Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor
__________________________________________________

Arg

A katona – keménykötésű, veterán harcos, ez egyből lerí róla – felkacag a bejelentkezésed hallatán.

- Hát komám, téged sem az eszedért fognak alkalmazni, az már biztos. Ám jó fegyverforgatónak látszol.
- Menj csak be a második ajtón. – Mutatja is.
- Brodin kapitányra várni kell, de már vannak bent.

Az ajtón belépve egy kényelmesen berendezett társalgót találsz. Három nagy ablaka a lenti udvarra nyílik. Bőrhuzatú kanapék között egy asztal áll, tele mindenféle itallal.
A szoba jelenleg üres, még a nagytámlás szék is, mely a szoba másik felén áll, távolabb a kanapéktól, ám szemben velük.
Egyetlen egy férfi van a teremben, jöttödre feléd néz.

A zárt ablakon is behallatszik a tömeg zsivaja a földszintről.

Ramani

Várakozol az eligazításra, ám alig 10 perc múlva már nyílik is az az ajtó, ahol te is bejöttél a terembe.
Egy nagy termetű alak tölti ki az ajtókeretet. Egy fegyveres Ork az.

// Írjátok le egymásnak magatokat. Lehet ismerkedni.. //

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Miután feltettem kérdéseimet, elkezdek reggelizni. Nincs sok időm és az evést sem kellene kihagyni, ki tudja mikor lesz rá legközelebb lehetőségem. *

* A 1,5 arany hallatán felhúzom szemöldököm egy pillanatra, de nem szólok közbe, hagyom hogy végigmondja az információt. *

< Bár azért én kíváncsi lennék, miért olyan közlékeny egy számára vadidegennel. Azonkívül bátor is. >

* Utolsó mondata után befejezem az evést és ránézek mosolyogva. *

- Mennyi is lesz a reggeli? * kérdezem normális hangnemben. *

* Válasza után előveszem a reggeli árát és lerakom elé. Majd komoly arckifejezéssel a kezébe adok 1 aranyat úgy, hogy senki ne lássa, és suttogva folytatom: *

- Nos, előlegnek ennyi. Ha nem akarod magadat bajba keverni a kapitány előtt, ezt most elfogadod és ha visszajöttem, és hasznos volt az információd, kapsz még 1 aranyat. Ajánlom fogadd el. Más az én helyemben szó és fizetség nélkül feláll és távozik. Rosszabb esetben elvágná a torkod egy csendes helyen, tanuk nélkül.

* Ha semmi gond nincs, felmarkolom a 3 papírt, amit lerakott az asztalra és távozom a fogadóból. Kilépve az ajtón, kicsit távolabb megkérdezek valakit, hol van a főkaszárnya, majd elindulok sietős léptekkel arra. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel-délelőtt
Résztvevők: Seela Deranel
__________________________________________________

A pincér rád kacsint és normális hangnemben közli:

- Harminc réz lesz, hölgyem.

A javaslatodon kissé elgondolkozik, majd rábólint. Győz a mohóság?
- Rendben, egy most és még egy ha sikerül bekerülnie. Bántalom? Miért érne bántalom. Meg ön nem tűnik olyan hölgynek, aki képes lenne hidegvérrel, hátulról elvágni bárki torkát… - legyint, majd eltéve az aranyat és a rezeket, sietve távozik a konyha felé.

Közben a vevőkör kissé változott, jönnek, mennek a vendégek. A két tiszt még mindig a helyén ül, éppen söröznek, úgy látod még egyik sem akar indulni sehova. Lehet szerencséd lesz?

Kisietve az utcára egyből egy őrjáratba futsz. Mind a hat fő épp az ivóba akar betérni, így szinte azonnal körbevesznek.

- Elnézést hölgyem. – kér bocsánatot a vezetőjük egy gáláns mosoly kíséretében. Remek alkalmat adva arra, hogy megérdeklődd tőle a Főkaszárnya helyzetét. Hisz ki tudhatná jobban egy katonától?

- A Főkaszárnya? Menjen végig ezen az úton, a harmadik térnél forduljon jobbra és még két tér. Ott megtalálja, a tér közepén egy kastélyszerű épület. – válaszol a mosolygós hadfi, míg a többiek besorjáznak a fogadóba. – Elnézést, dolgom van… - hajt még fejet udvariasan, és a társai után siet. A záródó ajtó mögül még hallod a kurjantását:
- Senki ne mozduljon! Razzia!!!

A felcsattanó röhögést már elnyomja az ajtó és az utca moraja…
Végigsietsz a megadott útvonalon, ami a tömegre való tekintettel majd kétórás sétának bizonyul.
Viszont igaza volt a katonának, el sem lehet téveszteni a Főkaszárnyát. Főleg ha tudja az ember lánya, hogy hol keresse.
Több kaput is látsz, de csak egy van, ahol nyitva van a bejárat. Egy őr áll előtte, mint minden kapu előtt…

[Togar]

Ramani Voineor

Végigmérem a belépőt és biccentek felé.Különösebben nem foglalkozom vele várok a kapitányra és nézek kifelé az ablakon.Nem vagyok egy beszédes típus, ha meg ez az alak itt van biztos tudják mit csinálnak.

//off: 180 cm magas fekete hajú kék szemű.A bőre olyan mint aki állandóan a napon van és lebarnul,Fekete vörös szinkombináció dominál az öltözetében.A pikelyvértje vöröses fekete, a köpenye vörös a vért alatt hordot ruha és a csizmája szintén fekete.A pajzsán egy vörös kobra látható, a hátán pedig egy tokban kardot visel.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Csak egy kis mosolyt eresztek meg válaszként utolsó megjegyzésére a torokelvágást illetően. *

< Hát, ha tudnád fiú, nem igazán ejtenél ki a szádon ilyen könnyelmű megjegyzést. Na mindegy, menjünk. >

* Az ajtón kívül egy pillanatra meghökkenek a katonacsapat láttán, de bájosan rámosolyogva a vezetőre gyorsan megérdeklődöm az útirányt. Majd búcsút intve elköszönök tőlük és visszafordulva az utca felé, letörlöm képemről a bájvigyort. A kiszűrődő kiáltás hatására gyorsan elindulok a cél felé. *

< Brrr. A hátam közepére nem kívánom ezeket. Még időben eljöttem azt hiszem, még a végén tényleg bajba sodortam volna magam valamiért odabent. >

* A kaszárnya egyetlen nyitott kapuja előtti katonához sétálok, és megérdeklődöm, hová is kell mennem. *

- Jó napot. Brodin kapitányt keresem a meghirdetett kalandozói munkával kapcsolatban. Merre találom?

* Amint megkaptam az útbaigazítást, elindulok, bár annyit már tudok, hogy valami írnok félénél kell jelentkezni, de hát a katonának nem kell mindenről tudnia. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Seela Deranel
__________________________________________________

A poszt udvariasan köszönt és segítőkészen eldarálja az útirányt.

- Kézcsókom hölgyem! Jó helyen jár, itt az udvarban lehet jelentkezni. Az írnoknál kell felíratni a nevét… - s beljebb tessékel.

Az udvar nem túl nagy zárt térnek bizonyul. Legalábbis az ösztöneid berzenkednek az alig 15-20 méteres hosszúságú, minden oldalról legalább két emelet határolta udvartól. Bár az is lehet, hogy a nagy tömeg az, ami igazán zavar. Nagy a zsivaj, legalább 200 ember és egyéb humanoid gyűlt itt össze.
Az egyetlen „tiszta” terep az írnok asztala, ahol épp egy katonatiszt áll fel az írnok mellől. Nagyot nyújtózkodva sétál kicsit odébb…
Az írnok egyedül maradva körmöl valamit egy ív papírra.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Biccentek a katona felé köszönésképen, majd beljebb sétálok. Döbbenten figyelem a szűk helyre bezsúfolódott ember és egyéb faj tömegét. *

< Te jó ég, itt kellene helytállnom és harcolnom a bejutásért. Pfff... Ajánlom a pincér fickónak, hogy jók legyenek az információi, mert nagyon csúnyán megbánja az átverést, ha innen egyszer egyben kijutok. >

* Megörülök, amikor meglátom az írnokot, ráadásul épp egyedül. Sietve odamegyek hozzá és megszólítom olyan halkan, hogy csak ő hallja: *

- Jó napot. Brodin kapitány hirdetése miatt jöttem. * megvárom míg felnéz rám, és akkor folytatom: * - Angela küldött.

* Határozott és komoly arccal figyelem a reakcióit és várom a válaszát. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Seela Deranel
__________________________________________________

Az írnok a köszöntésedre felnéz, majd elmosolyodik.

- Szép napot, hölgyem! Igen, itt kell jelentkezni. – a további szavaidra viszont elkomorodik és pár percig csak pislog rád. Majd mormol valamit az orra alatt, amit – hála a kitűnő hallásodnak – szándéka ellenére megértesz.
- … hülye liba, szólhatott volna, hogy egy nőt akar küldeni…

Közben a keze is jár, egy papírost tölt ki. Ezt át is adja Neked.

- Azon a lépcsőn menjen fel, a tetején lévő őrnek adja át. Ő majd eligazítja. – s valami köszönésfélét mormolva, a tekintetedet gondosan kerülve visszatér az írnoki munkájához.

Az írnok által mutatott lépcsőn felszaladva egy marcona hadfiba ütközöl, aki kérdőn, ám kedvtelve nézegeti ruganyos alakod.
A papírt szó nélkül veszi át, átolvassa, majd bólint egyet…
- A jobb oldali második ajtó. Már vannak bent, Brodin kapitány csak később érkezik. Addig is jó szórakozást…

[Niobe]

( Seela Deranel )


* Szerencsémre az információ jónak bizonyult és a fickó sem kötözködik, az meg, hogy milyen megjegyzéseket tesz az orra alatt, nem érdekel. Bólintok az útbaigazítás és a papír átvétele után, majd felszaladok a lépcsőn. Végighallgatva a katona útbaigazítását, megköszönöm, majd elindulok arrafelé. *

* Az ajtón belépve körbenézek. *

- Üdv mindenkinek. * köszöntöm a bent ülőket, majd keresek egy helyet magamnak, lehetőleg mindenkitől távol és leülök, majd figyelmesen körbenézek, megragadva a lehetőséget, hogy az idegeneket is megfigyeljem. *

// Kinézet:
Nagyon fiatal félelf nő, 170 cm magas, 60 kg. Sötétbarna színű hosszú haj, ami szorosan össze van fogva.
Kissé napbarnított bőr. Szeme színe: kék
Sötétbarna bőrnadrág és ugyanolyan színű utazó csizma, sötétzöld színű rövid ujjú derékig érő szűk póló, az övre fűzve jobb oldalon egy fekete övtáska, jobb combra oldalra rögzítve egy tőr, bal oldalon pedig egy kard. Bőrvért és alkarvédő. Hátamon egy kicsit kitömött hátizsák. //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel
__________________________________________________

Arg és Ramani

Az ork még be sem tette az ajtót maga mögött, mikor kintről léptek hallatszanak és újra nyílik az ajtó.
Egy fiatal, üde teremtés lép be rajta, majd csengő hangon köszönt titeket.

Seela

Belépve az ajtón, szinte majdnem beleütközöl egy meglehetősen szagos, széles hátba. Jobban megnézve megállapítod, hogy a hát egy orkhoz tartozik.

A szobában még egy férfi várakozik az ablak előtt. Ő kb. 180 cm magas, fekete hajú, kék szemű. A bőre olyan, mint aki állandóan a napon van és lebarnul. Fekete vörös szinkombináció dominál az öltözetében. A pikkelyvértje vöröses fekete, a köpenye vörös, a vért alatt hordott ruha és a csizmája szintén fekete. A pajzsán egy vörös kobra látható, a hátán pedig egy tokban kardot visel.

A szoba teljesen átlagos kinézetű. Kényelmesen berendezett társalgónak mondható.
Három nagy ablaka a lenti udvarra nyílik.
Bőrhuzatú kanapék között egy asztal áll, tele mindenféle itallal.
A szoba jelenleg üres, még a nagytámlás szék is, mely a szoba másik felén áll, távolabb a kanapéktól, ám szemben velük.

A zárt ablakon is behallatszik a tömeg zsivaja a földszintről.


// Lehet ismerkedni.. //

[Togar]

Ramani Voineor

Végigmérem az újonnan érkezőt is, úgy látom gyűlik a csapat tehát ezért kell még várni.Végül is ráérek, csak arra leszek kíváncsi mi lesz azzal a sok emberrel az udvaron.

-Üdvözletem hölgyem, úgy látom gyűlünk.Gondolom várunk még valakikre aztán jön a kapitány is remélem.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

//2 méter magas, nagyon izmos testalkatú. Vállig érő hosszú barna, hullámos haja van, és úgy a melle közepéig érő ugyan csak hullámos barna szakálla. Arca átlagos udvari ork, bőre zöldes. Barna bőr nadrágot, és bakancsot hord. Felül egy kicsit kopott barna brigandin. A jobb oldalán egy hajítóbárd, a bal oldalán egy bőr oldaltarisznya. Még látható a hátára erősített, egyfejű kétkezes csatabárd.//

*Felérve bólintok a fickónak. És mivel nem szól hozzám, én sem kezdek neki a nagy társalgásnak. Nem vagyok az a nagy társasági ork. Ekkor megjelenik az ember nő. Végig mérem, de nem az esetem. Mit kezdjek egy olyan nővel, akinek látom a csontját. Gusztustalan. Látván a fegyvereit valami tolvaj félének nézem. Nem mintha azzal nem lehetne harcolni, de nem az a nagyon hatásos fegyver. Mondjuk nem is igen bírna el nagyobbat. Az üdvözlésére bólintok felé is, és valamiféle halk morgást adok ki magamból.
Majd miután kényelembe helyezte magát, neki látok megvizsgálni az asztalon lévő italokat. Mivel harcba megyek, nem iszom le magam részegre, ha esetleg alkoholos ital lenne. De azért leöblítem a torkomat vele. Nem keresek poharat, egyből a kancsóból iszok. Majd én is keresek egy ülőhelyet, majd leveszem a hátamról a csatabárdot, és magam elé rakva, leülök, és kényelmesen elhelyezkedek.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Kicsit húzom az orrom az ork szaga miatt, de mivel nem óhajtok balhét egy ekkora állattal, így nem mutatom ki ellenszenvemet irányába. *

< Szagából ítélve nem igazán szeret tisztálkodni. Az tuti, hogy megtartom a jó pár lépés távolságot tőle. >

* A másik fickó kérdésére csak megvonom a vállam. *

- Nos, ne tőlem kérdezze. Én abszolúte nem vagyok tisztában a dolgokkal. Reményeim szerint majd a kapitánytól meg tudunk mindent, ami számunkra fontos lehet.

* Majd az ork ivás produkcióját végignézve megvárom míg befejezi, majd az asztalhoz lépve egy tiszta és vizet tartalmazó kancsóból öntök magamnak egy pohárba, majd az ablak elé lépve kinézek az udvarra és figyelem a lenti eseményeket. *

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Távoztamban bezárom szobám ajtaját, és a kulcsot a tarisznyámba süllyeztem egy kisebb zsebbe. Megnézem magamnak a magisztrátust körbevevő kertet, de most nem húzom az időt sokáig, hisz dolgom van.
Betájolom - legalább is próbálom - a Főkaszárnyát, hogy merre is mutatta a magiszter, de egy elhaló sóhajjal nézek inkább körbe magam körül. Egy álló, lassan haladó kocsit keresek tekintetemmel - egyszerűbb, ha elvitetem magam a Főkaszárnyába, minthogy én bolyongjak itt a városban, melybe alig egy fertályórája érkeztem. Ha látok ilyen kocsit/rosszabb esetben egy szekér is megteszi/, akkor megszólítom a hajtót.*
- Szép jó napot! Eltudna vinni a Főkaszárnyához?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, Délelőtt
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

Szerencséd van, nem kell sokáig kocsi után keresgélni. A Magisztrátus is egyike lehet a kiemelt városi helyeknek, a kaputól nem messze ugyanis több fiákeres is ügyfélre vár.

Odasétálva az egyik ilyen kocsishoz, leugrik a bakról és udvariasan a kocsiba segít.
- Természetesen hölgyem! Alig negyed- fél óra és ott is vagyunk.

Ezzel visszalép a bakra és a két ló közé csap. A kocsi megugrik, te belesüppedsz a kényelmes ülésekbe.
Szép városnézésnek nézel elébe.
A Fellegvárban minden tiszta és rendezett, fényes páncélú őrök vigyázzák a rendet. A nagyvárosokra jellemző szagok, koldusok, zsebtolvaj-gyanús kölykök, döglött állatok, patkányok teljesen hiányoznak innen.
Kiérve a Fellegvár vasrácsos kapuja alatt a KK negyedbe, ez a kép drasztikusan változik. Itt már minden úgy néz ki, mint bármely nagyvárosban, még – igen! – Doranban is. A katonák itt már viseletes vértet, kopott fegyverövet viselnek, nagy nyüzsgés, szagok, kiabálások...

Viszonylag hamar odaértek a Főkaszárnyához, tényleg nem kellett neki több, mint fél óra. A kocsis lesegít az ülésből és a markát tartja.

- Fél ezüst lesz, hölgyem…

A tér közepén, mint egy kaszárnyává alakított kastély, áll a Főkaszárnya. Egyetlen kapuja van nyitva, az előtt őr posztol.
A többi kapu szorosan zárva.