Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Seela Deranel
__________________________________________________

Pár pillanat múlva, miután helyet foglaltál, mindenki visszatér a beszélgetéshez-evéshez. Nem foglalkoznak igazán veled.
A hirdetőtáblán több körözés és felhívás látható, ám nem tudsz elmerülni az olvasgatásban, mivel máris egy pincér lép oda hozzád.

- Mit hozhatok, hölgyem? – kérdi a fiatal férfi, alig 20-as éveiben járó. Meghallgatja rendelésed, majd elsiet.

A szomszédos asztalnál észreveszel két városőrt, akik nagyon sutyorognak egymás között, bár eddig inkább lopott pillantásokkal téged figyeltek. Megnyugodva, hogy csak egy nő vagy, aki betért a fogadóba, tovább folytatják az igen halk megbeszélésüket. Felfigyelsz arra, hogy a ruházatukon színes csíkok láthatóak, a többi katonától eltérően.
Talán valamilyen rangjelzés lehet.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

Az öreg csak legyint a szabadkozásodra, a kérdésedre pedig egyenesen felnevet.

- Ha a pyarroni varázslók úgy vélték megfelelő a személye, akkor én nem kételkedek ítéletükben.
Persze, hogy nincs kifogásom az Ön jelenléte ellen.
- A tanácsos a Herceg felkérésére nyugatnak indult katonai kísérettel, Kapa falujába.
Próbáltunk vele kapcsolatba lépni, ám valami miatt nem sikerült. Nem tudjuk elérni.
- A KK negyed a Kereskedők és Kézművesek negyedét jelenti, de itt mindenki csak KK negyednek hívja. Jöjjön csak. – hív a nyitott ablakhoz. Kinézve az ablakon, most látod csak, hogy egy toronyban vagytok, magasan a város felett.
- Ez a KK negyed – int félkörívben a lenti városra. – Látja alattunk a belső városfalat? A belül eső terület a Fellegvár. A túloldalon, ahol most éppen nem látjuk, áll a Nemesi negyed. Az alig negyede a KK negyednek. Ha itt kimegy a kapun, majdnem alattunk, akkor egy széles Sodráson, hmm főúton találja majd magát. Látja, azon ott – mutatja. – Végigsétál rajta addig a pontig – mutat egy teret, mely innen apró kis tányérnak látszik, több bekötőúttal, mit az öreg csak Sodrásnak nevezett. – No az a Főkaszárnya. Ott kell találkoznia Brodin kapitánnyal.
- A részleteket Ő mondja majd el.
- Szállás? Hmm, éppen van üres helyünk, a földszinti épületek egyik vendégszobájában megalhat. – Mosolyog rád…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Ramani Voineor
__________________________________________________

A Kaszárnya egy közepes épületnek bizonyul a kereskedő által jelzett tér közepén. Nem is igen érted, hogy lehet ez a központ, de aztán felfigyelsz a rengeteg futárra, akik ki-be járnak az épületbe. Igazából ez nem a katonaság elszállásolására szolgáló épület, hanem az irányító gócpont lehet…

A bejáratnál a katona először érdeklődve, majd megértően néz rád.
- Igen, Brodin kapitány már várja a jelentkezőket. Ön a 253. a sorban. Kérem fáradjon beljebb, ott egy írnokunk felírja a nevét, és a váróteremben kell helyet foglalnia.

Belépve az ajtón, egy kisebb udvarra érkezel, ahol már eszméletlen tömeg várakozik. Egy kis asztalnál egy írnokféle és egy tiszt üldögél, ők veszik fel a jelentkezők nevét. A neved hallatán a tiszt alaposan végigmér, majd az írnoknak súg valamit, mire az írnok egy kis papírlapot ad a kezedbe.

- Második emelet, a baloldali lépcsőt használja. Ezt adja az őrnek.

A baloldali lépcső egy keskeny lépcsősor, mely közvetlenül a második emeletre juttat.
A lépcső tetején egy keménykötésű őr áll.

- Miben segíthetek Uram? Ez zárolt terület.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg
__________________________________________________

A fogadós kissé hökkenten néz vissza rád, majd elvigyorodik és pár perc múlva az asztalodnál ül, egy korsóval a kezében.

- Nem, kutyabűrre nincs szükségem, ám te jóravaló em.. ehhmm, szóval jóravaló férfinak látszol.
Úgy látom pénzre van szükséged, amit nem is csodálok, ahogy két kézzel szórod.
Lenne egy üzleti ajánlatom. Biztos forrásból tudom, hogy a Városnak szüksége van egy erős harcosra. Valami újonnan felfedezett helyet kell megnézni, ami veszélyes. Egy ilyen erős harcosra biztos szükségük lenne. – vigyorog rád bíztatólag.
- Az ajánlatom. Itt ehetsz, ihatsz ami beléd fér. Elmegyünk a Kaszárnyába, és benevezlek a csapatba. Ezért cserébe, amit az utad során kapsz, vagy találsz, annak a fele az enyém. Megegyeztünk? – néz rád kérdőn.

[Togar]

Ramani Voineor

A tömeget meglátva elgondolkodom, arról volt szó eltünteket keresünk nem háborúba megyünk.Mikor az őr közli hogy ezek a jelentkezők, akkor menyugszom ezek szerint lesz miből válogatni.Az írnoktól átveszem a papírt és megköszönöm neki a segítségét.Majd elindulok a jelzett irányba.Felcaplatok a lépcsőny majd megállok az őr előtt és átadom neki a papírt.
-Ramani Voineor vagyok, Brodin kapitányhoz jöttem.A társa mondta hogy jöjjek ide és adjam önnek oda ezt a papírt-mondom neki majd várok míg elolvassa.És elmondja most hogyan tovább.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Ramani Voineor
__________________________________________________

Az őr átveszi a lapot, elolvassa, majd bólint egyet.

- Üdvözlöm uram. Kérem fáradjon be a második ajtón, jobbra. – mutatja is a folyosón az ominózus ajtót. – Brodin kapitány délkor tartja az eligazítást a különleges feladatra jelentkezettek részére.

Benyitva az ajtón egy kényelmesen berendezett társalgót találsz. Három nagy ablaka a lenti udvarra nyílik. Bőrhuzatú kanapék között egy asztal áll, tele mindenféle itallal.
A szoba jelenleg üres, még a nagytámlás szék is, mely a szoba másik felén áll, távolabb a kanapéktól, ám szemben velük.

A zárt ablakon is behallatszik a tömeg zsivaja a földszintről.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Köszönöm a bizalmát! - *húzódik egy kis mosolyra az én szám is. Hiába no, valahol megkönnyebbültem.
A válaszait figyelmesen hallgatom végig. A negyed "bemutatását" pedig árgus szemekkel figyelem. Innen elég egyszerűnek tűnik az eljutás a Főkaszárnyába. Azt azért tudom, hogy az utcák forgatagában már teljesen másképp fogom látni a helyzetet.*
- Köszönöm az útbaigazítást és a szállást is. Ha nem lenne baj, akkor a szobában elhelyezném a holmimat, s utána indulnék a Főkaszárnyába, hogy mielőbb beszélhessek Bordin kapitánnyal.
*A kaszárnyába csak a botomat és a tarisznyámat viszem. Utóbbiban hagyok egy ív papírt, tollal, tintával; valamint a magisztertől kapott megbízólevelet is ide rakom el.
Aztán útnakindulok - feltéve, ha nem akar még valami miatt marasztalni az öreg.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, Délelőtt
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

- Akkor jöjjön csak… - áll fel az öreg, és kinyitja az ajtót. Újra abban a könyvekkel telezsúfolt teremben vagytok, ahonnan iderepített titeket a mágia, megérkezted után.
A magiszter kora ellenére egészen fiatalosan lépked előtted, iparkodnod kell, hogy ne maradj le. Látszik: nem tárlatvezetésre gondolt, mikor eldöntötte, hogy elkísér.
A teremből a nagy, kétszárnyú ajtón keresztül egy központi, kör alaprajzú lépcsőházba jutottok. Azonnal egyértelművé válik számodra, hogy ez lehet a központi torony, mivel mindenfelé ajtók nyílnak a lépcsőről. Maga a központi torony átmérője úgy 40 méter lehet. Szép nagy.
A lépcsősor csigavonalban emelkedik a terem fala mellett, igen nagy szélességben. Középen csak egy alig négyméteres átmérőjű „kutat” hagyva.

Lesétáltok a földszintre, sokkal hamarabb, mint azt az ablakon kinézve gondoltad volna. Ezek szerint a Magisztrátus maga is egy domb-féleségen állhat.

- Íme a vendégszobája. – fordít el egy kulcsot a zárban, az egyik ajtónál kísérőd. Majd a kulcsot a markodba nyomja.
- Ne veszítse el lehetőleg. – teszi hozzá, majd bíztatóan rád mosolyog megint.
- A kijárat ott van. – mutat rá a csarnok/torony veled szemben álló falán tárva-nyitva álló nagykaput. Tanoncok és inasok sürgölődnek a környéken, láthatóan minél magasabban jár valaki, annál nagyobb a beavatotti szintje…
- Minden jót, leányom! – s a torony közepére sétálva, egy varázsigét kiejtve emelkedni kezd a központi kútban.

A szobád egyszerű: egy ágy, egy ablak, egy mosdótál kancsóval, egy szekrény, egy íróasztal felszerelve, egy asztalka és egy szék. Gyorsan lepakolsz, átrendezed holmidat, mit magaddal akarsz vinni, és elhagyod a szobád, gondosan bezárva azt.

A nagykapun kilépve egy szépen gondozott kertbe érsz, amin egy kavicsos sétány vezet a kovácsoltvas külső kapujáig a Magisztrátusnak. A nyitott kerti kapun túl a Fellegvár forgalmát veheted szemügyre, ahogy a köveken csattognak a kerekek és a vasalt csizmák. Katonák, inasok, szolgálók, kereskedők és megint csak katonák járnak-kelnek a maguk ügyében odakint.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Miután már a katonák, akik láthatóan valami tisztfélék lehetnek, nem tüntetnek ki figyelmükkel, megnyugodok. Talán nem állnak le velem kötözködni. Én sem pazarlom rájuk értékes időmet, amíg a reggelim meg nem jön, odamegyek a hirdetőtáblához, és a felhívásokat elolvasgatom, hátha van benne munkára vonatkozó írás is. Ha nem találok ilyet, akkor a visszatérő pincértől kérdezem meg, nem akad e mostanában kalandozónak errefelé valami munka. *

* Közben azért figyelem a két katonát és a környéket, nem óhajtok meglepetést. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Seela Deranel
__________________________________________________

A hirdetőtábla elolvasásához sokat nem kell sétálnod, az asztalodtól elfordulva kényelmesen el tudod olvasni szinte mindet.
Hát ez is csak egy város, ahol tort ül a bűn. Legalábbis a hirdetőfal szerint. Körözések, vérdíjak, letartóztatási parancsok tömkelege. Ha vérdíjvadász lennél, akkor most annyi „páciensed” lenne, hogy egy évig nem kellene munkát keresned.
Két hirdetés az, ami kiemelkedik a körözések sablon szövegei közül.
Az egyik munkát kínál a Hercegi haderő soraiban. Bárkinek a jelentkezését elfogadják, aki betöltötte a 18-at, és valamilyen előképzettséggel bír. Érdekesmód nem konkretizálják az „előképzettség” mibenlétét.
A másik hirdetmény kalandozókat (így, nemes egyszerűséggel) keres egyszeri munkára. Jelentkezés Brodin kapitánynál a Főkaszárnyában. Ennyi. Se több, se kevesebb.

Mire végzel a szemlézéssel, a pincérfiú is visszatér a reggeliddel. Kérdésedre, hogy milyen munkát tudna esetleg neked mondani, kissé elgondolkodva néz rád.

- Hát, kisasszony, a hirdetőtáblán vannak a lehetséges munkák, amit én ismerek a mosogatáson és felszolgáláson kívül. Szerettem volna én is elmenni Brodin kapitányhoz, állítólag igen érdekes és jövedelmező munkákat szokott kínálni, ám a tulaj nem engedett el… Ráadásul – hajol közelebb hozzád – azt mondják, nagyon sokan jelentkeztek. Nekem nem lenne esélyem bekerülni. Nem úgy mint neki – bök az egyik tiszt felé a szomszédos asztalnál. – Most is éppen a jelentkezésről beszélgetnek, ha jól csíptem el a beszélgetésüket, és Haubert nagyon magabiztos, biztos elintézett valamit, hogy simán bekerüljön a csapatba…

Fogalmad sincs mitől lett ennyire közlékeny a fiú, ám elcsípett pillantásaiból megérted: most a nőhöz beszél, akit el akar „kápráztatni” tudásával…

[Thor]

(Vasöklű Arg)

-Úgy hangzik, mintha kifejezetten rám várna az a munka, Akkó’ kezet rá.

*Elvigyorodok a fogadós okoskodásán, és bólintva egyet, kezet fogok vele.

<Azt hiszi, hogy neki adom annak a felét amit találok, vagy kapok? Ha igen, akkor kevesebb esze van, mint egy döglött szamárnak.>

-Úgy legyen kocsmáros. Akkó’ hát, induljunk. -* És elindulok vele a kaszárnya felé.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg
__________________________________________________

A fogadós lelkesen csap bele a markodba, lerí róla, hogy szerinte jó üzletet kötött.
Sietve a konyhába megy, majd immár kötény nélkül lép hozzád.
- Akkor gyere, siessünk, mert nem kerülünk sorra…

A város elég forgalmas, viszont hatalmas termetednek, veszedelmes fegyverednek és ádáz ábrázatodnak köszönhetően a tömeg utat nyit nektek. Mellesleg jócskán szaglasz is.
Nézelődsz a városban utatok során, néha elámulsz az emberi települések szokásain, látnivalóin.
A járókelők is meg-megbámulnak, főleg a néha felbukkanó katonák. Mivel nem mutatsz kötözködni való szándékot, így békén hagynak.

Majd órás séta után egy nagy térre jutottok ki, aminek a közepén egy nagy épület áll. Körülötte sok katona.
- Ez a fő Kaszárnya – jegyzi meg a kísérőd, aki eddig nem sok szándékot mutatott beszélgetni, ráadásul legalább három lépés távolságot tart veled. – Viselkedj rendesen, mert itt sok katona van, akik leagyalnak, ha okot adsz rá.

Belépve egy kapun egy gyakorlótérre érkeztek, ahol nagyon sok ember nyüzsög, várakozik. Fegyverforgatóból itt, most nincs hiány. Egy asztalnál egy vézna emberke, meg egy díszes ruhában lévő katona ül. A fogadós hozzájuk siet, és hadarva kezd el velük beszélgetni. A nagy zsivajban nem is igen érted miről folyik a beszélgetés köztük, csak foszlányokat kapsz el. Téged inkább a sok fegyveres látványa köt le, akik elég bizalmatlanul méregetnek téged. Jóval többen vannak, mint amennyi harcossal eddig egyszerre küzdöttél, ráébredsz, hogy ennyi ellenfél egyszerre biztos leagyalna.
Az íróasztal felől a tiszt érkezik hozzád a fogadósoddal, körbenéz, majd jóváhagyóan bólint egyet. A fogadós erre egy erszényt ad át neki, ami eléggé ki lehet tömve, mert csak úgy feszül. Már láttál ilyen erszényt régebben, abban fényes érméket tároltak, mint amilyenek neked is vannak. A tiszt hozzád fordul:

- Menj fel azon a lépcsőn – mutatja meg a lépcsőt. – A fenti katonának mondd meg, hogy Hadar hadnagy küldött Brodin kapitány feladatára. Utána tedd amit mond.

[Niobe]

( Seela Deranel )

< Ha apám olvasná ezeket a felhívásokat vérdíjakról, körözésekről, biztos nem állná meg szó nélkül. Szinte a füleimben cseng megvető hangja: Lányom, szégyent hozol a klánra és rám. Úgy válogatsz a munkák között, mint egy finnyás elkényeztetett úri kisasszony. Ideje lenne felnőni, és hivatásodnak megfelelően viselkedni. Így csak elpocsékolod mindazt a tudást és pénzt, amit beléd fektettem. >

* Gyorsan visszazökkenek a valóságba és azzal a két hirdetéssel foglalkozom a továbbiakban, ami felkeltette az érdeklődésemet. Besorozni nem óhajtom magam, soha nem kedveltem a katonákat, meg ugyebár keveset is lehet keresni, így arról lemondok. Marad egy. *

< Bár igaz, sok mindent nem árul el a hirdetés, de majd meglátjuk mi sül ki belőle. >

* A pincér érkezésére elfordulok a hirdetőtáblától és érdeklődve figyelem kérdésemre a válaszát. Rögtön két dolog is feltűnik. *

< Hm, érdekes. Nagyon sokan jelentkeztek. Akkor ezek szerint valami vizsgafélén kell átmenni, ahhoz hogy elnyerje az ember a megbízatást. Más ötletem nincs a szortírozásra, hacsak már első látásra ki nem szúrják az illetőről, hogy rá szükségük van. A másik, hogy egy katonának, főleg tisztnek miért kell ugyanazon a procedúrán átmennie, hogy felvegyék. Ő belső ember, elvileg ha olyan a katonai múltja, akkor csak odamegy a főnökéhez és már benne is van a csapatban. Na ez nekem nagyon gyanús. >

* Ha már ennyire tetszem neki, mint nő, használjuk is ki az alkalmat egy kis plussz információszerzésre. *

- Mond csak, mit tudsz te erről a Haubertről? Milyen harcos? Van valami olyan bevált technikája, amivel félrevezetve a gyanútlan ellenfelet gyorsan harcképtelenné teszi? Vagy esetleg ki tudod hallgatni, mi az a dolog, aminek segítségével olyan biztos, hogy bejut a csapatba? * nézek a pincér fiúra kicsit csábosan, hátha sikerül a kérdéseimre kihúzni belőle a választ, vagy esetleg még többet. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Seela Deranel
__________________________________________________

A fiú/férfi igen büszkén húzza ki magát kérdésedre, látszik, örül hogy fitogtathatja tudását.

- A Hadnagy Úr? – húzza el a szót megvetően. – Dehogy! Az egy pancser. Csalna most is, mint mindig…

A kérdésed második felére elvörösödik, egy pillanatra már azt hiszed, megsértődött, hogy hallgatózással gyanúsítod.
Gyorsan odébb lép a hirdetőtáblához és lekap róla vagy három lapot. Melléd lép, letámaszkodik az asztalra az egyik kezével, úgy hogy ha suttog, akkor csak te halljad. Szegény nincs azzal tisztában, hogy ha nagyon megerőltetnéd magad, akkor a tisztek beszélgetését is kihallgathatnád innen ültő helyedből.

Kiteregeti eléd a három körözvényt és halkan magyarázni kezd, mintha csak a körözött személyekről beszélnétek… Született intrikus a srác…

- Mivel én nem mehetek, jelentős összegtől esek el – súgja a bal füledbe. – Véletlenül, khm, meghallottam a hadnagy tervét, és némi, khm, készpénzért cserébe Önnel meg is osztom. Mivel ön igen szimpatikus nekem, és a fájdalomdíjam biztos nem okoz önnek problémát, főleg mert valamilyen ősi romokat kell megnézni, ahol bármilyen elrejtett kincs lehet, ugye? – néz rád egy pillanatra reménykedőn, felcsillanó és vágyódó szemekkel. Aztán folytatja.

- Másfél aranyat kérek ezért az információért – böki ki egy szuszra, aztán már hadarja is: - A hadnagy babájának a nővére azzal az írnokkal kavar, aki a névsort állítja össze. Hivatalosan mindenki, aki a listára kerül, esélyt kap a bizonyításra, hogy érdemdús kalandozó. Viszont az írnoknak van egy másik listája, amin azok szerepelnek, akik „soron kívül” felvételt nyernek a csapatba. Nagyjából négy főt óhajt a Herceg felbérelni, állítólag. Azt is suttogják, hogy a Magisztrátus is küldi a saját emberét. Mindenesetre a Hadnagy lezsírozta, hogy ha odamegy az írnokhoz, és azt mondja: „Angela küldött”, akkor a MÁSIK papírra írják fel a nevét. A soron kívülire. A jelszó meg nagyon fontos, hiszen az írnok nem tudja ki az, akit így kell bejuttatnia. Hogy miért, azt nem tudom… Szóval kérném a másfél aranyamat. – s ezzel szépen rád mosolyog, bár tekintetén valami fájdalom is látszik és irigység.
Komolyan menni szeretett volna ő is

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*A kis séta közben bámulom a várost. Ennyi ember, meg ház egy helyen, szinte belefájdul a fejem. Jó érzéssel tölt el, hogy kikerülnek az emberek. Úgy érzem magam, mintha valaki lennék. Tisztában vagyok vele, hogy nem tisztelnek, hanem félnek tőlem, de hát ha úgy nézzük, ez is egy tisztelet fajta. A katonákat megnézem, de nem feltünősködök. Tudom jól, hogy a bal vállamba égetett jel veszélyt hozhat még rám. Hiszen ha meglátják tudni fogják, hogy szökött rabszolga vagyok. Szerencsére a brigandin takarja a vállamat.

*Megérkezve a kaszárnyába elámulok. Ennyi fegyveres egy helyen. Mikor a rabszolgafelkelés kitört, talán ha fele ennyi katonája volt az aréna tulajdonosnak. És ráadásul nem egyedül bántam el velük. Eszembe sem jut keménykedni, ráadásul itt fényes érméket kaphatok.

*Összeszűkült szemekkel nézem a beszélgetésüket.

<Biztos most ellenem áskálódik a kocsmáros. Na de ha megtudom, hogy bajt okoz nekem, többet nem lesz kedve az üzleteléshez, azt garantálom.>

*Mikor a katona hozzám szól, és elmondja mit is kell tennem, csak bólintok felé, és egy intéssel letudva az elköszönést, felmegyek a lépcsőn. Fent, ha találkozok katonával, akkor hozzá lépek.

-Lentrü’l gyü’ttem, és Hadarnagy kű’dött, a Brod…Bros…ő…a kapitány feladatára na, hát fene se tud megjegyezni ennyi do’got egyszerre.

*Majd várok a további utasításra, ahogy mondták.