Két város között - úton, tengeren...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: a meleg vizű tónál
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*A közeletekben van bokorcsoportosulás, van hová elbújni.
Enyát kell egy kicsit támogatni, úgy néz ki az idő múlásával egyre jobban a fejébe száll a pálinka. Fél ő is, látod a szemén.
A morajlás egyre jobban érződik, a tó vize egyre jobban fodrozódik.
Az elviselhetetlenségig fokozódik az izgalom...
Majd hirtelen síri csend ül a tájra. Nem tart soká, talán csak két-három szívdobbanásnyi ideig. Ekkor egy csobbanás kíséretében, a tó közepén egy nagyobb (mondhatni óriás) vízililiom emelkedik ki. A virág kinyílik, mintha kinyitotta volna valaki - és a közepén ott csücsül egy fura, békának kinéző lény. Kezében egy hozzá képest hosszú bot (talán csak akkora hosszúságra mint a te alkarod), mely zöld színű és citromsárg erezetű.
Az erdőbe az élet lassan visszaköltözik. Enyara tekintessz... - vagyis a helyette melletted lapuló macskára. Észre sem vetted, hogy mikor és hogyan változott át ismét. Farka maga alá húzva, fulével sunyít és teljesen a földhöz van lapulva.*

[Chorax]

(Yossarien)


*Meg se lepődöm Enyán, bár szerettem volna látni, hogy miképp meg végbe az átalakulás.
Figyelem a kis manót egy ideig innen a rejtett helyről. Lapulok tovább és kíváncsian várom, hogy mit csinál, és hogy észre e vett minket.*

[Fentagor]

/A Toprongyoson-Fentagor de' Molay/

Merengésemből a kapitány karcos hangja ragad ki.
Ránézek, és valahogy a gondterhelt ábrázata nem kelt bennem jó érzéseket.
-Szép jó reggelt önnek is derék kapitányuram! *köszönök rá erőteljesen egy csöppnyi iróniával a hangomban, de semmi képpen nem neheztelően*
-De azért remélem nincs semmi baj, *vonom fel a szemöldökömet* mert bevallom őszintén ennyi tengeren töltött nap után nem lennék túlontúl boldog, ha nem kötnénk ki. <Morgena nevére ha kell partra úszok innen, de vissza nem fordulok annyi szent>
-Valamint árulja már el nekem "szárazföldi patkánynak" ki járatlan az ilyetén dolgokban, hogy honnan tudja, hogy balhé van a kikötőben. Mert én itt állok már egy ideje az orrban, de semmi jelét nem láttam, hogy a partról valaki üzent volva. *nézek a kapitányra érdeklődően*
<remélem ezek nem valami rosszban sántikálnak, mert az épp nem hiányozna nekem a Shuluri belépőmhöz>
Közben veszettül lesem a kapitány válaszreakcióját, és kutatom a hazugság jeleit amennyiben nem lenne őszinte a válasza.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: a meleg vizű tónál
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*A kis szerzettel a vizililiom lassan elindul a part felé. Percek telnek el nyomasztóan míg kiér. Egy ügyes ugrással kint is terem ő is.
Ekkor látod, hogy vonásai öregek, mintha azt sugallná, hogy már nemzedékek óta él.
Gurgulázó hangot ad ki magából, egy kicsit hasonlít a békák brekegéséhez, de mégsem. Az erdő lassan újra megtelik élettel - a madarak újra csiripelni kezdenek, s az apró neszek is sugallják, hogy a többi állat lombon és talajon tovább folytatja életét a cseppnyi megállás után.
Enya melletted még mindig lapít, bár már kevésbé reszket.
A kis lény befejezi a gurgulázást, majd széttekint - mintha elégedett lenne. Lassan elindul a tó körül a parttól alig egy lábnyi távolságban. Úgy látszik nem vett észre benneteket eleddig - alakja lassan távolodik tőletek - amire még felfigyelsz az az, hogy a vízililiom vele együtt halad a víz felszínén.*



_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

- Baj? Csak annyi, hogy már szeretnénk mielőbb kikötni, erre... Akár hányszor jövök ebbe a nyüves városba mindig ez van.
Hogy hogyan?...
Postagalambról hallott már?... Mi még nem is látjuk a part sávját ők már tudják, hogy jövünk... Akár éjjel van, akár nappal. - *mogorva, kedvtelen a válasz, de hazugság, vagy félremagyarázást nem fedezel fel rajta.
Otthagy, öles léptekkel indul a kormány felé, s talán ha 4-et lépett öblös hangját kieresztve ordítani kezd matrózaival. A legénység sincs most a kedvük magaslatán - mindenki morog és durcál, de azért végzik a feladatukat. Egy kicsit hátrébb pillantva egy újabb háromárbócos hajót pillantassz meg. Lassan és csendesen úszik felétek, talán 80-100 lábnyira lehet. Ők is bevonják a vitorlákat, így a hajó lassan megáll "mellettetek". A kapitány szava ezek szerint igaz lehet. Felfedezel egy kis fehér foltot a másik hajón, amint a magasba emelkedik - mintha madár lenne.
Kérdés cikázik benned: ha most nem engednek be, akkor mikor? ... Türelemetlenség lesz úrrá rajtad, hisz már oly közel a cél.
Halk cipőkoppanások érik el füled. A hajó egyedüli nő utasa lépked az orr felé, de ügyelve arra, hogy pár lábnyi távolságra közelebb ne menjen hozzád. Udvariasan biccent feléd köszönés kép amikor összevillan tekintetetek, de már fordul is a város felé. Ez így volt az egész út alatt. Megközelíthetetlen a nő - párszor próbáltál vele beszélgetni (ugyan úgy mint más), de a vége mindig az volt, hogy nagyon hamar a kabinjába vonult, s órák múltán jött onnan ki. Került minden kontaktust még a legénységgel is. Enni is külön szokott a kabinjában.*

[Chorax]

(Yossarien)


*Előbb-utóbb úgyis észrevesz minket, ráadásul érdekel is, hogy ki lehet ez a pöttöm lény.
Nyugtatólag végigsimítok a macskán, majd lassan felállok, és egy torokköszörülés után - minél nyugodtabb hangon - megszólítom a manót:*

- Khm...Üdvözlet...Nem akarunk semmi bajt okozni...Vándorok vagyunk, nem akartunk semmit megzavarni...Kihez van szerencsénk?

*Megvárom amíg felém fordul, és kíváncsian figyelem a reakcióit...*

[Fentagor]

/Fentagor-a toprongyoson/

A kapitány szavai nem nyugtatnak meg, bár annak örülök, hogy legalább nincs túrpisság a dologban.
<Ha ez nem egyedi eset talán egy kis várakozás után beengednek. ~reménykedem>
A nő érkezése kettős érzéseket kelt bennem, egyrészt örülök, hogy talán lessz ki eltereli a figyelmemet erről a nyugtalanító érzésről, másrészt erősen munkál bennem sértett híúságom, hogy ezalatt a hosszú út alatt nem sikerült közelebb kerülnöm hozzá.
<Egy életem egy halálom de még egyszer megpróbálom. >
Mikor találkozik a tekintetünk akkor egy visszafogott mosollyal ajándékozom meg, és biccentek, majd kisvártatva felé indulok. Mikor odaérek hozzá, udvariasan meghajlok és megszólítom.
-Bocsásson meg suessa, hogy megtöröm magányát, de nézze el ezt egy olyan férfi izgatott lépésének, ki először áll Shulur kapujában. *ha rám néz, belenézek a szemébe* Nem akarok tolakodó lenni, ha zavarom kérem szóljon és visszaadom önt e pillanat ölelő karjainak. *várom a válaszát és közben testének reakciójára is figyelek, szemének rezdülésére, amiből esetleg következtethetek arra, hogy szimpatikus vagyok-e neki vagy a pokolba kíván*

/Hogy néz ki a nő? Esetleg látszik rajta, hogy toroni, vagy bármi olyasmi ami támpontot adhat?/

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: a meleg vizű tónál
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*Szavaidra a kis lény megáll. Komótosan fordul meg feléd.
Meg mernél esküdni, hogy béka képén széles, elégedett vigyor ül - s amit látsz az nem csupán eredeti szájállása. Sok pillanatig csak néz, már-már úgy tűnik, hogy nem csinál és nem mond semmit sem; amikor is nyugodt, hideg, kissé brekegős hangon, de tökéletes kiejtéssel szólal meg toroni nyelven:*
- Mit fizetsz azért, hogy tapodod tavam partját? - *Fenyegető mozdulatot nem tesz egyáltalán. A hátad mögül hallod Enya halk, fenyegető morgását... neki úgy néz ki nem tetszik a helyzet egyáltalán.*



_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*A nő nemesnek néz ki, de nem tipikusan toroni famornak. Az öltözködése nem tükrözi az általad ismeretes toroni viseletet. Mozgása kecses, viselkedése is tükrözi nemesi nevelkedését - beszélni alig hallottad, de az a kevés szó is elegendő ahhoz, hogy tükrözze egy megközelíthetetlen nemeskisasszony.
Közelebb lépésedre megfeszül a teste, kényszeríti magát, hogy rád nézzen. Nem viszonozza a mosolyodat, de meghallgat.
Szemében egy cseppnyi hitetlenkedést olvasol ki, majd ez el is tűnik - üressé válik. Elfordul és a várost fürkészi. Számodra hosszú perceknek tűnnek a pillanatok, amire kissé rekedt hangon (mint akinek elment a hangja valami miatt) megszólal.*
- Mégis mit akar tőlem az Úr?

[Fentagor]

/Fentagor de' Molay- a toprongyoson/

Mikor látom, hogy megfeszül a nő teste, a közelségemben, és egyáltalán, eléggé feszélyezi a jelenlétem...<Valahogy ezek a jégcsapkisasszonyok sehogy sem értik az élet lényegét. Nemhiába kedvemrevalóbb egy helyre felszolgálólány, mint tíz kimért modorú nemeskisasszony kiknek az ereiben vér helyett valami hűvös, híg savó folyik csak.> Ennek ellenére, egyenlőre nem tágítok. Még próbálom felvenni vele a kontaktust, hisz a megközelíthetetlen az én szótáramban nem létező kifejezés . Ha mégis teljes elutasítást tapasztalok, akkor majd meglátjuk..., nem szoktam hozzá, így ki tudja...
Aztán megszólal a nemeskisasszony. <tehát mégiscsak tud beszélni>
-Hogy mit akarok öntől suessa? *mosolyodom el*
-Csupán csak társaságot, hogy az idő, mit várakozással töltünk jobban, és könyedebben teljen. Tudja a semmittevés és az unalom az, mit talán a legnehezebben viselek az istenek ege alatt. <Nomeg a hosszú hajóút alatti kényszerű önmegtartóztatást >
-Ebben lehetne segítségemre. *nézek rá, kedélyes arccal, a szám szegletében bújkáló mosollyal, mi éles kontrasztot alkot a nő kőmerev viselkedésével*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*A város nézéséből újra rádemeli barna szemét, mely még mindig hidegséget és feszültséget sugároz. Pár pillanat alatt végig mér, majd újra elfordul.*
- Javaslom, hogy szerezzen egy könyvet, vagy egy tanítót ki az illem alapszabályaira megtaníthatja, mert így nem fog sokáig élni Toron földjén. Sikít magáról, hogy nem idevalósi famor, a látszat ellenére. - *egy lehelletnyi gúny is vegyül most már szavai közé.*

[Fentagor]

/Fentagor de' Molay- a toprongyoson/

Nem érint különösebben mélyen a "kisasszony" megjegyzése, hisz igazat mondott, és aki az igazságon megsértődik az balga. Ezért ugyan azon a társalkodó hangon folytatom a beszélgetést amin elkezdtem.
-Ez így igaz suessa, nem vagyok Toroni famor, és nem is kívánom kiadni magamat annak. Ha a látszat megcsalta, úgy abban részem nem volt. A könyveket mit ajánlott, részint elolvastam már, és épp ezért vagyok itt. A személyes tapasztalatért, mit egy könyv soha nem nyújthat. De tanácsát szívesen megfogadnám, mi a tanítót illeti. És mivel, látom ön nálam sokkal avatottabb ismerője a helyi szokásoknak, így megkérném mondja el, mivel bántottam meg. És ha tanácsai csak egy nappal hosszabbítják meg életem ezen a földön, úgy elmondhatná magáról, hogy tett valami igazán nemeset. *továbbra is nézem őt, de megpróbálom ezt nem tolakodóan tenni.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*Nézheted a nőt, mert ő el van foglalva Shulur látképével. Sokáig, percekig nem ad választ számodra.*
- Ha átolvasta a könyveket, akkor tudhatná, hogy egy famort nem lehet csak úgy megszólítani. De eltekintek ettől. Az élet majd megtanítja, mint ahogy mondotta is, a személyes tapasztalat sokkal többet ér mint bármelyik könyv.
*Még mindig a várost fürkészi. Neked pedig sikerélményed lehet, mert eddig ez alatt az alig öt perc alatt több szót intézett hozzád, mint az egész hajóúton idáig. Lehet csak valami védekezés ez a jégcsapnak való mutatkozás?
A szél hirtelen erősebben kezd fújni. A nő hajába belekap, s szeme elé, arcába fújja azt. Két kézzel simítja ki a szél csendesedésével a haját arcából. Elnézve a tenger fölé még komorabbá válik a nő arca. Láthatod te is. Viharfelhők gyülekeznek az égen.
A nő kitartóan hallgatag ezek után is.*

[Fentagor]

/Fentagor de' Molay-a Toprongyoson/

Ez a fajta fensőbbségi tudat és nyílt gőg, ahogy a nő viselkedik egyrészről nem túl szimpatikus, másrészt elgondolkodtat. Bár tudtam, hogy a toroni nemesek büszkék kyr felmenőikre, és a kasztrendszer is igen merev viszonyokat alakított ki, de valahogy a könyvek és legendák romantikáján ez nem szűrődött keresztül. Hittem és hiszem még mindíg, hogy a szabályok rám nem vonatkoznak... <Hisz egy vagyok én is közületek, vér a véretekből. És ezt be is bizonyítom, hogy lenézésből tisztelet, távolságtartás helyett barátság legyen közöttünk.>
Ahogy nézem a lányt amint a szél belekap a hajába halvány, cinkos mosoly jelenik meg az arcomon egy pillanatra, amit nem láthat hisz leköti a város és a fellegek.
-Tisztában vagyok ezen legalapvetőbb szabályokkal suessa, bár árnyalt mélységüket még nem volt alkalmam tapasztalni. Úgy gondoltam, hogy...*kis szünetet tartok* bár nem Toron földjén láttam meg a napvilágot, én sem egy parasztviskóban sírtam fel lőször, és származásom valamint vérem jogán, ha más nem, de legalább szóba áll velem. *egy csöppnyi iróniát csempészek a szavaimba, de tényleg csak egy csöppnyit hisz nem akarok sértő lenni*
-És, hogy a jövendő mi ködbe burkolózzik előttünk mint Shulúr partjai, mit hoz majd, annak csak Morgena a megmondhatója. Mindenesetre ellopott perceiért cserébe, fogadja tőlem ezt a dalt.
És elfordulok tőle, nem várom meg a válaszát, ami amúgy sem érkezne meg. Visszamegyek hát az orrba, és tokjából előveszem a lantomat. Szeretettel simítok végig a gyönyörű hangszeren, ami mindíg is mentoromat fogja eszembe juttatni. <nyugodjál békében Regall>
Rákezdek egy édes, bús, kyr dallamra, mit a szelek szárnyán a lány fülének szánok.

Annyi mindent kéne még el mondanom,
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alakalom.
Hogy elmeséljem milyen jó, hogy itt vagyunk,
S mint régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk.

Refr.
S bár a lényeget még nem értheted,
Amíg nem éltél nehéz éveket,
Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk,
Mi egy vérből valók vagyunk.

Mint a villám tépte, magányos fenyő,
Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rugott kő,
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér,
Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél.

Refr.
S bár a lényeget még nem értheted,
Amíg nem éltél nehéz éveket,
Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk,
Mi egy vérből valók vagyunk.

Mint a leszakított, haldokló virág,
Mint megannyi testvérünk, akit nem hall a nagy világ,
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered,
-Ha nem vigyázol ránk-, olyanok leszünk mi is nélküled.

Refr.
S bár a lényeget még nem értheted,
Amíg nem éltél nehéz éveket,
Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk,
Mi egy vérből valók vagyunk.

Ismerős arcok-Nélküled

Míg játszom, hol Shulurra és a gyülekező fellegekre nézek, hol a lányra. És a dal melenkólikus dallamai közé szövöm a bájolás dalát (célpont a lány).
/Manapont:5/célpont erősség:6 és 2Mp+1E var id:1perc időtartam:2óra Me: Asztrál/
Én a max 7Mp ért csinálom így 6+1=7E Tehát összesen:1k10+7 = 9(+7) [16] (első próbálkozás a kockával remélem összejön a varászlat is és akkor egy kicsit barátságosabb lesz velem a nemeskisasszony )

[Chorax]

(Yossarien)


*Meglepődve válaszolok a lény szavaira:*

- Nem tudtam, hogy fizetni kéne azért mert itt járkálok ...Miféle fizetségre gondol? Nem sok mindenem van...

*Tartom a néhány lépés távolságot vele, ha felém kezdene lépkedni, akkor hátrálok.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: a meleg vizű tónál
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

- Fizethetsz csengő aranyakkal akár, de elfogadok bármit... még a cicuskádat is.
*Most szó szerint undok béka módjára viselkedik gúnyos szavaival együtt.
Enya még mindig morog fenyegetően a bokor tövében ahol meglapultatok.
A kis lény nem lép közelebb hozzád, csupán szemét cikáztatja kettőtök között. Te megfordulsz és a bokor felé nézel, de a lányt (vagyis jelenleg a macskát) nem látod - viszont úgy néz ki, hogy az undok béka tisztán látja Enyát.
Már-már először úgy látszik, hogy csendes beszélgetés elé néztek, amikor szemed sarkából felfedezed, hogy a tavon készülődik valami. Nem kell arra fordítanod konkrétan a fejed, így is látod szemeddel: a víz megemelkedik, mintha csak egy nagyobb hullám lenne, de mégsem az. Két embermagas talán, s megáll a vízfal!... a kis lény botja pedig azúr színben pulzál...*


_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*A nő először csak egy alig hallható horkantást produkál, de nem néz rád. Továbbra is Shulur látképét nézegeti.
Morgena említésére azonban mondhatni izzó tekintete csap le rád. Szinte perzsel... Nem szól semmit, csak néz, fürkész. Csendben figyel, hogy mit teszel. Míg a dalt játszod szemeit le nem veszi rólad. A dalog elhangzott... ő pedig közelebb lépdel hozzád.*
- Szépen játszik és énekel... Célirányos volt a tanulmánya, vagy csupán ennyire bőkezűen ajándékozták meg az égiek a tehetséggel?

[Fentagor]

/Fentagor de' Molay-a toprongyoson/

Mikor közeledik a nemeskisasszony magamban elmosolyodom, de felé csak egy tiszta, érdeklődő tekintet fordul. Erdőzöld szemeimben játékos szikrák kélnek, de igyekszem bensőmet lenyugtatni.
<csak óvatosan Fentagor, ez a lány mégiscsak egy toroni famor>
De mélyen legbelül már eltökéltem, hogy nyomot fogok hagyni az életében, olyat mire érdemes lesz emlékeznie, hisz ez a legtöbb mit férfi nőnek, ember-embernek adhat.
Mikor közelebb lép és megszólít, a lantot az ölembe helyezem és ránézek.
-Köszönöm a szavait suessa. Igazán sokat jelent a dícsérő szó, ha ilyen ajkakról hangzik el. *hajton meg a fejem egy lehelletnyit*
-De kérdésére válaszolva, jó mesterem volt ki értő szívvel tanított. Hisz a gyémánt mit sem ér ha föld mélyén rejtezik, meg kell azt találni, megküzdeni érte, majd gondos kézzel csiszolni, hogy kiteljesedjen a maga valójában. De ez így még mindíg egy fabatkát sem ér, ha csak pihen egy komód rejtekén. Kell még hozzá egy kecses nyak, egy bájos teremtés ki az egésznek értelmet ad.