Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________

*A katonák közelednek feléd. Tekintetükből meglepődést látsz. Valószínű nem egy vértes fickóra számítottak, hanem egy tolvajra, haramiára. Ez le is lassítja őket. Végül tőled pár lépésre megállnak, és az egyik megszólal.

-Uram támadás volt itt az előbb, és a támadók pont arra futottak, ahol maga áll. Látta az illetőket?

*Látszik rajtuk, hogy nem tudják, hova is tegyenek téged. Hisz a kikötő a mocsok miatt nem nyüzsög a lovagoktól, és te pont úgy festesz, mint egy lovag.

[Niobe]

( Rhienna )

* Meglepődve veszem észre a kinti harci készültséget, és Kitrichi kapitány szavait. *

< Hoppá, csak nem társaim alkottak valamit, vagy kerültek esetleg bajba? Jobb lesz sietni, mielőtt jobb esetben a börtönből kelljen kihozni őket. >

* Ekkor leszek figyelmes a motyogó szavakra. A hang irányába fordulva meglepődve nézek a koldus kinézető emberkére. *

< Eddig nem láttam egyáltalán errefelé koldust. Híresen büszke a város arra, hogy ezen a környéken nem kell tartani ilyenféle dolgoktól. Elég merész az öreg, hogy a katonasággal szemben üti fel táborát, főleg a fogadó mellett. >

* Kiveszek a tarisznyámból 20 rezet és odalépek az öreghez. *

- Üdvözlöm. Véletlenül meghallottam, amit a kapitányról mondott. Adok önnek 20 rezet, ha mesél egy kicsit róla. * kedvesen és kíváncsian rámosolygok a válaszát várva, de közben figyelem a reakcióját a mozdulatait, vizsgálva, hogy mennyire mond igazat. *

// off lélektan 3-as. //

[Pelso]

Gondo

*Rezzenéstelen arccal hallgatom végig a kis monológot.
<… Lenyűgöző milyen éles elméről tesz tanúbizonyságot az ember ha a halál kopogtat… Csak tudnám miért volt a mondatomból olyan egyértelmű kis is bérelt fel… ÁH… Elszoktam én az intrikáktól… Egy véres hadjárat és az ember máris elfelejt kelően árnyaltan fogalmazni… Viszont elég meglepő milyen jól informált kis béka… Ezek szerint több halál eset is volt… Csak tudnám ezt miért nem tartotta fontosnak a grófnő…>
*Miután befejezte „kedvesen” elmosolyodom.
- Démon. *Pár pillanatig ízlelgetem a szót* Még nem halottam senkitől hogy egy mestere gyilkost ilyen meggyőződéssel nevezzen démonnak. Az ő nevében is köszönöm a bókot. Talán te lennél a „segítője”? Netalán már láttad anélkül, hogy harcba bocsátkoztál volna vele? Mert azért valljuk be nem szerencsés elhamarkodottan démont kiáltani minden jött ment szörnyecskére.

[Gorodak]

Twou Line

< Azért köszönhettek volna. >
- Legyen szebb estélyük, mint nekem. Nos, a kérdésére a válasz. Igen itt volt az előbb. Egy barna csuklyás 180 cm-es ember erős testalkattal rá lőtt a kikötőben egy embere. Meg próbáltam elkapni az orv lövészt, de sajnos lerázót a sikátorokban. A kikötő irányába futott. De nem hiszem, hogy a személyleírásom alapján elő tudnák keríteni, de azért sok sikert. –
* Beszéd közben végig a szemükbe nézek hideg és kegyetlen arcal, mint aki nem ismer tréfát. De még a vicc fogalmát is rühelli. A kezemmel a kikötő felé mutatok úgy srégen, hogy ha arra elindulnak, ne botoljanak a többiekbe. *
- Nos, uraim, sok szerencsét, de még mielőtt elválnának utjaink meg mondanák, nekem, ha tudják, hogy hol lehet térképet venni a közelben? –
* Miután válaszolt. Továbbra is hideg és komoly tekintettel nézek a szemükbe. Elent mondást nem tűrően. A hangom komoly és kimért. *
- Köszönöm uraim a legközelebbi viszont látásra. –
< Remélem be jött. Na, megyek vissza a fogadóba. Ha arra mennek amerre mondtam akkor , vissza megyek a fogadóba, ha nem akkor egy kis kerülővel vissza a sikátorba és majd szólok, vigyázatok. Kár, hogy elhasználtam mentális képességeimet teljesen. >
* Majd kezet nyújtok nekik. A kezemen lehet látni a nemesi gyűrűt. *
< Talán ez meg győzi őket. Ajánlom, hogy fogadják el a kéznyújtásomat különben, ki kell őket hívnom párbajra itt és most a sértésért. >

[Sirak]

Teteb Azurec
<Hm, azt hiszem itt a meghívásunk az erdőn kívülre. Valószínűleg ezt beadták neki, biztos tudták, hogy elkapjuk és akkor köpni fog...>
//szeretnék észlelés próbád dobni, hogy meghallottam-e, amit Twou mond az őröknek a sikátor végében...//
*Megfogom Gondó vállát, mjad fülébe súgom mondataim...
- Azt hiszem innentől felesleges a vallatás, az egész történetet a szájába adták, életében nem látta a gyilkost, később neked is világos lesz, viszont most ideje tovább állnunk. Csináld a fickóval, amit akarsz, de most tedd...

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*Az öreg meglepetten néz fel rád, majd látod, amint tekintetével végig mér, de a botot meglátva megriad, és éppen a száján kijövő szót szívja vissza. Valószínű, ha nem lennél varázsló, akkor valami kaján szöveget mondott volna.

-Ő, hát jó. Végül is miért ellenkeznék egy varázslóval. Hisz, ha nem mondok semmit, akkor is megtudja amit akar.

*Elveszi tőled a húsz rezet, és meglepődsz, mert ahhoz képest, hogy koldus, tud számolni. Gyorsan megszámolja a húsz rezet, és válaszol a kérdésedre.

-Astumot régebb óta ismerem már. Egy hajón szolgáltunk. És elhiheti kedves, hogy nem áruszállító hajó volt. Viszont hátat fordított a bajtársainak, és most itt kapitány helyettes. Meghaltak a barátai, legalább is ők azt hitték azok neki. És mi miatt, egy nő miatt.

*A hangja dühösre változott, és kezével a levegőbe mutogat.

-De eljön még a bosszú ideje. Hahahaha. -* Nevet fel, de inkább hörgésnek mondható.

*Ekkor csizmás léptekre figyelsz fel. Egy katona siet felétek, és már messziről kiabál.

-Mit merészelsz, nem meg mondtam, hogy meg ne lássalak?

*A koldus riadtan néz a katona felé, majd felpattan, és feléd hajol, mintha nemes lennél.

-Hölgyem. -* Mondja, majd elsiet.

*A katona nem foglalkozik veled, hanem elfutva melletted, a koldus után siet.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________

*A katonák egészen addig gyanúsan néznek téged, míg meg nem mutatod a gyűrűt az ujjadon. Természetesen nem ismerik fel a címert, de mivel nemesi ezért nem mernek megsérteni. Egy kicsit el is mosolyogsz rajtuk, mert megijednek, és először nem tudják mit is csináljanak. Majd az egyik fél térdre ereszkedik előtted, és megfogva a kezed, bocsánatért esedezik.

-Kérlek nagyúr, nem tudtuk ki vagy. Esedezem a bocsánatodért.

*Majd látod, a másik is bocsánatkérően meghajol, és válaszol a kérdésedre.

-Térképészt nagyságos úr talál a kikötőben, de ott csak tengerész térkép van. Viszont a városon kívül van egy vadász, most hírtelen nem jut eszembe a neve, de a várostól nem messze egy kis föld úton lehet eljutni hozzá.

*Nem mennek sehova, megvárják, míg reagálsz tettükre.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Gondo, Teteb Azurec
__________________________________________________

//Sajnos Twou nagyon messze van, még akkor sem hallanád, hogy mit beszélnek, ha teljesen csönd van//

*A férfi mentegetőzik, amikor arról beszél Gondo, hogy látta már a gyilkost.

-Nem, nem láttam, csak hallottam róla. Ha találkoztam volna azzal a bestiával, akkor valószínű már nem élnék.

*Teteb, a sikátor vége felé nézel, de mivel kanyargós, így nem látod mi a helyzet Twouval. Megpróbálsz hallgatózni, de nem jársz sikerrel. Gondonak elmondod, hogy mit gondolsz, és ekkor egy pillanatnyi csend lesz.

*Bár nem ért egyikőtök sem a lélek misztikus ismeretéhez, de azt mind a ketten levágjátok, hogy a fickó megijed, mintha egy titkát fejtettétek volna meg.

[Niobe]

( Rhienna )

* Érdeklődve hallgatom az öreg kiselőadását. Szerettem volna még többet is megtudni erről a témáról, de sajnos a katona közbelépett. Csalódottan nézek a hang irányába, majd biccentek az öregnek az elköszönésére válaszként, és nézem egy pillanatig távozó alakját. Átfut bennem, hogy esetleg megállíthatnám a katonát, de nem avatkozom bele. Nem az én dolgom, nekem a társaimmal kell foglalkoznom. *

* Sietős léptekkel folytatom utamat a kapitány és emberei után a kikötőbe. *

< Talán nem érkezem még későn. >

[Gorodak]

Twou Line


* Felhúzom kicsit az ember kezét jelezve, hogy felállhat. *
- Köszönöm az útba igazítást. Egyébként nem történt semmi önök is a munkájukat végzik. Szívesen beszélgetnék még önökkel, de sajnos mennem kell, mert hamarosan találkozom egy barátommal. Remélem kellemesebben telik a napjuk a későbbiekben. Isteneik vigyázzák álmaikat. –
* Majd biccentek feléjük. Mielőtt elindulok, még rájuk mosolygok, egy enyhe kis mosollyal, hogy nem haragszom. Elindulok a fogadónk felé. Lépteim nem túl gyorsak, de egyenletesek. *
< Többet nem igazán tudok tenni a többiekért. Ha nem fejezték még be és ők pont ara mennek pechűk lesz. Ha pedig arra mennek amerre mondtam, akkor úgy is mindegy. Ez érdekes volt. Mi mindenre jó a jó modor és egy nemesi gyűrű. >

[Pelso]

Gondo

<… Hát ezt meg honnan tudja ilyen biztosan… Mikor és kinek lett volna ideje ezt a szájába rágni… Na jó ideje még csak lett volna… De nem sok…>
*Miután meghallgattam Teteb-et visszafordulok Sulaff-hoz.
- Ügye tudod, hogy ez édes kevés. Bármenyire is igyekszel a kedvembe tenni.
*Fejét a földhöz szorítom és rátaposok a jobb lábammal. Felszabadult jobb kezemmel kihúzom a Csaba tőrét a hátából.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*Sietve elindulsz a kikötő felé. Míg haladsz, néha hangfoszlányokat hallasz az itteniektől, kik mellett elhaladsz. És mindegyiknek ugyan az a lényege, hogy megdöbbentek, és nem értik mi is történik.
Mivel a katonák futólépésben mentek, csak akkorra éred utol őket, mikorra a kapunál vannak. Ott látod amint megállnak, és a kapitány helyettes parancsokat osztogat.

-Ti négyen balra a fal mentén, ti négyen pedig jobbra a falmentén. Ha esetleg a falon át akarnak szökni, akkor ne legyen esélyük.

-Hat katona itt marad, és senkit nem engedhetnek ki, megértették?

-Igen uram-* Kiabálják vissza a katonák.

-A többiek velem jönnek. -* És úgy 10-12 katonával bemasíroz a kikötőbe.

*A katonák pedig őrt állnak. Ha bent vannak a többiek, nem igazán fognak tudni kijönni, viszont, ha beakarsz menni, esetleg van esélyed rá. Hisz a kapitány azt mondta, hogy senki nem mehet ki, de be? Ha elég ostobák a katonák, akkor beengednek. Persze, csak ha akarsz.
Egy kicsit még bambulsz, és látod, hogy Twou áll félre a kapitány és katonái útjából.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________

*Sajnálatodra igen, arra felé indulnak. Egy kicsit időzöl még, de aztán vissza felé indulsz a kikötőből. A kapuhoz érve megtorpansz. Egy halom katonát látsz a kapuban, 25-en biztos vannak, és látod, meg hallod is, amint a kapitány helyettes parancsokat osztogat ki. A katonák bőrvértet hordanak, és kezükben pajzs, és kivont rövid kard. A kapitány helyettesen lánc ing, és kezében egy görbe pengéjű hosszú kard.

-Ti négyen balra a fal mentén, ti négyen pedig jobbra a falmentén. Ha esetleg a falon át akarnak szökni, akkor ne legyen esélyük.

-Hat katona itt marad, és senkit nem engedhetnek ki, megértették?

-Igen uram-* Kiabálják vissza a katonák.

-A többiek velem jönnek. -* Hallod a parancs szavakat, majd, úgy 10-12 katonával bemasíroz a kikötőbe.

*Nem foglalkoznak veled, elmennek melletted.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Gondo, Teteb Azurec
__________________________________________________

-De nem tudok többet, esküszöm. Mindent elmondtam, mit akarsz még?-* Kérdezi rémülten Sulaf.

*Ekkor rátaposol a fejére, mire felnyög, majd ahogy a tört kihúzod a hátából, akkor már felüvölt, és látod, amint kezd foltos lenni a hátán a ruhája.

*Ahogy így elvagytok, mind a ketten hangokra lesztek figyelmesek. Mintha csizmák lépteit hallanátok. A hangokból ítélve ketten lehetnek. A veszélyes életeteknek köszönhetően, elég jól ki tudtok venni bizonyos dolgokat. Például, hogy nincs rajtuk vért, viszont a fémes hangból ítélve, most húzhatták elő a kardjukat. Valószínű meghalhatták Sulaf kiáltását. Már csak az a kérdés, hogy katonák, vagy Sulaf barátai, de nemsokára megtudjátok, ha itt maradtok.

[Niobe]

( Rhienna )

* Mivel társaim bent ragadtak, így muszáj vagyok bemenni. Twounak viszont nagyon megörülök, ahogy meglátom. Gyorsan odasietek a kapunál lévő katonákhoz. *

- Jó napot uraim. Úgy hallottam és láttam, hogy gond van odabent. Remélem nem akadályoznak meg abban, hogy bemenjek és ha a helyzet úgy kívánja, besegítsek a kapitánynak a zűrzavar elhárításában.

* mindezt határozottan és komolyan mondom, érezzék, hogy nem tűrök ellentmondást. *