Álmodó Kövek [ETK]

[Mesemondó]

________________________________________________________________________

KM: Ichigo
Helyszín: Eren hercegsége
Idõpont: P.sz. 3690. év Meleg Évszaka, Adron kvartjának negyedik - Feloldozás - hava
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________________________

*Ismét egy átlagos napra ébredett Ynev, s vele együtt az emberek és kalandozók. Már ha a kalandozók napjait lehet átlagosnak nevezni. Hőseink reggele ugyan úgy kezdődött, mint szinte az összes eddig: kelés a megszokott időpontban, kis mosdás, majd némi harapnivaló, aztán a szokványos folyamatok: van aki formagyakorlatokat végez, hogy tökéletesítse testét, szellemét, van aki kovácsmesterségét űzi, erőket jár, vagy épp kitüntetését élvezi, netán szivességet teljesít egy régi barátnak, de olyan is akad, aki menekül sorsa és hazája elől. Élik életüket, ahogy megrendeltetett számukra. S mikor leszáll az este és nyugovóra térnek, mindegyikük, mind a hat hősünk egy álmot lát. Ki hamarabb mint a többiek, ki később.*

"Büszke, alabástromfalú, kilencszögletű, templomféle épületet látsz a magasból. Ezüstfehér hajú, zöld szemű férfiak állnak előtte kinyújtott karokkal. Az égre üvöltenek, köpenyük lángvörösen lobog és összerándulsz, amint idegeidben végigperzsel a parázsforró kín...Lezuhansz, de már alig érzed a sziklák hidegét.
Aztán sötétség. Távolról, felülrőll hallod a vörösköpenyegesek távolodó moraját.
Csend, és semmi más.
Béklyók szorítása tagjaidon és egy kard, mely bilincsedre súlyt. Még látod a lesujtó pengén felizzó rúnákat, amikor....... felébredsz.
Ziháltan és izzadságban úszva ülsz fel a fekhelyedről. Próbálsz visszaemlékezni az álomra, a kard lesulytása utáni eseményre, de nem emlékszel. Egyedül egy szó, egy név vízhangzik a fejedben: Daroveen."

[Iymer]

Iymer Santon

Pár szívdobbanásnyi ideig ülök az ágyon, majd eszembe villan, és Quaskira nézek. Látom, hogy alszik még; legalább ez rendben van. Visszaaludni nem tudok, így kimegyek az udvarra. Járok keveset, mélyeket lélegzem, hallgatom a kutyák ugatását, Fickót meg is simítom, nézem a csillagokat, de nem tudom elfelejteni az álmot. <Daroween, Daroween...> Kimegyek a portáról a falu utcájára és a város felé nézek az éjszakában.

[Enriquel]

Altemor Azadyr


Mélyet lélegzek, mint amikor a fuldokló eléri a tó felszínét. Két kezemmel hátul támaszkodom, így ülök a fekhelyül szolgáló pokrócokon. Arcomon, testemen az izzadtságcseppek végigördülnek, ruhám nedvességtől foltosan tapad rám, de ebből mit sem veszek észre. Még mindig az álom hatása alatt vagyok, oly valószerűnek tűnik, hogy bármelyik pillanatban fel tudnám idézni a legapróbb részletig. Végre kifújom a mély levegőt, s most elevenedik csak meg körülöttem a való világ. Első mozdulatomra felborul a mellettem álló kulacs, s tartalmának egy része a barlang kőpadlójára lottyan. Szitkozódva kapok utána, felállítom, majd ledugaszolom, hogy ne történhessen újabb baleset. Odakint éppen csak pirkad, a fények, s az állatok hangja elárulja ezt nekem. A kis lángon égő tűz már rég kialudt, a mámorosan töltött éjszaka biztosította, hogy ne ébredjek fel a lehülésre. Fázósan húzom össze magam, ezekben a magasságokban jóval hidegebb az idő, még akkor is ha nem tél van. Nehézkesen felállok, s újra megrakom a tüzet. A mozgás, és az, hogy az álom kimegy a szememből megteszi hatását. A borzongó érzés nyomtalanul eltűnik. Megvizsgálom fegyverem, a sokat használt lándzsát, a többire csupán egy oldalpillantást vetek. Rég nem voltak használva, egy kupacba csomagolva hevernek érintetlenül, immár hosszú hónapok óta. A fejem némileg zúg, s ezen a közeli patak frissítő ereje sem tud teljes mértékben segíteni. A tűz mellé telepszem, s a tegnapi tojásokat elkészítem reggelire. Míg várok gondolataim visszatérnek az álomhoz. Annyira elmélázok, hogy hamarosan égett szagot érzve térek vissza a valóságba. A reggelim majdnem teljesen odakozmál, úgy kapom le a tűzről. Idegen nyelven káromkodok magam elé, de mindegy is, az itt élők egyike sem értené szavaimat. A padlóra pillantva megdermedek. A kezemben lévő égett fadarab kormos végével a következőket "hímeztem" fekete betűkkel: Daroveen...
Kedvetlenül fogyasztom el a nem túl ízletesre sikerült étket, majd összeszedem a holmimat, s megindulok, hogy a csapdák után nézzek. A szárítón lógó bőrökre csupán egy pillantást vetek, most már nincs dolgom velük. Ha teljesen kiszáradtak, majd kicsapom őket az egyik közeli fára. "Otthonomat" magam mögött hagyva megindulok az ismerős ösvényeken, észrevétlenül, suhanó árnyékként.

[Con Gosep Romuald]

Azt veszem észre, hogy percekig az ágy szélén ülök és semmi máson nem jár az eszem csak ezen az egy szón, hogy Daroveen. Kinézek a fogadó ablakán, amibe meghúzódtam éjjelre egy kis falucskában. Arcomat gyenge szellő csapja meg.

<... Daroveen Daroveen.. ki vagy te, mi vagy te?... De ez nem lehet egy jelentéktelen álom, hiszen nem szoktam ennyit bíbelődni ilyen dolgokon, de most mégis...>

Összeszedem magam, felöltözök, a cuccaim a táskábam vannak nem nagyon pakoltam ki az éjjel..
Lemegyek az étkező részbe s kikérem a reggelire valót.
- Jó reggelt! Legyen szíves hozzon valamit reggelire!

<... Daroveen Daroveen... csak nem bírlak ki verni a fejemből...>

[Herold Bardelot]

(Ede)

Csend és sötétség. Csak Én zihálok, jobbomat a buzogány súlya húzza.
< már megint...>
Lassan balommal megtörlöm nyirkos homlokom. A fegyvert az ágy széléhez támasztom, mint mindig kartávolságon belülre.
<így... itt jó helye lessz ...>
Az ágy szélére ülök, és szemem a szoba sötétjébe meresztem.
< ... Tenho... de irigyellek... Daroveen ... miért pont ez a Daro.. izé>
Felállok és úgy ahogy vagyok körbejárok, talpam alatt a gyalult padló halkan megnyikordul. Ujjaimon az asztalról felkapott réztallér jár folyton ismétlődő monoton táncot... oda ... vissza...
< ... talán megártott az a malac az apátnál... végül is mindegy is... itt csak nem törnek rám ... legfeljebb "csak " az emlékek ... ugyan már...>
-Ez Eren, nyugi Edeial!
A hangossan kimondott szavak válasz nélkül enyésznek el az éj puha leple alatt.
Pár perc járkálás levezeti a hirtelen előtört feszültséget ami urrá lett rajtam. Visszamegyek az ágyamhoz, és elheveredem. Jó negyedórába -és jó pár szú indulóba- tellik mire újra álom jön a szememre...

[Nibur Sakraf]

(Armand)

*Nagyot rándul, mikor felébred, és azzal a lendülettel csattan is a földön, mikor kiesik 2 fa közé erősített függőágyából*

-Óóóó...hogy az a!!!!!!

*Felnéz az égre*

-Gilbert...hú de sok sörrel jössz te még ezért!

<Utálom az ilyen álmokat. Várjunk mi is volt benne...áhh...az esés kiverte a fejemből az egészet. Biztos az a nyúl ülte meg a gyomromat...lehet veszett volt vagy mi. Úgy néz ki már lassan itt lenne az ideje amúgy is a készülődésnek. Na fogjunk neki.>

*Feltápászkodik, majd a tegnapi tűz helyét földdel beszórja, összekészíti felszerelését, felszerszámozza lovát. Ezután elfogyaszt egy könnyű reggelit, és olyan hajnal 5 körül útnak indul a célállomás felé. Szeret reggel indulni. Akkor még nincsenek annyian az utakon és nem zavarják meg a természet csendjét.*

[Quator ar Zaraquer]

(Doji Yoruga)

*Szemem hirtelen felnyílik és szinte reflexszerűenössze is szűkül, ahogy fókuszálni próbálok a környezetemre. Kezem már az ültömben a vállamnak támasztott kardon nyugszik, de nem érzek veszélyt, fenyegetést, így végül nem húzom elő az évszázadok tapasztalatát és erejét magában hordozó pengét. Jónéhány pillanat eltelik így, feszült várakozásba merevedve, mire ismét levegőt veszek és megrebbennek pilláim. Mélyeket lélegezve és kifújva a levegőt felemelkedek ültömből és körbepillantok ma éjszakai szálláshelyemen. Egy egyszerű csűr, melynek dolgos és jóravaló tulajdonosai ódzkodva bár, de egy éjszakára engedélyezték a "külhoni rémnek", hogy megpihenjen a szalmakazlak között. Némán körbejárok, majd megbizonyosdva róla, hogy nincs senki a közelben egy komor bólintással nyugtázom a történteket.*

<Álmodtam. Még soha sem álmodtam. ... Vagyis... de... egyszer, még gyermekként, mikor Tsuburu kitört ketrecéből. Aznap éjjel megláttam a végtelen utat, melyre mindig is szánt sorsom és melyet már hosszú évek óta járok.
Ez mégis más volt. Nincs értelme ezen gondolkodnom egyenlőre. Az álmok ritkák és csupán az előérzet, vagy épp a múlt viharai táplálják őket. Ha jelentőssége van, akkor ismétlődni fog és megtudom majd időben, amit tudnom kell.>

*Ezzel le is zártam magamban a kérdést és átöltözve, felszedelőzködve ismét útnak idulok a város és célom lehetésges fellelhetőségi helye felé. Sajnos ismét régiek már a nyomok és az értesülések, így biztos időbe telik majd felvenni a hajsza szálát. Mielőtt elindulnék a hajnali szürkeségben, még csendesen a vendéglátóim ajtajához sétálok és egy időtálló tiadlani aranyat hagyok valahol, ahol biztos lehetek benne, hogy megtalálják, de más illetéktelen nem orozhatja el a gzdák elől. Ezzel ismét az útra térek és a város felé veszem az irányt.*

[Mesemondó]

________________________________________________________________________

KM: Ichigo
Helyszín: Eren hercegsége
Idõpont: P.sz. 3690. év Meleg Évszaka, Adron kvartjának negyedik - Feloldozás - hava
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________________________

(Iymer Santon)

*Kimenve az udvarra megcsap egy enyhe hűvös szellő. Ebben a hőségben jól is esik. Gondolkozol az álmodtakon, nézed a csillagokat, közben vakargatod Fickó fejét, aki ezt húséges ebhez méltóan viszonozza egy kéznyalással. Ahogy Gondolkozol a város nevén Eszedbe ötlik hogy hallottál már erről a városról. Igazából nem is róla hanem a mellette lévő romos kyr épületekről, de már nem emlékszel pontosan, hiszen a vendégeid, ügyfeleid locsogását nem mindig jegyzed meg. Lassan hajnalodik. A falu ébredezni kezd.*

(Altemor Azadyr)

*A nem túl izletesre sikeredett reggelid után elindulsz ellenőrizni a csapdáidat, de annyira a fejedben jár az álom és eza név, hogy magad sem veszed észre merre visz a lábad. Mikor feleszmélsz a közeli település megszokott ivójának az ajtajában állsz. Már nyitva van a korai idő ellenére.Gondolod ha már itt vagy, akkor iszol egyet. A csapos meglátva téged kérdezés nélkül a szokásosat adja neked. Kortyolgatva az italodat betéved két helybéli is. Láttad már őket, de a nevükre nem emlékszel. Nem messze ülnek le tőled és a beszélgetésüket is hallod.*

-Szerintem pedig érdemes lenne megkeresni azokat a papokat. Sokat azt mondták, hogy beteljesedett a jóslat amit a bban a kútban láttak.
-Te bedőlsz ilyen marhaságoknak? Jósolni egy kútból? Ha még igaz is lenne és akkor se mennék oda, hisz azt rebesgetik hogy nem messze attól a helytől egy kisértetjárta város van. Neem. Nincs az a pénz amiért én odamennék.
-Én pedig megkockáztatom. Összegyűjtöttem annyi pénzt hogy a közeli városban, Daroveenban megszáljak.
-Bah. Bolond vagy te ha odamész. Hé csapos! Hol van már a pálinkánk?!

(Okina Muteshi)

*Leérve az étkezőbe, a fogadós int, hogy üljél le, majd ő kiviszi neked a reggelit. Nem is kell sokat várnod meg is érkezik a reggelid. Rántottát kaptál egy kis szalonna csíkkal. Gusztusoasan néz ki. Bár nem az ilyen ennivalókhoz szoktál hozzá hazádban, az itt töltött idők alatt kezdesz hozzászokni.Jóízűen nekilátol a refggelidnak, közben cask nem tudod kiverni a fejedből ezta Daroveent.*

(Ede)

*Reggel (ismét) felébredve, megmosakszol, rendbeteszed magad, majd letérsz az ebédlőbe némi reggeliért. Eren egyik neves fogadójában vagy, bár nemrég tüntettek ki inkvizítornak, szállást nem tudnak nekled biztosítani, mivel sok a magasrangú vendég és nekik kellettek a szobák. Annyi viszont kárpótol, hogy legalább fizetik a szállást.Befejezve a reggelidet, az álmod jut eszedbe és némi gondolkodás után eszedbe jut valami. Nemrég olvastál valami fóliánst egy Quiphann nevő helyről, ami állítólag egy kyr romváros, állítólag 3000 éves falak ugyan úgy állnak mint régen. És ez a hely Daroveentől nemmessze fekszik. Gondolatmeneted végére egy fiatal, Kyel pap viharzik be az épületbe. Meglátva téged, odaléphozzád, és mélyen meghalyol előtted. Egy levelet szorongat.*
-Tiszteletreméltó Edeial kyo Thehnain tiszteletes. Ezt a levelet az Ereni Invizítortanács bízta rám, hogy juttassam el önnek mihamarabb.
*Átadja a levelet, ismét meghajol, majd távozik a fogadóból. Te pedig a kezedben tartod a levelet, amin az Ereni Invizítor tanács pecsétbéllyege virít.*

(Armand Christobal)

*A reggeli esés helye még mindég érződik a fejeden, bosszankodsz is még rajta. Nekivágsz az útnak ismét, hogy odaérj Daroveenba minél hamarabb. Hajnalban még nincs sik utazó. Egy két lovast látol még elhaladni meletted, no meg az ébredő parasztokat, akik indulnak ki a földjeikra. Igazából semmi érdemleges nem történik veled a mai napon. Ismét beesteledik, megvacsorázol majd álomba szenderülsz. És megint rád tör az a furcsa álom,ami tegnap este is...*

(Doji Yoruga)

*Összepakoltad a cuccodat, letetted az asztalra a pénzt és nekiindultál utadnak ismét, hogy új nyomokat keres. Dél felé járhat az idő, mikor megérkezel egy kisvárosba. Nem sok embert lehet látni az utcákon. Vagy ebédelnek, vagy a meleg elől menekülnek. Mi tagadás, tényleg nincs valami hideg, sőt! Próbálsz az árnyékok alatt mozogni, hogy legalább ne égesse fel a nap a bőrödet, mikor jelez a gyomrod, hogy tegnap óta nem ettél semmit. Épp egy kisebb piacon haladsz keresztül. Gondolod magadba, hogy veszel már valami harapnivalót. Megálsz egy pék asztala előtt, kifizeted az árut mikor valami "megüti" a füled. A szomszédos kofák beszélgetnek, hogy valamiféle démon lakozhat egy Daroveen nevezető város meletti kútvan vagy romvárosban, mert akik betértek oda, soha sem jöttek vissza. Ez felkelti érdeklődésed....*

[Iymer]

Iymer Santon

Abbahagyom a kutya simogatását. Elmélázok a felötlő gondolatokon, megsimogatom az állam. Visszamegyek a portára, behallgatózok a házba: nincs zaj, Quaski még alszik. Leülök kint a lócára a verandán, és megpróbálom újra felidézni az álmot, ha kell, az elmém erejét használva. Miután sikerül, tovább gondolkodom, hol is hallottam ezt a Daroweent, meg mit is mondtak. Ezekre bőven szánok időt, így az éjszakából pirkadat, hajnal, majd lassacskán napfelkelte is lesz. Quaski is felébred addigra, és az ő köszöntése ébreszt fel a gondolataimból.
- Szervusz, fiam.
Félig még a gondolataim hatása alatt:
- Emlékszel.., néhány hete, vagy hónapja..., volt itt két idegen. Azok valami ... Daroweenről meséltek, meg hogy nincs messze. Beugrik valami?

[Quator ar Zaraquer]

(Doji Yoruga)

*Az út és a tűző nap bosszantó kellemetlenségek csupán, amik soha nem érdekeltek. Mindig is fontosabb volt a cél, a kötelesség, mintsem a meleg vagy bármi más környezeti hatás miatt meghátráljak. Így nyugodt sétatempóban délre el is érem a közeli városkát. A piacon éppen az ebédemet rendezem, valamiféle hordozhatóbb péksüteményfélét, mikor megüti füleg a démon-kút történet. Így egyel arrébb lépve a standok előtt az öregasszonyokra függesztem szinte rezzenetlen fehéres-kék tekintetemet és megvárva, míg befejezik a történetet köszöntöm őket és felteszem a kissé száraz kérdésemet is a témával kapcsolatban.*

-Jónapot a hölgyeknek. Merre és milyen messze találom a démon-kutat?

*Az illendőség megkövetelte formulákat betartom és egyáltalán nem sértő vagy tolakodó hangnemet ütök meg csupán elszoktam a hosszú körbejárásoktól és hamar a tárgyra térek. Úgy gondolom a részleteket még sokszor sok kútfőből fogom hallani utam során. A lényeg, hoyg ahol egy démon felbukkan oda sereglik a többi is. Így ismét felcsillan a remény, hogy a már-már kihűlő nyom felparázslik és ennél a Daroveen nevű helynél megtalálom a saját démonomat is.*

<Lehet mégis van jelentőssége az álomnak. Bár ne vonjon le az ember fia elhamarkodott következtetéseket.>

[Enriquel]

Altemor Azadyr


Bár nem szokásom a várost látogatni, legyen az bármily kicsi és közeli is, most mégis oda vezetnek lábaim. Utálatos hely, ahová legtöbbször csak a szükség hoz, mint például most is. A reggeli "baleset" lévén igen megcsappant a szeszkészletem, ami amúgy is a vége felé járt. Enyhe túlzás lenne törzsvendégnek nevezni itt engem, a csapos mégis felismer, sőt... emlékszim legutolsó rendelésemre is. Valami oknál fogva kedvelhet, de ez az én részemről nem mondható el, hiszen ereni gazember ő is, mint mindegyik itt ezen a vidéken. Unottan telepedek le az egyik asztalhoz, hogy elfogadjam a reggeli betevőmet. Az érkező vendégek inkább undorral töltenek el mint érdeklődéssel, egészen addig míg ki nem ejtik azt a szót... Daroveen. A fakupa megáll a kezemben, az asztallap, s a szám között. A közelben ülők további beszélgetése számomra nem is alakul annyira rosszul. Természetesen eszem ágában sincs ezeknek az orrára kötni, mit láttam, vagy mit véltem látni álmomban.
- Hát cimbora... az út nem veszélytelen Daroveenig... - jegyzem meg úgy, hogy még csak oda sam fordulok. Kupámat tovább emelem most már, s folytatom az ivást.
- Én biztosan nem indulnék el vezető nélkül... - teszem hozzá még mintegy mellékesen.

[Herold Bardelot]

(Ede)

A szobám ablakát szélesre tárva várom a nap első sugarainak felbukkanását.
<… mosdás, borotválkozás megvolt … a nyeregtáska … kész … kár hogy máris vége … három nap nyugalom … igazán rám fért már …>
Az arcomat végigsimító hajnali szél még nem terhes a város porától, alig lézeng valaki az utcán. Végül a várakozásoknak megfelelően Tiadlan felöl az égre tör a nap is.
Szertartásosan letérdelek kezeimet a nadrágomon nyugtatom.
-Velar neve legyen áldott…Elmormolom az első és a tizenhatodik zsoltárt.< hm igen… az elmúlt napok henyéléséért jár a hetvenkettedik is …>
Az imádság jobban elhúzódott, mint azt előzetesen kigondoltam, de teljes lelki nyugalommal hagyom magára a fekhelyem. A fogadó alsó szintjén magam mellé teszem a nyeregtáskám a lócára.
-Hé Te fiú! Szólítok meg egyet a reggeliző lovászok közül.
-Tudod-e melyik az Én lovam?
***
-Nagyon jó! Akkor reggeli után szerszámozd fel, és szólj ha végeztél!
***
-A táska marad. Paskolom meg, és egy gondolat villan.
<Quiphann… azt mondja hogy … kyr alapítású … jó régi … akár még Dawánál is régebbi lehet … hol egy térkép! …>
Kotorászok a táskáimban, hogy előkeresem az Szövetség idevágó abroszát.
A fogadósné kérdését szinte nem is hallom.
-Igen, az jó lesz reggelire köszönöm!
< … végre … miért ne kelljen áttúrnom az egészet! … na nézzük … ez itt Eren …>
A távolságokat becsülöm fel a „hogyishívják” város és Eren között mikor a friss cipó és a reggelim illata a frissen facsart almától hajtva támadást indít orrom ellen, … és akadály nélkül győzelmet arat. Jó negyedórás íz orgia gördít akadályt a mérlegelés elé.
A távozó cselédlány markába csúsztatom az ezüst érmét.
-Köszönet néktek gyermekem, ezért. Intek az asztalon maradt romok felé.
< na szóval itt van Quip…ngte vagy mi … nagyjából>
Az abrosz beteríti szinte az egész asztalt.
< akár hogy is nézem ez sehogy sem esik útba … akkor hát kimarad … van elég dolgom odahaza is..>

-Tiszteletreméltó Edeial kyo Thehnain tiszteletes. Ezt a levelet az Ereni Invizítortanács bízta rám, hogy juttassam el önnek mihamarabb.

-Hogy … mi …?
Meglepetten nézek fel.
< az előbb még nem állt itt senki!>
Felfogva a mondat lényegét felemelkedem és kihúzom magam, majd elveszem a levelet.
-Én lennék, a megnevezett!
< még jó hogy nem kürtölöd szerteszét! … errefelé nem hallottak a diszkrécióról!>
-Köszönöm fiam. Nem feledkezem meg rólad! Mond csak, mi is a neved?!
***
-Rendben, most távozhatsz.
A levelet ujjasom belsejébe csúsztatom, és a térképet is visszatekerem a tokjába.
Körülnézek még egyszer, hátha már megjött az a lovászinas…

Legközelebb már csak a városkapu átlépésekor, a nyeregben ülve kerítek sort a levélre, közben még morgolódok.
< jó hogy nem küldtek egy egész osztag Uwel lovagot … azok se keltettek volna nagyobb feltűnést … de a pecsét az eredetinek tűnik>
Végül a sorok elvonják figyelmem, lovam ösztönösen félreállítom a Haonwellbe vezető kacskaringós hegyi úton…

[Nibur Sakraf]

(Armand)

*A következő este újra ugyan azt álmodja. Ez már kezd egy kicsit fura lenni, de egyenlőre még nem von le messzemenő következtetéseket. Talán csak azért, mert egész nap ezen törte a fejét. Miután verejtékezve ébred pár percet most vár, és átgondolja az álmát, h mire is emlékszik. Az igazán furcsa az, h arról a városról álmodik, ahova tart, holott még soha nem járt ott azelőtt. Mivel még hajnal van, így a gondolkozás után úgy dönt visszafekszik még egy kicsit...ha újra ezt álmodja, akkor már valami gond lehet*

[Con Gosep Romuald]

(Okina Muteshi)

*jóízűen neki állok a reggelimnek. Közben gondolkozom ezen a furcsa álmon. Miútán végeztem felállok s odamegyek a pulthoz kifizetem az ételt.

- Köszönöm szépen jóuram ezt a fenséges reggelit.

*Mégegyszer megnézem, hogy minden cuccom nálam van-e, ha igen akkor kifizetem a szállást is, és elköszönök. Megkeresem a lovam az istállóban. Miután a lovász fiút is lerendeztem elindulok körbenézni mit rejt ez a település ahol most vagyok.