Fekete Kastély (ÚTK)

[Mesemondó]

Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

Alig egy hónapja még a nemen születettek nyugodt életét élted, vadászgattál, hébe-hóba társasági életet éltél.
Célba lőttél, lovagoltál, egy-két széplány fejét csavartad el.

És most tessék: itt állsz egy kissé omladozó városfal előtt, valahol a Quiron tenger déli partján egy teljesen ismeretlen országban, egy teljesen ismeretlen város északi kapujában.

Merrun

Ennyit tudsz róla és nem többet.
Hogy mit keresel itt? Egy lányt. Egészen pontosan egy hónappal ezelőtt érkezett a birtokodra egy futár, hogy De Brett gróf úr érkezik hozzád másnapra, személyesen.
A gróf meg is érkezett, egy idősebb férfi, gyomorbajos arccal.
Délre részeg, estére őszinte is lett a borodtól és megértő bólogatásodtól, bár Te igazából a hátad közepére kívántad a látogatását.
- Ön tapasztalt hadfi, aki nem a báltermekben híresztelt vitézségével tűnik ki. – mondta, majd a tárgyra tért.
- Keresse meg a lányomat, kérve kérem. Hajlandó vagyok egy falut a hozzá tartozó földekkel önnek adományozni, ha megkeresi egyetlen lányomat!

Története könnyfacsaró lett volna, ha történetesen leányregényeken nőttél volna fel. Így csak némi együttérzéssel hallgatod a lánya kitagadásának, majd a családi tragédiák sorának történetét. A cserfes lány, miután megtagadott egy érdekházasságot, inkább délre szökött, mint sem férjhez menjen. Ezért a zord atya – ez a félrészeg, könnyeket ontó, összeesett férfi – kitagadta. Aztán jöttek a csapások: meghalt feleség, leszúrt fiútestvérek, végzetes balesetek. Mostanra egyetlen élő rokona a lánya. Őt kellene megkeresned. A neve: Lianna.

Bolond fejjel ráálltál, hogy segítesz ennek a nemesnek, hiszen kimondatlan szabály: erigowban a segítséget kérőknek nemesi körökben nem mondanak nemet. Meg aztán egy falu, az egy falu.

Egy hónapba telt, hogy eljuss Merrunig. Úgy látszik Lianna idáig futott, hogy itt aztán összekösse életét a város grófjával, bár nem a házasság szentségében. Amit megtudtál eddig, az nem sok. A gróf neve az egyetlen nyom, min elindulhatsz a városban: Haag Dul Merrun, kinek az egész város a kezében van.

Előtted hát a város, és kapuja. A kapuban őrség, egyik tagja máris téged figyel…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah
__________________________________________________

Férjed a tehetetlen és teljesen behálózott flótás. A nagy kereskedő! No hisz!
Már egy hónapja elindult Erionból Damakba, hogy egy csodás üzletet kössön. Természetesen csak szerinte lenne az csodás, épeszű kereskedő messzire elkerülné azt a damaki kutyát, akivel üzletelne. Ezt is a rended szervezte meg természetesen. Nem tudod, mivel érdemelte ki, de a végromlás már nagyon közel van.

Kiürült kincsesláda, csalódott üzleti partnerek, gyanakvó bankárok, elmaradó megrendelők. S legutóbb a levél: siess a férjed után Damakba, mert jelenlétedre van szüksége. Ha jól számolod, ha legalább egy hétig elhúzod a megérkezésed, akkor nyert ügyed van: már az utolsó garasát is elpocsékolja, tönkremegy teljesen. A Rend küldetése teljesítve. És rád senki nem mondhat egy rossz szót sem…

Sajnos az utat a megmaradt lekötelezettek egyike, Damal kíséretében kell megtenned. Sem női praktikával, sem kifogásokkal lassítani nem tudtad az utazásotok. Damal egyenes jellem és elkötelezett barátnak bizonyult. Eddig.
Most egy súlyos sebbel fekszik a szekereteken, egy itteni barbár rajtaütés eredményeképp. A legközelebbi város – mint megtudtad – Merrun.
És most itt vagytok, a megmaradt kísérőkkel és a sebesülttel a város Nyugati Kapujától pár száz méterre. Előttetek az őrség már előlépett fogadásotokra…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 7. nap, reggel
Résztvevők: Graion
__________________________________________________

Elindultál hát, világot látni. Még előtted van édesanyád szomorú tekintete, halványan rebbenő keze, ahogy az istenhozzádot inti feléd.
Messzire jutottál, igen messzire.
A következő utca sarkáig.

Ott eléd lépett egyik mestered, Janer, és kezét válladra téve ejtett ki egy bűvigét.
A tér elmosódott körülöttetek, és a mestered dolgozószobájában találtad magad.
Bár minden porcikád tiltakozott az „elrablásod” ellen, mégis csak az egyik mesteredről van szó. Biztos okkal hozott ide.
Janer intett neked, hogy foglalj helyet, majd veled szemben ő is leül.

- Graion! Biztos csodálkozol miért hoztalak ide. Nem húzom idődet, ezért gyorsan a lényegre térek: szükségem lenne a segítségedre. Tudom, apád nyomába szeretnél eredni. Ő a néped múltját felfedezendő utazott el sok éve Északra.
Talán segíthetek is nyomot keresni neked. Előbb azonban lenne egy kérésem.
- Régi barátom – ki északi tudós, és már nagyon sok éve nem találkoztunk – furcsa dolgokról számolt be a városában, Merrunban. Érzése szerint valami gonosz munkálkodik arrafelé, bár az ő hatalma kevés a dolog felderítéséhez.
Én sajnos nem mehetek el innen, kötnek a tanári teendőim. Ám te úgyis útra készülsz, megtehetnéd egy volt tanárodnak azt a szívességet, hogy megkeresed merruni Apolt és beszélsz vele, segítesz neki.
- És ami a legfontosabb: apádat is útbaigazítottam Apolhoz, mivel ő igen sok tudós főt ismer északon. Talán Apoltól megtudod atyád merre indult el tovább… Ha elvállalod, egy varázskör segítségével eljuttatlak a lehető legközelebb Merrun városához. Egy napi járóföldre. Ennél északabbra sajnos már nincs erőm téged eljuttatni.
- Nos? Vállalod?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Zenir Argun
__________________________________________________


Ilanorban láttad meg a napvilágot, ott is nevelkedtél. Egy darabig. Míg el nem szöktél otthonról, hogy az azóta mesterednek tartott széltolótól tanuld el a mestersége fortélyait.
Sok év telt el azóta, oktatás címszó alatt megtanultál mindent, ami a túléléshez kell akár a városokban, akár a vadonban.
Immár kitanultad mesterséged alapvető ismereteit, amit mestered jónak látott átadni neked. Hogy utatok immár nem egy, azt a tegnapi nap tudtad meg. Egy kereszteződéshez érkeztetek. Jobbra Valthagore, balra Merrun városa a feliratok szerint. Mestered már egy hete kissé szomorkás volt, és előző este olyan dalt játszott, olyan szépen, hogy könnyek szöktek a szemedbe. Már akkor sejtetted: búcsúdal volt az.

A kereszteződésben mestered megállította a lovakat, majd rád nézett.
- Zenir fiam! Itt elválnak útjaink. Meg kell tanulnod a saját lábadra állni, én többet nem tehetek érted. Búcsúzóul pár életbölcsesség: ha jót tehetsz valakivel, tedd meg. Ha egy nő kerül bajba, segíts. Ha igazán híres akarsz lenni, ne térj ki a kihívások elől.

S ezzel ellovagolt jobbra, míg neked maradt a bal oldali út.
S most itt állsz Merrun városának Északi kapujában, ahol az őrség már mozgolódik jöttödre.

[Togar]

Zenir Argun

Meglátjuk mit hoz a jövő.Búcsút intek mesteremnek és remélem még találkozunk.Elindulok a város felé.Mikor meglátom elfog az öröm bár kissé szokatlan egyedül dehát ez van remélem nem sokáig lesz ez így.Mikor a kapuhoz közeledem leszállok a lovamról és száron vezetem tovább.Majd az őrhöz érvén valami fogadó iránt érdeklődöm ahol megszállhatnék egy két napra.Hátha egy kis pénzt is tudok szerezni magamnak pluszba.

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Meglepődök mesterem találkozásán. Ő volt azon a listán, akit utoljára gondoltam volna, hogy találkozok. Ráadásul tud a tervemről. Ez egyáltalán nem szomorít el, inkább csak csodálattal tölt el, hogy megint megtudtam, a jó öreg Jaren mester mindig tud újat mutatni. Nem szólok közbe amíg beszél, hisz tisztelem, és nem akarom megbántani. Viszont a kérdése meg lep. Ekkor jövök rá igazán, hogy véget ért az iskola. Hisz most már nem utasít, hanem kér. Bár botor lennék ellene szólni, és a tiszteletem iránta sem engedné.
Tisztelettudóan meghajolok előtte, úgy ahogy szoktam diákként, majd megszólalok.

-Nagytudású Jarek mester. Ha nem tudna apám utáni keresésemben segíteni, akkor is megtenném amire kért. Higgye el, a tiszteletem nem szűnt meg azzal, hogy kiléptem az iskola falain, és varázsló lettem. Bármikor számíthat a segítségemre, és az önhöz képest csekély tudásomra.

*A beszédem egyáltalán nem nyájas, vagy kedveskedő. Simán csak azt mondom, amit a szívem diktál.

-Viszont engedelmével mester, egy kérésem lenne. Ha elteleportál, akkor a lovaimról, és a kutyámról se feledkezzen el. Kérem.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Szép lassan baktatok a városkapu irányába, majd látván, hogy az egyik őr figyel felé irányzom a lovam lépteit. Mielőtt az őr megszólalhatna előre ráköszönök hangosan - ervvül.*
- Jó napot Uram! - *és tovább baktatok befele a városba a lovamon.*

[Yvett de Crei]

Sharifah

*A rajtaütés miatt eléggé ideges vagyok. Azért nem így gondoltam a lassítást - de végül is kapóra jött, bár nem kívánom Damal halálát... Az égiek úgy látszik segítenek abban, hogy késsünk egy kicsit Damakból...
Damal hűséges és becsületes, nem érdemli meg a halált. Amit tudtam megtettem érte - a sebeit elláttam (ímmel, ámmal).
Sürgetem az embereket, hogy mielőbb a városba érjünk.*
- Minden perc számít. Nem hagyhatjuk meghalni... A férjem legnagyobb csapása lenne, ha elvesztené szinte a jobb kezét, Damalt.
...
Hála az égieknek, hogy megérkeztünk. Megtámadtak minket, és Ő haldoklik!... Azonnal egy felcserre, gyógyítóra volna szükségünk. - *előzök meg minden kérdést az őrök részéről, amikor hozzájuk értünk. Aggódom - ez látszik; kicsit pánikolok - ez is látszik.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

Az őr kissé meglepődik a viselkedéseden, arcán némi zavar fut át. Aztán az egyik társa segít neki. Ervvül válaszol neked:

- Az istenek hozták uram szép városunkba. Bár mostanában kissé veszélyes egyedül utazni errefelé.

Határozottan a lovad elé áll és úgy folytatja:
- A Városi Tanács rendelete alapján, minden utazó köteles kapupénzt fizetni a bebocsátatásért.
Ez személyenként 5 réz. Minden további állatért 1 réz. Így önnek összesen 8 rezet kell a városi Kincstárnak befizetnie, itt helyben.

Innen már látod, bizony elég szegényes és lepusztult ez a város. Legalábbis ez a része.
Vályogkunyhók, rosszul karbantartott polgárházak, koszos utcák és kóbor állatok. Meg kosz és mocsok.
Szűk sikátorok a széles főútból nyíló utcák. Mindenféle kétkezi munkás, paraszt és szolga járja az utcákat.
Legalábbis ameddig ellátsz.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah
__________________________________________________

Az őr kissé meglepődik a helyzeten, ám hamar felocsúdik és szolgálatkészen bólogat.

- Hogyne hölgyem. Ám sajnos a városba belépésért fizetni kell. Ahogy elnézem népes kíséretét, nem is ajánlhatok más szállást Önnek – hajol meg feléd – mint a Merrun ékét a Fő téren. Egy emberem elkíséri önöket odáig, ha megfelel.
Ott el tudják a kíséretét is látni, meg papot, gyógyítót is kerítenek hamar.
A belépti díj pedig a városba összesen 3 ezüst lesz.

A kapuból már látszik a város egy része. Igen szép házakat, gondosan és igényesen rendben tartott utakat látsz. Virágok, sövények és tágas utcák jellemzik a város ezen részét…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, hajnal
Résztvevők: Graion
__________________________________________________

Volt tanárod hálásan néz rád. S bár egyáltalán nem mérhető a tudásod az övéhez, rá kell jönnöd: ő az elméletek embere. Látszik rajta a megkönnyebbülés, hogy nem kell kimozdulnia szeretett iskolája falai közül.
- Persze-persze, nem probléma. Kérlek addig is légy a vendégem, holnap hajnalra elkészül a varázskör, ami Merrun közelébe juttat. Ha nem gond, hogy ilyen hamar indulnod kell… - néz rád reménykedve…

S csenget egy kis csengővel, mire egy inas lép be a szobába.
- Horatio! Gondoskodj a vendégünk kényelméről – szól a mestermágus, majd bíztatóan rád mosolyog.

A szállás, amit kapsz kényelmes, és lakályos. Délre már a lovaid és a felszerelésed is teljesen készen áll az útra. A varázsló háza elég tágas, kis udvarán pedig már kezd kirajzolódni az a majd 4 méteres kör, amely téged fog oly messzire repíteni. Lenyűgözve nézed, ahogy Jarek mester a kör pontos középpontjában áll, miközben nem egy, hanem egyszerre három pálca rója körülötte a jeleket a talajra, akaratának engedelmeskedve.
Sem te, sem a szolgálók nem mernek a mester közelébe menni. Te tudod mekkora koncentrálást igényel az, amit ez az ember végez. A szolgák meg már megtanulták: ne zavarj meg egy elmélyült varázslót.

Hajnalban arra kelsz, hogy Jarek mester maga kopog a szobád ajtaján.
- Graion! Ébredj, vár a kaland! – igen jókedvű a tanár úr, az iskolában sosem volt ilyen közvetlen. Szinte fel van dobva, hogy útnak indíthat téged.
Az udvaron még köd ül meg, az egyik lovad halk nyihogással köszönt, a kutyád melletted ácsorog.
A varázskör teljes, és halvány fehér fénnyel izzanak a rúnái.
Belépsz a belső körbe, a lovaidat vezetve. A kutyád is szó nélkül követ. Jarek mester búcsúzóul csak annyit mond:
- Északnak tarts! – s búcsúintésre emeli kezét. Erre a jelre felcsapnak a mágikus erők a rajzolatból és hirtelen szédüléssel fehér fény vakít el.
Mire kipislogod a szemedből a káprázatot, már teljesen idegen tájon álldogálsz. Más a levegő, más a táj. Pár méterre egy országút fut észak-dél irányba. Mögötted pedig egy hatalmas szikla.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Zenir Argun
__________________________________________________


Az őr egyáltalán nem lepődik meg kérdéseden.

- Jó napot uram! A belépésért a városba fizetni kell, fejenként 5 rezet. A lóért további 1 rezet.
- Fogadó van, több is. Itt az északi Szegény negyedben viszont jobb ha nem száll meg, csak poloskát és rossz ételt kaphat. A Nemes negyedben a Merrun éke és a Szép Esték fogadó. A Merrun éke a város legpazarabb fogadója, a Fő téren áll. A Szép Esték fogadó a Nemes negyed északi felében van, valami sárgabőrű, vágott szemű népség üzemelteti.
- Az Intézmények negyedében megint csak két fogadó van: az Árnyas és a Hegyes. Az előbbi félelfek tanyája, az utóbbi egy törpe kezében van.
- A Céhek negyedében csak egy fogadó van: a Tengerészhez. Azt egy nyugdíjas tengerész alapította, azóta is a családja üzemelteti. Ott a legjobbak a halételek.
- A legjobb, ha lemegy ezen a főúton a város központjába, a Piac térre. Onnan nyugatra van a Nemes negyed, keletre az Intézmények negyede, tovább délnek a Céhes negyed.

Ezzel várakozóan néz rád. A kapupénz ugye…

[Togar]

Zenir Argun

Kifizetem az őrnek a kapupénzt majd elindulok befelé a városba.Hát ha van esélyem a pénz és egyéb dolgok beszerzésére akkor a Merrun éke fogadó a szimpatikusabb.Elindulok abba az irányba amerre az őr mondta a fogadót, ha esetleg nem találom akkor kérdezősködöm kicsit.Érdekes ez a város bár így erről közeledve még szegényesnek tűnik.De kiderül milyen a nemesek negyede.Menet közben figyelem az embereket hátha látok valami érdekes dolgot.

[Yvett de Crei]

Sharifah

- Fizetni?! ... Ohh, persze... Tessék!... - *keresek elő gyorsan 3 ezüstöt, és az őrnek adom sietve.* - A kíséretet megköszönnénk... nincs vesztegetni való időnk... - *aggódva pillantok a sebesültre, majd várok, hogy kapjunk egy katonát kalauznak.*

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Egy kis idő eltelik míg hozzá szokok a gondolathoz, hogy egy pillanat alatt hosszú utat tettem meg. Az igaz, hogy a magas mágia művelője vagyok, de ekkora erőre még nem vagyok képes, így ez nekem is új dolog. Megsimogatom Varangyot, majd engedem, had barátkozzon a tájjal. Ezután a két lovat nyugtatgatom, hogy minél hamarabb túllegyenek a teleportálás okozta ijedségen.
Miután ez sikerült, megnézem a cuccaimat, hogy minden épségben van e, és utána felpattanok Szépségre, és elindulok az úton észak felé.

- Varangy, Foltos, gyertek. -* Szólok a málhás lónak, és a kutyának. Mind a három állatot magam idomítottam, és az esetek nagy százalékában hallgatnak rám. Ha esetleg Foltos nyüglődne, akkor a kantárát megfogom, és úgy megyünk. Varangynak pedig többször is füttyentek, hogy lássa már messze járunk tőle, ha esetleg elkódorog.
Miközben haladunk, élvezem a természetet, és a szabadságot.