Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg
__________________________________________________

Egy szalmával bélelt ágyon ébredsz, korgó gyomorral.
Emlékszel, tegnap érkeztél, a nagy vízen át, pár napi kutyagolás után ebbe a nagy városba.
Bár furcsálkodva néz meg mindenki, te ehhez már hozzászoktál az arénában. A napot egy olyan hely keresésével töltötted, ahol ehetsz és alhatsz.

Míg a városban sétáltál, több érdekes építményt, és egy újabb városfalat is megcsodáltál. Sajnos azon nem engedtek beljebb… Így kénytelen voltál a helybeliek által csak KK negyednek becézett városrészben szállást keríteni magadnak.

Találtál egy lazább erkölcsű fogadó-kocsmát, ahol jót ettél és ittál. Majd berogytál az ágyba, és most ím itt vagy.
A szoba egy ágyból, asztalból, székből és egy ládából álló berendezéssel bír. Egy ajtó és egy ablak teszi teljessé a szállásod látnivalóit…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Ramani Voineor
__________________________________________________


Egy heti utazás után végre itt vagy, megérkeztél. Ez a város Tristan.
Magas falak, a háttérben a hegyek. A városfal tövében földművesek kunyhói. A város magját pedig egy fallal körülvett belső erdőd adja, mely a környező negyedek felé magasodik.
Ordani szemmel jelentéktelen kisváros, ám a maga nemében lenyűgöző. Valószínűtlennek rémlik, hogy az itteniek emeltek volna ilyen épületet, várost.
Fáradt sóhajjal indulsz meg a városkapu felé, hogy egy órán belül a kapukon belül légy.
A szokásos tömeg fogad, ahogy egy fővároshoz illik.

Még mindig hallod a Rend egyik Kismesterét – ki felettesed – ahogy elsorolja instrukcióit.

„El kell utaznod Trisandan hercegségébe. A fővárosban, Tristanban, megkeresed emberünket, Haroodot, a kereskedőt. Segítséget kért, katonai segítséget. A palotából szerzett információi szerint valami készül a hercegségben, és a küszöbön álló változás lehetőséget ad, hogy Sogron hitének kaput nyissunk abban a hercegségben is.
Amit tudnod kell: Trisandan kis hercegség a Tara-Byr lábainál. Uralkodó vallása a shadoni Domvik-hit, bár a többi istenek követőit is megtűrik.
Harood több éves jó munkával érte el, hogy a Herceg tőle vásárol kizárólagosan, és barátilag szól róla. Most segítséget kért, mindössze egy embert, hitünk szent katonáját.
Rád esett a választásom, egy heted van odaérni és segítségére lenni.”
Most hát itt vagy.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

Nagy út egy pillanat alatt. Ez az amit – többek között – a mágiában kedvelsz.
Az előbb még mestered és barátja társaságában a Pyarroni Varázslóiskola Térmágikus Csarnokának egyik alkóvjában álltál, most meg itt vagy Tristanban.

Bár magad sem tudod pontosan miért. Mintha az elmúlt hónapokban csak sodródtál volna az árral.
Megkerested botod, magad akarata szerint formáltad, összeszoktál vele. Mestered árgus szemekkel leste mozdulataid a záróvizsgán, majd elégedetten hátradőlve közli: utazz vele Délre.
- Meglátogatom egy régi barátomat Pyarronban – mondta, és két nap múlva már elképzelhetetlen távolságban otthonodtól hajtottad álomra fejed.

Egy hét könyvtár és szimpózium látogatás után hívatott megint mestered, ki régi barátjával együtt fogadott. Jaken mester – a barát – szólított meg és kért tőled.
- Yvett! A Gályák-tengerének északi oldalán van egy hercegség, Trisandan. A fővárosában, Tristanban áll egy Magisztrátus, kikkel igen jó viszonyt ápolunk. Sajnos olyan lehetetlen helyzetbe kerültek, hogy az összes rangidős mester távol van az iskolájukból, az otthon maradottak pedig vagy nem elég képzettek, vagy olyan munkájuk van, amit nem tudnak félbeszakítani.
Szeretnénk megkérni arra, hogy utazz el Tristanba és légy az ottaniak segítségére, amiben tudsz. Keresd Cean tanácsost. Itt a megbízóleveled. – Nyújtotta át az összetekert és lepecsételt pergament.
Kétkedő tekintetedre mestered csak bólintott egyet:
- Előnyödre válik egy kis élettapasztalat, lányom. Légy okos és ne feledd a tanultakat.

S tessék: már itt is vagy egy szobában, a halványuló teleport-rúnakör közepén. Egy ódon kövekből rakott szobában, melynek sem ablaka, sem berendezése nincs, csak egy ajtaja, előtted…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Seela Deranel
__________________________________________________

Megint megcsináltad!
Elvégezted a feladatod, anélkül, hogy ártatlan emberek vérét ontottad volna.
Bár társadnak állandóan viszketett a tenyere és mindenkit el akart tenni láb alól, szerencsére a tényleges rajtaütésre már nem tudott veled menni. A barmot felakasztották Hergolban, még az úton. Tolvajlásért.
Nem bánod egy percig sem, igazából nem is kedveled annyira a jelenlegi munkaadóidat. Apádat sem kedvelted különösebben…
Kis szerencsével talán halottnak hisznek majd, ha nem térsz vissza időben, bár ha mégsem, akkor sem igazán fognak keresni valószínűleg. Otthon (?) mindenki csak tehernek tartott, a megfontoltságod, a hidegvérűséged, az élet szeretete miatt. A másságod miatt.

Úgyhogy most szabadon mászkálsz itt lent Délen, épp egy Tristan nevezetű fővárosban.
Ez a város se nem nagyobb, se nem kisebb mint amihez hozzászoktál. Igazság szerint akár Észak egyik nagyvárosa is lehetne, neked oly mindegy.
Ám nyughatatlan véred és egyre vékonyodó erszényed azt sem hagyja, hogy babérjaidon megpihenj.
Muszáj valami vérpezsdítő kalandot találnod magadnak. S talán új otthont is…

[Togar]

(Ramani Voineor)

Szép kilátások mondhatom, elgyalogolok ide a semmi közepére egy kisvárosba hogy segítsek valakinek.Végül is a kötelesség az kötelesség és ha ez Sogron akarata akkor megteszem.De közben azért mondhatom a magamét.Kíváncsi vagyok miért olyan fontos ez a hely és mi miatt kellett nekem idejönnöm.A városkapuhoz közeledvén leszállok a lovamról úgy megyek tovább.Majd a kapunál megpróbálom megtudakolni hogy merre találom Haroodot.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Felébredve nyújtózkodok egy kicsit, majd nehézkesen felállok.

<Hogy a kutyák szaggassák szí’t a bű’römet, hogy ilyen éhség fogott el. Na szój’unk a moslékkészítőnek, hogy pakolja meg a vályút rendesen.>

*Mivel fegyverem a mindenem, ezért nélküle nem megyek sehova, és a vértem nélkül meg sebezhetőnek érzem magam. Magamra veszem a brigandint, és jobb oldalamon a tartójába csúsztatom az egykezes csatabárdot, majd baloldalamra teszem a tarisznyámat, melynek köszönhetően pénzcsörgés hallatszik a csak beleszórt érméknek köszönhetően. Végül kezembe veszem a kétkezes csatabárdot. Nem rakom rögtön a hátamon lévő tartóba, hanem nézegetem. Mindig is csodálattal bámultam ezt a tökéletes fegyvert. Az egyik oldalán éles penge, mely könnyedén az ellen húsát szakítja fel, de nem törik ketté, ha kemény pajzsba ütközik. Míg a másik vége lapos kalapács, mi csontokat zúz össze, és fejet szakít be.

*Ekkor friss emlékek tőrnek fel belőlem. Harci kutyák véres fogaikkal marnak a combomba, a harcos rabszolgák fegyverei vágnak mély sebet az oldalamon. De én sem vagyok rest, csapok, zúzok, és ismét csapok. A mozgásnak köszönhetően kimegy az ideg belőlem, viszont ekkor veszem észre, hogy a kutya a szék volt, míg a harcos rabszolga az asztal. És sikeresen legyőztem őket. Mostanra csak nagyon nehezen lehet felismerni, hogy még fénykorukban mire is voltak jók. Teljesen széttörtem mind a két tárgyat. Egy ideig nézem, majd vállat vonok, és a hátamon lévő tartóba csúsztatom kétkezes fegyverem. Ha nem jött senki a zaj hallatán, akkor nyugodt léptekkel kilépek a szobából, és megkeresem azt, aki tegnap a vacsorát adta.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Ramani Voineor
__________________________________________________

A városőr unottan, majd érdeklődve néz rád.

- Harood kereskedő? Őt mindenki ismeri a Palotában. A Fellegvárban van a háza, a Pagony liget szélén. De így napközben a Kereskedők és Kézművesek negyedében lévő lerakatában valószínűbb, hogy megtalálja. Egy hatalmas raktárház a keleti oldalon. Ez a Déli Kapu. Csak hogy az iránnyal tisztában legyen. – válaszolja az őr, meglepően informatívan. Ám nem kerüli el tekinteted a mozdulat, mellyel a tenyerét is tartja…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg
__________________________________________________

Úgy látszik, ezen a környéken nem ritka a tomboló vendég, mert a kutya sem jön fel megnézni a zaj okát.
A folyosóról a fogadó központi helyiségébe tartasz, tegnap is ott osztották a kaját, piát.
Most is nagy zaj van, sok ember eszik, iszik itt. Jöttödre felnéznek és elhűlten merednek rád. A fogadós közönyös tekintettel fogad, csupán az egyik szemöldökét vonja fel.
- Kaja kő’ megint? – kérdezi a maga nyers modorában. – Ha igen, tedd le magad az egyik asztalhoz!

[Togar]

Ramani Voineor

Kezébe nyomom a marédék egy ezüstömet ha már ilyen informatív volt velem.Majd betájolom nagyjából merre kell mennem , felülök a lóra és elindulok.Keresem a kereskedőházat amit az őr mondott.A pénztelenség különösen nem izgat küldetésben járok ha kell majd Harood ad.Menet közben nézelődöm kifélék mifélék lakják ezt a várost.A lakói sok mindent elárulnak egy adott városról.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délelőtt
Résztvevők: Ramani Voineor
__________________________________________________

Az őr biccent egyet köszönetképp, és beenged a hatalmas városkapun. Egy széles sugárút vezet a város szíve felé.
Néhány sarokkal és egy fél órával később egy másik széles út vezet a keleti rész felé. Erre fordulsz hát, míg a városlakókat nézegeted.
Szegények, jobb módúak, kéregetők, tolvaj fiúk, kóbor kutyák, fal mellett osonó patkányok, sötét sikátorok, vigyorgó kocsmatöltelékek… nagyjából ugyanaz az összetétel, mint bármely nagyvárosban a Gályák tengere innenső oldalán.

Több nyelv kakofóniája, sültek illata, cserzett bőr szaga, kelmefestők száradó árujának nedves kigőzölése, fűszerek aromája. Néhol egyenruhás katonák csörömpölése, elkapott tolvaj könyörgése, megcsalt polgár átkozódása, aranyak csengése. Magántestőrök szenvtelen közönye.

Majd másfél órádba telt, és pár kérdésedbe, mire elérsz egy hatalmas raktárépület árnyékába, mely mellett egy kiállító és kereskedőház áll. A két épület mellett nincs semmi, egy tér közepén állnak. A falak mentén őrök sétálnak, hosszúkarddal, bőrvérttel felfegyverezve. Ruházatuk sárga-kék színekben pompázik.
A kereskedőház felett közös felirat:
Harood Kereskedése

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Eddigi utam gyorstempóban zajlott, így se időm se lehetőségem nem volt nyugodtan körbenézni a világ ezen szegletén. Visszafelé közeledve e városhoz rájöttem, nem vár engem senki fontos otthon. Eldöntöttem, most egy ideig itt maradok, hátha akad valami nekem való munka és még az erszényemet is meg tudom tölteni pár csillogó érmével. *

* Lassan, nyugodtan sétálok a főváros utcáin. Élvezem a szabadságot. Figyelem az embereket, épületeket, hallgatom az utca zsivaját. A gyanakvás mindig bennem van, így az övtáskámra különösen odafigyelek. Nem óhajtok tolvajok után rohangálni, és a bajt keresni egyenlőre. Szinte el is felejtkezem az idő múlásáról, így gyomrom halk morgással jelzi a reggeli hiányát. *

< Tényleg, ma még nem is ettem, muszáj lesz valami olcsóbb kinézetű fogadót találni. Talán nekem való munka is akad majd ott a hirdetőtáblán >

* Körbenézek, illetve megpróbálom feleleveníteni az eddig látott utcákat, épületeket, hátha akadt közte fogadó is. Ha nem megy, akkor kérdezősködéssel próbálok információhoz jutni. *

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Az utóbbi időszak kemény tanulásának meglett a gyümölcse - záróvizsgám sikeres lett, s ezzel Doran teljes értékű varázslójává válhattam.
Ezen elégedettségemen azonban túltett az az öröm, amikor Mesterem "megkért" arra, hogy utazzak vele délre. Annyi kemény tanulással töltött év után végre elhagyhatom az Iskola falait, s azon túl... messze otthonomtól folytathatom rögös és tanulással teli utamat életemben.
Pyarronban eltöltött idő hamar elment. Mi volt az az egy hét, mit eddig eltöltöttem ott. Alig tudtam valamibe is beleolvasni, megszemlélni közelebbről egy-egy érdekesebb írományt számomra.
A felkérés oly hirtelen jött... Kétkedés és hitetlenkedés - jól látta Mesterem a szememben. Szavai után azonban ...
Boldogság szikrája gyúlt bennem. Boldogságé, hisz első feladatomat kaptam meg, melyben nem fog segíteni senki - bár igaz, hogy érzem a felelősség súlyát vállamon, de ez mit sem változtat további érzéseimen.
Összekészítettem hát saját tulajdonomat - melyek többnyire ruhák -, majd rövid búcsúzkodás után "elindultam" hosszú, ám csak egy pillanatig tartó utazásomra.*
<Elkezdődött hát.>
*Az ajtóhoz lépek, kinyitom, majd kilépek. Megállok egy fél lépésnyire az ajtótól, s alaposan körbenézek. Annyit tudtam, hogy a város, Tristan varázslóiskolájának teleport szobájába fogok érkezni - remélve tekintek körbe, hogy valaki már vár engemet.*

[Togar]

Ramani Voineor

Végre megérkeztem, megállítom a lovat és leszállok róla.Kezd már melegem lenni lassan meg éhes is vagyok, de először is meg kell keressem Haroodot.Elindulok a bejárat felé a lovat vezetve.Amikor odaérek keresek egy őrt aki tud segíteni.

-Üdvözlöm Ramani Voineor vagyok és Harood urat keresem.Már vár engem ő kérte hogy jöjjek ide Ordanból.

Miután előadtam jövetelem célját várakozom a reakcióra és közben nézelődöm.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Seela Deranel
__________________________________________________

Nem túl nehéz fogadót találnod, elhaladtál már pár mellett, a legutolsó alig pár sarokra volt.
A memóriád most sem csal meg, hamar visszatalálsz.
A cégéren egy vándor alakja, a falon közös nyelvű felirat: „Merrun vándora”

Belépve egy kissé füstös helyen találod magad, egy hosszúkás terem rövidebb oldalán. A terembe három ablakon árad be a reggeli fény, megvilágítva a barnára koszolódott asztalokat és székeket. A szembeni oldalon teljes hosszában egy pult, melynek egyik része hiányzik. Ott járkálnak a pincérek a konyhából ki és be. A jobb oldali falon hirdetőtábla két ablak között, a bal oldali falon egy lépcső vezet az emeletre.

A fogadó, vagy ivó(?) közönsége eléggé ijesztő első látásra: több városőri egyenruhát látsz, mint civilt.
Hova csöppentél???

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

Kilépve a kis szobából egy közepes terembe érkezel. A terem ódon kövekből rakott kastély, vagy erődítmény része lehet, bár a falak igencsak szabályosak.
A falak mentén mindenhol könyves és irattartó polcok. Középen íróasztalok, székek és olvasó helyek vannak felállítva. Innen a tiéden kívül még három ajtó nyílik, bár csak az egyiket, a legnagyobbat látod félig nyitottnak.

Előtted egy ösztövér férfi áll, alig három lépésre. Várakozhat valakire, ám hamar kiderül: éppen Rád.

- Üdvözlöm a Tristani Magisztrátusban suessa. Köszönjük, hogy elfáradt hozzánk és segítő jobbját nyújtja felénk.
- Az én nevem Laumil. Megkérdezhetem a becses nevét? Azt is szeretném megkérdezni, hogy tudja e, pontosan miért kértük a segítségét Rendjének?