Úttalan utakon, az ország földjét járva...

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Rounn (Rounn Ramen); Varius di Silgre (Varius di Silgre)
Helyszín: Úton
Időpont:este
helyszínen töltött idő: 2.nap
_______________________________________________________________

-Ezzel a karavánnal tartok a Sárkány hágó felé, az utunk egybeesik, kaját adnak pénzt is ha kísérem őket így velük tartok.Igen Arel híve vagyok átutazóban vagyok itt, a bátyámat megyek meglátogatni.És ti hova mentek? Velünk jöttök a hágóig?-kérdezi Chadwick.Közben int menjetek közelebb a már meggyújtott tábortűzhöz.Látjátok negy ember helyet keres magának az őrséghez a többiek miután elkészítették hálóhelyüket beszélgetnek.Nemigazán törődnek veletek miután a pap biztosította őket arról hogy veszélytelenek vagytok.A vagyora szépen lassan kezd főni a tűz felett egy nagy bográcsban.Varius különösnek találja azt hogy az Arel pap odamegy az egyik hordóhoz és enged magának tiszta vizet és azt issza.Közben megkínál titeket is választhatok víz és bor között..

[Rounn]

/Rounn Ramen/

A meggyújtott tábortüzhöz közelebb ülök, majd Chadwickra pillantok - igen, egy kis vizet elfogadok, köszönöm...
Majd a társam és chadwick között lefolyló párbeszédet figyelem, hogy többet tudjak meg Variusról és a ránk váró feladatról...

[Varius di Silgre]

/Varius/

"Varius követi a papot a táborba. A felkínált italok közül elfogad egy pohár bort, majd eszik némi ételt vacsora gyanánt. Ezután elkezdi lehámozni magáról a páncélját hogy ne kelljen abban aludnia, közben legjobb tudása szerint válaszol Chadwick kérdéseire, de az uticéljukról csak annyit mond, amennyit feltétlenül muszáj."

-Egy közeli településre tartunk Chadwick, ahol ki kell nyomoznunk egy bűntényt.

"A lovag egyre jobban érzi a mögöttük lévő út fáradtságát. <Huh, nagyon kifárasztott az utazás és Rounn is biztos fáradt.>"

-Azt hiszem jobb lesz, ha eltesszük magunkat holnapra. Még hosszú út áll előttünk. "-mondja egyszerre a papnak és Rounnak."

[Rounn]

/Rounn Ramen/

Varius tanácsát megfogadva, feláltam...majd oda sétálok a tábortüzhöz közel majd leterítek egy pokrocot és leheveredek...de elötte levetem a páncélzatom és rendben magam mellé pakolom a fegyverzetemmel együtt.
-Holnap látjuk egymást Varius.... majd leheveredve behunytam a szemem.


Off/ bocsi, hogy megkérdem...de miért nincs moderátori hozzászolások a történethez?/

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Selina: Sakamoto Yumi
Helyszín: Valahol dél Tiadlan területén
Időpont:este
_______________________________________________________________

Elindultál észak felé, hogy megkeresd őseid szentélyét, ahol választ remélsz a kérdéseidre. Az elmúlt három évben sok minden történt veled de nem csak te változtál, hanem szeretett országod is. Ha a háborúra visszaemlékszel, látod magad előtt a halottak százait a vérözönt, a táj sivárságát, ám az ország mintha már kiheverte volna ezt a megrázkódtatást. Az erdős táj a dombokkal mintha semmit sem változtak volna. Pedig csak három év telt el. még is számodra az egész világot jelentette, életed új fordulatot vett, olyan dolgokkal ismerkedtél meg amik létezéséről addig nem is tudtál. Érzed szíved mélyén egy új Sakamoto Yumi ébredt fel, és járja helyes útját.

Egy lombhullató erdőben haladsz éppen. Ősz van. A fáról mindenféle szín kavalkád érkezik a földre, levelek formájában. Lassan haladsz a földúton, melyet látod, hogy jó ideje nem használt senki. Éppen egy domb tetőről nézed az alattad elterülő táját és az erdő messzeségét.

//off: Üdvözöllek Tiadlan földjén. Nagyon jó játékot kívánok neked. Ha van valami észrevételed építő jellegű kritikád nyugodtan szólj. megjegyzés: elnézést kérek gondolatokat nem szoktam a karaktereknek adni, érzéseket igen többször nem fordul elő. //