A határ menti erdők

[Dreemer]

(Ködszemű Kyleion Saryo)

*A nap folyamán sokat beszélgetek az öreggel, amiben tudok segitek neki. Ö más mint a többi hasztalan ember...*

*A tábor tűznél rácsodálkozok az állatok békességére, kedvesen játszok velük, ök sosem okoztak nekem csalódást...*

//Távlati tervek: Pár napig pihenek itt közben lekezdek rajzolgatni, ismerkedek a dolgok állásával.. talán 1-2 hónap múlva lenyugszom...//

//Semmi gond, én is el vagyok havazva... mostanában várhatóan lassan illetve nagyon lassan fogok írogatni...//

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: naplemente
_______________________________________________________________

Az elkövetkező egy-két hétben semmi különös nem történik. Élvezed a hely békességét, nyugalmát az öreg druida jelenlétét, akinek sgetítségével, és tanításával találtál festéknek való anyagokat, ecsetet és valamilyen különleges fának a kérgét, amire elkezdted felskiccelni a képeidet.

Az erdőt is kezded egyre jobban megismerni. A druida mutatott neked hő forrásokat (ahol elég sok időt töltöttetek fürdőzéssel), ezenfelül csodaszép öreg és óriási fák százaiban is gyönyörködhettél. Megtudtad, hogy az a hely ahol most vagytok, a Déli Erdőségnek nevezett hely és annak is a legközepe. Ennek az erdőnek a kiterjedése akkora, hogy több országra is kiterjed. A névleges ura eme erdő gianagi részének az O'Vorn család.

-Jól ismerem őket. Sokat segítenek ennek az országnak Főleg a szegényeknek. Ők segíthetnének neked ezt a félre értést elsimítani. Persze csak ha kellően megnyugodtál és feltöltődtél.- mondja a kis öreg mosolyogva.

Ám valami szomorúság is vegyül a hangjába, hogy ez azért van mert egyszer elmész, vagy azért mert már el kellett volna menned: nem tudhatod.

[Dreemer]

(Ködszemű Kyleion Saryo)

*Próbálom magamat kipihenni, ez a pár hét ara elegendő hogy a pillanatnyi feszültség feloldjon bennem... kezd alábbhagyni az ember gyűlöletem... egy nagyon picit*

*Amint módom van rá elkezdek rajzolni, vagy festeni. A természetben felelhető anyagokat felhasználva. A "Pokol kapuja" című műalkotás előkészületeinek szánom mostani ténykedésemet, ha a druidát érdekli egy kaput és egy gyermeket rajzolok minduntalan újra és újra. Mindig finomítva egy picit itt is ott is.*

*Próbálom megismerni az erdő élvezem a természetes közeget. Ha majd városba kell mennem hiányozni fog.*

<Béke szigete néven az erdőnek csinálni kellene egy képet, ó igen! Csak az erdőnek...>

*Mikór látom hogy szomorú az öreg rákérdezek az okokra:*

-Mért szomorkodsz? Valami gond van?

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: naplemente
_______________________________________________________________

-Ó semmi semmi. Csak azon hogy egyszer még én is az emberek világába tartoztam. És hogy őszinte legyek amint elnézlek téged egész nap, elkezdett hiányozni nekem mind az, amit már réges régen a hátam mögött hagytam.- mondja el neked mind ezt mély őszinteséggel a hangjában.

Érdekes módon mint ha maga az erdő is megéreszte volna ezt a mély és őszinte fájdalmat. csicsergő madarak elhalgattak, a tóparti békák is elnémultak. Egy állat se mengy közel mint annak előtte. Olyan mintha, az erdő és annak állatai lakói megérezték volna az öreg ember, ember mi voltát illetve kilétét.

-Ne aggódj. Néha nekem is vannak ilyen yenge pillanataim, amikor egy-két emberi érzés a múlt iránt megjelenik bennem. Ez hamar elsokott múlni.- mondja sóhajtva az öreg.

Ezután elmegy tüzet gyújtani, és a szokásos teendőit megcsinálni.

[Eldwyr]

/Grokht/

*Az asztalon található étkektől jól megtömött hátizsákkal a vállán, a fiú után fut. Egy ideig szalad a kölyök után majd miután kiértek a palotából, odakiált a Kirének.*

-Hé cimbora! Állj már meg egy percre! Felőlem neki vághatunk az útnak azonnal, de azt bizony nem bánnám, ha a zsákomat magad mögé erősítenéd. Nem mintha nem bírnám, de kényelmetlen, ha erős tempóban futok, és ha esetleg ránk támadnak az erdőben, akkor csak akadályoz a harcban.

*Leveszi a zsákot és a köpenyét, majd átadja a társának. *

-Na mostmár mehetünk!

*Mivel nem ismeri az utat, Kirét engedi előre és csak időnként szalad előre a levegőbe szimatolva. Erős egyenletes tempóban küzdi le a mérföldeket. 3 óra elteltével már kb 45 mérföldet tettek meg amikor érzi, hogy hamarosan pihenésre lesz szüksége, de nem szól, összeszedi magát és fut tovább, viszont újabb 7 mérföld megtétele után már úgy érzi nem bírja tovább a futást. Egy kisebb patak mellé érve lelassít, már csak a lendület viszi tovább. Amikor megáll a térdére támaszkodva kapkodja a levegőt és jókorákat köpköd az útra. Néhány perc után felegyenesedik és zihálva néz Kirére, majd a patakra mutat.*

-Nehhm ithhatod meghh a lovhahatat? Szerhintem elfáhradthh hehhhehhhheh. Pihhenjünk néhhány óráhht!

*Jól látszik rajta, hogy innen egy tapottat se megy tovább. El is indul a patak mentén, keres egy kisebb tisztást, ahol végez néhány levezető mozdulatot, lelazítja izmait, majd elkéri a hátizsákját és jóízűen falatozni kezd.*

-Messze vagyunk még Shinug Kultól?

//Állóképesség próbák: dobás 3 megvan ; + félóra (7,5 mérföld) elteltével újabb dobás -2-vel: 6 nincs meg//

[Dreemer]

(Ködszemű Kyleion Saryo)

*A Druida gondolatain hosszan elmerengek, majd megyek segíteni neki.*
<Neki is nehéz lehet, és mégis képes talpra állni... talán nekem is sikerülni fog>

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Eldwyr (Grokht Hrghtma)
Helyszín: Gianag
Időpont: délután
_______________________________________________________________

-Persze add csak ide a táskádat.- mondja neked Kire.

-Hu nem csodálom, hogy nem szeretted volna a hátadon cipelni. Ez elég nehéz. Mindenesetre egy ösvény vezet keresztül ezen az úton, míg elérjük a Mithrill utat. Onnan aztán simán és gyorsan haladhatunk. Akkor indulás előre.- mondja végül Kire.

Látod, hogy uti trsad igen csak meglepődik gyorsaságodon és kitartásodon. Ő is egyre jobban hajtja a lovát, hogy fenn tartsa a tempót. Amikor aztán megállsz, ő is ezt teszi. Már jócskán bent vagytok az erdőben. Se szeri se száma a hatalmas fa óriásoknak melyek az utat kísérik. A már jól megszokott erdei hangok csengenek a füledben. Éppen ideális idő ez egy kis piheésre. A patak hűsítő vize úgy érzed, mintha még soha nem esett volna ilyen jól.

-Már azt hittem egészen Sinug Kulig elakarsz futni. Te, hallod a lovamat is jól kifárasztottad. Azt hiszem, hogy már csak holnap reggel tudunk tovább menni. Hamarabb nem érdemes túlságosan is veszedelmes ez az erdő. Mindenféle mendemondák keringenek amik, még ha nem is igazak de óvatosságra intenek.- mondja Kire mialatt a lovát a patakhoz vezeti, hogy inni adjon neki.

-Jaj anyám az ülepemet igen csak megviselt ez a "sovány disznó" vágta. Nincs már olyan messze még 5 ilyen nap és azt hiszem, hogy ott is vagyunk.- felel Kire a kérdésedre.

-Nos azt hiszem jobb lesz tábort ütni itt. Megyek keresek is egy kis tűzi fát.- azzal elindul az erdőbe befelé.

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: naplemente
_______________________________________________________________

Amint mentek befelé az erdőbe, hirtelen nagy zajra leszel figyelmes. Ugyanolyanokra, mint amiket akkor hallottál mikor a druida teremtményei támadtak meg téged. Lihegést és vérszomjat észlelsz. Öten vannak. Látod, hogy az öreg is felfigyelt valami szokatlanra.

Az állatok a hangok felbukkanásával egyidejűleg mind elhalgattak. A csörtető vadakon kívül nem hallasz semmi mást.

Most éppen egy tisztás szélén álltok, melyet kisebb fák vesznek körül, mint az eddig megszokottak. Egy kis patak is éppen ott folyik át. Hallod, hogy a vérszomjas állatok körülbelül 30 lábnyira lehetnek tőletek. De érdekese módon nem látod őket, még sárgán izzó szemeiket sem.

-Állj meg és ne csinálj semmi elhamarkodott dolgot. Vajon mitől vadulhattak meg ennyire?- teszi fel a kérdést az öreg mint ha csak magában beszélne.

[Dreemer]

(Ködszemű Kyleion Saryo)

*Idegesen kapkodom tekintetemet, semerre nem látom a dögöket, szívem a torkomban lüktet. Kezem önkéntelenül is kardom markolata felé vándorol...*

<Még hogy maradjak nyugodt... hogyan?>

*...mikorra kezdem felfogni mi is történik, próbálom követni a druida tanácsát...*

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: naplemente
_______________________________________________________________

A szituáció már ismerős számodra és a körülmények is csak nem megegyeznek. Az öreg felemeli a görbe botját. Várva egy esetleges támadásra.

Aztán hangokat hallasz mélyen az erdőből.

-Meghaltok, mind meghaltok!!!- egyfajta rekettes, suttogó hang, szólalt meg. Kárörvendő, ravasz gonosz vigyorgással karöltve.

-Elf szemed látja őket?- kérdezi a druida kétségbe esetten.

A hangok és a csörtetések is elhalkulnak. Kísértetiesen csendes az erdő. A vihorászó hangokat egyre halkabnak hallod viszont egyre közelebb érzed őket. Nehezen tudod e két érzékedet összehangolni.

-Huuu... ez meredek volt! De nem hiszem hogy elmentek volna. Még életemben nem láttam ilyen teremtményeket errefelé.- sóhajt egy nagyot erdei kísérőd.

Majd, hirtelen amikor már megnyugodtatok volna egy nagy ordítást hallasz a druida felől. Aztán hirtelen eltűnik melletted. Valami elkapta a lábát, és végig az erdő talaján húzza őt. Érdekes módon a vak sötétben is szoktál látni egy bizonyos távolságig ám az öreg 3 láb után eltűnik a szemed elől, és már csak azt hallod ahogyan kiabál a veszélyes és gyanúsan mély sötétségből.

-Segítség! Segítség!- kiabáll a druida mialatt a hangja egyre távolabról hallatszik.

[Eldwyr]

/Grokht/

*Miután szomját oltja, hatalmasat szippant a friss erdei levegőből. Kire panaszára csak elvigyorodik.*

-Gondold el mit fogsz érezni öt ilyen nap után! Úgy fogsz gyalogolni, mint aki még mindig a nyeregben ül.

*Amint a fiú elindul az erdőbe, utána szól.*

-Jobb lesz, ha Te maradsz itt. Nem hiszem, hogy a lovad örülne, ha kettesben hagynád velem. Inkább tákolj össze valami táborfélét.

*Ezzel elindul befelé. Nem megy túl messzire. Ha visszanéz, jól látja és jól is hallja, ahogy fiú lomol. Megáll, és körbevizslat az erdőben, majd beleszagol a levegőbe. Ha semmi veszélyt nem jelez az ösztöne, akkor el kezdi összeszedni a földre hullott száraz gallyakat. Több okból se esek neki a fáknak. A frissen letört ágak még nem elég szárazak, és nem akar felesleges kárt tenni az erdőben. Egy khál ölre való száraz fával tér vissza a táborhoz.*

-Na! Itt is vagyok. *Dobja le a tüzelőt az egyik fa tövébe.* Tetszik nekem ez az erdő. A családomat és a második otthonomat juttatja eszembe. *Tekint körbe ábrándozva. Egy röpke pillanat és egy nagy sóhaj után segít tüzet rakni, leheveredik a tűz mellé úgy, hogy a felé pattanó szikrák nehogy kárt tegyenek a bundájában, és falatozni kezd. Közben teljesen semleges témákról beszélget Kirével, időnként megdicséri a magukkal hozott ételeket. Miután megevett egy négytagú családnak elegendő vacsorát, összecsomagol. Átnézi a felszerelését, elővesz egy tiszta inget, leveszi ruháit, és térdig gázol a patakba. Jó macskához méltón, alaposan megtisztálkodik és a körülményekhez képest, jól kimossa az ingét. Felöltözik, és ismét leül a tűzhöz. Mindvégig figyeli az erdőt. Nem tudatosan inkább ösztönösen, hiszen erdőben nőtt fel.*

-Ki kezdi az őrködést?

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Eldwyr (Grokht Hrghtma)
Helyszín: Gianag
Időpont: naplemente
_______________________________________________________________

-Rendben van, ha ennyire ragaszkodsz a fizikai munkához.- mondja neked mosolyogva, Kire.

Ahogyan elnézed, a soványka alacsony, kis fiús arcú utitársad egy kissebb tűz gyújtáshoz való fát sem igen tudott volna elhozni, nem hogy még egy egész estére elegendő tüzifát.

Amint beleszippantasz a levegőbe, megérzed az erdő illatát, valahogyan minden nagyobb érintetlen erdő ugyan azt a különleges illatot árasztjaszámodra. Érzékeid megnyugszanak, veszélynek és fenyegetettségnek nyomát sem tapasztalod. Amint ott álsz a levegőt szaglászva úgy érzed, fáradtságod ellenére akár egész nep eltudnál ott állni, szemeidet lehunyva.

Száraz fa ágat és gallyakat, hamar találsz kissebbet nagyobbat. Szerencsére már egy-két hete nem esett az eső így azok kiválóan megfelelnek tűzgyujtásra. Hamar lobogó tűz kerekedik a kis pataktól nem messze.

-Gondolom a bundád miatt egy cseppet sem aggaszt a víz hidegsége. Bár ha neked lennék én akkor sem mennék bele most a vízbe, ha fizetnének érte.- húzza széles vigyorr a a száját Kire.

-Én is szeretem ezeket az erdőket. Bár, hogy őszinte legyek a városokat sokkal jobban steretem, és sokkal jobban el vagyok bennük.- mondja el neked a kötetlen beszélgetésetekben.

-Nos, mindenesetre én kezdem az őrködést még iscsak te futottál ma többet. Meg egyébként is a tüzi fátis te szerezted be.- mondja ellentmondást nem tűrően.

-Jó éjt neked, Barátom!- ezzel kívánva szép álmokat neked.

[Dreemer]

(Ködszemű Kyleion Saryo)

*Elf látásommal próbálom kikémlelni ki az aki fenyeget minket. Majd az öreget elmarja mellölem valami ismeretlen dolog, még megijedni sincs időm. Belém vert reflexek miatt kardomat rögvest elő rántom, és az öreg után vetem magamat a hang irányába. Egyenlőre nem gondolkodom semmin csak azt teszem amit helyesnek vélnék máskor...*

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: naplemente
_______________________________________________________________

Utána veted magad az ellennek, igen gyorsak, és még azt sem látod hol is vannak valójában. Csak az öreg hangját hallod hol egészen közelről és tisztán, hol egy kicsit elnyomva, mintha aólad, vagy más honnan jönne.

Mindenesetre igen sokáig követed őket mélyen az erdőben. Amikor csak érzed és allod, hogy megáltak. Sűrűn fákkal benőtt részén jártok az erdőben. Tele hatalmas fákkal és gyökereikkel. Oylan fák ezek, melyeket igen könnyű megmászni. A zavaró sötétség i mely elhomályosította a látásodat kezd megszűnni. A fák törzse amint észre veszed kamrmolás nyomokkal van tele, mintha valaki vagy valamik mászkálnának rajta.

Figyelmedet azonban nem hagyhatod lankadni, hiszen az öreg druida 12-13 lábnyira van tőled és a földön fekszik. Látszik rajta, hogy meg viselte a földön való ráncigálás.

-Menekülj, menekülj innen...- mondja neked erőtlen hangon.

[Eldwyr]

/Grokht/

-Neked is jó éjszakát cimbora!

*Előveszi hatalmas malaclopóját leteríti a földre ráfekszik és magárra húzza a köpenyt. Helyezkedik egy ideig, majd elcsendesedik és csak egyenletes szuszogást lehet hallani a hatalmas kupac irányából. Álom nélküli pihentető alvással regenerálja megfáradt szervezetét. Így megy ez másfél órán keresztül, amikor Noir szeszélyének köszönhetően ismét visszatérnek régi álmai.*

*A kis Grokht és az egész népes családja a hatalmas természet és a szorgos mancsok által kialakított lépcsőzetes szurdok alján található törvényhozó trónus előtt állt. Több ezer harcos várta az ítélet kihirdetését, ami egyben a rég óta dúló háború lezárását is jelentette. Egy hatalmas hím ugrott az emelvényre, a mancsait a magasba emelte, ezzel néma csendet követelve magának. A morajló tömeg lassan elhalkult. A hím körbe jártatatta tekintetét, majd az alant elhelyezkedő klán vezetőjére nézett.

-A tanács meghozta döntését. -nem morgott hangosan, mégis még a legfelső szinten állók is tisztán kivehették szavait- A Hrgthma klán elvesztette a háborút és egyúttal a becstelenné vált! Az ősi törvények értelmében nem maradhatnak a Khag területén! A családot ezennel azonnali hatállyal száműzzük!!!*

*HHRGGHH! Hangos hörgés kíséretében ül fel. Zavarodottan néz körbe, amíg fel nem eszmél. Nagyot sóhajt és röviden csak ennyit mond a meglepett Kirének.*

-Kísért a múlt. Feküdj le! Most én jövök.

*Kinyújtóztatja tagjait, majd álmosan beleszagol a levegőbe, magához veszi ghonját és lekuporodik a fiú mellé, nyugodtan forgatja fejét, füleli, szaglássza az erdőt. Időnként feláll, és a körbejárja a tábort. Nem ébreszti fel a kölyköt, amíg meg nem pirkad. Finom felrázza társát.*

-Ha nem bánod aludnék még egy órát, aztán ha gondolod ehetünk, és indulhatunk tovább.