne menj neki egy fának.
Egy nagyobb kaviccsal felhintett téren álltál meg, melynek közepén egy csoportos lovasszobor áll. Nyolc ló, nyolc utas, s mind valami katonaféleség lehetett egykoron, s így állítottak nekik emléket. Megragad a csoportkép megmagyarázhatatlan ok miatt, s csak nézed... nézed...
Felfedezed, hogy van még ott más is. Az egymásnak háttal álló lovasok között egy női szobor áll - mintha csak védenék. A nő arca pedig vonza a tekintetedet.... Mesteri munka a szobor, aprólékos kidolgozottságú - a nő arca félelmet tükröz, nemesi puccos ruhába bújtatva, hosszú haját kontyba tűzve, s abból kis csillengek kilógva ábrázolja... de mégis ... ismerős az az arc... Mintha csak magadat látnád kőből megformázva.
Körülötted sétáló emberek jönnek-mennek, bár nincsennek sokan. De egyikőjük sem szentel figyelmet annak aminek te. Rád viszont sokan tekintenek, megnéznek maguknak az emberek; de szólni senki sem szól hozzád. Rövidebb-hosszabb munstra után mindenki halad tovább.*

[Navaratna]

(Xylina)

Meglepetten pislogok. Mik vannak! Tüzetesebben szemügyre veszema szoborcsoportot. Toroniul ugyan nem tudok, hiába is látnék belevésett kiírást, de azért körbejárom, visszatérve eléje megint a női alakot mustrálom. Aki arra jár, ahdd nézzen, biztos a fehér hajam teszi...
"Akár én is lehetnék... De mivel tudom, sose álltam modellt senkinek, ez lehetetlen." Viccesen leutánzom a nő tartását, arckifejezését, még hajam is felfogom, mintha én lennék az, aztán gyorsan abbahagyom, mert néznek...
Ennek ellenére érdekelni kezd, kit ábrázol, így vacakolás nélkül leszólítom az egyik arra járót, pyarul :
-Kérve elnézést, tud megmond, ki ez nőszobor?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Körbejárod a szobrot és felfedezel egy kőtáblát, melyen számodra ismeretlen jelek vannak. Láttál már toroni írást, de ez attól különbözik rendesen.
A járókelők közül először egy idősödő jólszituált férfit állítassz meg, aki szótlanul gőgösen továbbsétál, mintha meg sem szólítottad volna.
Nem adod fel, mert a kíváncsiságod nagyobb ettől, s másodjára egy fiatal párt állítassz meg. A nő furcsálkodva és értetlenül pislog rád, mint aki nem tudja, hogy mit gondoljon rólad. A férfi viszont távolságtartóan, de segítőkészen köszönt.*
- Szép napot Suessa! - *ellép a tábláig, átfutja az írást, majd belekezd* - Ez a szoborcsoport Lady Pascaline Héloïse Isabelle Ashnala dicsőséges megmentésének állít emléket a Császári Korona 3149-dik évében. - *az ő arcán tükröződik az a tudat, hogy mégis miféle dicsőséges megmentés lehetett, s nem úgy néz ki, hogy többet mondana - mintha természetesnek venné, hogy a név és évszám említésére te is megvilágosodsz e tekintetben. Aprót biccent feléd, majd karonfogja párját és lassan megindulnak...*

[Navaratna]

(Xylina)

Addig próbálkozom, míg valaki nem veszi a fáradtságot, hogy feleljen nekem. Össze is jön a dolog, kapok egy nevet, az esemény magyarázatát, meg egy olyan évszámot, amivel semmit se tudok kezdeni -ki hallott már császári koronáról?! 3100 valamennyi? Mi?! -, ennek ellenére illedelmesen megköszönöm a felvilágosítást.
"Marha hosszú neve volt ennek a nőnek. Nekem ebből egy is elég lenne Hm, az arcom hasonlít az övére. Vajon ez véletlen, vagy szegről-végről rokona lennék? Á, ez a nő mocskosul gazdag lehetett, nem hiába állítottak neki szobrot. Meg a ruhája! Egy élet munkája kevés lenne rá, hogy vegyek egy hasonlót! ...az Ashnala család vajon létezik még, vagy kihaltak? Toron bazi nagy. Ha él is belőle valaki, bárhol lehet "
Mélyen elgondolkodom, aztán gyertya gyúl elmémben:
-Ha Shulurban megtalálhatóak, egy kocsis tuti tudja! Nem a sarki kocsmáros nevét viseli a család, szóval ismernie kell!
Ezen felbuzdulva körbetekintek, merre egy kijárat, mert idebenn hiába fognék kocsit!
"No és ha a válasz igen lesz? Odavitessem magam? Legalább megnézem kívülről a házukat és a birtokot, álmodik a nyomor alapon "

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*Ki kellene jutni, hogy kocsit keress...
Mi is van körülötted. Egy három utcát magába olvasztó terecske a szoborral. Mindhárom út egyforma széles és szabályos távolságokra vannak egymástól. Elindulsz az egyiken, hisz előbb utóbb csak megtalálod a kijáratot ebből a hatalmas parkból.
Talán egy fertály órát sétálhattál kicsit kacskaringózva a fák között amikor egy szélesebb útra érsz ki. Balra ameddig csak ellátsz az út halad, magányosan vagy párban járkáló emberekkel, katonákkal. Figyelmedet azonban nem kerüli el az, hogy a kavicsvan keréknyomok is fellelhetőek. Itt bizony kocsik is jártak/járnak!
Jobbra alig 100 lábnyi távolságra tőled egy alacsony épületet fedezel fel. Üde zöld színű, szinte beleolvad a parkba. Előtte két kocsit is látsz állni.*

[Navaratna]

(Xylina)

Odamegyek hozzájuk, bár sejtem, idebenn drágábban lehet kocsit fogadni:
-Kérem, él itt városban Ashnala? Van család? Hol laknak? Tud oda vinni eléje?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*A két kocsis miközben feléjük tartassz érdeklődve nézegetnek - viselkedésükön látod, érzed azt a bizonyos távolságtartást, s amikor megszólítod őket lesütik fejüket. Az egyik egy fiatalabb, talán ha húsz éves lehet, világosbarna hajjal, megkapó külsővel. A másik idősebb, de vonásaiban hasonlít fiatalabb társára, de neki már a haja őszbe hajlik. Apa és fia valószínűleg. Kérdésedre az ifjonc csak nemlegesen int fejével, de az apja kicsit tartózkodóan rádnéz.*
- Suessa!... Ashnala család? ... Sajnálom Suessa, pedig én már több mint 20 éve rovom az utcákat, de ilyen családról nem hallottam még. Tudunk esetleg másban a rendelkezésére állni? - *és újra lehajtja előtted a fejét, s bal kezét szívére helyezi.*

[Navaratna]

(Xylina)

Az alázatos viselkedés most nem megy az agyamra, de tuti nem tudnám megszokni. Töröm a fejem, de kissé lehervasztott, hogy a családnak lőttek.
-Mi lenni velük? Meghal? Senki nem él már ez család? Se nő, se gyerek?-szontyolodom le.
Bár mért is hittem én azt, hogy egy ősi család -ha az...- feltétlen fennmaradt máig.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

- Sajnálom Suessa, én egyáltalán nem ismerem ezt a családot itt Shulurban.
- Bocsásson meg Suessa tiszteletlenségemért, hogy megmerem szólítani engedély nélkül, de... A városi irattárban bizonyára tudnak önnek segíteni ez ügyben, hogy ezt a családot megtalálja.
*Az apa kissé ideges, és mintha idegen nyelven motyogna, de a fiú vele szemben nem mutatja az idegesség tüneteit. Szavait lehajtott fejjel mondja, nem néz rád miközben beszél.*

[Navaratna]

(Xylina)

-Köszönöm, én nem mérges.
Felfigyelek az öreg idegességére:
-Valami baj velem? Nem szabad beszélni ez család, vagy valamit én nem mond jól? Akar tud. Kérem, ne beszél előttem furcsa nyelv, ha én azt nem ért.
A nyelvtudás hiánya összetalálkozott a túlzott alázat közelségével és kezdtem türelmetlen lenni. Hogy nem hányja el magát az ember ettől a hajlongástól!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a sétányon
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*Az apa rád emeli a szemeit csodálkozik, hitetlenkedik - fia segíti ki.*
- Bocsásson meg nekünk Suessa... Mi azt hittük... Öhm... Apám nyugalomra intett volna, hogy maradjak csendben, hisz ön nem kérdezett engem, így az illem azt kívánja mindaddig maradjak csendben, míg Ön Suessa nem intéz hozzám kérdést. Nem akarta, hogy bajom essék, Suessa...
*Bár még mindig nem tekint rád - csak az elején sandított egyszer feléd - a fiatalabb férfi tisztelettel beszél, és igazat is mondhat. Apja kicsit erőt vesz magán, rád néz, majd ismét fejet hajt.*
- A fiam igazat mond Suessa. Nem akartam, hogy ismét bajba sodorja magát. Tudja nemrég kaptuk vissza egy betegségből...
*Kicsit tördeli a kezét, de többet nem mond. A fia is várja válaszod, mondanivalód, kérdésed.
Lehetetlen helyzetből egy ismerős hang zökkent ki pillanatra - Armadáé. Kicsit távolabb lehet tőled, úgy 5-6 lábnyira és a zöldellő kerítésen túl ülhet bent a kerthelyiségben itt a parkban található fogadó/étteremben. Érteni nem érted, de biztos vagy abban, hogy ez az ő hangja.*