Két tűz között [ETK]

[Fentagor]

/Fentagor-a kaszárnyában/

Én is koccintok a kapitánnyal, és ránézek.
-Tudtam én, hogy ez egy ilyen hétpróbás gazember. Nos egyezzünk meg abban, hogy megpróbálok mind a két dolognak utánnajárni és majd meglátjuk mi sül ki belőle.

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14. nap késő este
Résztvevők: Fentagor de’Molay, Garon Re'Srion
Esemény: A Kaszárnyában
_____________________________________



Fentagor de'Molay
Koccintotok a kapitánnyal. Majd hozzáláttok a befejezetlen ételhez.
-Egyébként Fentagor, honnan jött? Mi szél hozta ide, a világ végére?
Kérdezi a vendéglátód, mikor megette a vacsoráját. Miközben eszel a szék háttámlájának dőlve, megissza az utolsó csepp bort is a poharából. Ha van kérdésed válaszol rá. Arcán a fáradtságot veszed észre. Mikor megetted az ételt, megiszod a poharadban levő kevéske bort.
-Nos szerintem mindent megbeszéltünk. Ha valamit mégsem, akkor holnap szívesen segítek illetve válaszolok, de már későre jár, és ideje hazamenni.
Kezéből a poharat lerakja, majd feláll az asztaltól. Látva a kapitányt, úgyanígy cselekszel, és elindultok az ajtó felé. Kilépve a szobából, a kapitány a jobb kezét feléd nyújtja. Kezet fogtok, és már épp indulnál, mikor egy tiszt és egy idegen érkezik. Az idegen, rögtön köszönti a kapitányt, majd hozzád fordulva, toroni nyelven köszönt. Ruházatát toroninak látod.
A tiszt is köszönt titeket, majd a kapitányhoz fordul.
-Uram ez az ember lenne akit délután, a tolvajok megtámadtak. És érdeklődne, mi folyik itt.
A kapitány elmosolyodik, majd rád néz.
-Úgy látom a dolgok jobban alakulnak, mint ahogy terveztem. Akkor hát maradjunk még egy kicsit.
Don Civillo, hátralép eggyet, és várja, hogy mindannyian belépjetek.

Garon Re'Srion
A melletted álló tiszt, int jobb kezével, hogy menj előre. Nem tiltakozol, belépsz a szobába, a parancsnok rögtön elindul utánad.
A kapitány szobájába belépve egy hivatalnoki szobát látsz. A szoba kb négy öt méter széles és ugyan ilyen hosszú. Néhány állati trófea a falon. A szemben lévő asztalon két tálca, egy kancsó és két pohár látható. Úgy véled, hogy a másik toronival, igen jót mulathattott a kapitány. A tálcán lévő tányéron, némi ételmaradék. A mennyezeten egy csillár szerűség van, ami egész jó kis hangulatot és fényt teremt, a szobában. Miközben nézelődtél, mindenki bejött a szobába.

Garon Re'Srion, Fentagor de'Molay
A kapitány és a tiszt az asztalhoz sétálnak. Az asztallal szemben két szék található. A kapitány jobb kezével közelebb int titeket.
-Uraim foglaljanak helyet.
Közben az asztalon levő, tálcát, kancsót és poharakat a mögötte levő kis szekrényre rakja. Majd mikor helyet foglaltatok, ő is leül az asztalhoz.
A parancsnok megáll a kapitány mellett. A kapitány kezdi először a beszédet.
-Hát akkor, aki nem ismerne a nevem, Don Civillo Megorov. Ő itt a kapitányhelyettes, Rog Dobuvo. Mutat a parancsnokra.
-Szóval ön lenne az kit, délután a tolvajok megtámadtak? És a másik ember?
Fejét oldalra fordítja, és a mellette álló tiszttől várja a választ. Majd ismét feléd fordul.
-Elmondaná mi történt?
A kapitányhelyetes, és a kapitány is kérdőn néznek Garonra.

// Ruyan: Lehet, hogy én siklottam át a kinézeted felett, ha így van akkor SORRY, de nem találom. Csatolnád a következő reagod mellé, a kinézeted is. kösz! //

[Ruyan]

Garon

<<Na lassacskán kiderül mi is zajlik itt. Ráadásul egy honfitársamra is ráakadtam. Bár az nem biztos, hogy jó...>>

A kapitány által felkínált helyre leülök, majd miután bemutatkozott én is megteszem:
- Engem Garon Re'Srionnak hívnak, Sogron felkentje vagyok.

- Igen, engem és társaimat támadták meg, akik közül csak egyikőjük élte túl- közben feltolulnak bennem az eddig átéltek és haragomban ökölbe szorul a kezem- A másik túlélő, egy Jinie nevű lány az orvos ápolásában részesül jelenleg, mert súlyosan megsérült. Röviden annyi történt, hogy át akartunk menni egy hídon, ahol hirtelen banditák jelentek meg és kifizethetetlenül nagy összeget kértek tőlük az áthaladásért, ezért mi nem akartuk kifizetni. Erre az útonállók ránk támadtak, mi pedig próbáltuk védeni magunkat. MIvel társaim nem nagyon voltak hozzászokva a harchoz, így nem ment túl jól, talán én is odavesztem volna, ha nem érkezik meg Dobuvo kapitányhelyettes az embereivel. Ezért köszönettel tartozom nekik- az eddig lehajtott fejem felemelem és a kapitány szembe nézek, várva, hogy megelégszik-e ennyivel.

// Nem te nézted el, én is utánna kerestem, de nem volt sehol. Tehát a karakterem kinézete:
magas, kb 190 cm-es szikár férfi, haja rövid, vörös színű, ezzel ellentétben szeme, ami világoskék. Arcán, amely kissé szürkés színű, ritkán látszik vidámság, általában komoly. Ruhaként egy vörös incogót, egy vörös inget visel, lábán bőrből készült cipő, vállán átvetve fekete színű köpeny, amit lángnyelvek díszítenek. Övén rövid kard látszik fegyverként.//

[Fentagor]

/Fentagor-a kaszárnyában/

A kapitány kérdésére jókedvűen (most már tele hassal) válaszolok.
-Ide történetesen Erionból jöttem, de egy sor helyen megfordultam már. Úgyhogy nem tudnék megnevezni egy konkrét helyet ahonnan ide fújt a szél. És belső indíttatásomra nézve, amolyan világjáró mutatványos, dalnok, olykor zsoldos, jobb esetben léha szerető volnék. És egyszer ha az istenek is úgy akatják, talán az én nevem mellett is lesz egy széljegyzet a kalandorok por lepte nagykönyvében. *mosolygok a kapitányra*
Mikor kifelé menet összetalálkozunk a két férfivel megállok én is. Bár a Sogronita kinézete elég árulkodó, azért mégiscsak meglep, hogy egy ilyen helyen toroniul köszöntenek. De a kellő illedelmes formulával válaszolok Garonnak szintén toroniul. Majd meghallgatom én is a történetét.

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14. nap késő este
Résztvevők: Fentagor de’Molay, Garon Re'Srion
Esemény: A Kaszárnyában
_____________________________________



-Értem.
Sóhajt egyet a kapitány, mikor Garon befejezte a történetét.
-Hát nem erre számítottam. hangján a csalódottságot veszitek észre.
Ez egy átlagos rablótámadásnak tűnik..... Nem volt egyik tolvajon sem, valami különös jel? Ruha, illetve akármi ami szokatlan lehet?...Igazából azt reméltem, tud valamit segíteni a tolvajokkal kapcsolatban.
A kapitány megvárja, hogy válaszolj, ha van hozzáfűzni valód, aztán rátér amiért felkerested őt.
-Nos a maga mellett ülő úr, Fentagor. Éppen azt próbálja kideríteni, hogy mi folyik itt. Csak annyit mondhatok, hogy nem rég a város tolvajai, kiköltöztek az erdőbe. És a városba közelítő karavánokat, kereskedőket és utazókat rabolják ki. Pontosabban ölik meg. Idáig, csak maga és a hölgy érkezett élve a városba.
Don Civillo a mellette álló parancsnokra néz, majd egy kis idő múlva folytatja. A beszéde közben végig Garonra néz.
Egyébként bátor kalandozókat keresünk, akik kitudnák deríteni a kérdésére a válaszokat. Sajnos a városnak elég sok gondja van. Ezek a gondok minden emberemet, nélkülözhetetlenné teszik. Így erre a feladatra, nem bírok több városőrt állítani. Így is 1 járőrcsapat odaveszett.
Ha netán volna kedve Fentagorhoz csatlakozni.... Természetesen néhány aranyért cserébe. Nem sok kalandozó utazik ide a világ végére. Ha valaki jön az rögtön tovább is áll, vagy ha mégsem, akkor más dolga van.
A beszédje befejeztével, mindkettőtök a szemébe néz. Látva rajtatok a közömbösséget folytatja.
-Ha jól halottam az előbb toroniul beszéltek. Szerintem megfogják egymást érteni. Ami pedig a fizettséget illeti, az 40-en arany lenne. De mostmár gyorsan jussunk dűlőre, mert későre jár.
Fentagor úgy gondolod, hogy a kapitány már az előbb is gyorsan távozni akart, és csak azért hívott be, hátha Garon tud valami újjat mondani az üggyel kapcsolatban. Mindketten látjátok, hogy a kapitány sietne már valahova.

// Ha akartok nyugodtan beszélgethettek. A kapitány és a helyettes figyelmesen végig hallgatja, majd a leírtak szerint cselekszik. (itt nem arra gondolok, hogy elmesélitek egymásnak az előtörténeteteket. Nem nézek senkit hülyének, csak meg esett már ehhez hasonló dolog, mikor meséltem... ) //

[Nekromat]

(Ver Utusv)

Mikor a két őrhöz érek, barátságos mosolyyal köszönök nekik és elmondom jövetelem célját.
-Jó reggelt uraim. Azt mondták itt találom a Kapitány Urat, aki talán tud munkát biztosítani kalandozók számára, ami én is vagyok.
Majd a mosolyt fenthagyva az arcomon várom az őr válaszát, és teszem azt amire megkér, ha beinvitálnak a kapitányhoz.

[Ruyan]

Garon

- Nem sajnos semmi különlegeset nem láttam rajtuk- válaszolom a kapitánynak, miután visszagondoltam a támadásra- eléggé lefoglalt a harc és lehet ezért, de nem jut eszembe semmi különös. Egyszerű rablónak néztek kicsit szakadt és piszkos ruhában. Bár az látszott, hogy nem éppen szegények, a vezérnek láncingje is volt, míg a többinek "csak" bőrvértje, tele voltak dobótőrrel, úgyhogy azt hiszem elég jól megélnek ebből a foglalkozásból.

- Minden utazót megtámadnak? Elég alaposak. Ez nem tesz jót a városnak az egészen biztos. Segítek önnek és a városnak.
<<40 aranyért? Hogy a fenébe ne segítenék neki. Ráadásul így meg tudom bosszulni társaim halálát is. Meglátják a mocskos kis tolvajok, hogy Sogron papjával ne kezdjenek ki.>>

- Igen, toroniul. Esetleg ismeri ön is a nyelvet?

Miután válaszolt látva rajta hogy sietne:
- Ha sürgős dolga van kapitány úr, nyugodtan menjen, nem akarom feltartóztatni.

[Fentagor]

/Fentagor-a kaszárnyában/

Végighallgatom a kapitányt és a sogronitát is. Mivel látom, hogy a kapitánynak már mehetnékje van, valamint sogron felkentje is elfogadta a megbízatást, úgy tűnik nincs miért tovább maradni.
-Nos ha nincs más akkor, visszaadnánk a városnak, és a kaszárnyának kapitányuramat. *Nézek a kapitányra és felállok a székből, majd a sogronita felé fordulok és neki intézem a szavaim.*
-Úgy tűnik sorsunk szálait egy időre egymás mellé szőtték az istenek, ha nincs ellenedre menjünk a fogadóba ahol megszálltam és hajtsunk le egy italt ennek örömére.
*Várom a sogronita válaszát, és amennyiben pozitív elindulunk a kaszárnyából kifelé, onnan pedig az öreg fűzbe.*

[Ruyan]

Garon

- Menjünk, úgysincs jobb dolgom és lehet, hogy szállást is találok ott- válaszolok Fentagornak és a kifelé induló honfitársam után megyek.

Ám mielőtt kilépnék a szobából visszanézek a kapitány felé:
- További szép estét és nyugodalmas jó éjszakát, kapitány úr!- majd miután elköszöntem tényleg elindulok én is.

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14. nap késő este
Résztvevők: Fentagor de’Molay, Garon Re'Srion
Esemény: Kaszárnyában, Város utcáin, Az Öreg Fűz fogadó
_____________________________________



Mikor Garon a kapitánnyal toroniul, próbál beszélni, a főparancsnok csak kezével legyint egyet.
-Hát csak néhány szót ismerek. De a beszédéből, és az öltözékéből, könnyen fel ismerhetők Toron jegyei...
Mikor Fentagor, feláll a székből. A kapitány ugyanígy tesz, és a jobb kezét nyújtja felétek.
-Örvendtem a találkozásnak. Közben kezet fog Fentagor-ral. Majd Garon-ra néz és folytatja.
-Sürgős? Hát.. azért azt nem mondanám, csak már késő van, és az őröknek kellene kiadnom a parancsokat. Majd Rog kikíséri önöket. Addig is további szép estét.
Mikor kezet fogtatok a kapitánnyal, az alparancsnok kikísér titeket. Kiérve a szoba ajtaján, mindketten szétnéztek. Az előtérbe lévő asztalnál, már csak egy katona eszi a vacsoráját. Látni rajta, hogy valahova ő is nagyon siet. Közben az alparancsnok is megérkezett, aki azonnal elindul a kijárat felé.
-Kövessenek!


Garon Re'Srion
Mikor kiléptek meglepődötten veszed észre, hogy a pár perces beszélgetésetek alatt, a kaszárnya teljesen kiürült. Elindulsz az alparancsnok és Fentagor után. A parancsnok sétál elöl, mögötte magabiztosan követi Fentagor. Ahogy elnézed, az újtársad ismeri ezt a helyet. Közben egy ajtóhoz érkeztek. Átlépve a faajtón, a homályt zavarónak találod, az eddigiekhez képest. A parancsnok és Fentagor; egyenesen halad tovább, egy fáklyákkal megvilágított folyosóra. A helységből kilépve, egy jobbra lévő asztalnál, egy őszeshajú férfi ül, és épp ír valamit. Még akkor sem néz fel mikor elmentek mellette. A fáklyákkal megvilágított folyosóra érkezve, orrodat a doh szaga csapja meg. Ahogy haladtok a folyosó vége felé, kezded érezni a friss levegő szagát. Odaérve az alparancsnok kinyitja az ajtót, amely recseg és nyikorog. A kísérőtök elköszön, majd kiléptek az utcára. Fentagor mellé állsz és elindultok az emlegetett fogadó felé. Útközben egy templom mellett haladtok el, amit félszemmel meg is csodálsz. Igaz nem sokat láthatsz belőle, hisz a világítás jó, de nem elég tökéletes.

Fentagor de'Molay
Kilépve a szobából, megvárod hogy az alkapitány is kijöjjön, majd követed. Azon az úton mentek amin, bekísértek. Mivel nem sok látni valód van, ezért kifelé menet a kapitány szavain gondolkodsz. Mikor az öregírnok folyosójára érkeztek, szétnézel. A helység majdnem változatlan. A rács mellett lévő őr, még mindig szoborrá dermedve áll. De a másik két őrt, egyáltalán nem látod. Nem sokáig foglalkozol vele, helyette, inkább követed Rog Dobuvo, kapitányhelyettest. Mikor a szűk folyosóra érkezel, orrodat valami keserű bűz csapja meg. Gyorsan felismered ezt a bűzt. Ez nem más, mint a doh, undorító szaga. A kijárathoz érve, az alkapitány kinyitja a bejáratot, ami eléggé recseg és nyikorog. Elköszöntök majd kiléptek a város utcáira. Újtársaddal hamar elidultok a fogadó felé. A fogadóban Henrik köszönt titeket. Tekinteteddel, azonnal Brienná-t keresed akit nem látsz. Hirtelen a távozásod előtti kérésed jut eszedbe. Majd ezt megszakítja, egy ismeretlen férfi arc bevillanása. Úgy érzed ez az ismeretlen ártott neked, de nem tudod, mit és mikor, sőt nem is nagyon emlékszel.



A kaszárnyából kilépve jobbra, a raktár épület felé indultok. Néhány koldusson, és egy két macskán kívül nem találkoztok egy lélekkel sem. Egy párperces séta után, egy hasonló szélességű utcára fordultok. Az utcában, már csak egy-két épületből szűrődik ki fény. Nem messze egy fán, néhány bagoly huhogása hallatszódik. Ahogy közelítetek a fogadó felé, egy hatalmas fűzfa tűnik fel. Mikor a fogadóba megérkeztek, szokatlanul kevesen vannak, egy városi mulatóhoz képest. Mindketten odamentek a pulthoz. A pultnál egy bőrkötényt viselő öreg áll. Aki azonnal, köszönt titeket.
-Jó estét uraim. Miben segíthetek?
A fogadóban nézelődve, az egyik asztalnál két öreg beszélget. Más már mindenki alszik és ami azt illeti, nemcsak a fogadóban, de szinte a városban is. A fogadó légkörét mindketten megnyugtatónak találjátok.

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 15. nap délelőtt
Résztvevők: Ver Utusv
Esemény: A kaszárnyában
_____________________________________



Köszöntöd a két őrt, akik szintén köszöntenek.
-Valóban? Hát jelenleg a kapitány nincs itt, de megvárhatja, ha gondolja.
Még be se fejezte a mondatát, mikor a másik őr, felemeli a kezét és az épület végéhez mutat.
-Nos szerencséje van. Nézze csak! Ott jön a kapitány.
A kapitányról már messziről, észre veszed, hogy az emberei nagyon tisztelik, és a végletekig elmennének érte. Az őrök nem beszélnek veled tovább. Felvették az eredeti állásukat. Mivel nincs mit tenned, ott állsz az ajtóban és várod, hogy a kapitány megérkezzen. Közben jól megfigyeled, mennyire is igaz az első megállapításod. A nap száz ágra süt. A férfi mellvértjén tükröződnek a napsugarai. Bal oldalán egy hosszúkardnak látszó fegyvert fedezel fel. Mikor közelebb ér, ugyanolyan színű nadrágot pillantasz meg rajta, mint amilyen az utadat álló két őr visel. Lassan kezd meleg lenni.A kapitány mikor odaér hamar észre veszi, hogy rá vársz, és köszönt.
-Jó napot. Miben segíthetek?
Elmondod neki jöveteled célját. Arcán egy kis vigyor jelenik meg, amit rögtön el is folyt.
-Hát akkor jöjjön beljebb, és bent elmagyarázok mindent.
Elindul az ajtó felé, de mielőtt belépne kinyitja és kezével be invitál
Tessék. Jöjjön beljebb.
Az épület ajtaján belépve egy 3 láb széles és 12 láb hosszú folyosón találod magad, ami 2 ember magasságú lehet. A folyosón másfél méterenként, az őröknek kialakított beállókban, fáklyák vannak elhelyezve. A helység kellemesen hűvös, ugyanakkor kicsit dohos szagú is. Elindulsz a folyosó vége fele. Már vagy tíz lépést megtettél, mikor a kapitány becsukja az ajtót mögöttetek. Ezt is csak a nyikorgásból és recsegésből tudtad megállapítani. A folyósó végére érve, egy asztal mellett, egy fiatal korát, már igen meghaladott, őszes hajú férfi ül, aki azonnal köszönt titeket.
-Jó napot uraim. Rád néz az öreg. Közben a tollát, az asztalon lévő tintás üvegbe mártja.
-Neve? A kapitány a kezét a válladra rakja.
-Fontos óvintézkedés.
Nem akadékoskodsz, és gyorsan válaszolsz az írnoknak. Aki feljegyezte a neved. Jobban rápillantasz a listájára. A lista neveket tartalmaz és uticélt. Nem sok időd van nézegetni, de első pillantásra, csak férfi neveket látsz a papíron.
-Akkor mehetünk is. A szembe lévő ajtó az.
Kezét a váladról leveszi és várja, hogy benyiss a helységbe. Nem tétovázol. Odamész az ajtóhoz, a bronzkilincset lenyomod és belépsz a faajtón. Belépve egy hatalmas teremben találod magad. A helység 2 szintes. Töled jobbra, körülbelül a terem közepénél a pincébe lefele vezető csiga lépcsőt látsz, mellette a felsőszint lépcsője van. Veled szembe a második szint erkélye alatt, 20-30 reggeliző őrt veszel észre. Elég nagy itt a sürgés forgás. A csigalépcsőről sorban felfegyverezve lévő katonák jönnek le, akik a terem közepén megállnak. És várják a tisztek parancsát. A kapitány elindul a katonák felé. Közben észreveszel egy konyhaszerűséget, ahonnan a katonák hozzák a tálcán az ételüket. Az egyik őr a tálcáját elejti. A tálcáról leeső étel nem igazán ínnycsiklandozó. Tekinteteddel a kapitányt fűrkészed. Aki épp a katonákhoz beszél. Elindulsz a kapitány felé, de csak annyira közelíted meg, amennyire illik ilyenkor.
-Katonák! Ti vagytok a legharcedzettebb emberek akiket ismerek. Nem hinném, hogy egy tolvajjal nem tudnátok elbánni. A feladatotok a város környékének átvizsgálása és esetleges veszedelem elpusztítása. Mindannyian oroszlánok vagytok. De egy oroszlán is legyőzhető, ezért eggyütt kell dolgoznotok, ha épségben akartok visszatérni. Mindenki értette a feladatát?!
A katonák válasza teljesen egyszerre érkezik, és zengi túl az egész terem zaját.
-Igen uram!
Egy másik tiszt előlép, és valamit még beszél a kapitánnyal, majd néhány pillanat múlva, a csoport elindul a szemben lévő ajtó fele. A kapitány feléd fordul és várja, hogy közelebb lépj. Közelebb lépsz. A kapitány elkezdi a beszélgetést.
-Elnézést, hogy nem szóltam, de ez fontos volt. A történet ott kezdődött, hogy nem régen a város helytartója meghallt. A földesúr helytartó választást hírdetett...
Közben közelítetek a szobája felé. Az ajtó mellett amin, az előbb kimentek a katonák, van egy másik ajtó. Ez a kapitány szobája. Derűvel tölt el, hogy legalább ez az ajtó nem nyikorog illetve recseg. Belépve a szobájába egy hivatalnoki szobát látsz. A szoba kb négy öt méter széles és ugyan ilyen hosszú. Néhány állati trófea a falon. Egy asztal tele papírral, és a plafonon egy hatalmas csillár szerűség. Elindultok az asztal felé, mikor odaértetek, egy széket foglalsz, a kapitány beül az asztala mögé.
-Ígéretet tettem a városnak, hogy biztonságban élhetnek, ha engem választanak meg. Tegnap, emberi tetemeket találtunk a város egyik utcáján. Az egyik holttest, egy tolvajé, aki a kikötőbe tevékenykedett. Néha-néha segített nekünk, cserébe hagytuk működni. Három napja kaptunk, ettől az embertől egy kósza hírt, hogy a város tolvajainak a hadiszállása egy közeli épületben található. Tegnap reggel elküldtem két őrjáratot, hogy takarítsák meg azt a helyet. De az egyik járőrcsapat teljesen eltűnt, azóta nincs róluk hír. Attól félek biztosan meghalltak... A másik csapat, az épület előtt feküdt holtan. A házba több ellopott árut és holmit találtunk. De tolvajt se, sőt még a katonáimat se. A besúgónk valamiért végezni akart a tolvajcéhével. A napokban, több paraszt is jött, hogy eltűntek a birkái, és a betakarított termése stb. A város környékén nagyszámban történnek rablások. Most nem rég jött vissza, az egyik parancsnokom 2 utazóval. Az utazókat egy tolvajbanda támadta meg. Az érdekes az, hogy akárhányszor összecsapás volt a tolvajok és az őrség között. A harc folyamán, az őrök fölényben voltak. A városban a lopások és a gyilkosságok nem növekedtek, ellenben a városon kívüli területtekkel. A feladat az lenne, hogy a tolvajok szállás helyét kellene felderíteni. És ha van valami más is akkor jelezni felém. Szerintem szörnyek is vannak a dologban. Azt se merem kizárni, hogy még a mágiának is köze van hozzá. Már találtam két embert erre a feladatra, akik az Öreg Fűz nevű fogadóban szálltak meg az északi városkaputól nem messze. Mivel elég veszélyes és nehéz feladat, ezért minden jelentkezőnek 40 aranyat tudok felajánlani. De segítséget csak korlátozott számban tudok nyújtani. A választás megrendezése és a harcok miatt. Nem kockáztathatom meg, hogy a várost idegen barbárok elfoglalják.
Naggyából ennyi lenne amit tudni kell. Ha elvállalja, és végeztek a feladattal személyesen fogom kifizetni, de addig is sok szerencsét.
A kapitány érdeklődve várja a válaszod

[Ruyan]

Garon

A kapitánynak:
- Értem, bár számomra nem feltűnőek, hanem természetesek ezek a dolgok.

Miután elköszöntünk követem az alparancsnokot és nézelődöm.
<<Valamiért nem lopta be a szívembe magát ez a kaszárnya. Percek alatt kiürül, sötét, dohos... Nem az a hely ahol sok időt szeretnék tölteni>>

Miután kiértünk a barakkból próbálok Fentagorral beszédbe elegyedni:
- Kissé kihalt ez a város, nem? Odahaza ennél jóval nagyobb nyüzsgés van éjszaka is.

A fogadóba érve köszöntöm a fogadóst:
- Jó estét! Innánk valamit. Én egy kupa bort kérek- ezzel leülök egy szabad asztalhoz.

[Fentagor]

/Fentagor/

A fogadó felé haladva beszélgetésbe kezdünk Garonnal. Ránézek és válaszolok neki.
-Ahogy mondod. Kihalt. De még jópár furcsaság van itt, ami szinte érthetetlen. Ez az egész város olyan, mintha egy fúrcsa és torz álomba került volna az ember. De mostmár csakazért is érdekel, hogy mi a fészkes fene van itt. Úgyhogy 40 aranyért, csak kielégítem a kíváncsiságomat. *mosolyodok el*
A fogadóba érve én is rendelek.
-Henrik legyél szíves egy ágyas barackpálinkát hozzál nekem. *nézek a fogadósra, majd vissza Garonra*
-És téged mi szél hozott erre az őrült szímpadra?*mutatok körül hanyag mozdulattal* -Már ha nem vagyok túl tolakodó a kérdésemmel.

[Ruyan]

Garon

- 40 aranyért én is sok mindent elvállalok. Egy dologra nem vennének rá pénzzel soha, hogy elforduljak istenemtől. Ráadásul engem is érdekel mi zajlik itt. Remélem együtt ki tudjuk deríteni. Ha már így összefutottunk... De kicsi ez a világ. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ily hamar találkozok egy honfitársammal.

Miután a fogadóban Fentagor felteszi a kérdését egy kicsit elgondolkodom mit is kéne neki mondani.

<<Nem hiszem, hogy a teljes igazságot. Nem biztos, hogy tetszene neki. És hát mégiscsak toroni, ki tudja kivel áll kapcsolatban a hazaiak közül. Nem lenne jó, ha valakit ráküldenének. Bár ha annyira befolyásos lenne, akkor lehet, hogy jobban álcázná toroniságát. Azt hiszem megpróbálkozom egy enyhébb verzióval.>>

- Nos, nagyon sokáig odahaza éltem az életemet, felesküdtem a Tűzkobra hitére, megnősültem, viszonylag békés életem volt. Azonban feleségem halálakor vétettem Sogron elvei ellen, ezért megbüntetett, de hosszú vezeklés után kaptam egy újabb lehetőséget, ha teljesítem amit álmomban láttam ismét visszanyerem a kegyét. Emiatt jöttem el Toronból, aztán találkoztam egy csapat komédiással, akiket megvédtem egy csapat rablótól. Hálából ételt és szállást kaptam, ezért velük tartottam. Ők ide jöttek, én jöttem velük. A többit már ismered. És te hogyan keveredtél eme "vidám" helyre?

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14. nap késő este
Résztvevők: Fentagor de’Molay, Garon Re'Srion
Esemény: Az Öreg Fűz fogadó
_____________________________________



Henrik a fogadós fejével bólint, hogy értette, majd hátrafordul és bemegy a mögötte lévő ajtón. Egy üres asztalt kerestek. Aminek a megtalálása nem volt nehéz, a kihalt fogadóban. Miközben beszélgettek, szemhéjjatok kezd elnehezülni. Néhány perc múlva Henrik kihozza a kért italokat. Mikor leteszi az asztalra a pálinkát és a bort, várja hogy kifizessétek.
-Uraim a pálinka 7 réz, a bor 4 réz lesz. Még valamiben segíthetek?
Ha kifizettétek, odamegy a két öreghez, és velük kezd el beszélgetni. Közben ti is beszélgettek és iszogattok. Érzitek, hogy néhány óra múlva itt a reggel és ideje lenne pihenni is egy kicsit, mielőtt hozzá láttok a feladatokhoz, amire a kapitány felbérelt titeket.