Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Gondo, Twou Line, Teteb Azurec
__________________________________________________


*Gondo rá térdel a fickó hátára, mire az felnyög a rá nehezedő súlytól. És ne feledjük, a hátából még 3 tőr is kiáll. Gondó hátra csavarja a kezét a támadónak, majd a fejét felemeli, így láthatjátok az arcát. A csuklyát leemelve látjátok, hogy egy fekete bőrű férfi a támadó.

Gondo

*Sulaf az. Úgy látszik megunta az életét. Szemedbe néz, és tekintetéből halványodó gyűlöletet látsz, melyet a félelem váltja fel.

Twou Line

*Hamar oda érsz hozzájuk, de Gondo már intézkedett. Lekerül a csukja, és egy fekete bőrű fickó a támadó.

//Sikeres észlelés//

*Viszont észre veszed, ahogy Gondo és a fickó egymás szemébe néznek, mintha ismernék egymást.

Teteb Azurec

*Egyelőre te nem cselekszel, a környéket figyeled, nehogy meglepjenek titeket.

//Légy szíves, egy-két naponta reagot írni, mert különben, néha muszáj lesz irányítanom a karaktered. Főleg, ha együtt vagytok, mert a többiek rád várnak.//

[Pelso]

Gondo

- che-che
*Rosszallóan ingatom a fejem.
- Sulaf. Sulaf. Ezt nem kelet volna. Most mond meg még is mit kezdjek veled. Tudod miközben utánad futottam át futott az agyamon, hogy, ha te támadtál meg ezúttal az anyád rimánkodása sem mentene meg.
*Fejét erélyesem belevágom az sikátor „burkolatába” – már ha van neki- Célom az orrának eltörése. A reccsenés hallatán elégedet, mosollyal feszítem hátra újra a fejét. Amennyiben nem tört el még egy kicsit belenyomom a fejét az útba és rá is nehezedek, és utána feszítem hátra a fejét.
- Most mond, meg mégis mit csináljak veled. Szeretem tartani magam a terveimhez. Valamint nem érek rá most veled sokáig foglalkozni. Mégis úgy fest, hogy te egyenesen üvöltesz a figyelmemért. Csak tudnám miért vagy ennyire makacs. Mocskos 8 ezüst. Ennyiért utoljára egy kutyát tetem el láb alól.
*Csavarok még egy kicsit a kezén és még hátrébb húzom a fejét.
- NO. Ha van, valami épkézláb ötleted mégis miként lehetnél, a hasznomra, mi megmenti egybe a tyúk..#..életed. Akkor hallgatlak.
#-CENZÚRA

[Sirak]

Teteb Azurec
*Alig tudom visszatartani a nevetésem. Pofákat vágva figyelek, hogy meg ne lepjenek minket.
<Így faggadni, ez max sírva röhög mint inkább sírva vall. Elég érdekes társaság ez az enyém, jobb is egyedül dolgozni akkor nem kell a többit elviselni. No, de ne is törödjünk ezzel. Kiváncsi lennék mit mond ez az ember és honnan tudja a nevét.>
*Mivel látom, hogy Gondó keményen vallat, ezért nem is zavarom most kérdéseimmel. Mindenesetre odahajolok Twuhoz és halkan sugok neki, hogy csak ő halja:
- Te ez honnan ismeri ezt? Érdekes nincs itt két napja se, de már kedves barátokat gyüjt.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Gondo, Twou Line, Teteb Azurec
__________________________________________________

*Felnyög a fájdalomtól, mikor eltöröd az orrát. Halkan magában szitkozódik, de nem próbál menekülni. A kőre vércseppek hullnak. És a fickó fekete arca, a vértől csillog.

* A „8 ezüstért egy kutyát öltél meg” dumára ijedten néz fel. Mindannyian ki is veszitek a tekintetéből, hogy egy pitiáner bűnöző. Valószínű kisebb összegért is ölt már embert. Neki a nyolc ezüst már vagyont jelenthet. Mondjuk ahhoz képest, hamar el szórja a kis pénzét.

*Valamit mondani akar, de ráharap az ajkaira. Az arcának színéből ítélve, valami káromkodásféle dolgot akarhatott mondani, de hamar rá ébredt, ez most nem célra vezető.

-Kérlek, ne ölj meg. Bármit megteszek, csak hagyjál életben. Ismerem a várost, esetleg segíthetek nektek. Tudom, hol vannak a legjobb szajhák. Ha áfium kell, csak szólj nekem. Bármit beszerzek, csak kérlek, ne ölj meg.

* A tekintetéből látjátok, nem úgy tűnik, mint aki hazudna, bár soha nem lehet tudni.

[Gorodak]

Twou Line

// Elnézést kérek. Mindenkitől, hogy nem írtam. De Mostantól, szinte minden nap fogok írni. Max szombatot hagyom, ki ha úgy alakul.//
* Miután kicsit ki pihentem magam, így már nem lihegek. Halom amit Aramet mond, de nem válaszolok rögtön, Mert a fickó meg szólal. Látom rajta, hogy igen csak meg ijedt. Majd oda fordulok Aramethez. *
- Fogalmam sincs, honnan ismerhetik egymást, de ahogy látom, nem örül egyik sem a közeli találkozásnak. –
< Tényleg vajon ki lehet ez. Jut eszembe nem messze innen nem egy hölggyel volt Gondo. >
- Ki megyek a sikátorhoz, addig intézetek el a fickót, de ne öljétek meg egyelőre. -
* Kisétálok a sikátor széléhez, ahonnan jöttünk és körbe nézek. Meg nézem, kik sétálgatnak itt. Illetve, hogy a hölgy ott van, e ahol kell. Majd a hátamat a sikátor melletti falnak vetem, és ott maradok vigyázni. *

[Sirak]

Teteb Azurec
- Nem hinném, hogy megölnénk. Nekem okom nincs rá, de nem is én vagyok rajta...
<Elég pitiáner, nem hinném, hogy valami nagy ellenségek, max véletlen épphogy ismerhetik egymást. Minden esetre a megbízója nevét kell megtudni aztán már nem az én dolgom, hogy mi lesz vele.>
*Továbbra is várok nem én vallatok, és talán ö jobban is tud rá hatni, hisz ismeri...

[Gorodak]

Twou Line

* Armet válaszára csak biccentek. Majd kimegyek az utcára és körbe nézek, elsősorban a hölgyet keresem, hogy ott van e még ahol Gondo hagyta. Majd elkezdek koncentrálni és meg keresem Rhienna elméjét. Küldök, neki egy barátságos jelet, hogy tudja, én vagyok. Majd meg szólítom. *
< Rhiennának: - Szia. Nos meg van. Éppen csajozott, meg még mit tudom én. Most épp egy Úrral beszélgetnek a többiek. Hamarosan indulunk visszafelé. - >

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________

*Ott hagyod őket. Igazából most nem vagy kíváncsi a vallatási „szertartásra”. Ráadásul a vér látványára mindig is késztetést éreztél, hogy igyál belőle, érezve nyelveddel a meleg sós ízt. Inkább kimész a sikátorból, megnézve mi is van oda kint, és hol van az a nő, ki Gondóval volt. Út közben koncentrálsz, és Rhiennához intézel pár szót. Lassúra fogod a sétát, külömben nehezen tudsz koncentrálni. Lassan elméd pásztázni kezdi a meg foghatatlan világot, és kezded érezni a varázslónő elméjét. Mikor már bizonyos vagy benne, hogy ő az, mentális fonalakat küldesz felé, hogy kapcsolatot teremthessél.

*Közben megérkezel a sikátor végéhez. Kinézve nem látod a lányt, de ez most nem is igazán érdekel.

//Sajnos sikertelen szerencse próba//

*A kikötőben két katona álldogál ott, ahol még Gondo volt a támadás pillanatában, és a városiakkal beszélnek, mintha szemtanuk lennének, vagy hasonló, mert úgy magyaráznak. És ekkor látod, hogy az egyik feléd mutat, valószínű a sikátort mutatja, hogy arra futottak, csak te szerencsétlenségedre pont most értél oda. A két katona, feléd néz, és meglátva téged azonnal elindulnak irányodba, és jobb kezüket a kardjuk markolatára teszik, mintha tartanának a támadásodtól. A katonákon szokásos bőr vért, és rövid kard az oldalukon.

// A telepátia szegmensenként egy pszi pontba kerül, mivel nem látjátok egymást. Majd kérlek vonj le annyit, amennyit beszélni akarsz.//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*A harcos ott hagy titeket, te pedig figyeled Gondo és az „ismerőse” beszélgetését. Nem avatkozol bele, majd ügyesen megoldják. Inkább a környéket figyeled. Tapasztalatból tudod, ha egy emberektől nyüzsgő helyen támadás történik nem sokára, katonák jöttére lehet számítani. Na mivel biztos, hogy sokan látták merre is rohantatok, nem kell nagy ész hozzá, nemsokára katonák fognak itt nyüzsögni.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*Üldögélsz a fogadóban, és unatkozol. A társaid már rág elmentek, és nem történik semmi. Egyszer csak fura érzésed támad. Az elmédben enyhe kavargást érzel. Hamar rájössz, elméddel valaki kapcsolatot létesített, és még mielőtt gondolkodnál, hogy ki is lehet, Twou szólal meg a fejedben…

*Tudod jól, hogy nem tudja sokáig fenntartani ezt az állapotot a lovag, így ha mondani akarsz neki valamit, akkor gyorsan tedd.

[Niobe]

( Rhienna )

* Mivel kezd egyre hosszúra nyúlni a várakozás, kikérek egy kis gyümölcsöt nassolás gyanánt a fogadóstól. Gondolkodni nem igazán tudok most a tennivalókról, így azzal szórakoztatom magam, hogy a vendégeket figyelgetem. Nem túl feltűnően és megpróbálom a lélektan órákon elsajátított tudást kihasználva az emberekről minél többet megtudni. *

* Kissé megzavar a mentális üzenet, de örömmel nyugtázom, hogy társam végre hallat magáról. Mivel nem igazán van sok időm a beszélgetésre, röviden válaszolok neki vissza: *

- Ok, ha gáz van, szólj.

* Mivel elég ködösen fogalmazott és különben is unatkozom, a válasza után felállok, magamra kapom köpenyem, megfogom a botom és elindulok szép komótosan a kikötő felé. *

< Ha szerencsém van, félúton találkozom velük és akkor talán már le tudunk ülni együtt és nyugodtan meg tudjuk beszélni a további teendőket. >

[Pelso]

[u]Gondo[/u]

*Felvonom a szemöldököm a halottak után.
- Szajhára köszönöm nincs szükségem. Áfium. Hümm… Kösz ara sincs szükségem. Viszont ha már segíteni akarsz. Használható pletykákkal segíthetsz magadon. Főleg ha nem csak pletykák, hanem igazak is.
*Arcomon egy kis enyhe tépelődés látszik, mintha azon elmélkednék, hogy menyit is áruljak el neki.
- Hozzám hasonló alakot keresek. Profi gyilkos. Kedvenc hobbija, hogy elteszi az áldozatainak a fejét. Még ha nem is találja méltó trófeának, akkor is elválasztja a testtől. Nos, keringenek e pletykák a városban ezzel kapcsolatban. Netán történtek e mostanában furcsa halálesetek és mit tudsz róluk?
*Várom a válaszát.

[Gorodak]

Twou Line

* Miután Rhienna válaszol, nekem a kapcsolat rögtön összeesik. Nem bírom, tovább fen tartani. Mikor látom, hogy a két őr felém jön én is meg indulok feléjük. *
< Így időt tudok nyerni a többieknek. Talán még le is tudom őket rázni valahogy, ám mielőtt elszólnám magam, vagy rossz adut játszanék ki meg várom, míg meg mondják, mit szeretnének. >
* Mikor már elég közel vannak a beszélgetéshez, meg állok. Arcvonásaim kiolvashatatlanok és komolyak. Kezemet keresztbe teszem úgy, hogy ha kell, jobb kezemmel kardot tudjak rántani. kb. olyan gyorsan, mint ők. *
* Meg várom, míg ők köszöntenek engem, csak az után üdvözlöm őket. *
< Kíváncsi vagyok, milyen stílusban adják elő magukat, mert ha hibáznak, egyszerűen lekezelem, őket majd elhajtom. Anélkül, hogy magyarázkodnom kellene. Ha pedig normálisak úgy véletlen rossz irányba küldöm őket hajkurászni. Ha pedig nem hisznek nekem vagy nekem támadnak, akkor állok elébe. Bár lehet jobban képzettek, mint én, de ha meg támadnak, azt nem ússzák meg olcsón. >
* Várom a köszöntésüket és a mondanivalójukat. Majd üdvözlöm őket. *
// A köszönésük után reagálok, majd még egyszer. Akkor írom majd le, miként üdvözlöm őket. //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*Felállsz az asztaltól, és kimész a fogadóból. Komótosan elindulnál a kikötő felé, csakhogy azt veszed észre, hogy szemben a fogadóval, a varázsló céh melletti épületből katonák jönnek ki, és sorakoznak fel. Több tucat felfegyverzett, bőrvértes, pajzsos katona. És ekkor látod, hogy a kapitány helyettes is kijön az épületből. Láncing védi a testét, és oldalán a görbe pengéjű kardja. A katonákhoz intézi hangosan a szavait.

-Emberek! A kikötőben zűr volt, valószínű alvilági leszámolásféle lehet. A város kapitánya írásba adta a grófnőnek, hogy megtisztítja a várost a söpredéktől. Ez a mi kötelességünk is. Indulás a kikötőbe futólépésben! Számoljuk fel a patkány bandát!

*Látod, hogy ezután, tényleg futólépésben elindul a csapat. Úgy látszik, most a kikötőben nagy balhé lesz. Ekkor félelf füleidnek köszönhetően egy öreg motyogására leszel figyelmes.

-Látom Kitrichi kapitány, már elfelejtetted, hogy a véred szerint hova is tarozol.

*A motyogás irányába nézel, és egy ősz öregembert látsz, kinek ruházata, haja, és a fogai is arról árulkodnak, hogy a csatornában élhet, és patkányokat ehet. Bal kezében egy fatányér melyet a jobb kezében lévő kis késsel farigcsál. Tőled pár lépésre van a fogadó falánál, egy kis dobozon ül.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután.
Résztvevők: Gondo, Teteb Azurec
__________________________________________________

*A fickó meglepődik a kérdéseden, majd rád néz, ha engeded, és fájdalmasan megszólal.

-Ti vagytok, akiket a grófnő felbérelt? Akkor ti fogtok a halálba sétálni. Egy démont kerestek, egy veszedelmet, mely élvezi az áldozatai szenvedését, majd haláluk után letépi a szerencsétlen fejét, és magával viszi. Hah, van egy régi istálló, közvetlen a várostól nyugatra. Állítólag ott él a bestia, de a katonaság nem akar tudomást venni róla, inkább itt kuksolnak azzal a gyáva meggyőződéssel, hogy a várost kell védeniük, nem az erdőket. A város lakói nem mernek kimenni a kapukon túlra, mert félnek a szörnytől. Állítólag most már nappal is lecsapott. A pletykák szerint a katonák nemrég halottakat találtak a város közelében. Igen, Kitrichi kapitány helyettes, és Worgan kapitány az egyetlenek, akik mernek a szörnnyel packázni, és keresni. De a katonák közt egyre csak csökken a bátorság, és hallani olyan híreszteléseket is, ami szerint már nem mindig engedelmeskednek a kapitány helyettesnek.

*A szavak csak úgy ömlenek ki a száján. Valószínű igazat beszélhet. Közben néha köpköd, mert tiszta vér az arca.