Két város között - úton, tengeren...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*Szavaidra a nő mintha elpirulna. Lesüti még a szemét is, s így áll előtted pillanatokig némán. Lassan emeli fel tekintetét rád, szeme csillog, de nem hidegen mint eddig.*
- Szavai nagyon kedvesek számomra ... Khm.... Megtudhatnám a becses nevét? ^^

[Chorax]

(Yossarien)


*Kicsit megrémít a víz emelkedése, bizonyosan ez a kis lény irányíthatja valami mágiával. Arrébb lépek egy lépést a tótól, bár biztos nem sokat érek el vele.
Próbálok higgadt maradni, és minél határozottabb hangon válaszolni:*

- A macska nem eladó, és valójában nem vagyok a gazdája. A maga ura, azt tesz amit szeretne...Pénzem nem sok van, mégis mennyire gondol?

*Kis gondolkodás után pofátlanul megkérdem:*

- Milyen szolgáltatást kapok a pénzemért cserébe? Ugye van valami szolgáltatás?

*Teli szájjal vigyorgok, hátha így nem sértődik meg, és nem borítja rám azt a vízfalat...*

[Fentagor]

/Fentagor de' Molay-a toprongyoson/

A nemeskisasszony csillogó szemei szikrát vetnek az én tekintetemben is, és igen, ott bújkál a szám szegletében az az apró kis mosoly, mi jelzi, hogy jól érzem magam, és élvezem a pillanatot.
-Milyen faragatlan vagyok..*tárom szét a kezeimet, miközben csóválom a fejem, de a hangsúlyom továbbra is jókedvet közvetít*
-Kérem bocsássa meg botlásom suessa *bal kezemet a szívemre teszem és szimpadiasan meghajtom előtte a fejemet, majd egy kópés-mosoly kíséretében felnézek, pont a szemébe*
úgy látom mégiscsak szükségem lenne egy tanárra, ki botladozó lépéseim vezeti e ködbe burkolózzó világban *mutatok Shulur partjait takaró homályra*.
-Fentagor de' Molay a becsületes nevem, és bár tudom, hogy kérésem feszeget minden határt, de boldoggá tenne, ha a közelében lehetnék suessa. *nézek a szemébe és egy kis hatásszünetet tartok* Mert már ez a pár pillanat is bearanyozta ezt a hajóutat és több tanúlsággal szolgált számomra, mint az Ifin óta eltelt hetek.
<mondj igent kérlek és én mindent megteszek majd érted>
Tényleg szeretném, ha segítene nekem, mert tudom, hogy pártfogó, vagy egy olyan személy nélkül, aki gyakorlatban ismerné a helyi viszonyokat, bizony Shulur kemény dió lenne. Nem utolsó sorban pedig, mégiscsak egy csinos nemeskisasszonyról van szó (tényleg, leírnád, hogy hogy néz ki? ) tehát kellemest a hasznossal, aztán majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: a meleg vizű tónál
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

- Szolgáltatás?! - *ezen elkacarászik a lény - bevallod magadnak egyre unszinpatikusabb, és egyre jobban viszket tőle a tenyered...*
- Még hogy szolgáltatás...
Életbenmaradhatsz öcsi ezért a fizetésért... - *hangsúlya mosolyfakasztó. Inkább állt fel tőle a hátadon a szőr.* - Na, de tudod mit... szolgáltatok... magamnak egy kis szórakozást. Ha győzöl, addig maradsz a dögöddel amíg akarsz...
*Ezzel mozdítja a botját. A vízfal csobogással megindul, s már kénytelen vagy odanézni - megdöbbentő és egyben csodás látvány (vagy hátborzongató?).
A vízfalból egy emberi alak bontakozik ki lassan. Alig két láb magas, kicsit köpcösnek mondanád, ha nem lenne vízből a teste! Kezében egy hatalmas kardot fog, mely olyan benyomást kelt, mintha jeges lenne.
Enya fenyegetőbb morgása egyre erősödik a hátad mögött, és ez lassan összeolvad a kis undok lény undok és rosszmájú kacarászásával.
A vízből kiváló lény és közted alig van 10 lábnyi távolság.*


_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*A nő mondhatni kedves mosolyt sugároz feléd színpadias bocsánatkérésedre. Úgy látszik nagy sikert ért el dalod nála.*
- Bevallom, örömömre szolgál a megismerése Uram! Neha Rajani Divya - *ejt meg egy pukkedlit előted úrikisasszonyhoz méltóan.* - Itt a hajón nem látom akadályát de' Molay, ám Shulurban én nem maradok; az első hajóval utazom tovább.
*Vágyódó tekintete a városra téved - mintha vágyódna valami/valaki(?) után, de ez a vágyódás szomorúságot is hordoz magában számára.
Tekintete csak egy pillanatra révedt a távolba, majd csodálkozóvá válik arca.*
- Nahát! Mi lehet az ott? - *kérdi, de az árbóckosárból már meg is válaszolják a kérdést.*
- A kikötői őrség csónakja! - *erre a hajó kapitánya, ki eddig a kormánykeréknél tárgyalt az első emberével elkáromkodja magát, majd gyorsan parancsokat osztogat. Megáll egy pillanatra a tekintete rajtatok - Neha erre nemesi gőggel elfordul tőle a város felé, miközben hűvösebb szavait hozzád intézi.*
- Remélem ez azt jelenti, hogy hamarosan kiköthetünk, s nem kell többet raboskodni ezen a tákolmányon. - *a hűvössége nem neked szól ezek szerint...*

[Fentagor]

/Fentagor- a Toprongyoson/

A nő szavai kicsit elszomorítanak és engedem, hogy ez tükröződjön az arcomon is. (persze azért nem fakadok sírva )
-Én is nagyon örülök, hogy megismerhettem, de kérem szólítson Fentagornak. Bevallom szomorúsággal tölti el szívemet amit mond, és ha... nem sértődik meg neveletlenségemen, úgy remélem nem indul majd egyből a hajója és élvezhetem a társaségát kicsit tovább. *mosolyodom el*
-Hisz balga reményt növesztettem szívemben, hogy esetleg megmutatná nekem a várost, és ön mellett élhetném át a csodát, mit e titokzatos város ezernyi szépsége tartogat. *nézek el én is Shulur felé, ekkor veszem észre én is a távolból közeledő bárkát*
-Remélem én is, hogy mihamarabb szilárd talajt érezhetek a lábam alatt, mert bizony ezt a hajós életet nem nekem találták ki.
-Kérem szóljon ha tolakodó lennék, vagy ha kérdéseim zaklatnák. De megtudhatom mennyi időt élt Shulurban? Vagy ha azt nem is, de mondana pár szót a városról? Persze nem feltétlenül a nevezetességeiről, hanem az érzésről, ami szemmel nem látható, de minden hely sajátja. Ugyan mindenkinek mást jelent, de mégis egy tőről fakad. Ott lapul a kövek között, ott bújkál a szél lenge szárnyain mik a falai között járják táncukat, és ott van a szívekben is elrejtve. *nézek rá kedvesen*
-És tudom, hogy kérdés, kérdést követ, de kérem nézze el nekem suessa, de felettébb furdalja az oldalamat, hogy egy ilyen gyönyörű fiatal hölgy miért utazik egyedül. (Bízom benne, hogy a varázs megfogant, hisz kedvessége üdítő fordulat volt, és így igazat fog mondani nekem.)

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*A nő arca fagyosságból szomorúságba hajlik. Bizony valamibe belemásztál. Szemeiben könny gyűlik, majd elfordítja rólad a tekintetét, ismét hosszú pillanatokig magányba és némaságba burkolózik.*
- Shulurban még nem éltem. Sabbulban születtem, ott nőttem fel, ott éltem, ott mentem férjhez... most oda térek vissza.
*Újra némaságba burkolózik, majd lassan feléd fordul.*
- Nem haragszom önre... Fentagor. - *süti le kicsit a tekintetét* - De most kérem bocsásson meg Ön nekem, visszavonulok a kabinomba.

[Fentagor]

/Fentagor- a Toprongyoson/

*A lány reakcióját látva elkomorodom én is.*
<Te istenverte barom! Kell neked mindíg ajtóstul rontani a házba? Na most nézheted, hogy újra szóba áll veled.>
-Sajnálom, ha valami olyasmit mondtam, vagy kérdeztem mi szomorúságot keltett a szívében. Higgye el, semmit nem kívánok kevésbé, minthogy önt szomorúnak lássam. -szólok nyugodt, halk hangon, lesütött szemmel.
-És amennyiben megelégelte egy ilyen faragatlan fickó társaságát, úgy ezt késséggel megértem, *teszem szívemre a jobb kezem és meghajtom magam egy picit* bár a remény szikrája még parázslik a lelkemben, hogy önt újra láthatom. - emelem föl a tekintetem, keresve az övét.
Ha találkozik a tekintetünk, szemeim erdő zöldje őszinteséget, egy csöppnyi aggodalmat, és megértést sugároznak felé.
-Ha van bármi...miben segítségére lehetnék, úgy, tudja... rám számíthat.
<Milyen egy elcsépelt hitvány szöveg ez, te tökfilkó!? Na ha eddig nem sűlyedtél mélyebbre a szemében akkor most ez biztosan segített. Mi van veled? Szedd már össze magad!>

Ha marad még, vagy válaszol "Neha" annak örülök, és próbálok vele tovább beszélgetni. De ha visszamegy a kabinjába, úgy nem erőszakoskodom. Remélem lesz még alkalmam, hogy felkapjam a kezemből kifolyni látszó szálat, és ha Morgena megsegít akkor fel is gombolyítsam. Érdekelnek az emberek, a szép fiatal hölgyek meg kiváltképp .
A parti őrség közeledő csónakja felé tekintek a hajó korlátja felett. Látványukra gyomromba kúszik egy kellemetlen érzés. Bár nem követtem el semmit, de valahogy soha nem tudtam megkedvelni az állam fegyveres pribékjeit, legyenek épp Toroniak vagy Ynev más tájáról valók.
Hogy erről az idegesítő érzésről eltereljem a figyelmemet elkezdem babrálni a lantomat. (ami már amúgy is be van hangolva)

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*Neha csupán megtorpan, nem fordul vissza feléd.*
- Nem az Ön hibája... - *mondja reszketeg hangon, ami visszafolytott sírásról árulkodik. Nem is időz tovább, lesiet a kabinjába.
Ahogy elnézel a parti őrség csónakja felé megállapítod, hogy alig 50 láb és ideérnek. Bár csak ketten eveznek a 8 főből, de úgy szeli a kiscsónak a habokat mintha hajtaná valami más is.
Azt is észreveszed, hogy a másik vitorláshoz is ugyan ilyen kiscsónak igyekszik.
Nem kell sok idő, és a katonák elérik a Toprongyost, gyakorlott mozdulatokkal felmásznak a fedélzetre. A legénység eddigre összeszedte magát és valami egységet is fel lehet fedezni köztük, a Kapitány pedig a kormánytól siet elébük.
Talán valamilyen vezető lehet az a katona, akinek a bal vállán egy narancssárga szalag van átvetve, mert ő előrébb lép a többiektől.*
- Dicsőség a Császárnak! A hajó utasait felszólítom, hogy haladéktalanul fáradjanak a kabinukba!
Kapitány! Kikötői razziát tartunk. Kérem a hajónaplót, az esetleges szállítmányról a leveleket, a legénység papírjait, az utasok névsorát... és természetesen mindenhová benézünk...
*Rajtad kívül még két utas tartózkodott a fedélzeten, a felszólításra haladéktalanul leindulnak. A kapitány arca pedig rángatózni kezdett... Nagyon nem tetszik neki ez a fordulat. Azért előszedve a jobbik modorát hajlongva áll rendelkezésére a tisztnek.*

[Chorax]

(Yossarien)


*Kissé meglepődök a vízből kilépő valamin, de hamar magamhoz térek.*

< Ez a vakarék bizonyosan mágiát használ, valószínűleg ő irányíthatja ezt a vízi-valamit...nem úgy nézem, mint akit le lehet győzni, de talán az irányítóját... >

*Varázsolni kezdek, és a varázslás végén megcélzom a békafejű manót. Utána előkapom a kardomat és megrohamozom az undok kis dögöt...*

//A Villámvarázs I. Nevezetű BM varázslatot varázsolom. 7 Mp, 3 szegmens varázslási idő, 1k10 sebzés. CÉ: 14 (alap) + 35 (villám).
Használom Con generátorát: 1k100+49 = 30(+49) [79] //

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: a meleg vizű tónál
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*Titkos ismereteidet előszedve megcélzod a kis vakarékot, s el is találod...
De egy pillanatra meghűl benned a vér a látványra. A villám útjárabocsátásakor a vakarég a széles száját még szélesebb vigyorra húzza, botjával a kezében egy körívet ír le, mire az azúr színből fehérre vált. Ekkor csapódik testébe a villám, de sem fájdalom, sem más jel nem mutatkozik rajta, hogy ártalmára lett volna - ellenkezőleg; mintha a villám körbefonta volna egy pillanatra a testét és felkúszott a bot végébe, egyetlen pontba csomósodva - jelenleg ott villódzik a kibocsátott villámod. Úgy néz ki mintha megszelidítette volna a vakarék a villámot.
Eközben a vizi lény feléd mozdul. Lassan, így időd van még...
Az előbbi döbbeneten túllépsz pillanatok alatt, így a békafejűt megrohamozhatod, ha akarod még ezek után azonnal, hogy elérne a vízilény-vízember vagy mi. Persze az események láttán másképp is dönthetsz.*

[Chorax]

(Yossarien)


*Bizony az események láttán nem rohamozom meg a kis dögöt. Dühösen előrántom ugyan a kardomat, de csak mérgesen csettintek egyet.*

< A fene egye meg! Megszelídítette a villámomat. Ha nekimennék, biztos visszaküldené felém.....A manám elfogyott, így marad a harc! Kár, hogy ahhoz nem nagyon értek...Ez a vízből álló valami talán gyengébb, ha nincs a közelében a tó... >

*Hátrálok a vízből álló valami elől, próbálom elcsalni a tó közeléből, hátha úgy több esélyem lesz ellene. Közben látványosan hadonászok a karddal, hogy a békafejű rám figyeljen...Reménykedem, hogy Enya tesz valamit...*

[Fentagor]

/Fentagor-a toprongyoson/

Neha után nézek, és megsajnálom <szomorú ha egy ilyen fiatal lány keserűséget és bánatot hordoz a szívében> de a kíváncsiságom is előbukkan <De mi lehet ez? Talán egy nem kívánt házasság? ....>Mikor a katonák a fedélzetre lépnek és elhangzik az utasításuk, jobbnak látom tenni amit kell, így lesietek én is a kabinomba. Közben még mindíg a lányon jár az eszem.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*A kabinodban viszonylag kevés időt kellett várnod.
Kopognak, majd nyílik is az ajtó. A kapitány, a katona és egy másik őrszerűség, akinél papír van egy nagykba akaszthatós "asztalkán", melyen tintásüveg, s kezében toll.*
- Neve? Jövetele célja? Esetleg a család, akihez érkezett... Meddigszándékozik maradni országunkban, vagy egyszerűen átutazó? - *néz végig a katona. Szemében egy kis tiszteletet fedezel fel, hűvös és távolságtartó, de közel sem annyira alázatos mint kellene lennie egy nemessel szemben - emlékeid szerint legalább is.*



_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: a meleg vizű tónál
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*Ahogy hátrálsz a víztől és láthatóan nem támadod meg a békafejűt észreveszed, hogy annak a szája szinte körbeéri a fejét, úgy vigyorog.
A furcsa vízből "gyúrt ember" meg egyre közelít feléd - már az ő lába sem áll a vízben, de még mindig jön és nem úgy néz ki, hogy egyenlőre valamit is gyengült volna.
Pillanatnyi csendben feltűnik, hogy Enya morgását már nem hallod. Ki tudja merre járhat... remélni tudod csak, hogy kitalál valami okosat és segít neked kimászni ebből a szorult helyzetből.
Már lassan teljesen behátrálsz a fák közé, de még mindig csak várod a csodát Enya képében, azonban ez elmarad. Helyette kapsz egy csóva vizet egy mély morgó hang kíséretében, amit a viziember adott ki magából. Bal tenyerét eközben feléd fordította, s abból egy vízcsóva csapódott ki - szerencsédre nem talált el vele.
Viszont valamit ki kell találnod, mert ezt így nem folytathatod a végtelenségig.*

[Fentagor]

/Fentagor-a Toprongyoson-a kabinban/

Mikor kopognak épp egy könyvet nyitottam ki, ami Shulurral foglalkozik. Kinyílik az ajtó, én felállok a padlóhoz erősített székről és a könyvet az asztalra teszem becsukva borítóval felfelé.
A Katona szemébe nézek tiszta, egyenes tekintettel.
-A nevem Fentagor de' Molay, és letünt korok dicsőségének élő mementóját jöttem látni. Érezni és megtapasztalni őseim nagyságát. Megérteni mi egykor volt, átélni a jelen pillanatát, és játszani a gondolattal mi talán eljön egyszer.
Várok egy picit, szemem lehunyom egy pillanatra. Majd mikor újra a katonára nézek, már szemem a haragvó erdő zöldjét idézi, vonásaim megkeményednek, arcom kőmaszkként tekint rá. Persze igyekszem nem túljátszani a szerepemet, mert tudom rajtaveszthetek, de a játék a mindenem így ezt nehéz lenne kihagynom.
-Nem kívánom, hogy ezt megértsd pietor *nyomom meg a "pietor" szó hangsúlyát* pusztán fogadd el.
A részemről befejezettnek tekintem a beszélgetést, és ezt finoman érzékeltetem is.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*A katona aprót sóhajt, és felemeli a tekintetét az ég felé. Pár pillanatig bámulja a plafont, majd nyugodtan ismét rádfüggeszti szemeit.*
- Én pedig a munkámat végzem és addig nem fogom engedni Shulur földjére lépni amíg a kérdéseimre megfelelő választ nem ad. Lehet ön külhoni nemes, itt akkor sincs felettem hatalma Uram! - *nyomja meg most ő határozottan az "uram" szót. Elvan telve magától és láthatólag nyeregben érzi magát.*