Két város között - úton, tengeren...

[Fentagor]

/Fentagor- a Toprongyos kabinjában/

Nem akarom túlfeszíteni a húrt hisz tisztában vagyok vele, hogy bizony itt ő van nyeregben és mindenki azzal a kis hatalmával él vissza ami épp adatott. Tehát ránézek és válaszolok neki.
-Shulurt jöttem látni, és az ősi Kyr kúltúrát tanulmányozni. Meg akarom nézni a könyvtárat, és a színházat mindenekelőtt, hisz sok jót hallottam róluk. És míg jól érzem magam addig kívánok maradni. Nos dióhélyban ennyi.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*Válaszodra a katona elégedetten horkant egyet, majd az írnokhoz lép. Aláfirkantja a felső lapot, majd pecsétet nyom rá. Kicsit fújja, majd úgy egészben átnyútja neked minden további szó nélkül. Távoztában sem hajlandó bármilyen illemszabályt betartani - még köszönni sem köszön. Egyszerűen tovább áll a következő kabinba.
Megnézvén a levelet mit kaptál egy egyszerű okmány, mely tartalmazza a neved, hogy mely hajóval érkeztél, miért jöttél, meddig óhajtol maradni. Egy aláírás és rajta a pecsét - mely számodra úgy néz ki, mintha egy ház cifra oldalra elnyújtott négyes ablaka lenne.*

[Fentagor]

/Fentagor-a Toprongyos kabinjában/

A katona pökhendisége nem bosszant, sőtt inkább mulattat.
<A gyenge és buta emberek sajátja, hogy igyekeznek minden alkalmat megragadni, hogy többnek mutassák magukat, mint amik. Komikus, mikor valaki eltelve önnön nagyságával nem veszi észre, hogy amit ő komolynak hisz, az pusztán megmosolyognivaló. Persze az egészen más, ha valaki játszik. De a játék közben mindíg tudni kell, hogy kik is vagyunk valójában, és mi a helyünk, és szerepünk a világban.>
Komoly képpel átveszem a papírost, és én sem szentelek több időt a katonáknak, inkább az okmányra nézek.
<Itt a belépőjegyed Shulurba Fentagor!> *húzom mosolyra a számat*
Majd leülök a székre és az ajtómat bámulom. Közben a lány jár az eszemben.
<Mi lehet vele?>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*A lány felől semmi jel... bármi lehet. Valószínűleg ő is megkapta a papírosát, mely feljogosítja, hogy Shulur földjére lépjen - és valószínűleg ő jobb bánásmódot kapott.
Kintről lassan megszűnik a mozgolódás. S úgy egy fertály óra elmúltával érzed, ahogy a hajó imbolygása intenzívvé válik alattad. Elindultatok.*

[Fentagor]

/Fentagor-a Toprongyoson/

Mikor úgy érzem, hogy elindultunk, kilépek a kabinomból és a fedélzetre megyek. Jobban érzem magamat a szabad levegőn, és nem utolsó sorban izgatott vagyok a közelgő partraszállás miatt. Gyermekkorom óta dédelgetett álmom válik nem sokára valóra, amit legszívesebben belekiabálnék a szélbe.
<Itt vagyok Shulur! Jövök!>
Ha találkozok a kapitánnyal megkérdezem tőle, hogy szokványos dolog volt-e a katonák viselkedése, és esetleg hallott-é valamit tőlük.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*Felmégy a fedélzetre. Úgy látszik egyedül te merészkedel ki a kabinodból a vizsgálódás után.
A kapitányt megtalálod a hajókerék mellett enyhén szólva mérges fejjel kormányozni.
Érdeklődésedre egyet sercint a padlóra, majd válaszol.*
- Szokványosnak szokványos volt. Bár ritkán osztogatnak ilyen papírost a belépéshez. Azonban a végleges megérkezésünk nem lesz ilyen szokványos. A kikötőbe ide nem kaptunk engedélyt befutni. Kénytelenek vagyunk használni a Rabszolgapiac saját kikötőjét.
*Látod is. A hajó lassan elfordul Shulur eddig látott kikötőjétől és neked jobbra veszi fel az irányt. Mintha ismét kifutnátok a tengerre. Percek múlva azonban már látod, hogy csupán megkerültök egy kisebb benyúló dombszerűséget, s az mögé igyekeztek be.
Ezen a részen meredek sziklák vannak mindenhol. Egyetlen rész alkalmas csak a kikötésre - egy keskenynek tűnő partszakasz, mely szintén meredek szurdokkal határolt mindkét részen. A hajóról látszik, hogy lépcsős az itteni kikötő mögötti terület elrendezése.*
- A Rabszolgapiacon tud kocsit bérelni, ami elviszi egy fogadóba, vagy ahová épp szándékszik menni. - *mondja még a kapitány neked.* - Azért itt ne számítson csilli-villi helyre... És vigyázzon az erszényére, meg minden más felszerelésére... Az életére nem különben.

[Fentagor]

/Fentagor-a toprongyoson/

Meghallgatom a kapitányt majd válaszolok neki.
-Köszönöm szívbéli jótanácsát kapitányuram, igyekszem megfogadni. *biccentek felé, majd a hajó orrába megyek*
<A rabszolga piac? Nem épp a legszebb helye Shulurnak, nade ne légy finnyás Fentagor, voltál te már rosszabb helyeken is.>
Nézelődök és próbálok minden kis apró részletet befogadni. Ez is Shulur. Tudtam, hogy nem visszásságoktól mentes tündérkertbe jövök, és a mocsok is része a városnak. Fény és árny kéz a kézben járva együtt a világ, így kerek, és talán így szép....
Mig nézelődök és merengek, eszembe ötlik Neha.
Még van időnk a kikötésig úgyhogy, lemegyek a kabintérbe és a bekopogok a lányhoz.

(feltételezem tudom melyik a kabinja, hisz elég sokat utaztunk)

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*Rövid gondolkodás után inkább Neha kabinja felé veszed az irányt.
Lemégy hozzá és kopogsz, azonban választ nem kapsz, csupán a második nekifutásra. Sírós, erőtlen hang hallatszik ki mögüle.*
- Egy pillanat... Nyitom....
*Pár pillanat csupán mit várnod kell. Neha kisírt szemekkel nyitja ki az ajtót előtted. Épp a szemét törölgette meg, mikor meglát elkerekedett szemekkel meg-megremegő szájjal néz csupán. Úgy tűnik nem rád számított, s megkönnyebbült ahogy megpillantott. A megkönnyebbülése pedig mintha sírásba akarna átcsapni, de uralkodik magán.*

[Fentagor]

/Fentagor-a toprongyoson/

Mikor meglátom a szemeit törölgető lányt elszorul a szívem. Láttam már életemben sokmindent, mi egy átlagember lelkének teher, de egy síró nő látványa még mindíg mélyen megérint. Nem tudom miért van ez, hogy nem vagyok képes elviselni a nők szenvedését, mindenesetre *arcomon tükröződik lelkemnek háborgása.*
Nem erre számítottam, és egy kicsit, meg is vagyok lepve, illetve az a fajta zavarodott, tanácstalanság lesz úrrá rajtam ami mindíg elfog, ha egy síró nő van előttem.
*Topogok egyik lábamról a másikra, és aggódó hangon kérdezem tőle, miközben a kezem autómatikusan mozdul, hogy a lány arcáról a könnyeket letörölje.*
-Mi...,ő, mi történt Neha? *A kezem fél úton megakad, észbe kapok, hogy ez talán mégsem illendő. Nézek a szemébe, és legszívesebben átölelném, vagy tennék valamit, mivel szenvedését enyhíteni tudnám. De tudom, hogy zsenge ismeretségünk erre még nem jogosít fel.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

- Azt hittem, hogy a pietor... jött vissza...
Szerencsére nem...
Jöjjön csak be, ha szeretne.... Én most nem mennék ki, ha nem baj... - *nyitja ki jobban előtted az ajtót, s félre áll. Odabent két nagyobb bőröndszerűséget látsz, de nyitva, s minden holmi ki van belőle szórva szana-szét. Úgy néz ki, mintha egy kapkodó tolvaj járt volna a szobában, s nagyon keresett volna valamit. Nem nehéz kitalálni, hogy nem a lány műve ez a felfordulás.
Egy szégyenkező elfolytott kiáltás kíséretében Neha azonnal visszalép a kabinjába, és lángoló arccal szegedeti össze a ruháit - főleg a fehérneműket, s kapkodva próbálja eltüntetni a szemed elől.*

[Fentagor]

/Fentagor-Neha kabinjában-a Toprongyoson/

A szíves invitálásra belépek a kabinba. Először meglepődöm az elém táruló képen, majd mikor összerakom a történetet, elönti szívemet a harag.
<Te senkiházi kurafi, hát hogy merészelted ezt...>
Az apró sikkantást hallva, és a kapkodást látva, diszkréten elfordulok, és bámulok valamit, amit épp bámúlni lehet, vagy nem lehet, de azért igyekszem nem zavarba hozni a lányt.
Próbálom a helyzetet menteni, mintha észre sem vettem volna azt, mit nem szabad lett volna. És még mindíg elfordulva megjegyzem.
- Csak azért bátorkodtam zavarni suessa, mert úgy hallottam a kapitánytól, hogy változott az utiterv. Mármint, a kikötés helye, pontosabban. Ühmrrr.. *köszörülöm meg a torkomat, zavaromban, majd folytatom*
-A rabszolga piacnál fogunk, kikötni, hála annak az udvariatlan fráternek, és, hát, ez, hogy is mondjam....Nem hangzik túl bizalomgerjesztően. És úgy gondoltam, hogy ha nem tűnök túl tolakodónak, felajánlanám, illetve örülnék ha kisérőjéül szegödhetnék, míg biztonságosabb helyre nem érünk. Vagy, míg úgy gondolja, hogy társaságom nem teher az ön számára. Mert bár ismeretségünk igencsak újkeletű, de nem venném a szívemre, ha bármi baja esne.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*Nem tart túl sokáig az elpakolás - összeszedve csak berakta az egyik bőröndbe, s ráhajtotta a tetejét, hogy ne látszódjanak.
Mikor befejezte melléd lép.*
- Köszönöm...
Számomra öröm, hogy felajánlotta segítségét, védelmét, társaságát. De...
Mondja Fentagor... miért ilyen velem? Miért szeretné ennyire a társaságomat?
Ne értsen félre, személye nem ellenemre való, sőt... csak érdekelne őszintén válasza...

[Fentagor]

/Fentagor-Neha kabinjában a toprongyoson/

Mikor Neha befejezi a pakolást és mellém lép, ránézek. Kérdésére apró fél mosolyra húzódik az arcom. Kivárok egy kicsit és gondolkodom a válaszon.
-Őszintén? Talán magam sem tudom. *tárom szét a kezeimet*
Persze mondhatnám azt, hogy mert kegyed gyönyörű, és elvarázsolt mikor megpillantottam. És talán igaz is lenne. Vagy, hogy olyan megközelíthetetlennek tűnt az egész út során, és elhatároztam, hogy egy életem egy halálom, de ezt a nőt meghódítom bármi áron. És hazudnék ha azt mondanám, hogy nem pendűlt meg a lelkemben ez a húr. *hunyom le egy kicsit bűnbánóan egy pillanatra a szemem, majd újra Neha szemébe nézek*
-Vagy lehet, hogy egyszerűen csak magányos vagyok, és társra vágyom? Talán igen.... *lassan elfordulok a lánytól és beljebb lépek a szobába, /ha van kabin ablak akkor azon kinézek, ha nem hát nézem a falat/, majd újra Neha szemébe nézek*
-De ha igazán őszinte akarok lenni, és a lelkem legmélyére nézek, akkor minddezek kusza egyvelegét látom.
-Tudom, hogy valami kézzel fogható választ remélt volna tőlem, de sajnálom, ezzel nem szolgálhatok. Viszont biztosíthatom arról, hogy semmi rosszat nem akarok önnek. *kis szünetet tartok majd folytatom*
-Nos, hogy így feltártam lelekem eldugott rejtekét, hogyan tovább?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*Szavaidra Neha elpirul, főleg amikor a meghódításáról beszélsz őszintén. Kicsit mintha zavarba jött volna itt előtted ez az egész úton kemény és megközelíthetetlen nő. Lám mit rejt a maszk, melyet viselt...*
- Magam sem tudom milyen választ vártam... ám... Úgy érzem igazat beszél... s úgy érzem bízhatom magában, Fentagor.
El kell érnem a Fürge Nyulat a kikötőben, azzal mennék tovább Lakhassyn városába, s onnan tovább. Elkísérne a hajóig Fentagor? Örömmel venném a társaságát és a védelmezését addig... vagy tovább - *teszi hozzá utosló két szavát igen-igen hallkan. Talán csak a vakszerencsének köszönhető, hogy épp meghallottad. Neha lesüti a szemét, majd bátortalanul fel-fel pillant arcodra. Kicsit téblábol a kabin közepén - jelenleg talán egy elárvult kislányra emlékeztet.
A hajó időközben elindult, bizonyára már csak percek vannak ahhoz, hogy kikössetek a rabszolgapiacon.*

//Kérlek, hogy a reagodat a 'Shulur - Kikötõnegyed - Rabszolgapiac' c. topikba írd - ott folytatódik a kalandod. Köszi!//

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Fürge Nyúlon
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*Felmégy a fedélzetre, ott bizony nincs a Kapitány. A kormánynál az elsőtiszt áll és arcáról bizony nem sok jót lehet leolvasni - mérges, dühös.
A többi matróz hangulatát is elkapod - ők sem különb állapotban vannak mint az elsőtiszt - bár, ők inkább jobban kedvük szegetten dolgoznak.
Nincs mit tenned, elindulsz a fedélközbe a kapitány kabinja felé, hogy az üzenetet átadhasd számára. A kabin meg is van némi érdeklődés után, ám hiába kopogsz rajta, néma csend a válasz némi visszhangzás után.*