A Tükörvilág

[Grön Sigur]

<Mért nem tudtam egy gyümölcsösbe keveredni?>
Amikor észreveszi a fehér foltot, lassít és gyanakodva nézi.
<Mi lehet az? Várjunk... De hisz az egy szoknya.>
Jobban mereszti a szemét, hogy lássa ki a szoknya gazdája. És mikor meglátja az arcát
<Elita? Nem. Az lehetelen... Biztos csak képzelődök! Igen! Csak képzelődök.>
Háromszor-négyszer megdörzsöli a szemét. És miután még mindig látja, hogy ott téblábol aggodalmasan első és egyetlen szerelme. Rohanva közelít feléje
-Elita! Szerelmem!

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Eledir D’Infernal
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Dörzsölgeted a szemed, de csak jól látol; Ő az.
Hangodra megfordul, majd amint meglát megkönnyebbült arccal és boldog mosollyal szalad feléd. Átkarol, nyakadba csimpaszkodik.*
- De jó, hogy itt vagy! Már azt hittem, hogy itthagytál!... Hogy elmentél az éjszaka történtek után...
*Nem mond többet. Neki ezek szerint egyértelmű, hogy mi történt az éjszaka, hogy kerültetek ide - meg egyáltalán hol vagytok, neked azonban mindez homályba vesző információ.*

[Grön Sigur]

Látja, hogy megkönnyebbül Elita, ez még boldogabbá teszi, főként az, hogy a feléje szalad. Amikor átkarolja, visszakarol. A megjegyzéseire értetlenül néz, és kínosan kérdez.
-Miért mi történt éjszaka?
Csendesen végig hallgatja a szerelme mondanivalóját, és ha kérlelni kell, akkor ezekkel a szavakkal kérleli:
-Mond el! Kérlek! Sajnos nem emlékszek! Légyszí! Na, mond el! Kérlek, kérlek, kérlek!

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Eledir D’Infernal
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Elita arca látványosan elszomorodik. Még el is enged, kibontakozik az ölelésből.*
- Tényleg nem emlékszel?...
...
Összefutottunk a Vadászlakban. - *Arra emlékszel, hogy oda indultatok menni italozni, s ott töltöttétek az este egy részét, ott kezdődött a homályosan végződő éjszakád* - Felkértél volna táncolni, de a férjem nem engedett el, s .... összeverekedtetek. Majd kardot rántottatok. Megölted. Mindent ott hagytunk. Elmenekültünk. Megbeszéltük, hogy együtt maradunk és jó messzire elvándorlunk hazánktól, csak hogy együtt maradjunk.
De .... nem emlékszel erre egyáltalán? ... Semmire?
*Semmire. Még csak homályosan sem emlékszel ilyenekre. Sem arra, hogy találkoztatok volna, sem arra, hogy harcoltál volna, vagy hogy egész éjszaka menekültetek volna...*

[Grön Sigur]

A verekedés hallatán nem csodálkozik el, de hogy kardot rántottak, az már igen meglepi, de csak az arcán látszik, hogy meglepődik, egy szót sem szól.
<Így már teljesen értem, hogy miért csak a tőröm van nálam>
-Nem, semmire sem. válaszolja szomorúan
-Ki vagy kik elől menekültünk? Miért pont erre menekültünk? És egyáltalán hol vagyunk?

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Eledir D’Infernal
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Ki vagy mi elől?! ...
Megölted a férjemet ... A városi őrség elől, apám elől, apád elől... Mindenki elől...
Hogy miért erre? Erre vezetett a lábunk. Én nem tudom hol vagyunk, de az éjszaka úgy szaladtál erre, mint aki nagyon tudja, hogy merre megy...
Ezek szerint te sem tudod hol vagyunk. Hogy hogyan jutunk még messzebbre a családunktól... Még az is lehet, hogy elindulunk, és pont oda érkezünk vissza... - *láthatólag ez jobban lelombozta, elszomorította mint az a tény, hogy nem emlékszel semmire.*
- Majdcsak megleszünk.. ugye? ^^ Ketten leküzdünk minden akadályt szerelmem!
....
^^ Kezdhetnénk azzal, hogy ... éhes vagyok... - *süti le a szemét Elita, mintha ez olyan szégyenleni való dolog lenne.*

[Grön Sigur]

Ahogy hallja, hogy kik elől menekültek, rájött, hogy ezt ő is kitalálhatta volna.
<Ez gyönyörű. Egyikünk se tudja, hogy hol vagyunk. Én aztán céltudatos vagyok, de még mindig nem ártana tudni a célt>
-Igen megleszünk, és ha mégis oda jutunk, akkor majd mindent magamra válalok, és azt mondom, hogy téged túsznak raboltalak el
<A kaja rám is rám férne. De a legnagyobb baj a vér! Szerintem azt sem most vettem magamhoz >
A vérrel kapcsolatos aggodalom az arcára is ki üll, de egy poénnal próbálja leplezni magát
-Ha szereted a rovarokat nyersen, akkor nem halunk éhen
Körülnézz, hátha lát valami ehetőt

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Eledir D’Infernal
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*A nyers rovarok említésére Elita arca eltorzul és enyhén szólva láthatólag felfordult a gyomra. Szája elé tartott kezével fordul el tőled - öklendezik, egyenlőre csak a késztetés van meg, hogy kiadja az üres gyomra tartalmát. Jó pár pillanat telik el így - megszenvedi szegény lány a viccnek szánt mondatodat.*
- Valami ehetőbb... nem lenne esetleg? - *kérdi kicsit erőtlen hangon, fehér színű, kissé meggyötört arccal tőled.
Kérdésére mintha a természet adna választ. Valami megmoccan egy közeli bokor tövében. Nem látni, hogy mi az, de ott bizonyára mocorog valami kisebb állat.
Elita csendben is marad. Csak nézi a bokrot kerekedő szemmel. Láthatólag nem mer/akar mozdulni...*

Edit:
A játékos végleges IP-bannja miatt a mesélés berekesztve.