Feketeleves [ETK]

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Nincs időm reagálni semmire sem - talán jobb is, hogy így történt. Először dühödten meredek a törött pengedarabra kezemben, majd Malorra. Legszívesebben bemosnék neki egyet, s már-már lépek is, de szavai megtorpanásra késztetnek.
Ez jobb volt mint egy orrbagyűrés.
Pillanatok alatt a düh átcsap más érzelembe, amit nem igen tudok meghatározni: csalódottság, fájdalom, sértettség, düh, keserűség egyvelege.
A csorba kardot elé dobom a földre, majd sarkon fordulok és bemegyek a házba. Ha szólna valamit nem állok meg.
Mustafa mellett is úgy megyek el, hogy nem nézek rá - ha ő szólna neki sem reagálok.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Sikerűlt felállnom! Igaz, most úgy fújtatok, mint akit két napja egyfolytában űznek. Azonban nem sok időt engedélyezek magamnak a nyavajgásra, mert a kintről beszűrődő hangok hiánya azt sejteti velem, hogy egyre fogy az időm. Mivel bárki is lett a csete-paté győztese, ha belép ezen az ajtón, akkor valószínű, hogy végleg lemondhatok minden nemű kincsről, vagy bármi egyébről. Így, hát a csapóajtóhoz "sietek", de azért vigyázok, meg próbálom minél kevésbé terhelni a sérűlt lábam. Oda érve felnyitom és gondolkodás nélkűl lemegyek, vagy inkább lemászok a lépcsőn, majd magamra csukom az ajtót. Csak ezután nézek szét, hogy mi is van idelent.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< nah akkor most így ... ez azz... nah gyere csak ... ugye ugye ...>
-Azt hiszem ennyi elég volt!
<... Biztos ami tuti megnézem él-e még ...>
Mikoron ellenem már a fűbe rogy felnézek hogy mi is folyik itt végső soron?!
< a végén még a páncélos élharcost is meg kell tanítani dudálni?!?!? >
-Most mi a frászkarika van!!???
Szegezem a kérdést Dzsanának, ám végül csak Malor marad a kis téren így rá nézek számonkérőn.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A kinti események jó alkalmat biztosítottak Súrion számára, hogy a nagy felfedezőútjára indulhasson. Aránylag jól bírja a terhelést a lába, így ha bicebócán is, de viszonylag normális sebességgel tud haladni. Persze nem most lesz, amikor ismét futóversenyre nevezhet, de jelenleg nem is ez a cél. A csapóajtón leérve és azt magára csukva konstatálja a dalnok, hogy sötét van. Így gyakoraltilag semmit nem lát jelenleg, maximum tapogathat. Viszon az jól hallatszik, hogy távolról a sötétségből morgás neszei szűrődnek elő. Mintha egy-egy szófoszlány is lenne közte, de sem a nyelvezetét, sem a különös recsegő-sziszegő hanghordozást nem tudja hova tenni a bátor felfedező.

Eközben odakint Mustafa épp végzett az ellennel és már számonkérné a dolgokat, mikor Dzsana egy-két hosszúra nyúlt pillanat farkasszemnézés után Malor elé veti jatagánja csonkját és szótlanul elvonul a házba. A lovag sem szól semmit csupán nyugodt, szoborszerű arckifejezéssel nézi a nőt. Csak akkor mozdul a féloldalas alapállásból, mikor Dzsana belép a házba. Megrebbennek a szemhéjai a vitéznek és összeráncolt szemöldökkel néz vissza a papra, miközben kardját a markolat felett kissé a pengénél fogva tartja baljában. Jobbjával valami rongyot próbál előhalászni, amivel letörölheti, mielőtt ismét hüvelyébe tolná.*

-Elég volt a nyakló nélküli gyilkolásból. A halottat-halottakat eltemetjük, visszazárjuk a házat, ha tudjuk és összeszedve a sérült társunkat visszamegyünk végre a városba. A banditák maradékát magunkkal visszük, akik a házban vannak, az elmenekülteket már a hatóságra bízzuk.

*Ezt elősorolva Malor végre megtalálja azt a fránya kendőt és nekiáll megtörölgetni a kardját. Először néhány elnagyolt mozdulattal a nagyja vért, majd aprólékosabban is a makacsabb rászáradt foltokat. Közben ő is elindul először Mustafa, majd a hát felé.

A kőépületbe lépve Dzsana újabb kellemetlennek ható furcsaságra lesz figyelmes. Senki nincs bent. Se leütött, se éber bandita, se elf, se Súrion. A kihalt ház mondhatni kong az ürességtől. Közben a zörrenésekből ítélve érkeznek mögötte a páncélosok is. Malor épp kardját tolja helyére mikor belép, de nagyjából ebben a mozdulatban meg is dermed és elkerekednek a szemei. Kissé elhaló, hitetlenkedő, mondhatni rekedtes hangon suttogja a kissé értelmetlen kérdést.*

-Hol vannak a többiek? … Hová tűnt Súrion?!?

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Felőlem...
Értetlenül csóválom a fejem, miközben megyek Malor után a házba.
< most meg mi baja van? ... senkit nem öltünk meg csak úgy... sőtt még csak meg sem kínoztunk ... bolond ez! ... agyára ment az a drága jó istene ... nem, majd hagyom hogy bárki csak úgy ledöfködjön!?!? ...>
A házba érve Én is meglepődök azon, hogy sehol senki, és hangosan gondolkodom.
-Vajon miért cipelték el .....

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A csapóajtón leérve a sötétség "láttán", egy pillantra meg torpanok és lehunyom a szemem. Hallgatózom.*

< No, hát valaki, vagy valami tényleg van idelent. De kihez beszél...? >

*Konstatálom magamban a morgást és a szófoszlányokat hallva. Majd szemeimet kinyitva, immár halvány, vörös izzás jelenik meg bennük. Őseim öröksége. Így, most már ha nem is messzire,de úgy 15 lábnyira ellátok.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A házba való belépésemkor megtorpanok az ürességtől kongó szoba látványára.
Egyből azt a helyet nézem, ahol Súrion feküdt - vérnyom van-e bent, bárhol a házban.
Malor, majd Mustafa szavaira rájuk nézek.*
- Gondoljátok, hogy elcipelték? Ő is el akart menni már régen. És ha meglépett velük, hisz ők mégis csak ismerik a környéket, no meg a felcser tudja ápolgatni. No meg... bennünket sem nagyon szívlelt meg rövid ismeretségünk alatt. Szerintem velük szökött ő is... - *és megvonom a vállam. A házban lerakott felszerelésemhez megyek, felnyalábolom őket, de közben ismét megszólalok a két férfihez.*
- Szerintem itt az ideje, hogy távozzunk mi is. Vissza a városba...

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< hm velük... ááá ... minek kéne kolonc a nyakukra ... meg hát velük se jött ki sokkal jobban mint velünk >
Gondolataimat szóvá is teszem.
-Nem hiszem hogy Önként magukkal vitték volna ... annyira nem kerültek szoros "barátságba"... meg hát a lova is kint maradt ... amennyire oda volt érte ... nem hiszem hogy csak úgy itt hagyná ... de igazad van ... Malor zárja be azt a nyüves ajtót és térjünk vissza a városba...
Én úgy látom a banda hangadóit már eltemethetjük, a többi meg csak éhező nyomorult volt aki azt se tudta mit is tesz.
A megmaradt felszerelésemhez lépek és mint az eygetlen még nem nyilatkozóra Malorra nézek hogy akkor mi ketten már döntöttünk, Ő hogy látja a dolgokat.
-Vagy Ön másképp gondolja....?
<biztos vagyok benne hogy másképp gondolja... ugyan már miért is választanánk az egyszerűbb utat ...mégha lenne tétje... de "csak" Súrion tűnt el, és Ő se a vérem...>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Súrion ahogy átvált a hőképek tartományába konstatálja, hogy leginkább sötét van továbbra is az egyenlegetesn hűvös pincében. Csupán annyival jobb a helyzete, hogy a fekete háttér előtt halványan látszanak a tereptárgyak és miegyebek kontúrjai, körvonalai. Így se sok jóval kecsegtet a dolog, legalábbis az elkövetkezendő 11 méternél láthatóan hosszabb a folyosó. Kétoldalt van egy-két ajtó, nem is zártak, de egyábkánt semmi jele sem életnek, sem a hangforrásnak.

Eközben odafent Malor összehúzott szemöldökkel, komoran mered a két dzsadra. Az előre látszik, hogy Mzstafának jó a megérzése, hogy a lovag nem hagyja ennyiben a dolgot. Közben Dzsana ahogy körbenéz konstatálhatja, hogy vérnyom itt-ott van, de mind száradt. Valószínűleg nem volt már idebent összeakaszkodás csak az előzőekben kivérzett testnedvek éktelenítik a „táborhelyet”, ahol a sebesültek az éjszakát és az elmúlt fél napot töltötték. Egyedül az ablakban látszik komolyabb mennyiségű és még aránylag friss vér, de az a pap művének tudható be, mikoron az épp kifelé igyekvő egyik zsoldost hasította végig kurta szablyájával. Körbenéz a vértes is mielőtt megszólalna, hangjában kétség és enyhe kíváncsiság bújkál.*

-Nem hiszem, hogy magától ment volna el. Itt van mindene. Ha más nem ahogy Mustafa mondja a lovát és az íját biztos elvitte volna. Viszont az is igaz, hogy a haramiáknak nem sok előnyük származik egy folyton kötekedő és meglehetősen nyakas fogolyból.
Mielőtt elindulunk meg kell őt talánunk. Egyrészt, mert sebesült és ellátásra, szakszerű ellátásra van szüksége. Másrészt, mert nem bízom benne, hogy nem-e töri valami nem túl törvényes dolgon a fejét a dalnok. Sajnos a nyomolvasáshoz és hasonlókhoz nem értek és azt hiszem Ön, Te se. Azért én körülnézek hátha valami utal rá merre indult vagy vitték.

*Ezzel a lovag megnézi magának az ablakokat és végül kimegy a házból, hogy körbejárja azt és megnézze az ablakok alatt nincs-e valami számára is értelmezhető jel. Úgy tűnik a szószólók elintézésében és a többiek futni hagyásában egy véleményen lehet Mustafával, mert nem firtatja a banditák további hajkurászásának lehetőségeit.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

<... tudtam... tudtam ...!!!>
Összeszedem a cókmókom és leteszem az ajtó mellé a házon kívül. Szétnézek és ha senki nem ténykedik még a témában akkor mint leginkább illetékes keresek egy megfelelő//csatabárd vagy széles pengéjű kard esetleg egy valódi lapát , ásó vagy kis pajzs, persze a sajátomon kívül// szakeszközt és valami kevésbé durva, puhább kinézetű földet a tér szélén és miután a hullákat és a szükséges felszerelést felhalmoztam megkezdem a sírásást.

[Huor Aikanáro]

Súrion

(Közös)
- Na, ez se sok!

*Morgom az orrom alá, amikor rájövök, hogy a infralátásom sem sokat segít a helyzeten. Talán, csak éppen annyit, hogy ne essek hasra minden lépésnél. De ennyi "bíztatás" éppen elég, hogy tovább indúljak. Túl nagy a kísértés. Így, hát szépen, komótosan elindulok tovább. Benézek minden ajtón, de nem foglalkozom kacatokkal, csupán a kincsek érdekelnek, meg egy kicsit az az álítólagos gyík is.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Én sem értek a nyomolvasáshoz.
És miért kellene megkeresnünk? Ha ő ezzel hálálja meg azt, hogy az életét megmentettük, akkor vesszen... - *és igen komoly sötét ábrázattal mondom mind ezt. A végére még egy unott és nemtörődöm vállvonás is társul mondandómhoz.
Kiviszem a cuccom a házból a lovakhoz, felpakolom a cuccom a lovamra. Majd... látván, hogy Mustafa mivel foglalatoskodik segítek neki. Mégse egyedül csinálja, nekem meg jót tesz a fizikai munka, legalább addig sem jár az agyam mindenfélén.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A lovag egy eléggé komor pillantással fogadja Dzsana szavait és viselkedését, de most valahogy úgy látszik nincs kedve megbeszélni a dolgot. Csak szótlanul elvonul körbenézni a ház körül. Így a két dzsad fakultatív módon elfoglalhatja magát a sírásással, mintegy levezető gyakorlatként. Dzsana mire felcuccol lovára a tisztás szélénél Mustafa is végez a testek és az ásásra legalkalmasabbnak látszó csatabárd és hosszúkard összehordásával valamivel odébb. Közben Malor végez a ház hiábvaló körbejárásával és egy pillanatra megállva és megnézve mit csinál két társa elindul, hogy a tisztás széli bozótost is közelebbről megnézze. Maga a föld eléggé laza és porhanyósnak tűnik. A napi szintű zuhárék nem engedik, hogy megszíjasodjon a talaj. Bár szintén a klímának lehet köszönhető, hogy zöld az van. Meg masszív gyökérzet is. Így van mit csinálni a csatabrddal, karddal nemcsak ásó gyanánt alkalmazva, hanem bozótírtásra, gyökértelenítésre is. Úgy tűnik a délután megmozgathatják izmaikat. Itt a tisztás határát átlépve már azért hallani távoli morajlásokat, ha megerősödik a szél. Még felhő nem látszik a fák között felnézve kéken ragyog az ég, de a morajlások ismét vihart jósolnak estére.

Eközben odalent Súrion elszántan tapogatózik meg figyel a sötétben, hogy hol vannak a mégsötétebb kontúrrészek. Azt hamar megállapítja, hogy az ajtók mögött valami raktár vagy spájz, esetleg más polcrendszeres helységek lehetnek. Ha az öreg nem bödönben tartotta a kincseit, akkor biztosan nem a kincseskamra ez. Így tovább haladva és sikeresen kikerülve némi páncélos csontvázat és hasonlókat elérkezik dalnokunk egy masszív omláshoz. Itt kis „könnyebbség”, hogy enyhe szürkeség, halványkékség szüremlik át az omlás feletti lyukon. Úgy tűnik a túloldalon már van valamiféle hőforrás, aminek a kisugárzása valamelyest képes idáig elhatolni. A morgások is onnan érkeznek, mostámr sokkal erősebben, tisztábban. Egy-egy foszlányt még mintha érteni is vélne Súrion.*

-…esszekkkh… megkell…ni mind… a kincs… ém…

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Szótlanul és nagy erőbedobással ásom a sírhelyet. Szándékomban áll a nehezebb végéről megfogni a munkát. Míg végzünk ha Mustafa nem szól, kérdez én bizony elvagyok egyedül a földdel és az ásással. Látszik... ez valami női dolog... valami lelki bigyula, és nem kell hozzá sok gógyi, hogy kitalálja a lovag miatt van.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< így elég sokáig fog tartani... de azért se kérdezek rá >
Ások tovább, izzadok és az összes létező természetistent szidom mint a bokrot, magamban.
< ... most már értem miért nincs a dzsadoknak természetistenük! ...nah vajon mi a jó a sivatagban... az a jó PUHA homok!!! ... és már csak azért sem szólalok meg először>
Mikor végre elhantoltuk a helyben maradt tetemeket, egy imát//mellesleg mp-ért is száll az az ima // ,mondok felettük, és értük.
<... lelkeitek békéljenek meg a sorssal melyet kiharcoltatok magatoknak>
Látva hogy Dzsanna még mindig a lovag miatt emészti magát... hagyom hagy eméssze meg a dolgokat.
< sose hagyd hogy egy nő döntés elé kerüljön... jegyezd meg jól Mustafa... akitől az istenek akarnak valamit azt férfinak teremtik>
Ha Malor valahogy szem elé keveredik...
-Nos talált valami nyomravezetőt?
A homim felett mellkas előtt összefont karokkal várom, hogy akkor kiderüljön megyünk vagy maradunk.
< elég nedves utunk lessz úgy vélem...>
A málhámból előveszem az utazó köpenyem és felöltöm, arra az eshetőségre ha a felhők odafent nem csak riogatni jöttek.