A Quiron-tengeren

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

A lépcsőn felérve sós illatú tengeri levegő, és vér szaga csapja meg orrodat. A fekete, nagytestű hajóról érkező csáklyák mélyen belemartak az oldalpalánkba, magához láncolva a kereskedőhajót. Számszeríj lövedékek záporoztak át, melynek nyomán több matróz terült el vérbe fagyva a zúgó tenger keltette felcsapó hullámok által síkos vizessé vált fedélzeten, majd hosszú kötélen fekete ruhás alakok lendültek át a kalózok hajójáról. A csata káosza pillanatok alatt kialakult, pengék villantak és halálsikolyok szálltak tova a viharos szélben.

Nem messze előtettek hat sötét ruhás kalóz vált ki a csata forgatagából, és széles pengéjű íves kardjaikat magasra tartva rontottak rátok. Nem a megjelenésük, nem a létszámuk, és nem a látható fölényük volt rémisztő, hanem az, hogy mindezt némán, egy hang nélkül tették...


//A [dice] kód használatával Kezdeményező, Támadó és Sebző dobást kérek a következő hozzászólás végén más színnel jelölve. Köszönöm.//

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Nagyon megdöbbenek, ahogy felérve a fedélzetre megérzem a vér szagát és meglátom a lemészárolt matrózokat. Minden gondolatot, félelmet, kétséget kitörlök a fejemből és csak egy dologra koncentrálok. Nincs kegyelem!*

< Aljas népség! Ezek az állatok nem érdemelnek kegyelmet. Pusztuljon mind! >

* A lehetőség nem várat sokáig magára. A hat, felénk közeledő banditát látva erősen megmarkolom a kardot. Némaságuk meglep, de nem foglalkozom vele. Majd ráérek ezen később is elgondolkodni. Felkészülök a támadásra. A kard pengéjét egy pillanat alatt lángokkal övezem, majd támadok a legközelebbi támadómra. *

// Off: Tűzkard varázslás: 1. erősség. //

// Off:
KÉ: 1k10+31 = 4(+31) [35]
TÉ: 1k100+58 = 84(+58) [142]
VÉ: 113
Sebzés: 1k10 = 3 [3] //

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

A hat martalóc sebesen, mégis hangtalanul közeledett felétek. A gorviki mély alapállást vett fel velük szemben. Mindkét pengéjét, köszönhetően a különlegesen kialakított markolatának, alkarjára szorította. Bal kezében levőt előre, mintegy védekezésképpen maga elé tartotta merőlegesen, míg a jobbjában markolt pengét leengedte maga mögé. Mestered nem messze, talán két lépésre állt meg tőle. A hullámos, lángot formáló hideg pengét bal kezében tartva maga elé emelve védekező állást vett fel, majd ráncos jobb kezének mutató ujját előre szegezte a társaitól fél lépésre elöl haladó kalóz felé. Halk, számodra ismert két halk szó hagyja el ajkait és mutató ujjából egy narancsos izzású, hosszú lángnyelv hagyta el, és csapódott a fekete ruhájú, sebhelyes tengeri rabló mellkasába. A férfi arcán a fájdalom barázdái jelentek meg, amikor a tűznyíl fekete lyukat égetett mellkasába. A lendület ugyan vitte még egy lépésnyit tovább, majd egy hang nélkül rogyott össze nem messze a mester lábaitól. Pengék villantak, fémes hangjuk sikolya szállt a tomboló szélben. A maradék öt kalóz elérte a lábaikat megvető két kalandozót. Egy, ki leghátul érkezett, oldalra ugrott, és egy gyors, igen látványos vetődéssel elsiklott az idős mester mellett, kinek kardja, idős korát meghazudtolva, fürge és vad táncot járt a két rá támadó pengével.

A kalóz pillanatok alatt ért eléd. Aszott bőrét a sós tengeri szél cserzette keményre, ritkás szürke haja csimbókokban hullott vállára. Barna, véreres szemét, azt az egyet, melyet az Istenek, vagy talán mások, kegyelemből meghagytak neki, hidegen rád emelte, és mellette a sötét szemgödörben mintha apró vörös fény villant volna. Hangtalanul támadott. Fém csattant fémnek. Az oldalról érkező széles pengét éppen csak sikerült hárítanod. Kipördülve oldalra a válaszod nem maradt el. A nehéz kardot nem tudta időben védekezésre emelni, pengéd elsiklott pengéje felett, és a vállába mart. Nem ejtett mély sebet, de a pengét övező láng sisteregve égetett száraz bőrébe egy hosszú fekete csíkot. Fel sem szisszent a fájdalomra, csak ajkain egy sötét vigyor terült el, majd kardját két marokra fogva újra lecsapni készült rád...

_________________________________________
//Új kör. Kérem ismét a dobásokat. Köszönöm.//

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Mesterem gyors és hatásos varázslata nem lep meg, de idős kora ellenére mozdulatainak tökéletessége és profizmusa viszont igen. Nem számítottam erre. *

* Undorral nézem a támadómat, és meglepődve veszem észre egy pillanatra a vörös fényt üres szemgödrében. Talán csak a szemem káprázik. Első támadásom eredményeként fel sem szisszen a fájdalomra, és a sötét vigyor hatására érni kezd bennem a gyanú, nem egyszerű kalózokkal van dolgom. *
< Talán nem is ember ő már, így nehéz dolgom lesz ellene. >

* Kihasználva fürgeségemet, próbálom hárítani csapását és rögtön vissza is támadni, remélve, ezúttal eredményesebb lesz a csapásom. *

// Off:
KÉ: 1k10+31 = 1(+31) [32]
TÉ: 1k100+58 = 100(+58) [158]
VÉ: 113
Sebzés: kard: 1k10 = 2 [2]
Sebzés: tűz: 1k6 = 3 [3] //

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

Ellenfeled egy hajszálnyival gyorsabbnak bizonyul nálad. Kardja ívet írt le a levegőben, majd védelmed áttörve mellvérteden csattan. Erős nyomást érzel mellkasodban a csapás erejétől, és egy pillanat alatt kipréselődött a levegő tüdődből (2 FP sérülés). A válaszod nem marad el, lendületben levő karod a kalóz nyaka felé vág, és torkát metszi. Sötétvörös, majdnem hogy fekete, sűrű vér buggyan a gége első harmadán nyíló sebből, melyet nem tudott a pengéd övező lángnyelv teljesen elégetni. A martalóc még csak fel sem szisszent, még csak meg sem tántorodott, de még sebéhez sem kap - halálos némasággal folytatja küzdelmét. Valami itt valóban nincs rendjén...

A tengeri rabló egy fél lépést oldalt lép, majd kardjának széles pengéje ismét villan, hogy alulról felfelé ívelő halálos vágást mérjen rád.

_____________________________________
//Új kör. Ismét dobásokat kérnék. Köszönöm.//

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* A mellkasomat ért csapás rosszul esik, de nincs időm ezzel foglalkozni, rögtön válaszolok is. Csapásom nagyon jól sikerült, de az eredmény kicsit elborzaszt. *

< Mi a franc vagy te, valami szörny? Tuti hogy nem ember. >

* Következő támadását megpróbálom oldalra lépve félrelökni és válaszként visszatámadok. *

// Off:
TÉ: 1k100+58 = 94(+58) [152]
VÉ: 113
Sebzés: kard: 1k10 = 9 [9]
Sebzés: tűz: 1k6 = 3 [3] //

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

Fém csattan fémen. A félszemű kalóz felfelé ívelő támadását éppen csak meg tudod akasztani narancsos aurába burkolt pengéddel. Az erőteljes csapást hatására kezed oldalra kiperdül és csuklód belesajdul, majd kardod majdnem a sós tengeri víz és a vér vöröses egyvelegével borított hajópallóra hullik. A martalóc arcán egy pillanatnyi elégedett vigyor fut át, mikor látja esetlennek tűnő mozdulatod, mikor a fegyvered lehanyatló kezedben a fedélzet felé hullik, de az utolsó pillanatban erősen megmarkolni kardod, és térdmagasságban választámadást indítasz ellenfeled felé. A forró penge, melyet Sogron lángja övezett, közvetlenül a térd alatti inaknál metszette el a férfi jobb lábát. A félszemű szeme kikerekedik a meglepetéstől, de egy fájdalmas hang sem hagyja el cserepes ajkait, úgy hullik térdre előtted. Fegyverét azonban nem ejtette el, láthatólag a harcot még mindig nem adta fel, annak ellenére, hogy súlyos sérülését követően esélye sincs újra két lábra állnia...

____________________________________
//Új kör. A következő dobássorozatot kérem. Köszönöm.//

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Egy pillanatra elfelejtkezem mesterem tanításáról: „ Soha ne hagyd, hogy gyengeséged vagy ügyetlenséged felülkerekedjen rajtad. „ *
* E szavak hatására még időben sikerül a kezemből éppen kiforduló kardomat megszorítani. Dühös vagyok magamra, de ezt kihasználva csapok vissza támadómra. Én magam is meglepődök egy pillanatra a csapásom eredményén, de látva az ellenfél további harci szándékát, támadok. *
< Az ilyen pokolfajzatoknak nem itt van a helyük. Pusztulni fogsz. >

* Mivel térden áll, így kevesebb és gyengébb a lehetősége a hárításra és csapásra, ezért mindenképpen megpróbálom ezt a helyzetet a magam javára fordítva véglegesen ártalmatlanná tenni. *

// Off:
KÉ: 1k10+31 = 1(+31) [32]
TÉ: 1k100+58 = 44(+58) [102]
VÉ: 113
Sebzés: kard: 1k10 = 2 [2]
Sebzés: tűz: 1k6 = 3 [3] //

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

A vágásod, mely fentről lefelé ível, a kalóz melkasába hasít. Sötét vér buggyan nyomán, de a penge nem volt képes a bordákat átszakítani, elcsúszik rajtuk, és hosszú égetett szegélyű nyomot hagy maga után. A martalóc arca meg sem rezzen, mintha valóban nem érezne fájadalmat. Kardjával felfelé döf, ám könnyedén hárítod erőtlen támadását.

Szemed sarkából megpillantod mestered, aki éppen akkor választja el az egyik támadó fejét a nyakától. A lerepülő fej mögött hosszú, sötét vérpermet szökken a levegőbe. A mellette forgó gorviki sem tétlenkedett, körülötte fél tucatnyi megcsonkított holttest feküdt a víz és vér áztatta fedélzeten...

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Mivel vágásom elég gyengére sikeredett, így az eredmény is önmagáért beszél. Egy pillanatra sikerül mesteremet és társát, illetve az általuk leterített ellenfeleket megfigyelnem. Mindezekből következtetve, bár nem kenyerem és stílusom a lefejezés, megpróbálkozom én is ezzel a taktikával. Talán sikerrel járok. *

* Megpróbálom egy megtévesztő félremozdulás segítségével elterelni ellenfelem figyelmét, majd egy gyors csapással elválasztani fejét a testétől. *

// Off:
KÉ: 1k10+31 = 1(+31) [32]
TÉ: 1k100+58 = 72(+58) [130]
VÉ: 113
Sebzés: kard: 1k10 = 5 [5]
Sebzés: tűz: 1k6 = 2 [2] //

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

Látszik, hogy ellenfeledben már alig pislákol az élet lángja, de még mindig nem adta fel. Egyet erőtlenül kaszált lábaid felé, de szökkenéssel könnyedén kitérsz az esetlen támadás elöl. Fejét közben megemelte, és üres tekintete feléd villan. Lecsapó kardod ekkor éri el a nyakát. Metsző hang sikolt fel, majd sötét vér freccsen arcodba, mikor pengéd elválasztja a martalóc fejét a törzsétől. A fej vértől mocskos fedélzet padlóján koppan, majd pár lépést gurul, és megáll a nyak csonkján. Fennakadt szemei egyenesen rád tekint, vádlón gyilkosára.

Talán egy pillanatra fellélegezhetsz, hogy felmérd a körülötted zajló eseményeket...

[Niobe]

( Ayila Shedar )

< Épp ideje volt már. > * fújom ki a levegőt egy pillanat alatt. *

* Majd elfordítom tekintetemet a vádlón bámuló üres szemekről, és miközben egy pillanat alatt megpróbálom letörölni arcomról a vért, körbenézek hogyan is áll a csata helyzete, odafigyelve arra, hogy ha kell, időben tudjak reagálni az engem ért támadásra. *

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

A tengeri csata tovább dúlt a hajó fedélzetén, és egyre több sötét alak érkezett a fekete hajó felöl, mintha nem akarnának sosem elfogyni. A matrózok azonban jól állták a sarat, de ezt főleg a Amadeus lovag vezetői és taktikai érzékének köszönhették, aki ugyan a csata sűrűjében forgolódva osztotta a halált, de közben parancsoló érces hangja túlszárnyalta a fémes csattanások, halálsikolyok és a viharos szél hangja alkotta káoszt. A mester és a gorviki előtt az utolsó martalóc is holtan esett össze, ám nem sokat álltak egy helyben. Egymásra tekintettek, majd előre lendülve vetették ismét magukat a harc sűrűjébe, segítve egy megszorult, elszeparálódott maroknyi matrózt.

Ekkor történt valami. Szemed sarkából egy sötét, görnyedt alakot pillantasz meg a másik hajó tatján. Egyedül állt, senki nem volt vele, talán ezért sikerül észrevenned. Fejed önkéntelenül is azonnal arra fordítod. A görnyedt alak fekete vászonköpenyt viselt, melynek csuklyáját mély arcába húzta. Nagyon rossz érzés kerít hatalmába, amint rátekintesz, és mintha a csuklya alól sárgásan villantak volna szemei feléd egy pillanatra. Kezét lassan felemelte és a hajótok fedélzetének irányába mutatott. Követed tekinteteddel mozdulatát, mely egyenesen mestered és a gorviki irányába mutat. A tarkód hírtelen bizseregni kezdett, és keserű íz gyűlt össze a szádban. Ismerős érzés, mely akkor éreztél utoljára mikor mestered egy nagy erejű varázslatra gyűjtötte össze a mannát. A sötét alak ugyan messze volt, de mégis érezted roppant hatalmának elsöprő erejét. Mestered vagy nem érezte, - amely elképzelhetetlennek tűnt számodra - vagy annyira lefoglalta a harc heve, hogy nem tudott még felfigyelni a közeledő veszedelemre…

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Szinte örökkévalóságnak tűnt az a pár rövid pillanat, míg végeztem első támadómmal. Körbenézve egyre több ellenséget látok, szinte dühödten rohannék én is mesterem után, de talán Sogronnak köszönhetően valami elvonja figyelmemet. Megborzongok, ahogy a rossz érzés hatalmába kerít, de nem habozok egy pillanatot sem, rögtön megpróbálom a sötét alakot egy tűzkitöréssel kizökkenteni a varázslásból. A robbanás epicentruma alatta lesz közvetlenül. Majd egy dobótőrt is eldobok felé, csak a biztonság kedvéért. *

// off: tűzkitörés: 1-es erősség, 4 mana, varázslás ideje: 3 szegmens, illetve fegyverdobás tőr 2. fok. //

Sebzés tűz: 1k6 = 6 [6]

Dobótőr: KÉ: 1k10+30 = 9(+30) [39]
TÉ: 1k100+44 = 7(+44) [51]
Sebzés: 1k6 = 3 [3]

// off: remélem mindent jól írtam be és nem hagytam ki semmit. Ha igen, akkor bocsi, és pótolom. //

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

A sötét hajó tatjának padlójából feltörő vöröses lángok körülölelték a köpenyes mágiahasználó alakját, azonban testétől pár hüvelyknyire megálltak, akárcsak az elhajított tőr, mintha egy láthatatlan erő távol tartotta volna tőle. A sötét alak meg sem rezdült, csak akkor, mikor a varázslatot lezáró szavakat cserepes ajkain kiejtette. Felemelt kezéből egy hosszú fényes csík vágódott ki átszelve a távolságot a fejvadász és a sogronita mágus felé.

A varázslat befejezésének pillanatában tekintett fel mestered a boszorkánymester felé. Mintha minden lelassult volna körülötted. Láttad mestered kikerekedett szemeit, amint meglátta a felé közeledő gyilkos erejű fénynyalábot. A villám becsapódásának pillanatában az idős mester elveszítette lába alatt a talajt. Azonban a villám nem állt meg, hanem egyenesen a mellette álló gorviki vállába csapódva haladt tovább, és tovább, és tovább - nem kímélve sem a martalócokat sem a tengerészeket, a tőlük méterekre harcoló lovag felé...