Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy "látogatóm" nem közönséges alak, hiszen én magam mondtam, így annyira nem lep meg a hír. Az hogy Tod minek titulálja, már más kérdés. Felőlem akár démonnak is nevezheti, ha neki így esik jól. Babonás népség vagyunk, sokfélében hiszünk, nem hiszem, hogy bárkitől is jogom volna elvenni ezt... Ezek alapján, számomra Küldött marad, s jól is van ez így.
- Finom... - mondom elszorult hangon, ahogy az erős párlat lecsusszan torkomon.
- Mmhhmm - bólogatok Tod fejtegetésére, amit hallott, vagy hallani vélt erről a bizonyos "démonról". "Hát persze, hogy felsőbb hatalmak irányítják - sóhajtok magamban - hiszen már ezt is elárultam. Ő az Árnyak Asszonyának a Hírvivője... A rémlátomások meg... természetesen nem fogok belehalni, hiszen védettséget élvezek, ha az Ő kegyeltje vagyok... De ezt Tod úgysem értheti." - gondolom át magamban a hallottakat. Csupán ezek után szólalok meg.
- Mégis mit mondhatnék azon túl, amit már elmeséltem? - kérdezem őszintén.
- Az éjszakai behatoló, aki végül is nem tett kárt bennem; a lány, akit megismertem, Ami; a... - majdnem mást mondok - ...démon megjelenése; a famor nő kirablása, bár erről csak hallottam - teszem gyorsan hozzá; a kölök halála az utcán; a figyelő tekintetek, amit gyakran magamon érzek; a kép, amit a Horgasban találtam, de számomra egyelőre semmit sem mond; ezek mind-mind apróságok, de valahogy nem tudom őket összekötni - tárom szét tanácstalanul a karomat.
- Illetve, még egy apróság… egy monogram, ami talán előrébb mozdíthatja a részletek összeillesztését. Cé Ká Té – betűzöm lassan a valószínűleg nemesi név kezdőbetűit, s Todot fürkészem, vajon ismerős e számára.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*A földszinti pulthoz lemenvén láthatod, hogy mindösszesen ketten vannak lent vendégek. Reggeliznek éppen. Egy asztalnál ülnek, s étkezés közben halkan beszélgetnek.
A pult mögött a tegnap már látott egyik felszolgáló ásít épp mikor feléje pillantassz.
A Ran-ként bemutatott fogadóst nem látod sehol - egyenlőre.
Így kérdéseddel a felszolgálóhoz fordulsz, aki rádmereszti a szemét, majd gyorsan ráncba kapja magát - kezével lesimogatja ruháját, megigazítja zavartan a haját, s kicsit feszélyezett mosolyra húzza a száját.*
- Reggeli hozni mindjárt. Park lenni távol. Mondani el... ööö... nagy... ööö... nem menni. Menni kocsi mit ló húz. Egyszerű, gyors, nem eltéved így itt. - *mondja, majd egy kis biccentés után a lépcsőn felmegy. Pár percet kell csupán várakoznod, s egy tálcával a kezében tér vissza. Egy tányéron friss rántotta gőzölög, cipóval, uborkával, fa villával, valamint egy pohár kicsit zavarosnak kinéző lével - orrodba a tojás és friss cipó illatán kívül körte illet száll.*
- Asztal melyik hölgy? - *megmutatod neki, ő pedig elviszi addig a tálcát.* - Étvágyat jót!
*A rántotta kicsit sós lett, de közel sem ehetetlen. A cipó viszont friss és puha, a belseje még kicsit meleg is, biztos, hogy az éjjel sütötték. A pohárban körte lé van tisztán, még csak vizezve sincs.
Míg reggelizel Ran is megérkezik a pult mögé. Biccent fejével az épp reggelizőknek, így neked is.*


_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: este
_______________________________________________________________

*A furakodás hol sikerül hol nem - van aki morog, van aki visszalök maga mögé - így elég hosszadalmas idő míg eléred a pult szélét. A fogadós csupán rád pillant fáradt tekintettel, majd mintha kitalálta volna gondolatod a pult alá nyúl s egy kulcsot húz elő, s leteszi eléd.*
- Ezen kívül mást? - *érdeklődik kicsit mogorva hangon, szeméből hullafáradtság olvasható ki.*



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Tod házában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Nem, nem erre gondoltam Arnan. Hanem korábbról... Életed eddigi szakaszában volt-e valaki, akivel összevesztél, kitúrtad a helyéről, egy nemes, akinek elszeretted a lányát neadja az ég a feleségét, bármi... bárki aki haragosod lehet...
Családod? Van? Szülők, testvérek, egyéb rokonok, aki valaha is görbe szemmel nézett rád bármi miatt... Akinek van elég vagyona és indoka, hogy rádküldje a Démont. ...
*A kép említésére érdeklődővé válik a tekintete.*
- Megvan az a kép? Itt van nállad, hátha... - *A monogramm említésére csupán vállat vont. Egyáltalán nem ismerős neki, nem tudja semmivel sem összehozni.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


- Sajnos a kép a Horgasban maradt... - csóválom meg sajnálkozón a fejemet.
- A korábbi eseményeket tekintve pedig... - kicsit tétovázok. Ha most leleplezem magam, akkor teljesen kiszolgáltatottá válok. Másrészről... ahogy a bátyáimat ismerem, elképzelhető, hogy féltik a jussukat, s nem akarnak váratlan feltűnő rokont. Ha a cselszövést magam nem is szeretem, azért nem vagyok sültbolond. Valamit azonban mondanom kell, hogy Tod kutatni kezdhessen, ezért a következőket mondom, a lehető leghihetőbben:
- Nos... - kicst zavartnak tűnök - ...lehet... volt egy nő... egy famor... - hebegem, persze ez csak színjáték.
- Lehetséges, hogy az Occhys Ház fejének hiúságába gázoltam azzal az éjszakával... - mondom Todnak - ...már ha érted mire célzok... - teszem hozzá kajánul elmosolyodva, majd a mosly hirtelen el is tűnik.
- Akkor jó ötletnek tűnt... - teszem hozzá, s arcomra a gondterheltség ráncai kúsznak.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Tod házában
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Occhys... Occhys... - *ismételgeti meg Tod, majd tanácstalanul csóválni kezdi a fejét.* - Nem, nincs most ilyesmi információm, amiben ez a család szerepelne. De nyitva tartom a fülem...
*Még gondolkodóba esik kicsit, majd tanácstalanul széttárja a kezét kicsit.*
- Hát azt hiszem várnunk kell... De a képet amit találtál hozd el nekem, hátha felismerem...
...
Látod-látod... mit nem okoz egy kellemes éjszaka... - *némi irónia van a hangjában.* - Fene... eltelt az idő, lassan készülnünk kell a munkába.
Elmégy még a Horgasba? Vagy megyünk együtt?
*Egy olyan ember, aki nem foglalkozott sosem az emberi lélek tanulmányozásával nem venné észre, neked azonban feltűnik, hogy Tod valamit elhallgathat előled.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Rövid ideig csendben maradok, s mérlegelem a helyzetet. Végül nem szólok az észrevételemről... mit is mondhatnék. Inkább csak áldom az eszem, hogy nem adtam ki magam teljesen. Valami nem stimmel Tod körül, ez szinte bizonyos számomra... még az is lehet, hogy a megható történet a családjáról, csupán hazugság. Erről jut eszembe! Míg lassan feltápászkodok, s felkészülök az indulásra, jobban szemügyre veszem a lakhelyet. Ha valaki annyira kötődik a családjához, ahogyan ő azt előadta, akkor kell lennie valami személyesnek, persze nem feltétlen szem előtt, de hátha...
- Nos igen... a férfiember már csak ilyen - kacsintok rá.
- Én még visszatérek a Horgasba, mert át kell öltöznöm. Így mégsem jelenhetek meg... - mutatok végig magamon, miközben körbejárok, s bekukkantok a kicsiny hálóba is.
- Egészen otthonos... Mondd csak Tod... béreled ezt a lakást? - kérdezem csak úgy mellékesen, úgy, hogy rá sem pillantok, de nagyon is kíváncsi vagyok mi lesz a válasz.
Kilépek a hálóból, s megvárom, hogy ő is elkészüljön. Elvégre nem sok esélyem lenne kitalálni innen.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A pulthoz érve már épp szólnék a felém tekintő pultosnak, de gyakorlott mozdulattal átadja kulcsom, így látva mennyire kivan inkább nem terhelem hosszas beszélgetéssel.*

-Köszönöm szépen Fogadós Uram mást most nem kérek.

*Ezzel köszönetképp kissé meghajlok, majd kifelé indulok a tömegből a kulcsot tenyerembe rejtve a dulakodók elől. Aztán, ha elértem a lépcsőket felmegyek a szobámba. Már rámfér a nyugalom és egyedüllét. Ha bejutok szépen magamra zárom az ajtót és lehuppanok az ágyra. Pár perc üldögélés után az ablakból szemlélem a környéket és azon jár az agyam vajon merre járhatnak azok, akiket meg akarok találni? A kereskedő, aki bár nem tudja, de Ranagol kegyelméből már csak napjai vannak hátra, ha minden jól megy. Mirjam, akit megszerettem, elvettem, véreztem érte és végül mégis elhagyott. Valami homályos csak számára logikus védeni akarásra hivatkozva. Zizzent, akinek ma nem jött össze, igaz ebben talán én is benne vagyok, de azt hiszem tőle hallottam, hogy veszélyesek a sikátorok az óvatlanok számára. Xylina a nemes nő, aki kívülállónak látszik. Talán még jobban mint én. Neki is van már a rovásán, amit nem felejtek. Zak, Ran, az Anyó és még jópár arc ugrik be lelki szemeim előtt, de végül egy nyugtázó sóhaj kíséretében visszatérek a gyakorlatiasabb feladatokhoz és előveszem a szekrényből a felszerelésem, hogy átnézzem minden megvan-e és összecsomagoljak az átköltözéshez. Már itt előkészítek egy ezüstpénzt, amit a fogadósnak csúsztathatok a kulcsokkal együtt. Tudom nincs miért a bőkezűség és egyenlőre megélhetés híján még nekem is jóljöhetne a későbbiekben, de valahogy úgy érzem ennyit megérdemel, ha már ő volt az első, akibe belebotlottam ezen a földön és elnéző volt tudatlanságommal szemben. Ha mindezzel készenvagyok és nem történik közben semmi, akkor kilépve a folyosóra bezárom az ajtót és elindulok vissza a földszintre eladni a kulcsot és a borravalót.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Shulur sötétbe burkolózik előtted ahogy a szoba ablakából kémleled gondolataidba merülve. Vannak helyek, ahol apró fénypontok látszódnak, de közel sem az egész város van ily módon "kivilágítva" az éjjeli órákban. A kinti zajok olyanok, akár csak nappal lenne - jönnek mennek az emberek, kocsik, hangos beszélgetés, kurjongatás, énekszó - a város még most is lüktet, él.
Megelégedve a "semmittevést" összepakolsz. Megvan mindened ugyan úgy ahogy itthagytad. Lesétálsz összepakolva mindened - semmi sem változott, csak pár arc cserélődött le. A pultnál ugyan úgy áll a sor mint mikor megérkeztél. Átverekeded magad újra a tömegen a pulsz széléhez most is, s a fogadós ismét röpke pillanatig neked szenteli a figyelmét. Az ezüstöt meglátva kicsit összeráncolja a homlokát, de végül is maga felé húzza a kulccsl együtt.*
- Várj... itt a visszajáró. - *s elkezdi leszámolni neked az 50 rezet. (ha nem kérsz vissza, akkor nem erőlteti, de ha nem szólsz neki leszámolja)
Ez után elfordul tőled egy másik vendéghez. A tömegnek igencsak olyan a hangulata mint egy lincs előtt. Több és több arcot fedezel fel akik mérgesek, dühösek és mind-mind a fogadós irányába - lehet a legjobb időpontot választottad arra, hogy elmenj.
Kiérvén már szinte automatikusan indulsz el a Vasmacska irányába - oly sokszor megtetted már ezt a távolságot az utóbbi pár napban.
Fertály óra és eléred a fogadót. Belépvén szinte telt házat látsz itt is. A pult mögött Ran áll, épp kiszolgál. Meglátván téged int, hogy menj oda hozzá.*



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Tod házában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Körbejárod a kis helyiségeket - fel is fedezel apróbb dolgokat: egy megnemmondod mit ábrázoló valami megszáradt tészta féleség van kitéve az ágy melletti kicsiny szekrényre. Az ágy támlájára egy fehér szövetkeszkenő van csomózva, piros hímzett "A" betűvel - úgy van elrendezve, hogy a betű látszódik. Jobban megnézve a redők közt megülő por eléggé tetemes, látszódik - ezt a keszkenőt nem igen bolygatják sokszor. A konyhában egy fonott tálat fedezel fel. Abszolult nem mestermunka - lyukas és hiányos szövésű, elnagyolt és nem épp kerek - mintha egy kezdő próbálkozása lenne.*
- Rendben. Én átöltözöm, s már indulhatunk is. Ha nem ismerős a környék, akkor elkísérlek, hogy eltalálj a Horgasig, bár... mehetek veled is ha gondolod.
Ezt a lakást bérlem. Bár jóval olcsóbban mint kellene... Tudod, néha teszek egy-két szívességet a tulajnak, és így enged az árból... ésszel él az ember, főleg, ha minden rézgaras számít...
...
Találtál valami érdekeset a szobában? - *kérdi, miközben az ingjét lecseréli. Úgy néz ki ő is csak mellékesen kérdezett rá erre...*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


"Okos, és óvatos..." - nyugtázom a választ hallva, magamban. Miközben Tod magyaráz rápillantok, s bólintok a válaszaira, majd elmosolyodom.
- Ümmm... csak egy pár apróságot... egy eljövendő kézművesmester szárnybontogatásait... - válaszolom, de visszatartom a nevetésem.
- Ha készen vagy, indulhatunk... - mondom immár az ajtó közelében ácsorogva.
- Az idegenvezetést megköszönöm, de szerintem jobban járunk ha vigyázunk mennyire mutatkozunk együtt. Gondolom nem véletlenül távoztunk olyan sürgősen a kocsmából... - nézek Tod szemeibe - ...elég idegesnek tűntél. Elárulod ki, vagy mi elől futottunk? - kérdezem őszinte kíváncsisággal.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Tod házában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Tod elmosolyodik szavaidon.*
- Hát igen... Tobias fiam érdekes mód a kosárfonás, a gyékényszövés és egyéb ilyen dolgok felé húz, a kisebbik fiam Melan inkább az anyjára ütött. Ő kézműveskedik, cserépedényeket készít .... Ohhhh.... - *elkalandozik valahová távolra, majd megrázza magát és újra a már megszokott lendületességgel folytatja a készülődést.*
- Osztán miért ne láthatnának együtt? Munkatársak vagyunk vagy mifene... - *felöltözött és kiterel, majd kilép ő is és bezárja maga mögött az ajtót. Az épületből egyenesen az utcára megy, de közben válaszol kérdésedre, halkan.*
- Tudod a dé... a férfi akiről beszélgettünk bárhol lehetett ott, bárhol, bárki. Ide nem tudott követni bennünket senki. Ez biztos. Ezt állítom én, s ezt állítottad te is. Na de... nem ezért kellett elfutni. Az egyik rosszarcú verőember kiszúrt... tudod tartozok neki... Izé.... - *vakarja meg a feje búbját és zavartan néz rád* - Volt pár napja egy fiatal beképzelt barom a teaházban, aki belémkötött állandóan. Pedig kiszolgáltam rendesen, és még csak nem is állt felettem a létrán... Meguntam és szóltam annak a kredencnek, hogy intézze már el, vakarja le rólam. Megverte, de közel sem annyira mint amennyire kértem. Rossz munka, nincs fizetés... Persze így vigyáznom kell mikor hova térek be... Hát na, én sem vagyok szent ember azért...
Nos akkor? Menjek veled a Horgasba, vagy majd jössz és találkozunk a Kék Éjszakában?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Most sem viszem túlzásba a dúródást és vigyázok, hogy ne legyek durva vagy épp nyers a tülekedő vendégekkel, mégha ők nem is nagyon mutatnak lelkesedést irányomban. A fogadósnak átnyújtott pénzből nem kérek vissza. Bár az kissé meglep, hogy valamit ki kellett volna fizetnem és csak visszajár az ezüstből.*

-Köszönöm szépen a vendéglátást és a kitűnő kiszolgálást Uram.

*Ezzel bólintva köszönés képp elindulok a tömegen át kifelé a Horgas Hóhérból és a Vasmacska felé veszem az irányt. Az úton, mikor elérem azt a keresztutcát, ahova Zizzent futott be üldözői elől kicsit fülelek, de nem állok meg. Ahogy beérek új szállásom előterébe és meglátom Ran intését a pulthoz sétálok, hogy megtudjam mit szeretne mondank a zord, de jóravaló házigazda.*

-Jó estét Ran Úr! Sikerült áthozzam kis batyumat. Miben tudok segíteni?

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


"Talán valóban léteznek azok a szeretetre méltó gyerekek, s a feleség is. Nem kéne ennyit agyalnom, mert még a végén tiszta paranoiás leszek. Lazíts Ry, mély levegő..." - gondolom magamban, s kicsit elszégyellem magam, hogy ilyen negatív gondolatok merültek fel bennem Toddal kapcsolatban. Hiszen ő jelenleg az egyetlen, aki hajlandó segíteni, ráadásul nem kockázat mentesen. "Tanulj meg bízni!" - noszogatom magam, bár nem túl könnyű eleget tenni ennek az egyszerűnek tűnő kérésnek.
- Jól van, miért is ne? - válaszolok az emeletről lefelé menet.
- Legalább meg tudom mutatni neked a képet, s tudni fogod hol keress, ha bajban vagy - itt megállok egy pillanatra, s mielőtt a kapualjból kilépnénk, megragadom a kezét, s magam felé fordítom.
- Ugye tudod, hogy te is számíthatsz rám? - kérdezem komoly arccal ránézve.
- Ha bármi problémád van, vagy megszorulsz... csak szólnod kell, s megteszem, amit lehet... barátom - mondom ki az utolsó szót a legőszintébben ahogy lehet.
Ezután csak fejemmel intek, hogy induljunk, s én ki is lépek az utcára. Megpróbálom felmérni merre lehetünk, ismerős e a környék, hogy visszataláljak, ha esetleg szükség lenne rá. Egyébként követem Todot, s menet közben kérdezek tőle.
- Mikor láttad őket utoljára... - mivel hirtelen témaváltás volt, ezért sietve hozzáteszem - ...Tobiast, Melant és a feleséged?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Beszédem van veled, de azonnal! - *mondja amikor mellé érsz. Ismerős az arckifejezése - mintha csak valamelyik mentorodat látnád amikor egy alapos fejmosás előtt álltál...
Furcsa felidézni a régi emlékeket - amikor csak voltál, de nem éltél...
Ran leteszi az épp kezében lévő palackot és poharat, pár szót mond a mellette sündörgő felszolgálónak, majd abba a kishelységbe lép be, melyből előző este titkos ajtón keresztül a csetepaté közepébe sonfordáltatok. Nem hív maga után, nem tartja nyitva előzékenyen az ajtót, hogy ne csukódjon be.*



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Tod házában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Amikor Todot megállítod a karjánál fogva magad felé fordítva elcsodálkozik. Komoly arcot vágva végighallgatja mondanivalódat, majd csak biccent egyet. Ez után azonban furcsa csillogást veszel észre a szemében... szája szegletében apró "mozzanatokat" - míg végül halkan felnevet.*
- Bocsáss meg nekem Arnan, hogy pont most nevetek... Komolyan megértettem azt amit mondtál és hálásan köszönöm... De... Ez a jelenet... Belegondoltam, hogy hogyan is nézhetünk ki távolról... Márcsak egy ölelés és egy csók hiányzik
... Khm...
De komolyabban... megpróbálom legalább is komolyabban...
*Szemében még ott csillog a jókedv, de látod, hogy tényleg komoly szeretne maradni.
A környék számodra nem annyira ismerős, legalább is itt nem, ahol épp most jártok. Kérdésedre Tod megvakarja feje tetejét.*
- Két hete éppen. Két nap voltam csupán ott, de Tobiasszal nem beszéltem talán öt percnyi időt. Csak azért szaladt haza a műhelyből, hogy láthasson, láthassam. - *most viszont az a kis vidám csillogás eltűnt a szeméből. Szomorúság költözött helyébe.* - Tudod... néha azon merengek mennyire más lenne, ha velük maradtam volna. Nem kellene apa nélkül felnőniük... Néha lelkiismeret furdalásom van, hogy otthagytam őket egyedül...
...
Na, de már nem sok van hátra!... - *sóhajt egy nagyot. Érezhetően megszaporázza picit a lépteit. Majd ahogy megszaporázta, úgy abban a lendületben meg is áll és csak leesett állal néz maga elé - távolabbra. Követve a tekintetét te is észreveszed azt, ami megállásra kényszerítette Todot.
A "Démon" áll előttetek úgy 60-70 lábnyira a tömeg közepén - mintha hallanád a kaján vigyorát...
Tod meredt és döbbent arccal fordul feléd, majd újra a pontra szegezi tekintetét, hogy végül forgassa a fejét, mintha keresne valakit. Te is látod már mit keres - elég volt egy pillanatnyi elfordulás és a Démonnak hűlt helye van csupán.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Kicsit meglep Ran viselkedése és hanghordozása, de nem ellenkezek csupán szótlanul követem a kis helységbe. Közben óhatatlanul is azon jár az agyam vajon most mi a baj vagy mit akarhat mondani nekem. Remélhetőleg nem azt közli, hogy valami miatt mégsem tud/akar segíteni a megbeszélteknek megfelelően. Odabent ismét végigjártatom a szemem a furcsa fegyvereken, de nem szólok, várom, hogy Ran elmondja, amit szeretne.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Belépsz a kicsiny helyiségbe, becsukod az ajtót magad mögött. Csak félig sikerül újra megszemlélni a szobában lévő furcsa fegyvereket, mert Ran az asztal mellett fordultából vág úgy arcon - pofon - hogy megcsendül a füled. Fenyegető szempárja rádszegeződik, arca vészjósló - szavai nem különben.*
- Mit merészelsz kölyök! Úgy látszik ahogy telik az idő, úgy hígul minden ebben a világban. Hát nem tanultad meg azt, hogy a feladatot mindenáron meg kell csinálni úgy, hogy közben mással nem törődsz, mert az elvonja a figyelmedet arról, amit tenned kellene?!... Megdöbbentem, amikor rájöttem ki is vagy valójában... Az helyett, hogy a munkádat végeznéd szoknya után futsz; sőt...
*Mély levegőt vesz, látod rajta, hogy igencsak uralkodik magán.*
- Mond meg nekem kölyök, hogy hol van most az a féreg Thinos?...

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A hirtelen pofonra kissé hátrébblépek és behajlítom a térdeimet a jobb elrugaszkodáshoz, ha szükség lenne rá. Kezem ösztönösen a tőröm markolatára fonódik, ahogy jeges, rezzenetlen pillantással nézek Ran szemeibe. Most se érzelmet, se gyerekességet nem láthat csupán a gyilkosokra jellemző hideg elszántságot. Hallkan, de tisztán érthetően sziszegem a szavakat a klán nyelvén, ha már úgyis ennyire tudja ki vagyok biztosan érteni fogja. Ha meg nem majd elismétlem a közöst használva is.*

-Én elvégzem a feladatomat. Mindig.

*Nyomom meg az utolsó szót.*

-Thinos Shurulba jött. Hogy itt van-e még nem tudom, mert anyagi korlátaimnak megfelelően csak hajóval követhettem idáig. Azt pedig nem felejtettem el, hogy a siker kulcsa az információgyűjtés. Ezért is kérdeztem Magától felőle. Illetve Zizzentet is kérdeztem, de ő nem szolgált információval.

*Ha még mindig nem ugrott nekem a fogadós, akkor kissé engedve a feszült testartáson valamicskét enyhül az ábrázatom, de a komolyság megmarad így is. Ez most nem a viccek vagy épp az érzelgősség ideje.*

-A szoknya után futáshoz pedig semmi köze a feladatomnak. Nem hátráltat és nem is téríthet el semmi. Ha így lenne már rég nem lennék itt és nem várnám, hogy végre használható nyomot találjak Thinos hollétéről. Már régen világgá mehettem volna, de sem Mirjam, sem más nem másíthatja meg azt, hogy hová köt a vérem. Ha elismerik, ha nem engem nem csak kiképeztek, hanem bele születtem a kötelességteljesítésbe.

*Kis szünetet tartok, hogy esetleg van-e ehhez mondanivalója Rannak, de végül nem állom meg és csak nekiszegezem a kérdést.*

-Tehát nem az én "szoknyakergetésemen" múlt eddig sem az áruló élete, hanem a külországi, itteni információforrások hiányán, illetve hasznavehetetlenségén. Odahaza már sokan hevernének vérbefagyva azért, amit itt megengedhetnek maguknak... Inkább kérem segítsen, hogy hol érdemes nyomok után érdeklődni, illetve ki tud segíteni érdemben az előrelépésben.

*Az utolsó mondatnál Zizzent "kierőszakolt" csókja villan be és az, amit az információért merészelt kérni. Azt tudom, hogy veszélyes játékot űzök azzal, hogy ennyire nyíltan, ha nem is teljesen konkrét megnevezésekkel szólok, de úgy érzem, hogy Rannak sem a Vértestvériségbeli helyem, sem a jelenlegi feladatom nem meglepő és tudja miről beszélek. Azért az elgondolkodtat belül, hogy vajon ő milyen kapcsolatban van a klánnal? Lehet ő is egy vazallusa az elérhetetlen nagyjainknak vagy épp egy régi tag, akit ide vetett a sors és most itt próbálja megvetni a lábát és ezáltal északi kapocsként szolgálni az otthoniaknak.*