Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Nagyon köszönöm! - *mondom a kocsisnak, majd felszállok. A város képe magával ragad, de csak a Fellegvárban. Átlépve a kapun azonban szinte orrbavág a szag. Mágia? Suhan át a fejemen a gondolat, majd inkább kicsit elmélázva nézek ki az ablakon, s nézem a városi forgatagot ahol éppen áthaladunk.
Amikor megállunk megköszönöm a kocsisnak a segítségét, hogy lesegít, majd tarisznyámba túrok és egy ezüstöt fogok meg.*
- A maradék fél ezüstért meddig tudna várni? - *nézek kedvesen a kocsisra egy enyhe mosollyal szám szegletében.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, Délelőtt
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

A kocsis elgondolkozik, majd eltéve az ezüst érmét, a tér túlsó oldalára mutat.

- Ott fogok önre várni, kisasszony! Úgy három órát. Aztán már mennem kell.

Mellettetek polgárok, katonák, hivatalnokok jönnek mennek. Egy hivatalnok épp a te kocsidat szemeli ki magának, ám a kocsis udvariasan bár, de határozottan elküldi.

- Sajnálom uram, a kocsi délutánig foglalt.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Nagyon köszönöm! - *biccentek a kocsisnak, majd a kaszárnya felé fordulok. Az őr felé irányítom lépteimet, s úgy két lépésre tőle meg is állok - ekkora már tarisznyámból kihalásztam a lepecsételt megbízólevelem, s úgy tartom, hogy lássa rajta a pecsétet.*
- Jó napot Uram! A magisztrátus küldött Brodin kapitányhoz. Merre találom?

[Mesemondó]

Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, Délelőtt
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

A kapuban szolgálatot teljesítő őr a „Magisztrátus” szóra jól láthatóan megborzong, majd mélyen meghajol feléd.
- Suessa, kérem, a kapitány már várja Önt. Innen az udvarból a keskeny lépcsőn, jobb oldalt kellene a második emeletre felsétálnia. Az ott lévő őr segít majd önnek.

Az udvaron egy kis asztalt, egy írnokot és egy tisztnek kinéző alakot pillantasz meg. És rengeteg embert, különféle öltözetben, vérmérséklettel, fegyverrel, bőrszínnel. Aki éppen feléd néz, bármit is tesz, elhallgat. Aztán egyre többen néznek feléd, így egyre jobban elhalkul az eddig fülsértő lárma.
Nem telik bele két perc, és síri csönd támad az udvaron. Mindenki, aki teheti téged bámul.

A lépcsőt hamar megtalálod, felsietve rajta egy őrbe futsz, aki kérdőn néz rád.

- Segíthetek, hölgyem?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel
__________________________________________________

Arg, Ramani és Seela

Mindhárman kényelembe helyezitek magatokat, Arg pedig jóízűen megissza a kancsó tartalmát.
Egy ideig semmi nem történik, beszélgetésetek is akadozónak mondható. Az udvarról csalódott, vagy éppen vidám hangok szűrődnek fel. Többen elkezdtek kockázni odalent.

Talán egy fél óra telik el így, mikor hirtelen az udvaron halkulni kezd a lárma. Egy perc sem kell hozzá, és síri csend lesz, az udvaron. Valami történhetett…

[Togar]

Ramani Voineor

Na végre történik valami talán csak nem elkezdődött a válogatás?.Odalépek az ablakhoz és kinézek rajta.Megpróbálom megállapítani mi történt hogy ekkora csend lett.Még a végén kiderül hogy mi itt várunk a főmufti meg odalenn sétálgat.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Kicsit unatkozom, így az udvaron hirtelen beálló csend az én figyelmemet is felkelti. *

< Nocsak, mi történhetett? Ennyi ember hirtelen és egyszerre elnémul? >

* Jobban kinézek az ablakon, hátha sikerül a furcsa dologra magyarázatot találnom. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel
__________________________________________________

Ramani és Seela

Kinéztek az ablakon és azt látjátok, hogy mindenki csendben néz valamit alattatok. Ám ahhoz, hogy meg tudjátok nézni, mit is bámulnak pontosan, mélyen ki kellene hajolnotok az ablakon. Az igen széles párkányzat miatt…
Odalent viszont lassan újra elkezdődik a beszélgetés, és egymás után fordulnak vissza a jelentkezők a korábbi elfoglaltságukhoz.

Arg

Két „társad” az ablakon néz kifelé, megtudandó miért lett csend. De alig pár pillanat múlva már újra morajlik a lenti tömeg.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Köszönöm! - *biccentek az őr felé, majd könnyed mozdulattal megfordulok, hogy beléphessek a kapun.
A tömeget meglátva egy pillanatra megtorpanok, majd csupán érdeklődően körbetekintek. Szememmel a jobb oldali keskeny lépcsőt keresem, s ha megtaláltam szinte hangtalan lépteimet arra irányítom.
Érzékeny fülemnek jól esik a beálló csend, ahogy végighaladok az udvar egy részén, de a felém forduló tekintetek kereszttüze zavar egy kicsit. A lépcső aljában sebtiben végignézek magamon, hogy látok-e furcsát ruházatomon - folt, szakadás, bármi -, még az arcomon is végighúzom a tenyerem, hogy nem-e koszos valami miatt, s hajamba is beleszántok nem érzek-e valami idegen dolgot benne..., majd folytatom felfelé az utam még mindig elgondolkozva azon, hogy vajon ennyi ember miért bámult meg így... Nem szoktam én ekkora feltűnést kelteni sehol sem.
Az őr kérdésére elmosolyodom picit.*
- Jó napot! Igen, Brodin Kapitányhoz jöttem. Megmondaná, hogy merre találom? A Magisztrátusból küldtek hozzá... - *s a pecséttel ellátott levelet kicsit megemelem kezemben.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, Délelőtt
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

Ez az őr egy veterán harcos alaposságával mér végig. Őszülő bajusza és haja előírásszerű, ruhája csillogó és rendezett. Úgy a 40-es, 50-es éveiben járhat.
Finoman kicsippenti hatalmas kezével a borítékot az ujjaid közül, majd szinte közömbösen felbontja. Átfutja a sorokat, majd újra neked szenteli a figyelmét.

- Istene hozta, De Crei kisasszony! Kérem fáradjon a második ajtón jobbra, be a tárgyalóba. Ne lepődjön meg, már vannak bent, akik a kapitányra várnak…

Az ajtón belépve egy kényelmesen berendezett társalgóban találod magad. Egy asztal, két kanapé, egy karosszék kissé távolabb képezi a bútorzatot. Az asztalon kancsók és poharak vannak kikészítve azoknak, akik felfrissülésre vágynak.
Három alak várakozik a szobában, két férfi és egy nő. Az egyik férfi 180 cm magas lehet, fekete hajú, kék szemű. A bőre olyan,mint aki állandóan a napon van és lebarnul. Fekete-vörös színkombináció dominál az öltözetében. A vértje vöröses fekete, a köpenye vörös, a vért alatt hordott ruha és a csizmája szintén fekete. A pajzsán egy vörös kobra látható, a hátán pedig egy tokban kardot visel.

A második férfi (?) egy ork. Más nem lehet, már olvastál róluk. És szaga is van, ide érzed. Úgy 2 méter magas lehet és nagyon izmos testalkatú. Vállig érő hosszú barna, hullámos haja van, és úgy a melle közepéig érő ugyan csak hullámos barna szakálla. Arca átlagos udvari ork, bőre zöldes. Barna bőr nadrágot, és bakancsot hord. Felül egy kicsit kopott barna vért. A jobb oldalán egy hajítóbárd, a bal oldalán egy bőr oldaltarisznya. Még látható nála egy egyfejű kétkezes csatabárd.

A nő ezzel szemben távoli rokon: félelf.
Nagyon fiatal félelf nő, 170 cm magas körül van. Sötétbarna színű hosszú haj, ami szorosan össze van fogva.
Kissé napbarnított bőr. Szeme kék.
Sötétbarna bőrnadrág és ugyanolyan színű utazó csizma, sötétzöld színű rövid ujjú derékig érő szűk póló, az övre fűzve jobb oldalon egy fekete övtáska, jobb combra oldalra rögzítve egy tőr, bal oldalon pedig egy kard. Bőrvért és alkarvédő. Mellette egy kicsit kitömött hátizsák.

// Lehet ismerkedni…//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel
__________________________________________________

Arg, Ramani és Seela

Kis idő múlva nyílik az ajtó és egy fiatal nő lép be az ajtón, amelyen keresztül Ti is érkeztetek. Különlegesen metszett arca, hegyes, hosszúkás fülei vannak. Járása szinte légies. Seela számára egyértelmű: egy elf nő az.
Szőke, hosszú haja kiemeli szemének kékjét.
Kezében bot, könnyű ruhája kiemeli csinos alakját. Fegyvert nem láttok nála.

// Lehet ismerkedni.. //

[Togar]

Ramani Voineor

Felnézek az ajtónyitásra, és végigmérem a belépő nőt.Úgy látom nem harcosféle talán valami mágiahasználó.Remélem hasznunkra lesz nem csak koloncnak küldték ide.Bízom benne mostmár nem várunk senki másra mert kezdem unni a várakozást.Ha nem küldtek volna akkor már rég elmentem volna.Nem igazán szoktam hozzá hogy megváratnak.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Mivel semmit nem látok, megfordul a fejemben, hogy talán ki kellene menni megnézni, ki vagy mi a csend okozója. Mire a gondolatot esetleg tett követné, odalent lassan mindenki visszatér korábbi elfoglaltságához, így nyugodtan visszaülök a helyemre. *

* Az ajtó nyitására felfigyelek, és a belépő nőt érdeklődő tekintettel végigmérem. A régi emlékeknek köszönhetően pedig hamar rájövök, kivel is hozott össze a sors. *

< Nocsak, elf és valamiféle mágiatudó. Jobb lesz vele vigyázni. Nos, remélem most már nem kell sokáig várakozni a kapitányra, mert valahogy nem kenyerem a tétlenség. >

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Köszönöm! - *biccentek kicsit az őrnek, majd az ajtóhoz lépek. A belémnevelt etikettnek hála hármat koppantok az ajtón, majd pár pillanattal később benyitok és belépek a terembe. Szemem egy pillanat alatt körbefuttatom a bentlévőkön, majd először a félelf nő (leány?), majd a két férfi felé biccentek aprót.*
- Jó napot hölgyem... uraim!
*Helyet foglalok az egyik kanapén, de azért nem közvetlenül az ork mellé ülök. Így is elég erős az "illata", amiről egyébként igyekszem tudomást sem venni.
A bentlévőket nem nézem meg nagyon, eljön még ennek az ideje - hisz tudom, kalandozó csapathoz kell csatlakoznom, valószínűleg ők azok - tehát lesz még alkalmam megnézni/megfigyelni mamagnak őket.
Rövid csend után érdeklődve kérdezem őket - tekintetemet hol egyikükre függesztem, hol másikukra.*
- Önök már régóta várnak Brodin kapitányra?

//Kinézet: durván 1,8 ynevi láb magas, alkata karcsú. Mozgása könnyed, légies.
Beigeszőke hátközépig érő haja van - nincs összefogva, szabadon lengi körül arcát-, szeme ibolyakék. Heyes füle haja alól akadálytalanul kikandikál.
Jelenlegi ruházatát lásd a név alatti linken. Kiegészül egy vállára vett tarisznyával, melyben láthatólag alig van valami.//

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Miután szomjamat oltottam vissza rakom a kancsót az asztalra. Mivel a többiek nem tulajdonítanak jelentőséget a csendnek, ezért én nem is foglalkozok vele. Ekkor kinyílik az ajtó, de a kapitány helyett egy nő lép be. Úgy látszik nem nagyon szégyelli a testét, pedig úgy néz ki, mint aki már napok óta nem evett. Vékony, inkább sovány. Szinte a csontjai is látszódnak.

<Nem értem ezeket a hosszú életűeket. Mi jó egy olyan fehérnéppel együtt hálni, akinek a csontjait érzi a férfi, ha átöleli? >

*A köszönésére biccentek egyet, és azon gondolkodom, hogy ő mit keres itt.

<Talán a kapitány írnoka, de akkor minek az a bot a kezében? Támasztéknak túl hosszú.>

*A kérdésére csak egy vállrántással és pár szóval válaszolok.

-Nem olyan régóta gyüttünk ide. Meg aztá’n én rá érek, nem sietek sehova.