Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: déltől délutánig


*Ebéd után felcihelődtök és jó tempóban indultok tovább. Nekiállsz énekelni mindenféle dalocskát, úgy tűnik, hogy a szőke nem nagyon reagál rá.
Órákat haladtok így az egyre ritkuló, de egyre nagyobb fák között kanyargó úton.
A délután derekán járhat az idő, amikor az egyik útkanyarulatot követően egy kétlovas szekeret látsz közeledni.
A két ló egyszerű igásló; a bakon egy idős, kék fejkendős férfi ücsörög, keze ügyébe egy nyílpuska van készítve. A raktér le van ugyan takarva ponyvával, de jól látszik, hogy bútorokat, ládákat szállít.
Ahogy közeledtek a szekeres félrehúzódik és megállítja a járművét, hogy ti könnyebben elkerülhessétek.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*A szekér láttára ösztönösen megigazítom fegyvereimet, de nem húzom elő azért egyiket sem - csak hogy tudjam biztos kézközelben vannak.
Megmaradt bennem az illem piciny szikrája. Amikor mellé érünk megállok egy kicsit, ránézek.*
- Tiszteletem Uram! Megmondaná nekünk, hogy milyen messze van még ide Olbarise városa? - *megvárom míg válaszol; márha érti szavaimat.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*A hajtó meglepett arccal bámul rád, biztos nem mostanában hallott külhoni beszédet. Tört közös nyelven próbál válaszolni a kérdésedre:*

- Én üdvöz titek!...Olbarise vagyon én jön! Két nap úton arrafele, te menni arrafele...De ott nem sok élet...kevés ember vagyon...

*Közben mutogat a háta mögé.
Miközben te a hajtóval beszélgetsz, szőke kísérőd a szekér elé fogott lovakhoz lép. Megigazítja a szemmel láthatóan hanyagul feltett, meglazult lószerszámokat az egyik lovon, majd barátságosan megpaskolja az állat nyakát.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Hogy érti, hogy nincs ott élet? Kihalt a város? Elköltözött mindenki? - *kérdem csodálkozva, majd a szőkére sandítok.*
<Na, ez már haladás. Már arra is emlékszik, hogy hogy kell befogni egy lovat normálisan. Holnapra talán a cica visszahozza a nyelvét is...
Remélem nem orrol meg sem a ló, sem a gazdája... nem bocsátkoznék most szívesen semmilyen bonyodalomba. Abból elég volt tegnap...>

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*A hajtó megvakarja a fejét, láthatóan keresi a szavakat:*

- Olbarise...város nagy csata sivatag amundok ellenség! Sokat megöl, sokan maghal...Kevés ember marad élet...

*Közben figyeli a szőke ténykedését a lónál, de nem teszi szóvá.
A szőke kísérőd – miután végzett a lószerszám megigazításával – elindul tovább az úton. Egészen lassan battyog, könnyen utol érheted.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Ééértem!
Hát köszönöm az útbaigazítását! További szép napot!
*Mondom az öregnek, majd fordulok a szőke után. Kíváncsi vagyok, hogy megáll-e, ha nem érek melléje, így lemaradva követem kantárszáron vezetve lovacskámat. Csak akkor lépek melléje, ha valami miatt rossz irányba akarna menni - ekkor megfogom a kezét és a helyes útra terelem.
Ha nem történik semmi rendkívüli estig, akkor addig haladunk szépen. Szeretnék valami védett helyen éjszakázni - a körülményekhez képest - ezért ha esteledéskor ilyesmit találok, akkor ott letáborozunk.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délutántól napnyugtáig


*Otthagyod a szekeret és a szőke után indulsz. Gyorsan utol éred, hiszen a férfi lassan halad.
Egyenletes tempóban halad az úton és nem tér le semerre sem.
Órákat haladtok így az egyre ritkuló, de egyre nagyobb fák között kanyargó úton.
Lassan kezd lemenni a nap, amikor a szőke fickó hirtelen megáll. Láthatóan koncentrál valamire, és lassan forgatni kezdi a fejét.
A lemenő nap átsüt a fát között, de csak az tűnik furcsának, hogy itt nem csivitelnek a madarak...*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Nem tetszik nekem a helyzet. Túl nagy a csend. Valaminek lennie kell a közelben ami miatt a madarak elhallgattak a környezetünkben. A szőke mellé lépek én is, de nem túl szorosan. Alaposan körbekémlelek szememmel, miközben a bárdom markolatán pihen a kezem.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: napnyugtakor


*Útitársad mellé lépsz, kezedet a bárdon pihenteted. Körbekémlelsz, hátha észreveszel valami furcsát.
Már éppen kezdenél megnyugodni, amikor a fák közül-mögül négy férfi lép elő és kiáll az útra. Abból az irányból érkeznek, amerre tartanátok. Elindulnak felétek.
A legelöl érkező férfi a legnagyobb darab közülük. Középkorú, haja őszes, rövidre nyírt. Brigantinhoz hasonló bőrvértet visel, fegyverövén két-három dobótőrt látsz, jobb kezében széles pengéjű kardot szorongat. Elég magabiztos a viselkedése, egyenesen felétek tart.
Közvetlenül mögötte egy alacsony, kissé görnyedt hátú férfi sántikál. Arcát elcsúfítja egy mély heg, ami végighúzódik a jobb halántékától egészen az álláig. Egy göcsörtös botot fog a kezében, más fegyvert nem látsz nála. Ruházatából nem sok látszik, mivel egy zárt köpönyeget visel. Mindig úgy mozog, hogy a nagydarab mögött legyen, onnan leseget titeket.
A harmadik kissé lemaradva követi a társait, majd tizenöt-húsz lépésre tőletek megáll és kissé oldalt húzódik. Egyszerű ruházatot visel, haját barna fejkendő takarja. Egy felajzott nyílpuskát tart a kezében és nagyjából felétek fordítja, oldalán tegez néhány tartalék vesszővel.
A negyedik marad a legtávolabb tőletek; nagyjából harminc méterre megáll és ”fedezi” a társait. Kezében egy hosszú íját látsz, amit éppen célra tart. Ebből a távolságból úgy tűnik, hogy nincs más fegyver nála.
Amikor a nagydarab nyolc-tíz lépésre a közeletekbe ér megáll, majd gorviki nyelven megszólal:*

- Dawelos parar! Quien ellos mismor, adande cor? Las aduanas, na dos del recorrido se platean que es oro… morran! Mueren de otra manera!

*Hangja erőteljes és parancsoló. A szőke nem szól semmit, látszólag nem nagyon hatotta meg a fickó beszéde.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Ahogy meglátom a négy férfit felmérem helyzetünket. Nem tetszik amit látok, de a fölényük miatt nem is teszek egyből ellenséges mozdulatot. Azonban bárdom nyelét nem engedem el, hogy egy esetleges összetűzés alkalmával azonnal tudjak reagálni.
A szőke elé lépek, hogy védjem. Ő mégiscsak fegyvertelen, tudata nem tiszta, s nem azért menetettem ki az öregasszonytól, hogy most élő pajzsnak használjam.
Hogy lovammal ne kelljen foglalkozni a szőke kezébe nyomom a kantárszárat és ráfonatom az ujjait tudatva vele, hogy fogja. "El ne engedd!" mondom neki hogy csak ő hallja - már ha megérti, ebben csak reménykedem, majd a fickók felé fordulok.*
- Emberi nyelven nem lehetne kérdezni? Nem igazán értem ezt a helyi hablatyolást. - *szólok hangosan a fickóhoz ránézve, de szemmel tartva a többieket is.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: napnyugtakor


*A nagydarab összevonja a szemöldökét, majd a sebhelyeshez fordul. Amaz valamit sutyorog a fülébe, majd felétek fordulnak. A nagydarab ismét megszólal, de ezúttal tört közös nyelven:*

- Útivám! Lenni ti ki? Mindegy...Adtok ti egy arany...koponyánkínt! Ha nem, akkor muerta morran!

*Megemeli a kardját, és rátok mutat a pengével.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Hogy mi lesz, hogyha nem adok ... MEEEENNYIIIT?!?! ... Ember! Életemben nem láttam egy aranyat egészben, nemhogy mindjárt kettőt adjak neked!
Osztán kinek a nevében szednél te vámot ezen a földön? - *igyekszem időt nyerni és minél többet megtudni. Végignézem őket, hogy van-e rajtuk valamilyen "egyenkendő". És megpróbálok visszaemlékezni arra, hogy a menlevél milyen uraság nevében állítódott ki.*
<Dia... Dialmo?.. valami Karacsi... vagy mi volt a vége. /Dialmo da Carachiolo/ Ha mondaná a nevet bizonyára beugrana, de én nem akarok vele előhozakodni. ... Mert ha mégsem, akkor mindegy van-e nálam papír vagy nincs. Legalább is ezt mondta Sandro. Vajon már elhagyott és ő már Olbariseben van, vagy még mindig egy szoknya társaságát élvezi? >
*Még mindig nyugodtan viselkedem - persze ahhoz képest, hogy a két aranyas vám erősen utal arra, hogy ezek egyszerű utonállók. És bizony résen kell lennem, mert négy ellen egyedül vagyok. Persze van ütőkártyám, de nem szeretném lelőni a poént előre.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: napnyugtakor


*Csak a nyílpuskáson látod a barna fejkenőt, a többin nincs semmi jelzés.
A nagydarab ismét sutyorog a sebhelyessel, majd vigyorogva feléd fordul:*

- Usted puede rabarlo apagado si usted lo cree nirda!...Idegen lenni te, ezé fizet!...Férfi fizet pínzt, te fizet magadat, izé...magaddal! Dobod le fegyver, és te fizet természet!

*Hangosan röhög, majd bal kezével megpaskolja az ágyékát, egyértelműen kifejezve veled való szándékát.
Mögötte a sebhelyes is idétlenül vigyorog, a nyílpuskás pedig kissé óvatlanul lejjebb ereszti a fegyverét.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Összehúzott szemmel nézem pár pillanatig... majd széles mosolyra húzom a szám.*
- Értem! Pisilned kell, de nem bírsz egyedül... És a többiek sem tudnak ebben segíteni... - *lelohad a mosolyom, és szánakozóvá vállnak vonásaim* - Sajnálatos... de tudod mit?! Ha adsz nekem fejenként egy aranyat, akkor megmutatom, hogy hogy kell csinálni... - *A bal kezemet felé nyújtom tenyérrel felfelé - kérek...*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: napnyugtakor


*A nagydarab vigyorog, majd elindul feléd. A többiek nem mozdulnak.
A sebhelyes kissé ideges hangon mond valamit gorvikiul, mire a nagydarab csak vakkant valamit válaszul, és folytatja az útját.
Kardját hanyagul lóbálja, bizonyosan nem is sejti, hogy kibe kötött bele.*