Név: Thokk Urdath
Kor:24
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: Viador (gladiátor)
Jellem: rend, halál
Thokk vagyok, a Mho'siag (Suttogó pengék) rendházának 10harcos viadora, az örömlányok kedvence, a harciporok híve, és persze -majd el felejtettem- Consular Vya'h Ravallo hű alattvalója. De nem volt mindig így...
Kevés dologra emlékszem gyermekkoromból: a halászfalu orrfacsaró bűzére, apám kemény veréseire, anyám lugkőtől száraz, kirepedezett kezeire, hat tesvérem gonoszkodásaira, valamint a tehetetlen dühre, mikor apám eladott 6 évesen az első, falujukat keresztező rabszolgakereskedőknek. Talán 3 ezüst perrca-t kapott értem, meg egy rúggást abba a borvirágos orrába, mikor igyekezett feljebb srófolni az árat.
Évekig háztól házig kerültem. Volt olyan esztendő is, mikor háromszor kerültem vissza a rabszolgapiac deszkaemelvényére. Rosszul viseltem magam, hol egy ritka váza árát igyekezett alkalmi gazdám leverni rajtam, hol egy másik úr fián vettem elégtételt annak gúnyolódásai miatt. Két dolgot sosem gondoltam volna: egyrészről azt, hogy parasztok porontyaként ennyi várost fogok látni, másrészt meg azt, hogy megérem a serdülőkort.
Vysehra, Frassar, Haabrewyn, Warzeh városai után végül Bid-Gromba kötöttem ki. Egy ezüstös szakállú, szigorú szemű ember jött az egyik este ketrecünkhöz. Rabtársaimmal, mint minden este a vödör alján maradt moslékért vertük egymást. Ez az ember harmad magával csendesen szemlélte a dulakodást a ketrecben. Mert csak dulakodás volt az a ketrecben, ahhoz képest amiket később az aréna homokján éltem meg. Az öreg lanista volt, és rajtam kívül még két embert vásárolt a ketrecünkből. Egyikük a kegyetlen kiképzésünk alatt hagyta hátra a harcok világát, hogy Ranagol színe elé kerülhessen. Másikukkal magam végeztem s lettem ezáltal a Mho'siag rendház 3harcos viadora. A rendház viadorai az évek során valóban fivéreimmé váltak, általuk és velük tanultam meg hatékonyan használni a fegyvereimet, a páros fegyverhasználatot és a harci trükköket.
Az élet a rendházban is nagyon kemény volt, mert minden új viador azért küzdött, hogy kitűnjön a tömegből, s továbbléphessen mielőtt maga is elvérzik a tömeghalált hozó harcokban. A nevet szerzett viadorokra már jobban odafigyeltek, rendszeres élelmet, saját fegyvereket és priccset kaphatott. Ha az ember szívós, mint a hegyigörény s persze a szerencse sem kerüli el, akkor nagyobb szelet is juthat neki az életből. A több harcot is túlélt viadorokban már a megszerzett tapasztalatot és harci tudást értékelték, csak a rangosabb napokon mutogatják őket, bár a halál mindig ott liheg a nyakukban. Akárcsak nekem, mikor a 10. győzelmem után az alapokon túl -végre- némi jogokat és kedvezményeket bírtokolhattam, mely még ugyan nagyon messze áll a nép valódi kedvenceiétől, de legalább ilyen távolságban vannak e jogaim, a frissen vásárolt rabszolgák lehetőségeihez képest.
Az elkövetkezendő napokban nagy esemény lesz a városban, azt beszélik maga a consular is ellátogat a városi arénába. Minden fivérem tudása legjavát készül megmutatni e neves napon, hogy felkeltsék a nézők figyelmét. Valamint legalább ilyen erővel készülnek ezen az ünnepnapon elhullott társak helyeinek betöltésére, jogainak elvitatására. Én is készültem. Egy feketeskorpiót fogtam be, ha esetleg egy jogokban felettem álló viador kapna súlyos sebet, csak hogy végzete biztos legyen. És néhány adag kínmérget vásároltam a változások törvényét próbáratevő, rangban alattam lévőknek. Gyenge vérük kiáltson fel pengéimről Ranagolhoz...
Megjelenés: 183cm magas, 100kg súlyú tagbaszakadt férfi. Bőrét rengeteg heg és szörnyű sebek csúfítják. Fekete haját rövidre nyiratva viseli, arca borotvált. Sötétcsillogású szemei, élénk, ravasz elméről árulkodnak. Foghíjjas vigyorát, piszok-foltos bőrruháit pedig már senki sem meri kritizálni.
Kezdőhelyszín:
Krán