A harag műhelye (D&D)

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Togar]
epizód:1,A fénytelen citadella
Helyszín: Oakhurst
Időpont: Tavasz közepe, 0.nap dél.
Résztvevők: mindenki kivéve Meridian
_____________________________________________________________

A történetünk egy szép tavaszi reggelen kezdődik Oakhurst városában.Maga a város egy nagyobb méretű völgyben terül el az Öreghegytől körülvéve.Évezredes történelme során rengeteg háborút cslszüvést látott már és többször tették a földdel egyenlővé.Legutóbb 800 évvel ezelőtt.Majd az újonnan érkezők felépítették a mai várost és béke uralkodott a környéken eddig.A város közepes méretű és mindenféle faj megtalálható itt.Egy karavánút halad rajta keresztül talán emiatt is építették állandóan újra.A lakosok a környékbeli földek műveléséből és a kereskedelemből élnek.A város egyik nevezetes fogadója a Vén Medve fogadó a tulajdonosa egy visszavonult kalandozó.Az egyik asztalnál épp egy érdekes társaság reggelizik három elf és egy félszerzet.Különböző okok miatt érkeztek a városban de kérdezősködésük során rájöttek céljaik különbözőek de ugyanoda tartanak a várostól nem messze lévő romokhoz.Itt választ kaphatnak kérdéseikre, így hát úgy döntöttek együtt vágnak neki a romok felfedezésének.

A mágus.
Örökölte népének tehetségét de mindig is gyakorlatias volt, nem érdekelték a mágikus kutatások és fejlesztések ő inkább a meglevő tudását használja. Hallott szóbeszédet a környékbeli romokról ahol talán értékes tudást és még értékesebb varázstárgyakra lelhet.

A bárd

Van mágikus tehetsége, de szeret másokat szórakoztatni a zenéjével és balladáival.Érdeklik a legendák, utazása során került ide és mivel halott egy legendát a környékbeli romról amit Fénytelen Citadella néven neveznek így úgy döntött megnézi magának a helyet.Talán a felfedezés után lehetősége nyílik a legenda kiegészítésére esetleg egy új ballada megírására.

A Szerzetes

Ő a füves pusztán nevelkedett mestere által, aki átadta neki tudását az istene és a természet szeretetét.Mikor már készen állt az önálló életre a mestere elküldte hogy szerezzen tapasztalatot és segítse a védteleneket.Vándorlásai közben érdekes dolgot vett észre halottakat talált akik teljesen össze vannak karmolva és azt hallotta hogy a szomszédos romok között egy goblin törzs vert tanyát.Mivel a goblinok nem épp jószándékukról híresek így elhatározta utánajár a dolgoknak.Mi történt a halottakkal és mit keresnek itt a goblinok.

A kalandor

Ő egy mindig vidám félszerzet vándorlásai során került ide.És mikor hallott a romokról felcsillant előtte egy űj kaland lehetősége ami fajtájának egyik éltető eleme.Előtört belőle a kíváncsiság.A környékbeliek csak homályos utalásokat tudtak adni a romok helyére.Ám teljesen véletlenül a kalandornál volt egy térkép amin be van jelölve a pontos hely.Maga sem értette hogy került ez hozzá, biztos valaki elhagyta és ő meg megtalálta.De nem lehet az illetőnek túl fontos a térkép mert nem kereste pedig ha keresné ő visszaadná természetesen.

Így ülnek ők négyen egy asztalnál a térképet tanulmányozva ami szerint két óra gyalog az út a romokig egy nem használt ösvényen.Közben a kalandor épp a második reggelijét fogyasztja biztos ami biztos alapon.

[Sessaryen]

(Syr)

- Nos testvérek és hmm... apróság, én Syr vagyok. Talán ennyi elég is bájcsevegésből, és induljunk is... - vágok bele a "Nagy Kalandba".

Eddig nem sok tapasztalatom van a kincsvadászatban, de a félszerzet szavaból, a térkép alapján és a szóbeszédek szerint biztos találok ott valami érdekeset, s főleg: mágikusat!

Igen. Lételemem a természet adta tehetségem kutatása. Bár talán nem is ez a jó szó rá, hanem inkább... megismerése? Igen, megismerése.

Ha becsukom a szemem, egy hatalmas varázslót látok magam előtt, ki a saját adottságát használva, megismerve lett azzá aki.
Persze az sem mellékes, hogy közben ősi titkokat, tudást és némi kincset is felhalmozzak...

Lábam mellett hátizsákom, kardom és íjam. Én már indulásra készen állok, alig várom a kutatást...

//Off: Syr 175-180 cm magas, ehhez kecses termet társul. Igazi elf lévén. Haja és szeme színe aranyba hajlik. Egyszerű utazóruhája a barna és zöld színeivel teljesen erdei kóborlásra lett kitalálva.
Egy hátizsák és két fegyver látszik nála. //

[Lorin O Krell]

Tolon a Kalandor

-Hé!-válaszol a mágusnak- Ha még egyszer apróságnak nevezel megfosztalak attól amit esetedben a hölgyek többsége nevez annak- vigyorodik el szélesen- Tudod a derékig érő termet sokmindenre jó...bizony arra is!-itt már nem bírja tovább, elkezd teljesen kacagni, olyannyira hogy még az éppen csak elkezdett reggelit is félbe hagyja.
Miután kikacagta magát folytatja az evést
- Az én nevem Tolon és még igazán várhatnál egy kicsit! Ha nem látnád éppen eszem...
ezzel lezártnak veszi a vitát és tovább falatozik.
- És tudod is forgatni azokat vagy csak dísznek hordod?- bök a fegyvereire.

//magasságra 140 Centi körül van, alacsony termetét csak kicsit nyúlánk és soványka teste teszi még inkább gyengének esendőnek tetszővé.De nem az! Mint azt látni a hátán hordott számszeríjból, és az övébe tűzött késnyi tőrökből. Szeme barna haja egyenesszálú és élénkbarna.(Nem nem vörös!) Nagyon nem szereti ha emiatt cikizik. Öltözéke legfeltűnőbb darabja a bő csuklyás köpeny amibe kétszer is beleférne, de szerinte tökéletes, és az alatta lévő fehér vászoning amit derékban egy öv fog le. Mellkasán keresztbe is feszül egy öv amire tartalék zsebek sokasága van erősítve. Nadrágként egy kicsit kopottas barna szövetnadrágot hord ami nemsokkal a bokája felett véget is ér. Talpán egy egyszerű bőrből készült cipő.Hátán hatalmas hátizsák ami többek között a térképet is rejtette valamint mellette egy hosszú kard-tok amiből egy markolat lóg ki. Övén van még továbbá egy erszény. //

[Sessaryen]

(Syr)

Összevonom szemöldököm. Nem igazán álhatom az ilyen beszédet. Olyan... alpári. Embereknek való.

- Tudod APRÓSÁG - nyomom meg a szót - ÉN, sosem hordok fegyvert CSAK dísznek. Jó lenne, ha abbahagynád a zabálást, mert nincs kedvem a kifulladt nyavajgásodat hallgatni míg odaérünk.

Ezzel összeszedem cuccaim és kisétálok a fogadóból.
Amíg társaim végre rászánják magukat az indulásra, addig a tájat és a városka életét nézegetem. Végülis időm van, bár legszívesebben hátrahagyva a késlekedőket máris indulnék.
Ezen elgondolkozom kicsit. Miért vagyok ENNYIRE izgatott? Adottságaimban feltétlenül bízom, és biztos oka van, hogy ennyire ott szeretnék lenni. Most már biztos vagyok benne, hogy van ott valami, amit látnom kell...

[Lorin O Krell]

Tolon

-Argh... mondtam már tudod mit apróságoz! Ostoba hegyesfülü!- folytatja az evést mint ha mi sem történt volna, csak ekkor ébred rá hogy rajta kívül mindenki elf.
- ŐŐŐ bocs. Nem nektek szólt . Utálom ha az emberek...elfek...a méretemre hívják fel a figyelmet! Nem értem mi baj van a méretemmel! Ha olyan cseszett magas lennék mint ti azzal sem lennék előrébb. Na de inkább együnk mert mogorva barátunk elmegy nélkülünk.
<<...Amit lehet annyira nem is bánnék... ÁÁÁ de nagyon is bánnám! Még tartozom neki >>

[Craian]

{Laucian}

Syr felé fordul, az eddigi merengő "hegyesfülű", arcán halvány mosoly, hangján érezni a visszafogott kuncogást.
-Ugyan barátom... hát nem veszed észre, hogy ennek a szerencsétlen teremtménynek, bocsánat... Tolonnak épp elég problémája lehet a méretei miatt ezen a helyen? Nem szép dolog megbántani a szerényebb képességekkel rendelkező fajok tagjait.
Atyai mozdulattal megveregeti a félszerzet vállát, amolyan "jól van Pistike, nincs is kockafejed" módon.
-Ne is figyelj rá Tolon. Belenevelték a nagyképűséget. De azért... mégsem egy hónapos túrára készülünk, hogy ilyen komoly zsírtartalékokat halmozzunk fel. És, ohh. Majd elfelejtettem bemutatkozni. Laucian vagyok. Költő, dalnok, kardforgató, legendák ismerője.

//Off: 170 cm magas, vékony, de izmos alkatú elf. Hófehér bőre, ragyogó zöld szeme, hosszú, vörösbe forduló, hullámos szőke haja és kifejezetten szép arca fajtája körében is kiemeli a tömegből. Öltözéke barna bőrnadrágből, ragyogóan tiszta fehér ingből, hímzett, mélykék dolmányból és egy barna vászonköpenyből áll. Oldalán lant és vívótőr, lábánál a felszerelését tartalmazó iszák.//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Togar]
epizód:1,A fénytelen citadella
Helyszín: Szellem fényei kolostor
Időpont: Tavasz közepe, 0.nap dél.
Résztvevők:Lywellion Galanodel
_____________________________________________________________

A kolostor parkjában ülsz ahogy szoktál, élvezed a virágok illatát a szellő simogatását.Keresed a szellemed tökéletesítéséhez az utat.Ezt a parkot te gondozod évek óta szinte minden növény a személyes ismerősöd.Halk lépteket hallasz magad mellöl, felnézel és a kolostor apátja áll előtted.

- Nos fiam az én életem lassan véget ér és a tied most kezdődik.Mindent átadtunk neked amit tőlünk tanulhattál, ha akarsz maradhatsz közöttünk.De ha el is mész ide mindig visszatérhetsz ezt jegyezd meg.Lenne hozzád egy kérésem amit nehéz szívvel adok elő, hisz az én dolgom lenne, de sajnos én már nem bírnám végrehajtani.A szomszédos városban ahová gyakran járunk, Oakhurstben azt láttam hogy minden évben nyárközépkor megjelenik egy csapat goblin és súlyos aranyakért egy almát adnak el.Aki ezt az almát megeszi minden betegségből meggyógyul és teljesen megfiatalodik tőle.Ez már önmagában is érdekes dolog de az pláne hogy goblinok árulják.Évekkel ezelőtt járt erre egy druida aki kitaszítatott a társai által.Ő a közelben lévő romokba vette be magát és pár év múlva megjelentek a goblinok az almával.Azt szeretném ha utána járnál ennek a dolognak hogy van-e a dolgok között összefüggés vagy csak egy szenilis öreg szerzetes kombinálása.A romok neve a Fénytelen citadella.

[Meridian]

(Lywellion)

*Már egy jó ideje üldögél a park nyugalmában, érezve a természet e kicsiny darabjának érintését, amikor csendes, meditációszerű elmélkedéséből az apát léptei zökkentik ki.

<Kötve hiszem, hogy bárki észrevette volna a lépteit... pedig megért már jópár telet, még mindig félelmetes a tudása>

*Miután egy rezzenés nélkül végighallgatta az apát beszámolóját, bólint.

-Értem. Már forog egy ideje a gondolataim között az elutazás, a világgal való ismerkedés. Így könnyebben járom talán végig az Utat. Szóval goblinok és alma a Fénytelen Citadella romoknál. Megteszem, ami tőlem telik, de a kolostort elhagyom egy időre. Tájékoztatni fogom, atyám, hogy mire jutottam.

*Ha az apát nem reagál, még meditál pártíz percet a parkban, majd megindul a szállása felé. Gyorsan összekészíti kevske holmiját, illően elbúcsúzik társaitól és elindul Oakhurst kapui felé...

[Herold Bardelot]

(Heian Na Lo)

//Sry kedden voltam utoljára.

Kinézet
160 cm magas homokszín hajú elf, zölden csillogó szemekkel, egyszerű barna vászon gúnyában. Arca napcserzett és szélfútta, kezei kérgessek, és durvák. Övébe egy pár kesztyű van tűzve. Oldalán egy díszektől mentes kardhüvelyben penge, a földre rakott hátizsákjának támasztva egy tegez és íjja pihen. //

A társalgás méretekre korlátozódása annyira nem ingerli, mint a félszerzetet, Ő is befejezi a reggelijét és szedelőzködni kezd.
-Azt hiszem ennyi elég volt. Az hogy -állok fel az asztaltól és sudár termetem alig egy fejjel magasodik Tolon fölé -ki mekkorára nőtt nem mérvadó, így talán nem kéne ezzel piszkálni senkit. Ha annyira étkes vagy talán befejezhetnéd út közben Tolon?!
Felkapom a hátizsákom majd a tegezt és az íjjat is a hátamra veszem.
-Heian Na Lo vagyok, örülök hogy találkoztunk és talán ideje lenne elindulnunk.
Felhúzom a kesztyűket és a kardot egy hüvelyknyire kihúzom, majd a helyére tolom.
< úgy tűnik minden rendben... mehetünk>
Kilépek a fogadóból és Syr felé biccentek.
-Üdv, Heian vagyok, talán várjuk meg a többieket.
Az ajtó mellett a falnak vetem a vállam és türelmessen várakozok.

[Lorin O Krell]

Tolon

-Igazad van!-vigyorog az elfre.
<<Ezeknek milyen bonyolult neveik vannak!...Mikor fogom megjegyezni mind?...eh...és még cska azt sem mondhatom hegyesfülü! ...Mert mindnek hegyes a füle! De nagy dilemma>>
-Hogy útközben enni? Még a végén elcsapnám a gyomrom de ne aggódj már nincs sok...sőt nagyon kevés.-gyorsan bekapja a pár falatot és egy percig gondolkozik majd a pulthoz siet.
-Fogadós csomagolnál be nekem egy kis elemózsiát? Úgy három napi hideg élelemre gondoltam. 8) .Vigyorodik el majd megvárja míg megkapja a kért mennyiségű ételt, elrejti tarisznyája mélyén ahol amúgy is szinte mindig van elegendő mennyiségű étel. <<De sosem árt egy kis tartalék >>
Ha befejezte ő is az ajtónál támaszkodó elfhez lép.:
-Mehetünk, majd én mutatom az utat ha mindenkinek megfelel.
<<Elvégre amilyen nagyon erősen forgatják a szavakat, biztos egyikük se ért az eféle ákombákomokhoz. Hehe még szerencse hogy itt vagyok!>>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Togar]
epizód:1,A fénytelen citadella
Helyszín: Oakhurst
Időpont: Tavasz közepe, 0.nap dél.
Résztvevők: mindenki
_____________________________________________________________

Mindenki kilép a fogadóból és elindultok az ösvény irányába ki a városból.Tolon megkapja a kért élelmet és boldog vigyorral az arcán némi sütit majszolva halad a többiek után.Kiérve a városból meglátjátok az utat amit Öregút néven ismernek rég nem használják már emiatt már szinte teljesen benőtte a gaz és a cserjék.Egy jó óra múlva az út elkanyarodik egy szikla mellett és egy keskeny szakadékot láttok meg.A szakadék az út jobb oldalán fut párhuzamosan az úttal a földből itt ott törött oszlopok dőlnek az ég felé elkorhadva, megette őket az idő vas foga.Hamarosan eléritek az út végét itt két épen maradt oszlop fogja közre az utat a szakadék szemben lévő oldalén két hasonló oszlop áll.De a két oszlop között a szakadék ásítozik a túloldal jó 40 lábnyira lehet.Az egyik oszlop mellett egy tábortűz maradványaira lesztek figyelmesek.

Lywellion Galanodel

-A romokat innen nem messze találod kimész a kolostorból és a jobboldali úton kell elindulnod.Még annyit tudok hogy mások is készülnek oda más célból de a segítségedre lehetnek ha sietsz utolérheted őket-mondja neked és elmegy.
Összepakolod a cuccaid és nekivágsz az útnak.Elindulsz arra amerre az apát mondta és egy jó óra múlva kiérsz egy másik útra amelynek egyik oldalán egy szakadék fut végig.Nem messze tőled egy érdekes társaságot látsz tanakodva állni a szakadéknál ugyanis elfogyott előttük az út.Három elfet látsz és egy félszerzetet de inkább egy gyereknek néznéd.

[Herold Bardelot]

(Heian Na Lo)

< ... ha tényleg goblinokkal kell számolni nem árt az óvatosság...>
Az ösvény beszűkülésekor íjamat felajzom és a jobb kezembe veszem, az ijfához szorítok három vesszőt. Balom szabadon hagyom, menet közben figyelek az esetleges "szembetűnő" nyomokra. A hiányzó hídnál...
< ...szép kis akadály... de haladjunk csak szépen sorban... nézzük csak ezt a tábortüzet!...>
Míg a többiek az átjutással foglalkoznak megpróbálom kideríteni a nyomokból, hogy kik vagy mik táborozhattak itt.
< ... nem jött velünk szembe senki ...>
//nyomolvasás képességet sztném alkalmazni, kik mikor mennyien..ilyesmik... minden ami megtudható..//

[Meridian]

(Lywellion)

*Az apát szavaira bóllint, majd egy biccentés kíséretében sietős léptekkel elhagyja a kolostort. Megtett már egy pár mérföldet élete során, hozzá van szokva a gyors galogláshoz, így nem okoz neki problémát a sebesség tartása. Ahogy közeledik az elágazás felé, és kibontakozik a szeme előtt a szakadék, illetve persze a csapat, elmosolyodik, majd egy kicsit lelassítja a lépteit. Ahogy közelebb ér, megáll a csapattól jó tíz láb távolságban, és várja, hogy feltűnjön nekik a jelenléte.

//Kinézet: Középmagas, vékony testalkatú elf. Ezüstös haja a válla alá ér, de félig-meddig az arca elé is belóg, így amúgy kellemes arcvonásai nehezen vehetők ki.. Lábán könnyű topán van, buggyos nadrágja sötétzöld. Felette egy bőr derékszíjat és egy fehér inget hord, illetve egy szintén zöld, csuklyás köpeny egészíti ki felszerelését. Hátán egy közepes méretű hátizsák, szemmel láthatóan nincs túlságosan megpakolva. Kezében vándorbot, övén parittya lóg.

[Craian]

{Laucian}

Jómaga egykedvűen bandukol, érdeklődve tekintget mindenfelé. Olykor meg-megáll pár pillanatra, végighúzza ujjait a régi oszlopokon, emlékezetébe vési a megfakult, töredezett mintákat.
Vívótőre azért készenlétben pihen oldalán, markolata nyugtatóan simul gazdája tenyeréhez. A szakadékhoz érve félrebillentett fejjel nézelődik, hümmög kicsit.
-Azok az oszlopok gyanúsak. Vagy újabbak, mint a többi amit eddig láttunk, vagy valami megakadályozta, hogy szétmálljanak. Talán megérne egy próbát megvizsgállni őket.
Lenéz a szakadék aljára. Ha semmi nem akadályozza a látását(?), és nem lát lenn a környéken hídmaradványokat, azt több, mint gyanúsnak értékelni...
Az oszlopok felé fordulva suttogva ejti ki egy varázslat szavait, ujjai könyed táncot járnak. Elmerülve a varázslatban, sajnos nem veszi észre egyelőre az érkezőt...

//Mágia Észlelése az épen maradt oszlopok felé. Ha érzékel afelől valamit, több körig folytatja.//

[Lorin O Krell]

Tolon

-Mondasz valamit-válaszolja Luciannak.- Hogy a fenébe vannak ezek itt ha a híd sehol? Vagy itt van a híd csak nem látjuk?
Ezen elgondolkodik kicsit majd alig egy perc múlva hatalmas vigyorral a képén lehajol és egy marék homokot vesz fel a földről.
Közben észre veszi a negyedik elfet.
-Nem is mondtátok hogy, lesznek még társaink... eh és ő is elf! Kezdem magam egyedül érezni...
Mivel nem esett a feje lágyára kicsi tart az újabb jövevénytől, kezét kicsit közelebb emeli tőréhez de közben hátrál a híd lehetséges helye felé.
<<Nagyon sok itt a hegyesfülü...>>