Szövetség

[Mesemondó]

1.Fejezet.: Külön utakon


A vörös hold fénye csillan élesen
fű suhog, vad szél marcangolja
lassan száll a füst, vésszel terhesen
egy kerék forog, csak úgy unottan
vessző süvít, hantszagú áldozata,
halkan, szótlanul a földre huppan.


Kezdetét veszi az Égi Fény 3700 Esztendejének Arel Második "Kék Acél" havának, egy szokatlanul napos reggelén. Szám szerint a hetediken. Az ősi Godora ma egyetlenként fennmaradt városában melyet ma csak a Kalandozók Városaként ismernek.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].:reggeli
Helyszín:Erion
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.
Résztvevők:Gais di Escanor
_____________________________________________________________

Lassan másfél hónapja nem csinálsz semmit. Ülsz magányodban és semmi dolgod nem akad. Agnus atya aki az Erioni megbízód szokott lenni egyszerűen eltűnt mintha a föld nyelte volna el. Persze sejtéseid szerint ismét halaszthatatlan papi teendői szólították el.
Éppen nagy semmit tevésedben kedvenc kis utcai kifőzdédben falatozol mikor meghallod a két alak beszédét az egyik egy fiatal tejfölös szájú suhanc a másik egy nálánál jóval öregebb iparos alkatú.:
-...ugyan már ne nevettess! Orkok !Még hogy orkok itt Erionban? Mond neked tényleg elment az eszed???
-Szavamra Korel! Én mondom tegnap tucatszám vágtuk le őket az északi kapu mellet! A városőröknek kisebb sereget kellet oda vezérelniük és jó pár kalandozó-köztük jómagam- is ott voltunk hogy megállítsuk a seregüket.
-Seregüket? Seregüket???!!! Most te teljesen hülyének nézel!? Az orkok nem erre laknak és legkevésbé sem járnak seregekben hogy a Kalandozók Városát ostromolják! Hiszen itt inden második ember ért a fegyverforgatáshoz! Ennyire nem hülyék még az orkok se!
-Rendben akkor ne higgy nekem! De kérdezz csak meg bárkit így volt! sajnos nem találtam náluk semmi érdekeset csak ezt a tőrt emeltem el.-húzza elő tarisznyájából az említett tárgyat.
-Hogy te mekkora nagy harcos vagy! Gratulálok! Szereztél egy tőrt! Ügyes mondhatom. Egy rozsdás tőrért vitted vásárra az életed? Te hülyébb vagy mint hittem. És még téged nézett ki magának a lányom...Ellana segíts.
-Mi télleg tetszem a lányodnak?-*aljas vigyor*.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].:Hálaadás
Helyszín: Erion
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.
Résztvevők:Laurana
_____________________________________________________________

Miután sikerült hatalmas összeget nyerned és azt még idejében olyan dolgokra költened amik többet érnek egy átmulatott éjszakánál. Jobb dolgod nem lévén elindulsz hát hogy, megháláld Úrnődnek amiért ilyen kegyes volt hozzád. Utad a fogadónegyedből az örömnegyedbe vezet aminek szélénél megtalálod a helyet amit keresel. Egy fákkal és futónövényekkel gazdagon borított sikátorról van szó melyben szinte vibrál az isteni jelenlét. Megkönnyebbülsz, úgy érzed mintha haza- de legalábbis ki ebből a kőrengetegből-értél volna. Lovadat elengeded, felesleges kikötni itt nem kóborol el. Majd sétába kezdesz a sokéves fák takarásában. Egy nagyobb bokorcsomó után megpillantasz egy arannyal díszített márvány kaput melyen egy aranybetűkkel álló versike díszeleg erv nyelven.:

Vagyok az egy s vagyok a kettő,
vagyok a hüvely és a tőr,
vagyok a szülő és a nemző;
vagyok a vadász s amit öl,
vagyok a kép s vagyok a látás,
vagyok az íj és a nyila,
vagyok az oltár s az imádás,
vagyok a tűz s vagyok a fa,
vagyok a szegény s a gazdag,
vagyok a lényeg és a váz,
vagyok jel és tudás az agynak
vég vagyok én és indulás


Ahogy végig futtatod szemed a sorok között hihetetlen megnyugvás és harmónia önt el.
A kapun mögött meglepetésedre egy kisebb tó majd a sikátor végében egy csillogó és szemet kápráztató szobor magasodik. A látvány hihetetlen szépsége köszönhető a szobor anyagának. Áttetsző ám a reggeli napfényben kellemesen fehérkés hegyikristály, mely majdnem két láb magas. A szobor az Űrnőt formázza, ám nem hétköznapi módon. Íja hátán kardja övén, s tekintete ezúttal nem a távolba hanem közvetlenül az előtte térdelőre irányul. Kezét sólymának kitartja. ám furcsa mód a vállán is trónol egy sólyom. ellenben ez a sólyom nem hegyikristályból van kifaragva hanem elvennek tűnik. Főleg mivel tollászkodik. Nem tulajdonítasz neki nagyobb jelentőséget lévén Arel szent állatáról van szó.
Közelebb lépsz és imádkozni kezdesz.
Éppen befejezed imáid amikor a hátérből valamit hallasz. Nem sejted hogy egy ember közeledik mert akkor lovad biztos valamiféle jelt adna. Ellenben a bokor mögött szinte hangtalanul egy magas kalapos fekete köpenyes alak lép át.Egyenes tartásán egyedül bal válla üt csorbát amit erőteljesen fog jobb kezével. Közben fekete ingének vágásai közül bugyog ki sötét piros vére.
Övén valami vászonzsák himbálózik mellette egy vékony kardhüvely. Arcát fürkészed de karimás kalapjától csak enyhén borostás állát látod.Alakjából is sok mindent eltakar a hatalmas fekete köpeny de nem néznéd idősebbnek harminc évesnél.
Mikor megkerüli a tavat veszed csak észre hogy maga mögött egy vékonyka vércsíkot húz a földön. Odaér az "oltárhoz" térdet hajt majd erősen emelkedő- süllyedő mellkasával kicsit sípoló de egyébként kellemes bariton hangján megszólal.:
- Űrnőm... megtettem...itt van! -ezzel leoldja övéről a vászonzsákot és tartalmát kiborítja maga elé.- A Nekropolisz rémének feje! Kra'Atrahil a hitvány esküszegű ezúttal véglegesen elhagyta ezt a síkot. Fogadd hitvány szolgád hű ám annál csekélyebb áldozatát!- A földön valóban egy koponya van, aminek fehér csontján egy aprócska talán ezüstből készült diadém van benn egy vörösen izzó rubinnal.
A fekete köpenyes kicsit megigazítja kalapját majd a koponyát kezébe veszi is ismét mond valamit ám ezúttal egy másik nyelvem amely számodra ismeretlen.A koponya ennek hatására egy kis csillogás majd fényözön kíséretében eltűnik.Az alak-immár nem kérdéses számodra ő is Arel szolgája- imádkozni kezd.

[Laurana]

* A kalapos kétségtelenül felfeltette az érdeklődésem, ám természetesen ima közben nem akarom megzavarni, így hát addig inkább élvezem a napsütést, na meg a kellemes légkört, mely megnyugvással tölt el.
Amennyiben úgy vélem befejezte, odalépek hozzá, bemutatkozom, és - bár feltételezem, hogy túl büszke ahhoz, hogy elfogadaja - fölajánlom a segítségemet. *
- Üdvözlöm, uram, az én nevem Laurana. *köszönök neki barátságos mosollyal*
- Látom komolyabban megsebesült. Tudok esetleg segíteni? *kérdem tőle, s várom a válaszát*

[Quator ar Zaraquer]

(Gais di Escanor)

*Épp kiadós, szalonnástojásos, sajtos reggelimet fogyasztom egy jó darab cipóval, mikor megüti fülemet a két férfi beszélgetése az orkokról. Félbehagyva az étkezést feléjük fordulok kissé kerekre nyitott szemekkel. Az összképet nem teszi fényesebbé, hogy az enyhén folyós tojás-sárgája egy darabkája megvetette lábát a szám szegletében, bár a ruhámat nem kell féltenem a tapasztalatok alapján előrelátóan nyakamba kötött evőkendőnek hála.*

-Ahhm. Elnézést uraim. Azt mondták orkok a város északi kapujánál? Ráadásul sokan. Ne haragudjanak a kérdezősködésért, de pontosan mi is történt? Illetve számítanak a város védői újabb kellemetlenségekre?

*Érdeklődve várom, hogy tudnak-e és ha igen adnak-e bővebb felvilágosítást a kilátásban lévő harcokról.*

<Hmm. Jellemző. Annak az esélye, hogy orkok, méghozzá sokan felbukkanjanak ilyen távol a Gyűrű-hegységtől elhanyagolható. Az Atya meg pont most tud "szabadságra" menni, mikor értesíthetett volna a városvédők felhívásáról, hogy kalandozókat, fegyverforgatókat keresnek Erion védelmére. Lassan vagy egy anyagilag megbecsülést hozó jótett vagy egy hosszabb utazás esedékes lesz Ynev valamely sokkal olcsóbb árkategóriájú része irányába.>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].:Egy unalmas reggel
Helyszín: Erion- A sebzett Oroszlánhoz címzett fogadóban.
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.
Résztvevők: Ronin wri Cossagor, Semoniel D’vire, Radaconte Dan Kirs
_____________________________________________________________

Számotokra ez a reggel is úgy kezdődött mint a többi. Unalmasan. Mióta Erionba érkeztetek ilyen olyan okokkal semmit sem tudtatok kezdeni magatokkal erszényetek pedig egyre csak soványodott míg végül olyan kicsire apadt hogy egy hosszabb útra sem lenne elég.

Ronin

Egy mutatványos csoporttal érkeztél a Kalandozók városába alig kevesebb mint egy hónapja. Azóta ugyan részt vettél egy aprócska klánbalhéban ahová a Szürkecsuklyások kerestek öklükkel jól bánó embereket. De ezt leszámítva semmi. Próbálkoztál egy arénában is de mivel technikádat csakhamar kiismerték ezért hamar ki is dobtak onnan mondván túl hamar vége a küzdelmeidnek.Azóta bár Erion sok érdekességgel kecsegtet mintha nem találnád a helyed a városban.

Semoniel

A nemes aki testőréül fogadott a kalandozók városáig fizette ellátásod és zsoldod. Itt aztán magadra maradtál. Bár a helyi elfek nagyon barátságosak mégis inkább egy fogadóban szálltál meg, nem tudod miért de a hosszú életűek közt mindig szorongatva érezted magad.
Alig másfél hete vagy a Erionban de máris eleged van belőle. Hihetetlenül visszavágysz a természetebe, a végtelen mezőkre a hatalmas rengetegekbe. el is határoztad nemrég hogy elhagyod ezt a helyet. Persze mint ma is várod a megfelelő lehetőséget arra hogy beírhasd magad a Csatos Rézkönyvbe.

Radac

Az Ereni kalandjaid után, egy magát Bűvésznek nevező kisasszony társaságában távoztál. Eleget utaztál vele ahhoz hogy megismerhesd és megkedveld. Szerelmet ugyan nem éreztél felé de közelebb állt a szívedhez mint egy egyszerű cselédlány. Aztán Erionban egyik viharos éjszakáról a másikra egyszerűen köddé vált. Hogy miért tette fogalmad sincs, lehet csak vére hajtotta tovább. Unalmadban a godorai függő kerted szeretted volna lefesteni ám mikor meghallatod hogy egy egész erszénnyi aranyat elkérnek azért hogy bejuthass oda kicsit meglepődtél. Azonban fel nem adtad, elhatározásod szerint keresel valami munkát vagy ha kell addig festesz portrékat mígnem sikerül oda bejutnod. Persze más útja is van ennek de azt talán majd akkor ha a sors úgy hozza...

A fogadóról (mindenkire vonatkozó rész)

A Sebzett oroszlánhoz címzett fogadó egy Erionban átlagosnak vélt intézmény. Olcsó borokkal kellemes teákkal és bő keblű fehérnépekkel. Persze mint neve is sugallja kifejezetten kalandozóknak való szállás. Ennek köszönhetően megfordul itt mindenféle népség. Az aprócska görnyedt hátú goblintól keresztül a hegyesfülü félelfeken át egészen a nagymacska kinézetű alakokig. Az egyik asztalnál épp egy hattagú törpe társaság morfondírozik arról hogy milyen ingatag ez a "kunyhó". A fogadó végében egy dalnok pengeti kobzának húrjait, székén hátradőlve lábát az asztalra vetve, csak úgy unottan játszik. A dallam ugyan visz némi színt a fogadóban reggelijüket fogyasztó vendégek hangulatába de egy dolog egységesen elmondható Erionról manapság.:
Az ősz beköszönte nem csak a falevelek besárgulását, elhullását majd végét jelentette, hanem az emberekét is. A hangulatokét biztosan. Egyre kevesebb az igazi valamire való hír. egyedül talán a kalmárok akik kevésbé vették észre ezen változást. kósza hírek ma is terjengenek de túl sok a kalandozó aki utánna nézzen így egy sem teszi mondván.: Ah más már biztos elhappolta ezt is.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].:A különös alak...
Helyszín: Erion
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.
Résztvevők:Laurana
_____________________________________________________________

Mikor befejezi imáit megszólítod majd egy kis szünet után válaszol. Előszőr elmosolyodik majd egy kicsit nevet aztán feléd fordul.
-Úgy beszélsz mint valami nemes... pedig köztünk olyanoknak nem sok helye van.-ismét elmosolyodik.- elfogadnám segítségedet hölgyem ha nem sürgetne úgy az idő s nem tudnám hogy behegednek sebeim magamtól is, már persze ha lesz idejük behegedni...
- Vagy ha tudnak...- egészíti ki egy másik hang amelynek gazdáját eleddig nem vetted észre.
-Quessom, ideje továbálnunk, így is sok idődet vesztegetted erre a...- a kalapos szúrós tekintete szinte belefolytja a szót a semmiből kiburkolózó alakba- siess.
- Mondtam már Mortel, kinek ne lenne ideje ha nekem nem?
Közben a második alak teljesen anyagias formát vesz fel közvetlenül a szobor mellet. Pontosabban hátával az Arel-szobornak támaszkodva kezeit mellkasán összefogva.Alig alacsonyabb valamivel a szobornál, egyszerű bőr gatyát és fekete bő bársony inget visel, nyakában egy medál fülében aranykarika. Arasznyi fekete tincseit egy egyszerű hajpánt fogja össze. Derekán bőrszíjon egy rövid kard szerűség lóg.
- Azért figyelmeztetlek a nekropoliszi látogatásod után elég nyilvánvaló hogy ide fogsz jönni, és rosszakaróink megtalálhatnak.
-Megtalálhatnak ....hahahah...hahaha.... tudod mit!-folytatja kissé kiabálva, dühösen- Jöjjenek! Levágom őket egytől egyig! vagy nem emlékszel már? Mikor ketten vágtuk ki magunkat a Határhegység vadászainak gyűrűjéből? ezek sem jobbak sem erősebbek azoknál! Miért féljek tőlük?!
A másik szúrósan ránéz szemei mély barnán izzanak. Kiegyenesedik majd tesz pár lépést és amilyen gyorsan érkezett olyan gyorsan el is tűnt a bokrok takarásában.
Miközben ők ketten beszélgetnek egy más is történik. A sólyom mely eddig s kristály-szobron ült kitárja szárnyait majd feléd siklik és a válladon landol. Csörével hajaddal kezd játékba, közben észre veszel a nyakán egy aprócska sebet.
A másik Arelita közben a szobor mögé sétál és hátát az egyik fának vetve kinyújtja lábait.
-Megkedvelt.-bök a sólyomra.-Persze, ezt minden szemrevaló hölggyel eljátssza ha az illető pedig még vallásunkban is osztozik...
-Őt Ilenalnak hívják engem pedig szólíts egyszerűen Vándornak.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].:reggeli
Helyszín:Erion
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.
Résztvevők:Gais di Escanor
_____________________________________________________________

Mikor oda lépsz a két beszélgetőhöz az ifjabb elvigyorodik és belekezd mondókájába.
- Üdvözöllek! Örülök hogy téged is érdekel és te legalább hiszel nekem. Na már most tegnap volt ez a nagy csetepaté velemivel alkonyat előtt...
-Na jó- vágja félbe az idősebb-nekem elegem van a hülyeségeidből magatokra hagylak.További szép napot.-ezzel feláll és eltűnik a reggeli forgatagban.
A fiú pedig tovább meséli az ütközete amit te előszeretettel halgatsz.
-Az örök azt mondták utána hogy valahonnan északról jöttek, és senki sem tudja miért. Még Mágiahasználók is vizslattak őket de ők sem tudtak semmit mondani. Csak azt hogy bizonyára jó régen nem ettek... na meg hogy nem egyszerű orkok. Persze ez látszott is rajtuk a bőrük vastagabb volt és feketébb az átlagnál. És akkora agyaraik voltak mint egy tőr! Jah tényleg ha ebből nem hiszel hát akkor nézd meg ezt!-emeli fel a tőrt.- tessék fogd meg milyen kecses munka.-A tőr egy körülbelül negyedfontnyi hosszú enyhén ívelt pengével és az ívet ellentétesen követő markolattal rendelkezik. Markolatát egyetlenegy fából faraghatták ki és a rajta lévő egyszerű egymásba fonódó vonalak -melyek díszítésként funkcionálnak- is egyszerre lehettek kifaragva. Egyszerű ám borotva éles szerszám valamiért furcsának találod hogy pont az orkoknál találjanak ilyet. Nem érted a dolgot. Ahogy jobban szemügyre veszed a tőr markolatgombját -vagyis ahol annak kellene lennie- valaki csúnyán össze firkálta fekete festékkel.

[Lernun]

(Ronin)

<Hát azért többet vártam volna Eriontól. Miből élnek itt a kalandozók? Azt a kis klánharcot leszámítva semmit sem csinálok már vagy egy hónapja. Lassan a pénzem is elfogy. Lehet, hogy fel kéne keresnem azt a Szürkecsuklyást hátha tud ajánlani valamit. A formagyakorlatok is megteszik, de egy harcban sokkal többet fejlődhet a test és az elme.>

Ezen tűnődve fogyasztom a kissé fura izű sonkát, de a friss cipó és a gőzölgő tea kárpótol. Ha végzek felmegyek a botomért, majd elindulok a városban. Megkeresem azt a kis parkot amit néhány hete felfedeztem. Kihasználom, hogy ilyen korán nem sokan vannak errefelé és a nyugtató madárcsicsergés közben hozzálátok a reggeli gyakorlatokhoz. Könnyen kiűrítem elmém és felveszem az alapállást néhány könnyebb gyakorlat után kissé gyorsítok a táncon, majd mikor érzem, hogy testem felfrissült az energiáktól elvégzem a levezetőgyakorlatokat. Miután végzek sokkal szebbnek látom a mai napot és bizakodva indulok felkeresni a Szürkecsuklyást.

[Laurana]

*Ha már annyira tetszett neki a nyitómondatom, előveszem színészi képességeim, és még rájátszom egy kicsit :*
- Nagyön örvendek, hogy megismerhetem, drága Vándor Úr!
~talán meg is hajolhatnék~ suhan át az agyamon, de mivel vállamon ott ül a sólyom, mégsem teszem, inkább tettetett aggódó hangon - bár már egyre jobban mosolyogva - tovább folytatom :
- Igazán lehetne óvatosabb is! Nézze azt a szörnyű sebet a vállán...
*ám itt már nem bírom tovább és elnevetem magam*
- Ha segíteni nem is tudok, azért szívesen meghívlak egy sörre, hogy elmeséld, mi is törént a Nekropoliszban *váltok vissza mostmár normálisra, amint befejezem a kacagást*
- meg aztán Ilenalt is megkérdezhetjük, hogy ki volt akkora idióta, hogy hagyta, hogy megsebesüljön? *teszem még hozzá nem kevés éllel a hangomban, miközben megcirógatom a vállamon ülő állatot. *

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].:A különös alak...
Helyszín: Erion
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.
Résztvevők:Laurana
_____________________________________________________________

-Azt nem kell keresni... itt fekszik veled szemben.-se nem viccesen se nem lemondóan egyszerűen őszintén mondja.
-Ha segíteni akarsz megtennéd hogy meggyógyítod?-kérdezi lágyan- Tőlem nem fogadná el... ilyenkor mindig fiatalkori magamra emlékeztet, mikor még én is csak hagytam had gyűljenek rajtam a sebek, és persze mindig fog összeszorítva vártam míg a felcser -az a vágott szemű ördög- összefoltozzon.
-Hát sörözni nem szívesen mennék... kitudja igaza lehet régi barátomnak és ha kifordulok a sarkon véremet veszik... már megint. És bár nagy az Ő kegye ezt nem kockáztatom. Na meg időm se sok van... ezért, inkább igyunk valami finomabb nedűt.
Elkezd kotorászni táskájában, kivesz pár üveg bort egy kisebb valamilyen nyílpuskának látszó tárgyat, aztán egy övet amindobótőrök vannak majd egy aprócska ébenfekete fából készült tok szerűséget.ami kicsit el is gurul a többitől. Aztán előhúz egy poros zöld színben pompázó üveget.
- Shadoni ezerputtonyos. Ez még a sokat emlegetett Predocit is odaveri.A dugót egy egyszerű mozdulattal kirántja majd letörli a port az üvegről és feléd nyújtja.

[Laejj]

(Radaconte)

Radac unottan kanalazza kissé folyós tojását ezen az őszi reggelen. Már pár hónapja Erionban tartózkodott, nagy reményekkel érkezett, de a hely nem olyan, mint amilyennek gondolta, mintha mindenkin fásultság lett volna úrrá.

<Mennyit kérnek azért, hogy bejussak a híres Függőkertekbe... Többet kell festenem, vagy valami normális munkát kell találnom.>

A danolászó bárdot érdekesen figyeli, szereti a művészlelkeket, és hátha talán ő tud valamit. Erős északi akcentussal a pincérhez fordul

-Jó uram,talán tartanak valami jó északi bort, égeti a gyomromat a honvágy! Hozzon egy kupával... Tudja mit, kettővel

Ekkor fordult a mellette ülő bárdhoz.

-Jó uram, nem inna meg velem egy jó kupa bort, vendégem egy körre.

[Bercerus]

Semoniel

<Hogy mennyire elegem van ebből a helyből...>

Gondolja ücsörögve a fogadóban, ha van hely akkor lehetőleg ablak közelében tartózkodva, melyen olykor-olykor kitekint.

<Hol lehetsz barátom? Nem láttalak tegnap este óta. Nem is csodálkozok...olyan ez a hely mintha most készülne elaludni, te pedig jobban szereted az eget hasítani. Bárcsak én is veled tarthatnék...Ha sokáig nem történik semmi én biza itthagyom ezt a helyet. Reméltem, hogy a kalandozók városában lesz valami izgalom, de tévedtem. Elég ebből...lássunk munkához.>

Odamegy a pulthoz és megpróbál beszédbe elegyedni a pultossal.
-Adjon isten! Egy kupa bor lecsúszna a torkomon...Melyiket ajánlod?
<Ha sikerült megtörni a jeget rátérek a lényegre>
-Nem tudsz valami munkát errefelé...eltűnt nemesi hölgyet, veszélyes banditát vagy valami effélét...kalandor lennék, de nem igazán találok semmi figyelemreméltót.

[Quator ar Zaraquer]

(Gais di Escanor)

*Érdeklődve hallgatom tovább a beszámolót, bár az kissé rontja a hitelességét, hogy az öregebb hirtelen elvonul mintegy kétségbe vonva az igazát a fiatalnak.*

-Önnek is szép napot kívánok!

*Ezzel ismét a hallottaknak szentelem valljuk be nem túl hosszútávú figyelmemet. Azért egy gondolat elfészkeli magát tudatomban, de mielőtt hangot adnék neki megvárom a történet végét és megnézem a tőrt is, amit az orrom elé tart a hírmondó.*

-Nos azért arra még kíváncsi lennék, hogy honnan tudják ennyire biztosan, hogy nem átlagos orkok voltak? Az, hogy a bőrük vastagabb és nagy az agyaruk kérdés, hogy mihez képest? Akik megvizsgálták őket láttak már előtte igazi orkot vagy könyvi leírás alapján meg rajzról próbálták összenézni, hogy ezek miben különlegesek?

*Hanghordozásomból és arckifejezésemből is könnyen leolvasható, hogy nem kötözködni akarok, csupán tényleg felmerültek bennem ezek a kérdések az eddigiek alapján. Még emlékszem arra a néhány orkra, amiket a lovagvárt ért portyák egyikén-másikán sikerült szemügyre vennem, talán túlságosan is közelről. A tőrt körbenézve és a markolatnál lévő fekee kriksz-krakszot tanulmányozva megvakarom a fejemet, majd visszaadom a "kincset" tulajdonosának.*

-Nos azt nem tudom miféle tőr lehet, de biztosan nem ork. Az orkok fegyverei nincsennek így kimunkálva, díszítve. Mondjuk úgy... tapasztalatból beszélek.

*Mintegy nyomatékosítandó mondanivalómat kissé ráncolt homlokkal megdörzsölöm jobb oldalamat, ahol még a "régi szép időkben" végighasított ama portyázó orkok egyike.*

-Esetleg abban még tudna segíteni, hogy hol érdeklődhetek ezek után az orkok után? Őszintén szólva nem is annyira a már legyőzöttekre vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy lesz-e még szüksége a Városnak védelmezőkre?

[Laurana]

(Laurana)

* ~hmmmmmm, új íz~ gondolom magamban ~annak a törpének hála, lassan már saját borospincét nyithatok ~ majd egy mosollyal az üvegért nyúlok, és kortyolok egyet belőle, aztán pedig hagyom, hogy telt íze átjárja minden porcikámat*
- Ez aztán a jó bor !*mondom a vándornak egy elégedett sóhaj kíséretében, majd óvatosan, hogy ne zavarjam a sólymot, leheveredek a férfi mellé és visszanyújtom neki az üveget. Eztán pedig Ilenalra pillantok, és halkan megkérdezem : *
- Mondd csak, megengeded, hogy kezdjek valamit azzal a sebbel? *és amennyiben nem látom, hogy tiltakozna, elkezdem a megfelelő varázsigét mormolni* (áldás + 1ép gyógyítás)
Ha befejeztem, akkor pedig Vándor felé fordulok :
- Na és hogy is szól az a történet a Nekropoliszról, meg azokról, akik a véredet akarják? *kérdem kíváncsian, látszik, hogy tényleg érdekel a dolog*
- Ja és a rejtélyes barátod se hagyd ki...*teszem még hozzá és kíváncsian várom a választ*

// Az áldás 3 mana, a gyógyítás (1 ép) 2, ez összesen 5, így marad még 40 //